Melegnek lenni nem betegség

... Kérdezném, akkor mégis mi?
Nem kellene túl cifrázni a jelenséget... előre kéne tekinteni és azt latolgatni, vajon mi fog kisülni ebből... De nézzük másik oldalról : a "normális" azaz "hetero" egyén talán a beteg? Vagy az sem? Akkor minek nevezzük, ha valaki a saját apjába, gyermekébe, rokonába, stb. szerelmes. Az sem beteg? Persze tudjuk, csakis az dönti el, mi helyes és mi nem... ki beteg és ki nem, hogyan viselkedik a többség. Lásd: Naturista telep... ott az a deviáns, aki fel van öltözve... vagy nézzük a divatot, vagy a nemzetek szokásait. A balaton partján monokiniben napozni nálunk ma már nem bűn. De próbálta volna meg 50 évvel ezelőtt... vagy mondjuk délebbre a még ma is csadort viselő asszonyok között... Ott helyben megköveznék, elégetnék. Ha teret hagyunk a devianciák elterjedésének... nos tessék egy kicsit extrapolálni: ma magyarországon a cigányok szaporasága kb. 2,5 fő (KSH) a magyaroké 1,5 fő. (2-ből lesz 2,5, ill. 2-ből 1,5) Ki lehet kalkulálni, mennyi évnek kell még eltelnie, hogy a magyarok lesznek kisebbségben az országban. (Feltéve, ha a jelenlegi tendenciát tekintjük mérvadónak) Tévedés ne essék, nem cigányozásról van szó, csak a KSH adathalmazaiban még olyan tanulmányt nem találni, amely a melegek és az általuk örökbefogadott gyermekeket nevelő (?) családokról szólna. Az előbbi példa és ez utóbbi is a devianciáról szól. Végül, csak tessék emlékezni (azaz a történelemkönyveket újra elővenni) a Római Birodalom hogyan is bukott meg. Az okos ember a múltból táplálkozik a jelenben él és jövőt tervezi! Nem kell jóstehetségnek lennie. Elég csak annyi, hogy tiszta legyen a feje, jó emberismerettel rendelkezik és ha néhány alapvető matematikai számítást ismer és alkalmaz... Ezt kívánom minden vezető pozícióban lévő embertársamnak, politikusnak, akik felelős döntéseket hoznak nap mint nap. Akkor talán nem kéne izgulnom, ha a leendő unokáimra gondolok és azok gyermekeire... És még valami... Felelős beosztásban a felelősséget is kellene vállalni... nem csak a beosztással járó "manager" jövedelmet... A felelősség vállalás az én szememben még mindig azt jelenti, ha rosszul döntött és nem először, akkor tévedtem... azonnali elbocsátás, és NINCS VÉGKIELÉGÍTÉS. Ahelyett visszaperelés, teljes vagyonelkobzás, stb. Mindjárt nem is olyan kecsegtető az a felelős vezetői, "manager" állás, ugye? Régebben is azért nem lopták a disznót, mert a kezét vágták le... és nem gyilkoltak, mert karóba húzták a főtéren... Akkor tudták, mi jár a bűnért... Ma is tudjuk, hogy mi nem jár...

A TASZ már sokszor felbosszantott az ostobaságával, ezért már nem is érdemes az ugatására odafigyelni. Jó lett volna, ha kinyitottátok volna a nagy pofátokat akkor is, amikor a cigányok miatt kellett pl. egy iskolás gyereknek iskolát váltania (Bp. VIII. ker.), mert rendszeresen verték. A sok hülye deviáns meg úgy született ugye? Balkezes vagy seggriszáló - tényleg teljesen egyforma a kettő. Na azzal etessétek meg ezt a sok maszlagot, aki olyan hülye, mint ti vagytok.

Dehogynem azok!!! Milyen kérdés ez? Ez a véleményem és az egészséges magyar embereknek!

Sziasztok!

Megdöbbenéssel olvastam a TASZ írását, (véletlenül akadtam bele) melyben a melegekről írnak: http://tasz.hu/melegneklenni
Nem is a TASZ miatt. Tőlük már megszokhattuk. Hanem a pszichológustársadalomban csalódtam nagyon! Az alábbi írásban azt boncolgatom, hogyan ment a pszichológia tudománya, majd ezt követően a nyugati kultúrák egésze tévútra, vakvágányra a homoszexualitás megítélését illetően. Három dologra vezethető vissza:

-az amerikai liberális gondolkodás, illetve az ottani politikai környezet
-a homokos szervezetek jó érdekérvényesítő képessége
-a pszichológusok logikátlan gondolkodása

Nézzük végig a pszichológusok véleményének változását erről a homoszexualitásnak nevezett jelenségről, a cikk alapján:

Amerikai Pszichiátriai Társaság (APA) 1953-ban kialakította az első mentális zavarokat rendszerező Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyvet (DSM), a homoszexualitás mint “szociopátiás személyiségzavar” került meghatározásra. A homoszexualitás mint mentális zavar hipotézis nem nélkülözte a tudományos megalapozottságot...

Azaz, ebben az időben - még nagyon helyesen - mentális zavarnak, lelki betegségnek tartották. És ez szerintem megegyezik az én véleményemmel, és szerintem a közvéleményével is: lelki betegség. Sokan ellenzik ennek a szónak a használatát. Pedig a betegség jelenthet minden, a közvélemény által (a társadalom nagyobb része által) abnormálisnak tekintett jelenséget. Lelki betegségek még: klausztrofóbia, depresszió, skizofrénia, tériszony. A pszichológusok és pszichiáterek feladata az lenne, hogy az abnormálisnak tekintett állapotból a beteget a normális állapotba juttassák. Ki is dolgoztak már mindenféle módszereket, amivel jó eséllyel gyógyíthatóak ezek a betegségek: ne csak a gyógyszeres kezelésekre gondoljunk, hanem a megfelelő témákról való beszélgetések stb. Például a depresszió is megfelelő beszélgetésekkel gyógyítható! A klausztrofóbia is gyógyítható! A félelem a bezártságtól leküzdhető, ha a pszichológus eltörli az agyból azokat a helytelenül berögződött vagy kialakult negatív képzettársításokat, amelyek pl. egy szűk szobába való belépéskor hirtelen a beteg agyában előjönnek. (Például régi rossz emlékek, gyermekkori traumák, egy kiskori horrorfilm stb…) és a negatív képzettársítások helyére semlegeseket (“Nem történik semmi baj ha belépsz a szobába”) illetve pozitívakat (“Jól fogod érezni magad, vidám leszel”) helyez.

Miért nem alkalmaznak hasonló módszereket a homoszexualitásnak nevezett betegséggel szemben a pszichológusaink jelenleg? Ha a skizofrén embereket kezelik, akkor a homoszexuálisokat miért nem? Miért nem tartja a pszichológus szakma manapság mentális zavarnak, és ezért miért nem kezelik őket? Ha drogprevencióra költ az állam, akkor “homo-prevencióra” azaz a helyes nemi identitás kifejlesztésére miért nem? (Megjegyzem, ha költene a magyar állam erre, az csak jó lenne, hiszen akkor többen választanának ellentétes nemű párt, több gyerek születne, és ezzel a kedvezőtlen társadalmi (elöregedő társadalom) és az azt követő gazdasági folyamatokat (nehezen fenntartható nyugdíjrendszer) mérsékelnénk.

A válasz a cikkben van:

1,
“A melegeket gyakran ma már hajmeresztőnek tűnő “gyógykezelésnek” vetették alá, az eszköztárból a betegség-tudat bevésésére szolgáló hosszú távú pszichoterápia mellett nem hiányzott az elektrosokk, a hormonkezelés és a lobotómia sem. A szakmai szervezetek jelenlegi álláspontja szerint az ilyen kezelési formák nem képesek hatékonyan megváltoztatni a szexuális orientációt, ugyanakkor a személyiség torzulásaihoz vezethetnek – a melegeket kezelő pszichiáterek tehát megsértik az orvoslás alapelvét (primum non nocere – ne árts!).”

Lefordítva: a pszichológusok, pszichiáterek rossz metódusokat, módszereket alkalmaztak a betegség gyógyítására, mely más betegségeket, mellékhatásokat okozott (személyiségtorzulás, depresszió). Ezek a mellékhatásokból adódó betegségek súlyosabbak voltak, mint az eredeti betegség. Analógia: a háziorvos felír köhögésre egy gyógyszert, de a gyógyszer mellékhatásainak következményeként súlyos szívritmuszavarok és fulladás jelentkezik. A szakmai szervezetek ezután kimondják, hogy álláspontjuk szerint ez a gyógyszer nem képes hatékonyan megszüntetni a köhögést. A köhögést kezelő háziorvosok tehát ennek a gyógyszernek az alkalmazásával megsértik az orvoslás alapelvét (primum non nocere – ne árts!).

Az áttörésre 1973-ban került sor, amikor az APA úgy döntött, kiveszi a DSM könyvből a homoszexualitás mint mentális zavar kategóriát (2). 1975-ben a szervezet egy állásfoglalást tett közleményt, hogy az orvosoknak küzdeniük kell az olyan eszmék ellen, melyek szerint a köhögés egy betegség.

… ezért felhagytak a jobb terápiák keresésével, a betegséget kevés sikerrel tudták gyógyítani, így inkább a könnyebb utat választották és továbbiakban nem betegségként tartották nyilván

A pszichiátriai szakmára a meleg szerveztek komoly társadalmi nyomást gyakoroltak annak érdekében, hogy ezen bizonyítékok tükrében vizsgálja felül az elavult medikalizációs szemléletet.

Tehát ez olyan, mint ha a pszichológia tudománya a skizofrének szervezetei hatására felülvizsgálná és módosítaná az álláspontját a skizofréniáról, és kinyilatkoztatná hogy mégsem betegség, bocs, korábban rosszul hittük…
Szerencsére a skizonfrénok nincsenek annyian mint a melegek és nem is annyira értelmesek, így nem alapítanak szervezetet, és nincs érdekérvényesítő képességük. Ha lenne, valószínűleg ma az Amerikai Pszichológiai Társaság a skizofréniát sem betegségként tartaná számon.

“A változáshoz hozzájárultak azok a kutatások, amelyek szerint a szexuális orientáció megváltoztatását célzó “terápiás” beavatkozások semmilyen meggyőző hatékonysággal nem bírnak (7). [És ezek voltak akkoriban a legnagyobb hatékonyságú módszerek] Az ilyen beavatkozások népszerűsítői számára a siker per definitionem nem más, mint a homoerotikus válasz elfojtása, vagy egyszerűen a pszichés képesség arra, hogy valaki heteroszexuális kapcsolatot alakítson ki. [Igen, pont ez lenne a lényeg, erről szól a terápia!!!] ”

Azaz, a pszichológusok elismerik hogy eddigi módszereik, terápiás beavatkozásaik semmilyen meggyőző hatással, vagyis alacsony hatékonysággal bírnak. Analógia: Az orvosok és a gyógyszergyártó cég elismerik hogy a gyógyszer 100 emberből csak 5 esetében gyógyítja meg a köhögést. [De ez a gyógyszer az addig ismert legjobb gyógyszer köhögés ellen, igaz, súlyos mellékhatásai is vannak]
A gyógyszer alkalmazói számára a siker per definitionem nem más, mint a köhögés elfojtása,
Illetve a képesség arra hogy valaki köhögés nélkül, egészségesen élhessen. Igen, pont ez volt a terápia célja.

Összefoglalom: A pszichológia tudománya a homoszexualitásnak nevezett betegséget 100 beteg esetében tegyük fel csak 5-nél képes meggyógyítani, az ismert terápiák alkalmazásával, mellékhatások megjelenése mellett. Ezért inkább nem is alkalmazzák többet az alacsony hatékonyságú (5%) mellékhatásokat eredményező terápiákat. De nem is próbálnak kitalálni hatékonyabb, mellékhatásoktól terhes terápiákat, hanem inkább kinyilvánítják, hogy ezentúl nem tekintjük betegségnek a homoszexualitást.
Analógia: Az orvostudomány a rákot 100 beteg esetében tegyük fel csak 5-nél képes meggyógyítani a jelenleg ismert legjobb módszerekkel: sugárterápiával, mellékhatások megjelenése mellett (kihullik az ember haja, az immunrendszer legyengül stb… ) Ezért az orvosok beszüntetik a sugárterápiát ( hisz azzal lehet hogy többet ártanak a betegnek mint amennyit segítenek). A rákkal szembeni hatékonyabb módszerek felkutatásával leállnak, a rákot nem tekintik továbbá betegségnek.

Arról nem is beszélve, hogy bár a konverziós terápia hatékonyságát nem támasztják alá tudományos bizonyítékok, számos potenciális ártalommal járhatnak. Az APA 2000-ben kiadott állásfoglalásában elítéli a szexuális orientáció megváltoztatására irányuló “terápiás” módszereket, mivel azok potenciálisan károsak lehetnek a “páciens” lelki egészségére (9). Hiszen a “kezelés” növelheti a önvád és a szégyen érzéseit, ezáltal depresszióhoz és öngyilkossághoz vezethet.

=Tudományosan nem tudjuk igazolni, hogy milyen hatékonyak a jelenlegi rákellenes terápiák, de azt tudjuk hogy lehetnek kisebb-nagyobb mellékhatások. Elítéljük a rákos betegségben szenvedő állapotának megváltoztatására irányuló összes törekvést, mivel lehet hogy lesznek mellékhatásai a később felfedezendő rákellenes szereknek is.

…A legjellemzőbb hiba a mintavételi elfogultság volt: a melegséget sújtó stigma és diszkrimináció miatt a melegek nagy része rejtőzködő életmódot folytatott, a kutatások szinte kizárólag olyan alanyokat vontak be, akik valamilyen probléma, konfliktus miatt láthatóvá váltak a hatóságok számára (pl. börtönbe vagy pszichiátriai intézménybe kerültek). Ezek az emberek természetesen többnyire teljesen alátámasztották a homoszexualitással szükségszerűen együttjáró deviáns viselkedés, bűnözői hajlam és mentális zavartság feltételezését…
…Már az 50-es években is jelentkeztek azonban olyan kutatók, akik felismerték és meghaladták a hibás módszertan korlátait és elvetették a melegség medikalizálását. Evelyn Hooker például 1957-ben olyan meleg férfiakat hasonlított össze heteroszexuális férfiakkal, akik hasonló társadalmi háttérrel rendelkeztek (nem kriminalizált és nem medikalizált népesség) – és azt találta, hogy a személyiség-tesztek alapján semmilyen különbség nincs a két csoport között… […a nemi orientációt kivéve! Vagy az nem tartozik a személyiséghez? ] A pszichiátriai szakmára a meleg szervezetek komoly társadalmi nyomást gyakoroltak annak érdekében, hogy ezen bizonyítékok tükrében vizsgálja felül az elavult medikalizációs szemléletet.

A pszichológusok logikája itt bukik meg: a beteg ember semmiben sem különbözik a nem beteg (egészséges) embertől, leszámítva a betegséget. Mivel a betegséget leszámítva teljesen egészséges, ezért aki azt mondja hogy beteg az hazudik!

Ma itt tartunk:

Az Egyesült Államokban a legtöbb egyéb szakmai szervezet, így az Amerikai Orvosok Egyesülete (10), az Amerikai Szociális Munkások Egyesülete (11), az Amerikai Gyermekorvosok Akadémiája (12) és még sokan mások (13) szintén egyértelműen elítélik a szexuális orientáció megváltoztatását szolgáló “terápiás” próbálkozásokat. 2009-ben az Amerikai Pszichológusok Egyesülete tett közzé állásfoglalást: “több mint 35 évnyi objektív, jól megtervezett társadalomtudományi kutatás bizonyítja, hogy a homoszexualitás önmagában nem jár együtt mentális zavarokkal illetve érzelmi, emocionális problémákkal” (14). Kijelentették ezenkívül azt is, hogy a homoszexuális párok éppen olyan jó szülők lehetnek, mint a heteroszexuális párok, és a gyermekek lelki egészségét nem fenyegeti az, ha homoszexuális pároknál nevelkednek. [ Erősen kétlem. Ez nagyon durva hazugság. Gondolom ezt is a melegszervezetek kérésére bizonyították be.] Napjainkban komoly szakmai vita már nem folyik arról, hogy a melegség mint olyan mentális zavar lenne – a szakmai vita fókusza áthelyeződött arra, hogy az ellenséges társadalmi környezet hatására kialakuló mentális zavarok kezeléséhez milyen módon járulhatnak hozzá a szakemberek.

Analógia: Mindenféle szervezetek szinte egyértelműen elítélik a rákban szenvedők állapotának megváltoztatását szolgáló terápiás alkalmazásokat. Az egyik kutatócsoport kijelenti: ‘több mint 35 évnyi, objektív jól megtervezett kutatás bizonyítja, hogy a rákos emberek a rákon kívül teljesen egészségesek. Ezért el is ítélik azokat, akik betegnek merik nevezni a beteget, merthogy azok egészégesek! (a betegséget leszámítva)

…Napjainkban komoly szakmai vita már nem folyik arról, hogy a tüsszögés betegség lenne, inkább csak nem megszokottnak nevezhető, illetve nem átlagos egészségi állapot. A szakmai vita fóruma áthelyeződött arra, hogy hogyan fogadtassuk el a társadalom többi részével a nyilvános helyeken mások arcába tüsszögést. (v.ö. melegfelvonulás) , és hogyan lehet azt megakadályozni, hogy az ismeretlenek arcába tüsszögés utáni szégyenérzet ill. lelkiismeretfurdalás elfeledtetéséhez milyen módon járulhatnak hozzá a “szakemberek”.

Bár egyes “ex-melegek” arról számolnak be, hogy náluk sikeres volt a konverziós kezelés és ennek hatására teljes értékű heteroszexuális emberként élik az életüket, az ilyen anektodák hitelességét és jelentőségét a szakmai szervezetek megkérdőjelezik. Az “ex-melegek” ugyanis többnyire olyanokból verbuválódnak, akik erős vallási ideológia hatása alatt állnak, vallásos hitüket nem képesek összeegyeztetni szexuális orientációjukkal, egyéni beszámolóik így ideológiai elfogultságtól terhesek.

Lefordítom:

Vagyis, a vallásos hit megerősítése egy személyben az eddigi terápiákkal szemben egy nagyon nagy hatékonyságú terápiás lehetőség (‘csodafegyver’), amely a homoszexualitásban szenvedő betegeket képes megszabadítani betegségüktől.
Ugyanígy, a kisgyermekkortól elkezdett vallásos nevelés képes megelőzni ezt a betegséget.

Mi pszichológusok, azonban megkérdőjelezzük ezt, mert a vallásos emberek elfogultak. (???)

Analógia: Mi, orvosok, nem kutatjuk az új rákellenes szert, mert igaz ugyan hogy nagy hatékonysággal (mondjuk 60%) képes meggyógyítani a beteget a rákból, de azok a betegek beszámolói akik jobbulásról számultak be, ideológiai elfogultságtól terhesek.

Hasonlóan kétes értékűek azok a vizsgálatok, amelyek 30-50%-os sikerrátát tulajdonítanak a konverziós terápiának. Egy a Professional Psychology c. peer reviewed szaklapban megjelent 2002-es vizsgálat szerint 202 “konverziós terápiában” részesült meleg férfinek mindössze 3%-a számolt be a szexuális orientáció tartós változásáról – és ők mindannyian valamilyen ex-gay szervezet munkatársai voltak (8). A konverziós terápia vélt sikereiről szóló beszámolók többnyire csupán a médiaszenzáció szintjét érik el, de nem az ellenőrzött szakfolyóiratokét.

Aki megpróbálja a betegséget gyógyítani, és sikerekről számol be, az egyből hülye, vizsgálatai “kétes értékűek” , “tudományosan nem megalapozottak” stb.

Lezárás: Az amerikai pszichológusok (nem véletlenül amerikaiak) nem tudnak logikusan gondolkodni. Az ő hipotézisüket vette át a pszichológia ‘egyetemes’ tudománya, így mindenhol a világon téves eszmék kaptak helyet. A homoszexualitás igen is betegség, mert minden ami eltér a normálistól az abnormális. A vallásos nevelés, vallás egy hatékony gyógyszer a betegség gyógyítására, és lehetnek még más módszerek, a pszichológia azonban nem képes és nem akarja tudomásul venni ezt. A TASZ meg egy fasz, és még rímel is.

Nagyon frappáns pszihologiai,vallási,és társadalmi teologiákat olvasgattam erről a témában!
Mi az elfogadott?? Társadalmi berendezkedéstől függő!!Ó korban a Romaiaknál,Görögöknél ez mind elfogadott,és a társadalmi élet része volt!!/Tán nem tanultak történelmet?/
Mi az elfogadott?? Amit az adott hatalmi elit annak kihirdet!!!! Ma már a piac diktál,tehát elfogadott a Tözsde,áremelések,a mikro családokfelbomlása-megélhetések ellehetitettlenitése révén-Mindenkori szunnyadó,lappangó társadalmiproblémákat valamiféle bünbakkeresésben találják meg!!A másik ember elfogadása-indentitásának megítélése nélkül- ma már nehéz,mikor már saját magunkat sem fogadjuk el,nem,hogy még a másikat! Tollerancia hiány,belső szorongásaink másokra tükrözése,és végül az itélet hozatal!!Mi a normális??-nekem a zsiroskenyér-másnak a lekváros,van aki egyiket sem szereti!Tehát miről beszélünk???