Ingyenes jogi tanácsadás és képviselet.
Az alábbi témával a TASZ Szólásszabadság programja foglalkozik. Egyetért a céllal? Támogatná az ügyet? Támogassa a TASZ-t!
A TASZ véleménye a „Három csapás” javaslatról
2010. május 20. csütörtök, 09.22 
A javaslat indokolása szerint az ún. középmérték visszahozása egységesebb ítélkezési gyakorlatot és nagyobb jogbiztonságot teremthet. A személy elleni erőszakos bűncselekményt elkövető többszörös visszaesőkkel szembeni szankciók további szigorításának szükségességét külön nem indokolják, tehát itt is a választói akarat, azaz a választási győzelem teszi szükségessé a módosítást, mégpedig a lehető leghamarabb. Az előterjesztők szerint tehát a választási programokban megfogalmazott tételek esetében szükségtelen a szokásos törvényalkotási ügymenetet bejárni, szükségtelen kellő időt hagyni a szakmai véleményezésre, büntető tárgyú módosításnál felesleges pl. a bírói testületek vagy kriminológusok véleményét kikérni, és szükségtelen a bűnügyi statisztikákat elemezni.
A Fidesz választási programja szerint „a választások utáni első lépések egyikeként szigorítani fogjuk a büntető törvénykönyvet. A Magyarországon tomboló erőszak tűrhetetlen és elfogadhatatlan.” „A Három csapás törvény maga lesz a visszatartó erő”.
Elöljáróban ismételten szeretnénk leszögezni, hogy a jogrendszer egyik legfontosabb nagy kódexe, a büntető törvénykönyv módosítása nem szolgálhat napi politikai érdekeket, és a büntetési tételek emelése, a börtönlakók számának növelése nem alkalmas a tényleges biztonság javítására. A Btk. állandó módosítgatása az ítélkezési gyakorlatot nem egységesebbé teszi, hanem szétzilálja, a jogbiztonságot nem erősíti, hanem aláássa.
Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a visszahozni kívánt szigorúbb büntetéskiszabási elvek többsége korábban négy évig hatályban volt, mégsem gyakorolt számokban mérhető pozitív hatást sem a bűnelkövetésre, sem a közbiztonságra.
A bűnügyi statisztikák szerint az erőszakos bűncselekmények száma nem mutat emelkedő tendenciát. A lakosság szubjektív biztonságérzetét jelenleg nem a tényleges bűnügyi helyzet, hanem a média és a közbeszéd által „felkapott” bűnesetek kommunikációja alakítja. A büntető törvények felelősségteljes módosítására viszont nem szubjektív vélemények, hanem csak objektív adatok alapján kerülhet sor.
Az európai szemlélettel gyökeresen ellentétes az, hogy szűkítenék az egyéniesítés lehetőségét, és kötelezően életfogytig tartó szabadságvesztést írnának elő olyan esetekben is, amikor az elkövetett cselekményekért egyébként ilyen súlyos büntetés nem lenne kiszabható. Ez a szabályozás meggyőződésünk szerint nem állná ki az alkotmányosság próbáját sem.
Szeretnénk külön felhívni a figyelmet arra, hogy Magyarországon az emberölések száma évről évre csökken, míg 2003-ban 227, addig 2009-ben 138 eset történt, az emberölés kísérlete sem emelkedett. A hatályos büntető szabályok kellően szigorúak, és életfogytig terjedő szabadságvesztés is kiszabható, ha az emberölést előre kitervelten, nyereségvágyból vagy más aljas indokból, különös kegyetlenséggel, több emberen, különös visszaesőként, vagy tizennegyedik életévét be nem töltött személy ellen követik el. Az ítélkezési gyakorlat a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetőivel nem bánik kesztyűs kézzel, bűnösség megállapítása esetén egyre többször szabják ki a legsúlyosabb büntetést.
A javasolt szigorítás nem titkolt célja, hogy elrettentés céljából minél többen minél hosszabb időre kerüljenek börtönbe, és minél kevesebb embert lehessen feltételes szabadságra bocsátani. Az ilyen rendszer nem a bűnözés visszaszorítását fogja eredményezni, hanem azt, hogy a börtönélet eldurvul, és ez melegágya az újabb bűnelkövetésnek.
Végezetül szeretnénk rámutatni arra is, hogy nem a törvényhozó, hanem a bíró az, aki mérlegelni és értékelni tudja egy konkrét ügy körülményeit, és fel tudja tárni az elkövető motivációit, személyiségét. Nem csak azt kell figyelembe venni a büntetés kiszabásánál, hogy másokra kellően elrettentő hatású legyen, hanem azt is, hogy a vádlott számára úgy jelentsen megfelelő visszatartó erőt a jövőre nézve, hogy ne veszítse el a tisztességes újrakezdés lehetőségét. Az semmiképpen nem lehet a büntetés célja, hogy vélt társadalmi haszon reményében differenciálás nélkül kötelezően „kiiktassanak” valakit a visszatérés esélye nélkül, és az általános megelőzés oltárán nem lehet feláldozni olyanokat, akik enyhébb szankciótól is normakövetővé válnak.
Rovatok:
Címkék:
Hozzászólások
egyetértek
Sajnos egyre nagyobb a köd a "három csapás" kapcsán, ami már önmagában egy iszonyatosan rossz (félre)fordítás. Először is, a Fidesz már nem először próbálkozik az amerikai jogból átemelni dolgokat, nem tudom mennyien emlékeztek még a középmértékről szóló Btk. módosításra, 1998-ban. Az is rögtön választások utáni Btk. módosítás volt, az az eljárást tette volna szerintük "kiszámíthatóbbá", azzal, hogy előre megszabta volna a bírák számára, középarányban kell kiszabni a büntetéseket. Ez már önmagában sértette a bírói diszkrecionális jogokat.
Az Alkotmánybíróság a 13/2002 (III. 20) Ab. határozatában kifejti:
"1.2. A hatályos Btk. büntetési rendszere dualista alapon álló (büntetéseket és intézkedéseket is ismerő) relatíve határozott rendszer, amely lehetővé teszi az alternatív szankciók alkalmazását is. Ebben a büntetési rendszerben a szankció meghatározásának joga megoszlik a jogalkotó és a jogalkalmazó között. A törvényhozó megállapítja az egyes bűncselekményekhez kapcsolódó számba jöhető büntetési nemeket és intézkedésfajtákat, rögzíti a büntetési tételkereteket (a büntetési tétel alsó és felső határát), valamint a büntetés kiszabásával összefüggő egyes körülményeket és elveket. A bíróságnak az egyedi ügyekben a büntetés mértékének megállapítása során ezek között van szabad mozgástere.
A Btk. rendszerében a törvényhozó az általános részben állapítja meg az egyes büntetési nemekre és intézkedésekre vonatkozó fő szabályokat, az azokban rejlő joghátrány jellegét, azok generális minimumait és maximumait, s részben az alkalmazhatóságuk körét és feltételeit is. Ugyanitt kerül sor a büntetés kiszabása során figyelembe veendő, a bűncselekményhez vagy az elkövető személyéhez tapadó büntetőjogilag releváns egyes körülmények körülírására. A törvény különös részében az egyes különös részi törvényi tényállásokhoz kapcsolódóan a bűncselekmények súlya szerint határozza meg a jogalkotó az alkalmazható - esetleg vagylagosan választható - büntetési nemet, valamint az adott tényálláshoz tapadó speciális szabadságvesztési minimumot és maximumot. A szabadságvesztésen kívül ugyanis, az összes többi fő- és mellékbüntetésnek, illetve intézkedésnek eleve csak generális minimuma és maximuma van, amelyet az általános rész tartalmaz.
Erre figyelemmel állapította meg az Alkotmánybíróság a már idézett határozatában, hogy a "büntetési keretek meghatározásában a Btk. büntetési rendszerének szerves részét képezik az általános rész büntetésekre vonatkozó szabályai, továbbá a büntetéskiszabás normatív szabályai. [...]
Az egyes bűncselekmények természetéhez és súlyához igazodó büntetési rendszer és a büntetéskiszabás normatív előírásai együttesen szolgálják a jogállami legális büntetés funkcióját: a szankcióval történő arányos és megérdemelt viszonzást." (1214/B/1990. AB határozat, ABH 1995. 571., 576., 577.)"
Ezek alapján szerintem a három csapást is egy csapással meg kellene semmisítenie az Ab-nek, ha arra sor kerül. Én Sólyom helyében alá se írnám, bár ki tudja most milyen politikai szelek fújnak...
A tervezettel a másik gond, hogy gyalázatosan rosszul van megírva. Én nem akarok bántani senkit, főleg nem szakmailag felkészült jogászokat, de talán nem összecsapott munkákat kellene Btk. módosításként eladni.
Tegnap a Ma Reggel című műsorban volt egy összeállítás a három csapásról, amiben azt mondták, statisztikák igazolják, hogy hatásos. Az összeállítás tele volt hibákkal, és olyan színben tüntette fel a három csapást, mintha az volna a megoldás a mi bajainkra. Sajnos ez nincs így, a felhozott statisztikákat amerikai szakemberek is kritizálják, mondván, hogy szanaszét vannak kozmetikázva, és hogy abban az 1-2 államban, ahol azzal reklámozták magukat, hogy csökkent a bűnözés, kiderült, hogy általánosságban, mindenhol csökkent.
Rossz sematizálásra ad okot a három csapás, ez a baj, mivel nem általában emelkedik a bűnelkövetés, hanem egyes területeken bizonyos bűncselekmények száma nő. Ezen kellene elgondolkodni.
(Na, sikerült elírnom, szóval
(Na, sikerült elírnom, szóval középmérték nem alkotmánysértő, de a határozatból kitűnik egy pár dolog, ami alapján szerintem a három csapás az.)
A TASZ szélsőséges szervezet
Úgy látszik a TASZ-ban ülő emeberek nem csak fasiszták, de buták is:
- "A bűnügyi statisztikák szerint az erőszakos bűncselekmények száma nem mutat emelkedő tendenciát."
Csak azért, mert a rendőrség eddig nem volt hajlandő foglalkozni az esetek nagyrészével, így a sttisztikába sem kerültek be.
- "és a büntetési tételek emelése, a börtönlakók számának növelése nem alkalmas a tényleges biztonság javítására."
Ez gondolom csak vicc?!?!?!?
- "Szeretnénk külön felhívni a figyelmet arra, hogy Magyarországon az emberölések száma évről évre csökken"
És ez mégis kit érdekel jelen esetben??? A törvénytervezetben "erőszakos bűncselekmények" szerepelnek!!!
- "A javasolt szigorítás nem titkolt célja, hogy elrettentés céljából minél többen minél hosszabb időre kerüljenek börtönbe, és minél kevesebb embert lehessen feltételes szabadságra bocsátani."
Nagyon helyes! Az ilyen Kozák Rajmund féle gyilkosok, többé nem úszhatják meg felfüggesztettel!
- "Az semmiképpen nem lehet a büntetés célja, hogy vélt társadalmi haszon reményében differenciálás nélkül kötelezően „kiiktassanak” valakit a visszatérés esélye nélkül"
PONTOSAN ez az egyik célja a BTK rendelkezéseinek!!! Az államnak a polgárai biztonságát is biztonságát kell, a rehabilitáció - mint szempont - csak ezután következhet!
Szóljon hozzá!