A TASZ bepereli a Telenort és a Vodafone-t az adatmegőrzés megszüntetéséért
2014 áprilisában az Európai Unió Bírósága érvénytelennek nyilvánította az adatmegőrzési irányelvet, ami azt egységesítette, hogy a tagállamokban az internet- és telefonszolgáltatók milyen adatainkat mennyi ideig tárolhatják és ezekhez a hatóságok hogyan férhetnek hozzá. Az irányelv érvénytelensége ellenére Magyarországon továbbra is hatályban maradt a mindezt lehetővé tevő törvény. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) két nagy szolgáltatót perel be annak érdekében, hogy az Alkotmánybíróság (AB) megsemmisítse a jogellenes törvényt.
Magyarországon az elektronikus hírközlésről szóló törvény szabályozza, hogy a telefonos és internetes forgalmi adatokat a szolgáltatóknak fél évig kell megőrizniük. Fontos tudni, hogy ez nem vonatkozik a kommunikáció tartalmára, „csak” az időtartamára, a hívó felekre, földrajzi helyzetre, a személyek közötti kommunikáció gyakoriságára, és ehhez hasonló adatokra. Ezekből az adatokból azonban pontos következtetéseket lehet levonni az érintettek magánéletéről, mindennapi szokásairól, utazásairól, társadalmi környezetéről a kommunikáció tartalmának megismerése nélkül is. Ezért ez az adatmegőrzés súlyos beavatkozást jelent az érintettek magánszférájába és a személyes adatok védelméhez való alapvető jogokba.
Az európai és a magyar szabályozás egyaránt a súlyos bűncselekmények üldözése és a terrorizmus elleni küzdelemmel indokolja az adatmegőrzést. Az EU Bíróságának ítéletével összhangban azonban a magyar alkotmányossági követelményeknek sem felel meg az adatmegőrzési szabályokat rögzítő magyar törvény, mivel túllépi az arányossági kritérium által diktált korlátokat. Az egyik legfontosabb ilyen érv, hogy mindenkinek minden adatát tárolják, függetlenül attól, hogy bármilyen módon köthető lenne súlyos bűncselekményhez, terrorista akcióhoz.
A magyar jogrendszer, ezen belül az Alkotmánybíróság hatásköreinek átalakítása következtében nem fordulhat a TASZ rögtön az AB-hez, hogy állapítsa meg az adatmegőrzési kötelezettséget rögzítő jogszabály alaptörvény-ellenességét. Ehelyett egy hosszadalmas folyamatba kell belevágnia, ami a következő lépésekből áll:
- az internet vagy telefonszolgáltatókat levélben kéri, hogy törölje a tárolt forgalmi adatokat
- a szolgáltató a hatályos magyar törvényre hivatkozva elutasítja kérelmet
- adattörlési pert indít a TASZ a szolgáltató ellen a bíróságon
- a perben kérvényezi a bírótól, hogy ő közvetlenül forduljon az AB-hez: ennek az előnye, hogy ezt rögtön az elsőfokú eljárásban megteheti és az AB-nek szigorú határidőn belül (soron kívül, de legfeljebb 90 nap alatt) döntést kell hoznia.
- ha ezt a bíró elutasítja, akkor a magyar törvény miatt biztosan elveszíti a TASZ a pert és nem törlik az adatokat
- fellebbezni kell, a másodfokú ügyet is elveszíti a TASZ
- a Kúriához felülvizsgálati kérelemmel él és csak ennek az eljárásnak a végén
- fordulhat végre az AB-hez.
Az első levéltől az alkotmánybírósági beadványig akár 2-3 év is eltelhet, az AB-t pedig az alkotmányjogi panasz esetén semmilyen határidő sem köti. Arra lehet számítani, hogy ebben az időszakban új uniós szabályozás születik, ami akár irányelv helyett rendeleti formában szabályozza majd a kérdést, aminek következtében egységesen ugyanazok a szabályok érvényesülnek majd a tagállamokban és lehet, hogy a magyar törvényt muszáj lesz hatályon kívül helyezni. Ezt azonban a TASZ nem akarja kivárni.
A szolgáltatók szerepét az ügyben többféleképpen lehet megítélni. A magyar ügyben az AB-hez fordulás miatt kényszerült a TASZ arra, hogy a két szolgáltatót beperelve vágjon neki ennek a feladatnak, a problémát nem ők, hanem a szabályozás jelenti. Az óriási adatmennyiség tárolása jogszabályi kötelezettségük, nem saját döntésükön múlik, ráadásul ez jelentős költséget is jelent számukra. Szinte biztos, hogy egyik szolgáltató sem végzi örömmel ezt a feladatot. Ugyanakkor ellentétben egyes külföldi példákkal, a Magyarországon működő megkeresett társaságok egyike sem vállalta fel, hogy közös ügyként kerüljön ez a bíróság elé. A mobil- és internetszolgáltatók, továbbá az online szolgáltatásokat kínáló cégek nem egyformán kezelik a hatóságok megkereséseit, erről szól az Electronic Frontier Foundation munkája.
