Saját magukra nem sajnálják az adófizetők pénzét és úgy bánnak vele mintha a sajátjuk lenne

Szalai úr Siklóson él, a helyi képviselő testület tagja. Munkája során rendszeresen éles kritikával illette a város vezetését, különösen Marenics János polgármester tevékenységét. Saját lapjában megjelent írása miatt rágalmazásért elítélték. A TASZ az Alkotmánybírósághoz fordult, ami határozatában kimondta, hogy a bíróságok döntései alaptörvény-ellenesek voltak és súlyosan korlátozták Szalai úr szólásszabadságát.

Az ügyről

Szalai úr a havonta megjelenő, saját terjesztésű lapjában hosszan írt arról, hogy egy veszteséges év végén a siklósi önkormányzat vezetői, köztük a polgármester is, jutalomban részesültek. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a városvezetés tagjai „saját magukra nem sajnálják az adófizetők pénzét és úgy bánnak vele mintha a sajátjuk lenne”. Ezt a mondatot magyar büntetőbíróságok tényállításnak minősítették, és miután ügyfelünk nem tudta bizonyítékokkal alátámasztani az állítását, rágalmazásért elítélték.

A TASZ szerepe

Az Alkotmánybírósághoz fordultunk, ahol rámutattunk arra a problémára, hogy amikor a bíróságok egy állításról eldöntik, hogy az értékítélet vagy tényállítás, akkor az esetek többségében magát az ügyet is eldöntik. Míg ugyanis az értékítéletek szinte bármilyen megkötés nélkül élvezik a véleménynyilvánítás szabadságának védelmét, addig a tényállítások esetében a súlyos bizonyítási teher a kritikát megfogalmazó személy vállát nyomja.

A döntés

Jelen esetben a bíróság úgy értelmezte ügyfelünk kritikáját a polgármesterrel kapcsolatban, hogy bűncselekmény elkövetésével, sikkasztással vádolja őt. Így a rágalmazási eljárásban azt kellett volna bizonyítania a mentesüléshez, hogy a polgármester valóban bűnelkövető, ami meglehetősen abszurd egy jogállamban, ahol a bűncselekmények feltárása a rendőrség, a vád képviselete pedig az ügyészség feladata. Az Alkotmánybíróság határozata szerint a bíróságok döntései alaptörvény-ellenesek voltak, mert kiterjesztően értelmezték a tényállítás fogalmát, ezáltal pedig korlátozták Szalai úr szólásszabadságát. Hangsúlyozta az Alkotmánybíróság, hogy az ügy tárgyát képező kijelentés a közéleti, politikai vita területére tartozik, ami kiemelt védelmet élvez, hiszen a szabad közbeszéd a demokrácia lényegi eleme.

Szalai Ottó története

Megosztás

Kapcsolódó hírek

Felemás döntést hozott az Alkotmánybíróság

Jogállami döntést hozott az Alkotmánybíróság azzal, hogy megsemmisítette a büntető törvénykönyvnek az önkényuralmi jelképek használatát szankcionáló tényállását. A TASZ üdvözli a döntést, mert a szimbolikus beszéd büntetőjogi tilalmát a politikai beszéd szükségtelen korlátozásának tartja. Ugyanakkor a megsemmisítés indokai nem adnak okot a megnyugvásra.

Tiltakozz, nem vagy egyedül!

A politika nem azonos azzal a posvánnyal, amit joggal gondolunk a pártpolitikáról. A politika saját ügyeink intézése: minden olyan rendszernek ez az alapja, ami az állampolgárok részvételét értéknek tekinti. Nincs is ennél erősebb érték: a vita előre visz, a másik eltiprása visszavet. Tehát a közügyek alakulásába mindenkinek bele lehet szólnia, és nem csak négy évente. Sőt, a távolságtartás a közügyektől egyre nagyobb felelőtlenség. Azoknak, akik az hitték, hogy ha ők távol tartják magukat a politikától, akkor majd az sem fog beleszólni az ő életükbe, végérvényesen rá kell jönniük, hogy ez nincs így.

A diákok kikérdezése diktatúrákat idéző gyakorlat

A TASZ sajtóhírekből értesült arról, hogy fennáll a gyanúja annak, hogy egyes oktatási intézményekben a diákok politikai véleményét jogosulatlanul gyűjtik és kezelik. A TASZ szerint, ha a listázásról szóló hírek igaznak bizonyulnak, akkor az nagyon súlyos jogsértést jelent, ezért feltétlenül szükségesnek tartjuk a helyzet jogi értékelését és az érintettek tájékoztatását a jogaikról.