Józan drogpolitikát a drogmentesség illúziója helyett

DÖNTÉSHOZÓK

PEDAGÓGUSOK

SZÜLŐK

SZERHASZNÁLÓK

A drogstratégia, amely 2020-ra kábítószermentes Magyarországot vizionált, kemény szankciókat hirdetett, de ezzel nyolc év alatt sem került közelebb a kitűzött céljához. A legfrissebb felmérés szerint mára majdnem minden negyedik magyar kipróbált valamilyen tiltott szert. A szigorú törvények ugyanis alkalmatlanok a droghasználat megfékezésére, viszont növelhetik a fogyasztással együtt járó problémákat.

Huszonöt éve valljuk, hogy az államnak nem a kábítószerek használóit,hanem terjesztőit kell üldöznie, miközben segítséget kell nyújtania azoknak, akik számára a droghasználat problémát okoz.

Célunk, hogy a drogmentes Magyarország káros illúzióját leválthassa egy egészségközpontú, emberi jogokat figyelembe vevő, szakemberekre támaszkodó és együttműködést elősegítő szemléletmód.

1998-ban az ENSZ a drogmentes világ megteremtését tűzte ki célul. Az ezt komolyan vevő államok két lábbal tiporták az emberi jogokat. A szerhasználók számára működtetett ártalomcsökkentő szolgáltatásokat számoltak fel, ami a Hepatitis C és HIV fertőzöttség drasztikus emelkedését eredményezte. Eközben megbélyegezték azokat, akik nem legális szerekkel bódítják magukat, másokra veszélytelen embereket börtönöztek be szerhasználat miatt. A szigorúan büntető drogpolitikák világszerte a betegségek terjedését, a közegészségügy romlását és súlyos emberi jogi sérelmeket eredményeztek.

2016-ban az ENSZ felismerte, hogy a korábbi megközelítés elhibázott, így a hangsúly a drogmentes világ hajszolásáról az egészséges élet és az emberi jogok felé tolódott. A magyarországi szabályozás viszont továbbra is bűnözőként kezeli és börtönnel fenyegeti a kísérletező fiatalokat, a hatékony gyógymódhoz folyamodó betegeket és elvágja a segítségnyújtástól azokat a tízezreket, akik elveszítették az irányítást a droghasználatuk fölött.

Az önrendelkezéshez való alapjog, miszerint szabadon döntünk életünkről mindaddig, amíg mások jogait és szabadságát nem sértjük döntéseinkkel, szemernyit sem érvényesül.

Ez utóbbi állítás – azaz, hogy a drogfogyasztás nem csak egészségügyi, hanem egyben emberi jogi kérdés is – meglepően hangzik, ha abból indulunk ki, hogy hogyan kommunikálnak az állam képviselői a szerhasználókról, például hogyan állítják szembe tudatosan az átgondolt állami drogpolitika igényét a gyermekek védelmével, mintha a két dolog kizárná és nem éppen támogatná egymást.  Egy demokratikus jogállamban az állam csak akkor szól bele abba, hogy ki hogyan éli az életét, amikor a saját életünkkel kapcsolatos döntéseink mások életére is rossz hatással vannak, vagy önmagunkra jelentenek veszélyt.

Az önrendelkezési jog mindannyiunkat megillető alapjog. A droghasználat tehát nem önmagában probléma: akkor válik „problémássá”, ha az államnak a polgárok jogainak védelmében be kell avatkoznia azokba a döntésekbe, amelyeket saját életükkel kapcsolatban hoznak meg. Ezért a „drogmentes társadalom” és ezen belül a „kábítószermentes Magyarország” nem csak azért elhibázott koncepció, mert nem működik, hanem mert gyerekként kezeli azokat az embereket, akik képesek döntéseket hozni saját életükről és ezzel másokat nem zavarnak, viszont nem lép fel hatékonyan azokban a valóban állami szerepvállalást sürgető esetekben, amikor a szerhasználat életeket tesz tönkre.

 

A szigorú tilalmat alkalmazó drogpolitika árnyoldalai

Százezreket kriminalizál

A legális és illegális pszichoaktív szerek használata minden társadalomban, így Magyarországon is jellemző. A kábítószerek használatát is szigorúan tiltó törvények magyarok százezreit kezeli bűnözőkként, függetlenül attól, hogy magatartásuk ténylegesen veszélyt jelent-e a társadalomra.

Veszélyes szerek, megbélyegzett csoportok

A szigorú törvények drogmentesség helyett veszélyes új pszichoaktív szerek terjedését segítették elő az elmúlt évtizedben, melyek összetételét a dizájnerdrogokat készítő vegyészek a tiltólistára került anyagok függvényében folyamatosan változtatják, hogy elkerüljék a büntetést. A gyorsan változó összetételű szerek hatása ezért sokszor kiszámíthatatlan. A hátrányos helyzetű, kilátástalan élethelyzetben lévő emberek ma már nagyobb eséllyel használják ezeket a szereket, mint bármely más kábítószert vagy az alkoholt, mert ezek könnyen és olcsón elérhetőek. E csoportok megbélyegzése nagyban hozzájárul az egyén és a környezete számára is problémát jelentő szerhasználat kialakulásához és fennmaradásához, miközben a büntetőjogi szemlélet elvágja őket a segítségnyújtástól.

Megerősíti a feketepiacot

A kereslet állandó, ezért a tilalomban a feketepiac elégíti ki az igényeket. Minél szigorúbbak a kábítószer-törvények, annál nagyobb hasznot hajt az illegális kereskedelem. Ez a rendszer a fogyasztókat a feketepiacra tereli, ahol akár kiskorúként is hozzájuthatnak az illegális szerekhez. Az itt vásárolt kábítószerek gyakran szennyezettek, ismeretlen anyagokat tartalmaznak és az értük fizetett pénz a feketepiacot gazdagítja.

Az állam segítő helyett üldöző

Az illegális szerek használói a szankcióktól való félelem miatt sokszor életveszélyes állapotukban sem mernek segítséget kérni. Sokan közülük félelemből kerülik az egészségügyi ellátást. Az orvosok és a pedagógusok között él a tévhit, miszerint a kábítószer-használatot jelenteniük kell a rendőrségnek, pedig ezzel valójában a titoktartási kötelezettségüket sértik meg.

Az állampolgárok fizetik meg

Az állam a többszörösét fordítja a fogyasztók büntetésére, mint a prevencióra, a kezelésre és a rehabilitációra együttvéve. A rendőrség bűnmegelőzés címén költséges és alacsony hatásfokú razziákat tart szórakozóhelyeken az adófizetők pénzén, miközben a prevenciós szolgáltatások kiszorultak az iskolákból és az ellátórendszer egy évtizede forráshiánytól szenved. A fogyasztókkal szembeni büntetőeljárások rengeteg személyi és anyagi forrást emésztenek fel, amit a kábítószer-kereskedők elleni küzdelemre lehetne felhasználni.

Milyen egy „jó” drogpolitikai szabályozás?

A droghasználatot közegészségügyi és társadalmi szempontokból kezeli

A hangsúly nem a büntetésen, hanem a segítségen van. Elismeri, hogy a droghasználat nem az egyén gyengesége: vezérelhetik feldolgozatlan traumák, hátrányos szociokulturális helyzet vagy pusztán az élménykeresés.

Tiszteletben tartja az emberi jogokat

  • nem stigmatizálja az érintetteket
  • tiszteletben tartja az emberi méltóságot és nem diszkriminál
  • tiltja az érzékeny adatok továbbítását (a drogfogyasztás tényét sem a pedagógus, sem az orvos nem továbbítja a rendőrségnek)

Tudományos alapokon áll

Nem morális értékítéletekből és meghaladott elméletekből táplálkozik, hanem az intézkedéseit tudományos bizonyítékokkal tudja alátámasztani

Nem a fogyasztókat, hanem a kereskedőket üldözi

 

Megkülönbözteti és támogatja a gyógyászati célú kannabisz-használókat

 

Ártalomcsökkentéssel kezeli a droghasználat személyes és társadalmi kárait

Komplex ártalomcsökkentő programokat működtet.

A problémás használókat megfelelő kezelésbe juttatja

Megfelelően finanszírozott, jól működő ellátórendszert működtet, amiben a szereplők kapcsolatban állnak egymással és az egyén nem veszik el az egyes intézmények között. Ha valami gond van vagy épp fejlődés, akkor az egyik intézmény tudja, hogy hova küldje tovább, hol talál megfelelő szakembert, segítséget.

Riogatás helyett tényszerűen tájékoztatja a fiatalokat

  • egészségfejlesztő szemléletű
  • nem mondja azt, hogy a legális drog kevésbé veszélyes, mint az illegális, hanem együtt beszél róluk mint használat függvényében potenciálisan veszélyes dolgokról, valamint az egyéb olyan tevékenységekről is, amelyek szenvedélybetegség kialakulásához vezethetnek
  • hangsúlyozza, hogy a legbiztonságosabb az, ha az ember nem használ drogokat, de a használat esetén tájékoztat arról, hogyan lehet a fogyasztással járó káros következményeket csökkenteni
  • nem célja megbélyegezni és bűnbakként feltüntetni a droghasználókat

Megosztás

Kapcsolódó hírek

Szabad-e a kendertermesztésről cikket írni Magyarországon?

Az elmúlt héten egy politikai párt ifjúsági szervezete feljelentéssel élt a Fővárosi Főügyészségen egy kulturális magazin kendertermesztéssel kapcsolatos cikkei miatt. Állításuk szerint az újságban megjelent tartalom bűncselekmény. Az akcióval kapcsolatban számos nyilatkozat elhangzott, és a közszolgálati rádió egy riportere megszólaltatta a TASZ egy munkatársát is. Sajnálatos módon azonban a TASZ ez ügyben megszólaló kollégája egy félreértés folytán nyilatkozatában jogértelmezési hibát vétett.
A TASZ ezért ezúton kívánja leszögezni a kérdésben jogi álláspontját.