Fogyatékossággal élők

Hasznos tippek azoknak, akiknek gondot okoz egy hivatalos dokumentum aláírása

Előfordult már veled, hogy az aláírásaid különböztek egymástól? Kerültél már olyan furcsa helyzetbe, hogy a banki ügyintéző szóvá tette, hogy nem ugyanolyan az aláírásod, mint az évekkel korábbi? Eszedbe jutott már valaha, hogy mi a helyzet azokkal, akik nem tudják mozgatni a karjukat, vagy fizikailag nem tudják aláírni a szükséges papírokat? Ez a bejegyzés tippeket és tanácsokat ad azoknak, akiknek nehezen vagy egyáltalán nem megy az ügyintézés.

Mi van, ha nem tudom aláírni?

Miért kell aláírni az iratokat? Mi számít aláírásnak? Mi van azokkal, akik nem tudják mozgatni a karjukat, vagy egyéb okból  fizikailag nem tudják aláírni a szükséges papírokat? Fontos információk az aláírás jogi szerepéről, lényegéről és a hazai szabályozásról szól.

Térdelve adtunk hálát, hogy végre kikerültünk

Jövőre leszek 50 éves. Szüleim halálát követően kerültem intézetbe, epilepsziás vagyok. 2002 óta éltem abban az intézetben, amiről most írni szeretnék. Egy darabig egész jó is volt. De amikor fenntartóváltás történt, elszabadult a pokol..

Három évig pereskedett, hogy végre felnőtt lehessen

Egyidősek vagyunk Gáborral. Lehetne az a srác a szomszédból, akivel kedvesen egymásra mosolygunk, ha találkozunk. De Gábor 3 éves kora óta intézetekben él, a közösségtől elzártan. S míg más fiatal 19 éves korában az érettségijét ünnepli és a felnőtt évekre készül,

A fogyatékosság erő! - Képzéssorozat a fogyatékossággal élő emberek jogaiért

Egyéves emberi jogi képzéssorozatot indítunk a fogyatékossággal élő emberek jogainak védelméért. A képzésekre fogyatékossággal élő emberek és fogyatékossággal élő emberek szüleinek jelentkezését várjuk, akik számára öt ingyenes rövid képzést, mentorrendszert és anyagi támogatást is biztosítunk érdekérvényesítési céljaik megvalósításához. Szerveződj, hallasd a hangod és állj ki a jogaidért!

Tizenhat órán át éhezünk, hogy a nővéreknek ne okozzunk kellemetlenséget

Mozgássérülten születtem. Fiatal szülők első gyermekeként, így mai eszemmel el tudom már képzelni, mit élhettek át a majdnem gyerekkorú szüleim. 3 éves voltam, amikor egy nem fogyatékos testvérem született. Remek családot kaptam Istentől, akiknek köszönhetően lettem az, aki vagyok. Nem érzem betegnek, haszontalannak, semmire sem jónak magam. S ahogy szállnak felettem az évek, úgy leszek mindig magabiztosabb. Most egy idősek otthonában kell élnem, 45 évesen, mert édesanyám korai halálát követően nem volt más választásom.