Fogyatékossággal élők

Térdelve adtunk hálát, hogy végre kikerültünk

Jövőre leszek 50 éves. Szüleim halálát követően kerültem intézetbe, epilepsziás vagyok. 2002 óta éltem abban az intézetben, amiről most írni szeretnék. Egy darabig egész jó is volt. De amikor fenntartóváltás történt, elszabadult a pokol..

Három évig pereskedett, hogy végre felnőtt lehessen

Egyidősek vagyunk Gáborral. Lehetne az a srác a szomszédból, akivel kedvesen egymásra mosolygunk, ha találkozunk. De Gábor 3 éves kora óta intézetekben él, a közösségtől elzártan. S míg más fiatal 19 éves korában az érettségijét ünnepli és a felnőtt évekre készül,

A fogyatékosság erő! - Képzéssorozat a fogyatékossággal élő emberek jogaiért

Egyéves emberi jogi képzéssorozatot indítunk a fogyatékossággal élő emberek jogainak védelméért. A képzésekre fogyatékossággal élő emberek és fogyatékossággal élő emberek szüleinek jelentkezését várjuk, akik számára öt ingyenes rövid képzést, mentorrendszert és anyagi támogatást is biztosítunk érdekérvényesítési céljaik megvalósításához. Szerveződj, hallasd a hangod és állj ki a jogaidért!

Tizenhat órán át éhezünk, hogy a nővéreknek ne okozzunk kellemetlenséget

Mozgássérülten születtem. Fiatal szülők első gyermekeként, így mai eszemmel el tudom már képzelni, mit élhettek át a majdnem gyerekkorú szüleim. 3 éves voltam, amikor egy nem fogyatékos testvérem született. Remek családot kaptam Istentől, akiknek köszönhetően lettem az, aki vagyok. Nem érzem betegnek, haszontalannak, semmire sem jónak magam. S ahogy szállnak felettem az évek, úgy leszek mindig magabiztosabb. Most egy idősek otthonában kell élnem, 45 évesen, mert édesanyám korai halálát követően nem volt más választásom.

Inkább bezárták a terembe, nehogy elessen az udvaron

A gyerekek az iskola udvarán viháncolnak, kergetőznek, élvezik a tavaszt. A Te kisfiad azonban nincsen közöttük. Ő magára hagyva ül másfél órán keresztül az osztályterembe zárva, teljesen egyedül. Nem csak ma, sok másik napon is. Nem beszél, segítséget kérni nem tud. Mozgáskorlázottsággal él és Te csak annyi magyarázatot kapsz: azért nem lehet ilyenkor a társaival, mert a tanár fél, hogy elesik. Mit érzel, amikor erre rájössz? És még inkább … mit teszel?

Üzenjük Balog Zoltánnak, hogy ő is megértse: a fogyatékossággal élő gyerekek is tanulni akarnak!

Képzeld el, hogy van egy sugárzó tekintetű, kedves és kitartó gyermeked, akit nagyon szeretsz. Képzeld el, hogy kisgyermeked súlyos-halmozott fogyatékossággal él: nem tud beszélni, járni, értelmileg akadályozott. Szeretnéd, hogy más gyerekekhez hasonlóan iskolába járjon, tanuljon, fejlődjön. De nincs iskola, nincs férőhely...