Barion Pixel TASZ | Az Alkotmánybíróság gonosz áprilisi tréfája

Az Alkotmánybíróság gonosz áprilisi tréfája

Az Alkotmánybíróság tegnap elutasította az Alapvető Jogok Biztosának a polgári törvénykönyv gondnoksági szabályait kifogásoló indítványát. Az ombudsman tudományos és emberi jogi érvekkel alátámasztott beadványát a bíróság paternalisztikus érveléssel söpörte le az asztalról. A cselekvőképesség teljes korlátozásának eltörlése hazai és nemzetközi szakmai és civil konszenzusra támaszkodik, nemzetközi szerződés kötelezi rá hazánkat. Ez az AB-nak kevés volt.

A KSH adatai szerint közel 32 ezer ember áll ma cselekvőképességet teljesen kizáró gondnokság alatt. Az érintettek életük egyetlen jelentős területén sem hozhatnak döntést, bármikor intézetbe zárhatók, vagyoni ügyeikben és családjogi aktusaikban korlátozhatók, akár akaratuk ellenére egészségügyi beavatkozásnak vethetők alá. Tudományos tények sora bizonyítja azt, hogy a cselekvőképesség teljes korlátozása teljesen alkalmatlan a fogyatékos személyek védelmére, ezzel szemben kiszolgáltatottá, védtelenné teszi őket, és hosszú távon akadályozza a társadalmi beilleszkedést és a személyes felépülést. A Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló, hazánk által 2007-ben az összes képviselő igen szavazatával elfogadott ENSZ egyezmény értelmében Magyarországnak is meg kell szüntetnie a fogyatékos személyek körében csak joghalálként emlegetett jogintézményt. 
 

Mivel az új polgári törvénykönyv – a hatályát vesztő régi kódexhez hasonlóan – rendelkezik a cselekvőképesség teljes korlátozásáról, az ombudsman az AB-hez fordult, hogy állapítsa meg a jogintézmény alaptörvény-ellenességét. Az AB elutasította az indítványt. A bírák érvelése szerint a cselekvőképesség teljes korlátozása nem ellentétes az emberi méltósághoz való joggal, a magánélethez való joggal, és az ENSZ fogyatékosügyi egyezményével sem. Az érvelés szerint a korlátozás ugyan beavatkozást jelent az érintettek magánszférájába, azonban a bírák szerint legfeljebb további eljárási szabályok bevezetése lehet szükséges. A határozat szellemiségét Lenkovics Barnabás különvéleménye tükrözi legjobban, amely szerint „a gondnokság jogintézménye […] nem elvesz, hanem hozzáad, pótol, kiegészít valamit, ami hiányzik, illetve hiányos. Teszi mindezt éppen az egyén önrendelkezési jogának kiteljesítése, törvény előtti egyenlőségének biztosítása, emberi méltóságának védelme (sérthetetlensége) érdekében.” A mondat az AB szándékát bizonyára kifejezi, a tényekhez azonban nincs köze, hiszen a cselekvőképesség teljes korlátozása jogfosztottságot jelent. 

Aggasztó, hogy a – cselekvőképességükben teljesen és részlegesen korlátozott – gondnokság alá helyezett személyek száma a rendszerváltás óta töretlenül emelkedik hazánkban, ezzel Magyarország a gondnokság alá helyezést az egyik leggyakrabban használó európai országgá vált. A cselekvőképesség teljes korlátozásának eltörlése lehetőséget adott volna arra, hogy ez a rossz trend megálljon, megforduljon. Sajnálatos, hogy az AB – hasonlóan a polgári törvénykönyv megalkotójához – nem reflektált a jogszabály társadalmi vonatkozásaira.

A döntés a múlt század jogfelfogását tükrözi. A cselekvőképesség elismerése a fogyatékos állampolgárok társadalmi aktivitásának, beilleszkedésének az egyik legfontosabb alapfeltétele, amelyre az ENSZ éppen a vitatott jogszabály előkészítésekor hívta fel hazánk figyelmét. Az, hogy az AB által helyben hagyott jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközik, tény, hiszen éppen a hazai jog és az ENSZ fogyatékosügyi egyezményének összhangját vizsgáló ENSZ testület mutatott rá erre a Magyarországról szóló jelentésében. Érthethetlen, hogy az AB ezt a dokumentumot miért nem vette figyelembe.
 
A TASZ a közelmúltban tette közzé az új polgári törvénykönyv gondnoksági szabályairól szóló részletes elemzését
Feliratkozás a várólistára Értesíteni fogunk, amikor a termék újra elérhető lesz. Kérjük add meg az emailcímedet.