A kormányfő a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény vizsgálatára három neves alkotmányjogászt kért fel, akiknek a jelentése, sajtóhírek és a kormány nyilatkozatai alapján 2006 decemberére elkészült. A TASZ ekkor kérte a tanulmány közérdekű adatként való kiadását, de Gyurcsány Ferenc azt arra hivatkozva tagadta meg, hogy az a Kormány döntésének megalapozását szolgálja és az „abban foglaltak széleskörű társadalmi egyeztetése még idő előtti”.

Januárban már azt lehetett olvasni, hogy már a gyülekezési törvény módosításának koncepciója is megszületett a Tölgyessy-Bizottság jelentése alapján, azonban akkor sem a jelentést, sem a koncepciót nem hozták nyilvánosságra. A TASZ ezért döntött úgy, hogy perre viszi az ügyet, hogy a bíróság döntsön arról, valóban el lehet-e zárni a nyilvánosságtól a gyülekezési szabadságot szabályozó törvény módosításának az alapját képező szakértői anyagot. A perben a keresetet a TASZ 2007. február 6-án nyújtotta be a Fővárosi Bíróságon.
 
Az alperes miniszterelnök jogi képviselője ellenkérelmében előadta, hogy a TASZ keresete többek között azért volt alaptalan, mert - nem jött létre szakértői bizottság; - dr. Ádám Antal, dr. Bán Tamás és dr. Tölgyessy Péter szakmai megbeszéléseken fejtették ki az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (IRM) munkatársainak önálló álláspontjukat; - dr. Ádám Antal, dr. Bán Tamás és dr. Tölgyessy Péter szakmai álláspontja szellemi alkotás, és mint ilyen törvény által védett személyes adat; - dr. Ádám Antal, dr. Bán Tamás és dr. Tölgyessy Péter szakmai álláspontja döntés-előkészítés körében, belső használatra keletkezett adat, ezért megismerésére nincs jogszabályi alap; - a TASZ által kért jelentés létre sem jött, így annak közlésére a kormányfő nem kötelezhető

A per során tanúként kihallgatták dr. Tölgyessy Pétert és az IRM főosztályvezetőjét, dr. Tordai Csabát. Egybehangzó vallomásaik a miniszterelnöki jogi képviselő álláspontját támasztották alá. Kiderült, hogy az IRM által felkért három alkotmányjogász először 2006. november 3-án ült össze, a találkozón az IRM államtitkára elnökölt és nem Tölgyessy Péter, hiába jelent meg a sajtóban számos alkalommal híradás a „Tölgyessy Bizottság” munkájáról.

A három alkotmányjogász nem végzett közös munkát, hanem az IRM által készített szövegről mondtak külön-külön véleményt, amelyek gyakran ellentétesek voltak egymással, azonban írásban egy kivétellel egyikük sem rögzítette a véleményét. Az egyetlen kivétel Bán Tamás volt, aki egy ízben, a találkozó idején külföldön tartózkodott és ezért küldte meg írásban a véleményét. A következő találkozóra november 13-án került sor, amikor is egy újabb szövegváltozatról mondtak véleményt. A harmadik és egyben utolsó alkalom november 20-án volt, amire azért került sor, hogy a Gönczöl-Bizottság két tagjával, dr. Halmai Gáborral és dr. Tóth Judittal is megismertessék az IRM szövegét és a véleményüket. 2006. november 27-én dr. Kondorosi Ferenc államtitkár e-mailben küldte meg a végső szövegváltozatot.

A három felkért jogásszal erre a munkára szerződést nem kötöttek és honoráriumot nem kaptak érte. Az egyetlen, ami bizottság elnevezésre alapot adhatott volna, az az, hogy az államtitkár e-mailjeiben a „Tisztelt Bizottság” megszólítást alkalmazta, azonban ez inkább csak udvariassági formának és egyszerűsítésnek számított.

A bíróságnak mindezek után két kérdés vizsgálatával kellett meghoznia az ítéletét: egyrészt az adatok kiadásának megtagadása jogszerű és megalapozott volt-e, másrészt eleget lehet-e tenni a TASZ kereseti kérelmében foglaltaknak, azaz adják ki a bizottság által készített dokumentumot.

Mivel az igényelt dokumentum nem létezik, ezért annak kiadásáról a bíróság nem rendelkezhetett, azért elutasította a TASZ keresetét, azonban a peres feleknek maguknak kellett viselniük a költségeiket, mivel az alperes kormányfő okot adott a perre.

Olvassa el a TASZ ügyvivője, Schiffer András cikkét a Népszabadságban!

 

 

Megosztás: 

Kapcsolódó hírek

Kommentek