A párhuzamos társadalom fogalma gyakran hangzik el a magyar közéleti vitákban, kialakulását a migráció veszélyei között emlegetve. A fogalmat az 1990-es évek közepe óta használják, elsőként a németországi kisebbségek – elsősorban a törökök – szándékos ön-elszigetelésére utal. A fogalom alatt az értjük, hogy az adott országétól erősen eltérő kultúrából érkező (legtöbbször arab vagy muszlim hátterű) embercsoportot nem képes a befogadó ország integrálni, sőt az érintett csoportok szándékosan kizárják magukat a társadalomból. A magyar viták alapján a párhuzamos társadalmak kialakulása a következő veszélyekkel fenyegethet: az adott csoporton belül az állam nem képes a törvényeit betartatni, illetve ezek a csoportok kedveznek a radikális szerveződéseknek, amelyek fenyegetik az országban élők jogait, közrendet vagy akár a fennálló állami berendezkedést. További veszélyként merül fel, hogy a párhuzamos társadalmakban megjelenő kultúra rombolja az adott ország kultúráját.

 

A párhuzamos társadalmak veszélyeire figyelmeztetők érvei mögött a legtöbbször az bújik meg, hogy nem tartják kívánatosnak semmilyen idegen csoport megjelenését. Fontos ezért leszögezni, hogy a TASZ értéknek tartja sokszínűséget. Abban hiszünk, hogy a társadalmi sokszínűség alapvetően jó dolog: fejlődéshez vezet, ha minél többféle ember érintkezik és alakítják a közügyeket. Tehát azzal az állásponttal, miszerint a bevándorlás szükségszerűen rossz dolog, olyan alapvető módon állunk vitában, hogy ezt nem tudjuk ebben a keretben megvitatni. A tézisgyűjtemény arról szól, hogy az országba érkezett bevándorlók esetében mi a szabadságjogokat tiszteletben tartó állam feladata az integráció területén, figyelembe véve, hogy az európai kultúra alapja álláspontunk szerint az egyenlő méltóság tisztelete.  

 

Tézisek:

  1. A törvény előtt mindenki egyenlő. A törvények mindenkire egyenlően vonatkoznak. A mindenki fogalmába pedig a többségtől eltérű kultúrához tartozó személyek, állampolgárságtól függetlenül beletartoznak.

A törvény előtti egyenlőség fogalma az európai kontinensen először a francia forradalom idején jelent meg, amely a szabadság és testvériség mellett az egyenlőséget is zászlajára tűzte. Azóta ez a jogelv olyan mértékben elfogadottá vált, hogy nem képzelhető el demokratikus alkotmány a törvény előtti egyenlőség deklarálása nélkül.

A törvény előtti egyenlőség fogalmából az következik, hogy az állam sem a jogszabályok szintjén, sem a jogalkalmazás, például a hivatalok működése terén nem tehet különbséget az azonos helyzetben lévő egyének között. Tipikusan tiltott minden olyan megkülönböztetés, amely az egyének személyes adottságain alapul, így a nem, származás, vallás, szín vagy politikai vélemény alapján történő megkülönböztetés. Ez a diszkrimináció tilalomként is ismert alkotmányos elv azt jelenti, hogy nem lehet valamilyen csoporthoz tartozás alapján például gyakrabban igazoltatni bizonyos embereket. Az alkotmányos elv másik oldala, hogy mindenkire egyenlően vonatkoznak az adott állam törvényei: nem tehető különbség az egyének között a jogalkalmazásában. Például nem lehet származás alapján, bőrszín alapján súlyosabb büntetést kiszabni egy bűncselekmény esetén. Másik példa, hogy vallási tanításoktól függetlenül mindenkinek be kell tartania a törvényeket: az államnak fel kell lépnie a másnak sérülést okozó ellen, még akkor is ha családon belül történik vagy valamilyen vallási tanítás megengedi a testi sértést.

Fontos alapvetés, hogy a diszkrimináció tilalma olyan általános alkotmányos követelmény, amelyet az államnak minden intézkedése során tiszteletben kell tartania. Igaz, ez a nem állampolgárokra vagy a területén kívül tartózkodókra vonatkozó intézkedésekre is, így a bevándorlás szabályozásakor is csak a diszkrimináció tilalomnak megfelelő szabályokat alkothat.

 

  1. Az állami erőszak monopóliumot csak maga gyakorolhatja, a közrend fenntartását nem engedheti át magánszervezeteknek. Emiatt elfogadhatatlan, ha az állam hagyja, hogy magánszervezetek lépjenek fel “az idegenek” által állítólagosan veszélyeztetett közrend védelmében és az, hogy egyes területeken ne a közhatalom biztosítsa hatósági eszközökkel a közrendet.

Az államnak feladata, hogy a rendőrség és más hatóságok révén fenntartsa a közrendet és betartassa a törvényeket. Ennek része az is, hogy nem engedheti meg az önbíráskodást szélsőséges szervezetek számára, nem engedheti, hogy ilyen csoportok pl. járőrözéssel bárkit megfélemlítsenek. Ahogyan ezt például szélső-jobboldali szervezetek tették Gyöngyöspatán a roma emberekkel szemben. Az ilyen csoportokkal szemben fel kell lépnie: meg kell akadályoznia a gyülekezést, nem lehet jogsértésre egyesületet létrehozni, a szabálysértést és bűncselekményt elkövetőkkel szemben pedig fel kell lépnie. Hasonlóan az államnak, így a rendőrségnek feladata az, hogy minden városban és városrészben ő maga tartsa fent a rendet. Az államnak biztosítani kell az eszközöket ahhoz, hogy a rendőrség maga feleljen a közrendért és számon kell kérnie ezt. Ha no-go zónaként elhíresült helyek jönnek létre, vagyis olyan helyek, ahova a rendőrség nem teszi be a lábát, az az állam teljes kudarcát jelenti. Nem engedheti meg az állam, hogy a területén bárhol alternatív rendfenntartó erők gondoskodjanak a közrend fenntartásáról.

 

  1. Az államnak feladata a védtelenek megvédése állampolgárságtól függetlenül.

Szoros összefüggésben az előző két ponttal le kell szögezni, hogy az állam, tipikusan a rendőrség és a bíróságok útján egyenlő feltételek mellett kell megvédjen mindenkit. Nem tehető függővé a bűncselekményekkel vagy más visszaélésekkel szembeni fellépés attól, hogy az áldozat vagy károsult nem az adott ország állampolgára. Nem hunyhat szemet az állam a családon belül történő erőszak vagy az önbíráskodás felett semmilyen alapon, így valamely vallási előírások tiszteletben tartásának ürügyén sem. Továbbá a bűncselekmények áldozatait, ideértve azokat, akik bőrszínük vagy származásuk miatt ér bántódás, védelemben kell részesítenie és gondoskodnia kell arról, hogy az elkövetőnek szembe kelljen néznie a felelősségre vonással.

 

  1. A menekültek, bevándoroltak, letelepedettek életét ugyanúgy befolyásolja a helyi politika, mint a magyar állampolgárokét, így a magyar állampolgárokkal egyenlő feltételek mellett kell, hogy részt vehessenek a helyi közügyek vitelében.

A helyi önkormányzatok elsősorban olyan szabályokat hoznak, amelyek mindenkire vonatkoznak, aki egy adott földrajzi területen tartózkodik, állampolgárságától függetlenül. Például parkolási díjakat határoznak meg, gondoskodnak a hulladék begyűjtéséről, szabályozzák és adóztatják a helyi ipart, vagy éppen adót vetnek ki egy település ingatlanjaira, és ezzel befolyásolják a lakásbérletek árait is. A helyi önkormányzati döntések mindenfajta megkülönböztetés nélkül kötelező érvényűek és jelentős hatással vannak mindenkire, és csak azokra, aki az adott területen él. Helyes, ha ezekbe a döntésekbe állampolgárságától függetlenül mindenkinek joga van beleszólni, aki huzamosabban tartózkodik Magyarországon egy adott helyi önkormányzat közigazgatási területén.

 

  1. A Magyarországon hosszútávon, végleges letelepedés szándékával tartózkodó, nem magyar állampolgároknak ésszerű idő elteltével legyen lehetőségük az országos közügyek vitelében való részvételre.

A Magyarországon huzamosan tartózkodó külföldiek életét nem csak a helyi önkormányzatok alkotta szabályok határozzák meg, amelyekbe ők is beleszólhatnak választójoguk gyakorlásával. Az Országgyűlés számos területen hoz a hazánkban élő külföldiekre is kötelező érvényű, életüket alapvetően befolyásoló szabályokat. Meghatározza például a személyi jövedelemadók mértékét, a munkavállalás vagy éppen a cégalapítás feltételeit, és azt is, hogy milyen feltételek mellett járhatnak külföldi gyermekek magyar iskolákba. Mindez amellett szól, hogy a végleges letelepedés szándékával Magyarországon élő külföldiek az országgyűlési választásokon is részt vehessenek, és ezzel beleszólást nyerjenek országos közügyeinkbe is. Az Országgyűlés azonban sok esetben kifejezetten a magyar állampolgárok jogait és kötelezettségeit állapítja meg. Így az állampolgárság nélküli külföldiek olyan kötelezettségek megállapításába is beleszólást nyernének, amelyek nem vonatkoznának rájuk. Nem kielégítő megoldás tehát sem a véglegesen letelepedő külföldiek kizárása az országgyűlési választásokból, sem pedig az, ha külföldiként választójogot nyernek az országgyűlési választásokon. A legjobb megoldás mindkettő helyett az, ha a Magyarországon véglegesen letelepedő külföldiek ésszerű időn belül és ésszerű feltételek mellett magyar állampolgársághoz juthatnak honosítás útján. Magyar állampolgárként pedig már a politikai közösség teljes jogú tagjai lesznek, így az országgyűlési képviselők választásán is részt kell vehessenek.

Megosztás: 

Kapcsolódó hírek

Kommentek