December 1: az AIDS elleni küzdelem világnapja
Ebből az alkalomból 25 vezető AIDS szervezet jelentős változást sürget a HIV/AIDS elleni globális harcban. Közös nyilatkozatot adtak ki arról, hogy az általános emberi jogokat előtérbe kell helyezni a HIV/AIDS elleni küzdelem során. Ezt 10 pontba foglalva indokolták meg nemzetközi AIDS- és emberi jogi szakértők. Továbbkattintva elolvashatja a deklarációt.
EMBERI JOGOK ÉS HIV/AIDS
MOST MÉG INKÁBB, MINT VALAHA!
10 OK, AMIÉRT AZ EMBERI JOGOKNAK KELLENE A VILÁG AIDS ELLENI KÜZDELMÉNEK A KÖZÉPPONTJÁBAN ÁLLNIA
—————————————————————————————————————–
2006-ban, az ENSZ egy magas rangú HIV/AIDS értelezletén a világ vezetői újra megerősítették, hogy „az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok nélkülözhetetlen elemei a HIV/AIDS járvány elleni globális küzdelemnek”. Mégis, 25 évvel az után, hogy az AIDS járvány feltűnt, még mindig a „nélkülözhetetlen elem” a hiányzó láncszem az AIDS elleni harcban.
Ez a deklaráció, melyet világszerte 24 civil szervezet és hálózat támogat, megerősíti, hogy most még inkább mint valaha, az emberi jogoknak kellene a világ HIV/AIDS elleni küzdelmének a középpontjában állnia.
——————————————————————————————————————————-
1. Az általános ellátáshoz való hozzáférés megvalósíthatatlan az emberi jogok tiszteletben tartása nélkül.
2006-ban a világ vezetői elkötelezték magukat, hogy „minden követ megmozgatnak annak érdekében, hogy 2010-re általános hozzáférést biztosítsanak megfelelő megelőzési programokhoz, kezelésekhez, ellátásokhoz és támogatásokhoz.” Mégis, pont azoknak a legkevesebb az esélyük, hogy hozzájussanak ezekhez a szolgáltatásokhoz, akiknek a legnagyobb szükségük lenne ezekre:
Lányok és nők széleskörű diszkriminációnak és nemi erőszaknak vannak kitéve – házasságon belül is – mely megsokszorozza a HIV-fertőzés kockázatát és sérti az információhoz és az ellátáshoz való jogaikat.
Gyermekek és fiatalkorúak nélkülözik a HIV-fertőzéssel kapcsolatos információkhoz, szexuális és életviteli oktatáshoz, gyermekgyógyászati előírásokhoz és HIV-gyógyszerekhez való szabad hozzáférés jogát.
Rendőrök és bírák szodómiával, kábítószer- és prostitúció pártolásával vádjával gyakran diszkriminációval és erőszakkal térítik el a HIV-vírussal kapcsolatos információszolgáltatástól a kriminalizált népességet, mint például melegeket, kábítószer élvezőket és szexmunkásokat.
Ezek a fő akadályok merültek fel az általános hozzáféréssel kapcsolatban minden egyes regionális és országos konzultáción, melyet a témában tartottak. Azonban, az országonkénti AIDS politikát illetően alig lelhető fel politikai elkötelezettség, adományozási szándék vagy program a HIV/AIDS-szel kapcsolatos küzdelemhez.
Ahogy Franciaországban mondják: „A HIV leginkább a les exulus vagy a „kirekesztettek”, a társadalom perifériáján élők problémája.” (Jonathan Mann, 1998) ————————————————————————————————————————————– 2. A nemi egyenlőtlenség sebezhetőbbé teszi a nőket és a lányokat a HIV-vírussal szemben. Mára a jelentősen fertőzött országokban a nők körében a legmagasabb a fertőzöttek száma.
Mára világszerte a nők teszik ki a fertőzöttek felét, míg a Szaharán túli Afrikában a fertőzöttek igen jelentős részét alkotják. Ez a nők mélyen gyökerező politikai, társadalmi, gazdasági és szexuális alárendeltségének a hatása, melyet törvények írnak elő és kultúra vés kőbe. A diszkrimináció, a megbélyegzés és az erőszak gyakran velejárói a HIV/AIDS által fertőzött nők életének.
Számos országban törvény korlátozza a nők tulajdonjogát, örökségét és vagyonát. Egyenlőtlen a nők oktatáshoz, hitelhez, munkavállaláshoz és váláshoz való joga. A jogi és társadalmi egyenlőtlenség a nőket a férjüktől teszi gazdaságilag függővé. Ebben a helyzetben nem adott a lehetőség, hogy a kapcsolatukban visszautasítsák a szexet vagy ragaszkodjanak az óvszer használatához. A házasság felbontásával és a férj elhalálozásával a nők gyakran süllyednek olyan választás nélküli szegénységbe, amely arra kényszeríti őket, hogy a megélhetésért, szállásért vagy munkáért áruba bocsássák testüket, s ez szexuális visszaélésekre és erőszakra ad lehetőséget. Ezek a tényezők mindegyike még inkább kiteszi őket a HIV-fertőzés kockázatának.
A nők elleni erőszak is egy világméretű járvány, amely hozzájárul a nők magas számú HIV- fertőzöttséghez. A nők nagyobb kockázatnak vannak kitéve erőszakos, mint a közös beleegyezésen alapuló szex által. Az erőszak és az erőszaktól való félelem eltérítheti a nőket attól, hogy részt vegyenek HIV-tesztelésen, ragaszkodjanak az óvszer használatához és feltárják fertőzöttségük tényét. Számos ország még mindig nem ismeri el a házasságon belüli erőszak bűntényét. Még azokban az országokban sem érvényesítik ezt a gyakorlatban, melyekben törvények tiltják a nők elleni erőszakot. Számos területen, a nem megfelelő módon lefolytatott nyomozás, az elfogultság és a bírói korrupció miatt, a nemi és szexuális erőszak túlélőinek csekély a reményük a bűncselekmény orvoslására. A szexuális erőszak túlélői ritkán jutnak HIV-fertőződés utáni prophylaxishoz.
Számos HIV/AIDS által veszélyeztetett vagy már fertőzött nő számára az egészségügyi hálózat még mindig inkább a diszkrimináció és előítélet megtestesítője, mint a kezelésé és az ellátásé. A nők számára a HIV-vírus megelőzésének alapja, az érthető reprodukciós egészségügyi ellátásokhoz való hozzáférés még mindig siralmasan hiányos és a világ számos térségében a törvény és a gyakorlat is korlátozza. Azon vádak és gyalázkodások, melyek a nőket érik, amikor kiderül róluk, hogy HIV pozitívak, eltántorítják őket a további vizsgálatoktól és kezelésektől. A fennálló HIV-fertőzöttség alatt teherbeesett nőket gyakran éri ítélet és ellenvád az egészségügyi dolgozók részéről ahelyett, hogy olyan hatásos kezelésben részesítenék, amely megakadályozza az anyától a gyermeknek átadott HIV-fertőzést.
——————————————————————————————————————–
3. Annak ellenére, hogy a gyermekek és a fiatalok számos területen a legveszélyeztetettebbek, a jogaikat és szükségleteiket rendszerint figyelmen kívül hagyják.
A HIV-vírus lényegében a fiatalok járványa. Aggasztó mértékben születnek HIV-fertőzött gyermekek annak ellenére, hogy bizonyított módszerek léteznek a HIV átadásának meggátolására a terhesség és a szülés alatt. Annak ellenére, hogy példa nélküli a HIV/AIDS és okozóival kapcsolatos felvilágosítás, a 15-24 éves fiatalok teszik ki a HIV-vírussal újonnan megfertőzöttek számának felét világszerte. Míg az AIDS által érintett vagy elárvult gyermekek számát csak a Szaharán túli afrikai térségben tízmilliókra lehet becsülni, alapvető jogaikat rendszeresen megsértik.
Míg a fejlett országokban már alig létezik az anyától gyermekének átadott HIV-fertőzés, addig a fejlődő országokban a terhes nők csupán 10%-a jut olyan kezeléshez, amely megakadályozhatná a vírus továbbadását. Ennek az az eredménye, hogy naponta 1500 gyermek fertőződik meg. Ez a szám mérsékelhető lenne, ha nemcsak a felnőttek, de a gyermekek számára is hozzáférhetőek lennének az életet meghosszabbító gyógyszerek. Tény, hogy a gyermekek 90%-a nem jut hozzá a szükséges HIV-vírussal kapcsolatos kezelésekhez.
A HIV-vírus által veszélyeztetett fiatalok – akár szexuális életet élők, akár droghasználók – ritkán jutnak hozzá alapvető információkhoz, preventív ellátáshoz, egyéni HIV-teszteléshez, óvszerhez és kezelésekhez. Az iskolákban és ifjúsági programokban gyakran cenzúrázzák a valós és teljes reprodukciós és szexuális információt, a szexuális absztinencia és a moralizáló propaganda javára. Fiatal droghasználóknak a steril fecskendőkhöz való hozzáférése és a metadon-fenntartó kezelésének gyakran jogi akadályai vannak.
Az árvák és az AIDS által érintett családok gyermekei, akiknek száma csak a Szaharán túli Afrikában meghaladja a több tízmilliót, gyakran találják kitéve magukat saját rokonaik által elkövetett erőszaknak, kizsákmányolásnak, diszkriminációnak, és javaik elkobzásának ahelyett, hogy hozzásegítenék őket ahhoz a megfelelő gondoskodáshoz és védelemhez, amely megilletné őket. A módszeres diszkriminációnak egyik árulkodó jele az oktatásban az, hogy az AIDS által érintett gyermekek kortársaiknál hamarabb maradnak ki az iskolából. Miközben az AIDS a szülők egész generációját oltja ki, az árvák és a könnyen sebezhető gyermekek gondozása gyakran a nagymamákra marad, akiknek a munkáját nem értékelik és nem díjazzák. Azokban az országokban, ahol nincsen gyermekjóléti alap és szociális ellátás, hasonlóan az általuk gondozott gyermekekhez, ezektől az idős emberektől is megtagadják a védelemhez való jogot.
——————————————————————————————————————————-
4. A leginkább érintetteknek jut a legkevesebb figyelem
Van egy közös vonásuk az AIDS által leginkább veszélyeztetettebbek: helyzetüket a törvények hatásosan kriminalizálják. A kábítószer-, prostitúció- és szodómia-ellenes törvények alkalmazásával a rendőrök gyakran zsarolnak és kényszerítenek ki vallomásokat védtelen emberekből és előfordul, hogy förtelmes bűncselekményeket követnek el ellenük, többek között nemi erőszakot és gyilkosságot. A büntető hozzáállás a kábítószer-használathoz, a szexmunkához és a homoszexualitáshoz csak felerősíti az előítéleteket és a gyűlöletet a társadalmilag kirekesztett csoportok iránt. Ezáltal még távolabb sodródnak azoktól az ellátásoktól, melyek megelőzik, kezelik és mérséklik a HIV-vírus és az AIDS hatásait.
Annak ellenére, hogy a HIV-vírussal együtt élők jelentős hányadát az illegális drogokat használók teszik ki, számos országban ezek az emberek jutnak hozzá legkisebb számban az antiretrovirális kezeléshez. A szigorú kábítószer-törvények hatásosan büntetik a droghasználó státuszát, ami arra ösztönzi a rendőröket, hogy zsaroljanak, és vallomásokat kényszerítsenek ki e sebezhető csoportokból annak érdekében, hogy eleget tegyenek a letartóztatási kvótáknak. A kábítószer- használók vagy börtönbe jutnak, vagy hatástalan és kényszerű rehabilitációs programok végeláthatatlan során vesznek részt; és csak kevés esetben jutnak hozzá a számukra oly szükséges ellátáshoz, HIV-megelőzéshez és kezeléshez.
A szexmunkások, akiknek tevékenységét törvények tiltják és büntetik, a rendőri erőszak miatt csak ritkán jutnak hozzá a HIV-vírussal kapcsolatos ellátásokhoz. Az erőszakos kiszorítás a kereskedelmileg fejlődő területekről tovább csökkenti a szexmunkások hozzáférését a közösségi alapú HIV-ellátásokhoz. Az egészségügyi intézmények szexmunkásokkal szembeni előítéletes és kényszerű bánásmódja eltántorítja őket attól, hogy kezelésre és ellátásra jelentkezzenek. Az emberkereskedelem megszüntetésére tett agresszív törekvés sokszor irányul a szexmunkások emberi és egészségügyi jogait védő programok ellen.
A melegek erőszaknak és diszkriminációnak vannak kitéve világszerte, míg egyes országokban a mai napig büntetik a szodómiát. Csak fokozza a melegek és a HIV-vírussal együttélők társadalmi kivetettségét és az egészségügy igénybevételének elkerülését az, hogy az AIDS-et még mindig a ’melegek betegsége’-ként tartják számon. Számos térségben a rendőrök ahelyett, hogy megfelelő módon kivizsgálnák az e csoportok elleni bűncselekményeket, inkább gúnyos magatartást tanúsítanak vagy akár bűncselekményeket is elkövetnek a melegek és a transzszexuálisok ellen. Számos országban a politikusok inkább behódolnak a homofób előítéleteknek, mintsem azt a politikai hajlandóságot mutatják, amely szükséges lenne ahhoz, hogy felvegyék a harcot a HIV-vírus ellen.
Számos országban a rabok és fogvatartottak számára nem, vagy alig hozzáférhető az önkéntes tesztelés és a kezelés. Gyakran még olyan helyeken sem engedélyezik számukra a hozzáférést a HIV-vírus megakadályozásával kapcsolatos információhoz és eszközökhöz, ahol egyébként az intézményeken kívül megoldott a hozzáférés. Az óvszerek és a steril fecskendők gyakran nincsenek biztosítva, annak ellenére, hogy rengeteg bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy az hatásos a megelőzésben anélkül, hogy veszélyt jelentene a börtönök lakóira. A HIV-pozitív és az AIDS betegségben szenvedő rabok és fogvatartottak elkülönítése, a gyógykezelés hozzáférése és a börtönökben gyakori nemi erőszak elleni hatásos fellépés kudarca mind az emberi jogokkal való visszaélések összetevői, és hozzájárulnak ahhoz, hogy világszerte a börtönökben és más fogvatartó intézményekben gyakoribb legyen a HIV-fertőzés és súlyosabb az AIDS-veszélyeztetettség.
——————————————————————————————————————–
5. Támadják a hatékony HIV-megelőzési, -kezelési és -gondozási programokat
Az elmúlt 25 évben újra és újra bebizonyosodott, hogy a HIV-programok akkor a leghatásosabbak, amikor az emberek önkéntesen veszik igénybe, és felvilágosultan, nyitottan viszonyulnak a egészségügyi ellátáshoz. Ezeknek az ellátásoknak felvilágosítani és oktatni kellene az embereket a HIV-vírussal kapcsolatban, és támogatni őket abban, hogy egészséges magatartást tanúsítsanak, hogy életük sajátosságait figyelembe véve tudják megválasztani a számukra legmegfelelőbb megelőzési és kezelési módot. Ezzel szemben a manapság elterjedt kényszerítő és személytelen megközelítési módszerek a hatásos HIV és AIDS-el kapcsolatos programokat példa nélkül álló módon veszélyeztetik.
Számos olyan országban, ahol fáradságosan küzdöttek annak érdekében, hogy mindenki számára érthető információt biztosítsanak a HIV-vírus szexuális úton terjedő megelőzéséről a külföldi adományozók, vallási konzervatívok és más ideológiai erők nyomására éppen azon információ terjedését korlátozzák, melyek a biztonságos szexre és az óvszer használatra fektetik a hangsúlyt. Ennek az az eredménye, hogy a fiataloktól életmentő információt tartanak vissza a HIV-vírus terjedéséről, fiatal nők nem jutnak hozzá reprodukciós információhoz és -ellátáshoz, nem juthatnak hozzá óvszerhez és érthető információkhoz a HIV-vírusról.
Számos ország kormánya korlátozó és kényszerítő eszközökhöz folyamodik a HIV-vírus terjedésének megelőzésében. Ilyen például a HIV-vírus általi ’gondatlan veszélyeztetés’ büntethetősége vagy a hozzájárulás nélküli tömeges tesztelés. Ezek az eljárási módok hozzájárulnak a HIV-vírussal élők megbélyegzéséhez és eltérítik az embereket az egészségügyi ellátástól.
A szexmunkásokra és ügyfeleikre leselkedő, védekezés nélküli üzletszerű szex által hordozott veszélyek ellenére számos országban maga a rendőrség kobozza el az óvszert, melyet később bizonyítékként használnak fel a prostituált ellen. Nemrégiben számos szexmunkásokkal foglalkozó szervezettől megvonták a támogatást, amennyiben nem követtek egy félreérthetetlen vezérelvet, mely ’ellenzi’ a prostitúciót. Ez a vezérelv szemben áll a vélemény-nyilvánítás szabadságával és gátat vet azon törekvéseknek, melyek arra hivatottak, hogy tisztességes módon együttműködhessenek a szexmunkásokkal a megelőzésben és a kezelésben.
Az ENSZ-re és számos más országra nehezedő nyomás eredményeként a tűcsere-programok nem jutnak hozzá a megfelelő támogatáshoz, holott bizonyítottan ez a leghatásosabb módja a fertőzés továbbadásának kiküszöbölésére a kábítószerélvezők körében. A hatásosságát igazoló megcáfolhatatlan bizonyítékok ellenére számos ország törvénye nem engedélyezi a tűcsere-programokat és a metadon-fenntartó terápiákat. A kábítószer előállításához vagy használatához szolgáló eszközök vagy ellenőrzött anyagok birtoklása miatti letartóztatástól való félelmükben még azokban az országokban is távol maradnak a kábítószer-élvezők az e fajta programoktól, ahol a törvények ezt lehetővé teszik.
Világszerte még mindig nem megoldott a kezelésekhez használt fájdalomcsökkentő ópiátokhoz való hozzáférés. Némi fejlődés ugyan kimutatható, de az AIDS és a HIV-vírus által legnagyobb mértékben érintett országok még mindig képtelenek meghúzni a vonalat az illegális morfium-használat és az orvosi használat között. Részben a morfium-függőségről kialakult túlzott félelmeknek köszönhetően, részben a kormányok mulasztásából fakadóan (mivel nem nyújtanak kellő felvilágosítást orvosaik és egészségügyi dolgozóik számára a morfium fontos szerepéről az AIDS-betegek és más halálos betegségben szenvedők fájdalomenyhítő kezelések során), tovább folytatódik a morfium importálásának és orvosi használatának a korlátozása.
——————————————————————————————————————–
6. AIDS-aktivisták a saját biztonságukat kockáztatva követelik a kormányoktól, hogy tegyék hozzáférhetőbbé az AIDS/HIV-vel kapcsolatos ellátásokat
Számos országban azon aktivisták, akik azt követelik, hogy váljon hozzáférhetőbbé az AIDS/HIV- ellátás, sokszor cenzúrának, becsületsértésnek, erőszaknak, bebörtönzésnek és más büntetéseknek teszik ki magukat.
Legyenek akár dél-afrikai aktivisták, akik az antiretrovirális kezeléshez való hozzáférést követelik; vagy kínai farmerek, akik elégtételt követelnek kormányuktól, mert véradási programjuk keretében megfertőződtek a HIV- vírussal; akár marokkóiak akik az Egyesült Államok és Marokkó közt létrejött túlzóan kivételező Szabad Kereskedelmi Egyezmény miatt tüntetnek; vagy nepáli transgenderek, akik HIV-vírussal kapcsolatos információkat próbálnak közzétenni; vagy akár thaiok, akik az országuk erőszakos kábítószer elleni harcát kritizálják, függetlenül attól, hogy kikről van szó, mindenhol megfélemlítéssel és erőszakos oszlatással találják szemben magukat. A civil szervezetek létrejöttét korlátozó törvények sok esetben még inkább meggátolják a civil társadalmat abban, hogy hallassa önálló véleményét egy igazságos és hatásos AIDS- politika megteremtése céljából.
Kezdetek óta nagyon erősen él az emberek tudatában az AIDS/HIV és a ’más’, a társadalom peremén létező ’deviáns’ csoportok közötti kapocs. Így felmerül a kérdés: Melyik módszer hatásosabb? A társadalom perifériáján mozgó csoportok további elnyomása vagy a jogaik és a méltóságuk tiszteletben tartásán alapuló együttműködés? -Joanne Csete, 2005
——————————————————————————————————————–
7. Az emberi jogok védelme mint a közegészség biztosítása
Az emberi jogok védelme alapköve a közegészség biztosításának. Ezáltal vezérelve emberi jogi aktivisták sokat elértek az AIDS elleni küzdelemben. Többek között elérték azt, hogy az AIDS- betegek státusza ne adhasson okot diszkriminációra, hogy az alapvető egészségügyi ellátás keretein belüli kezeléshez való jogaikat érvényesítsék, és biztosították az AIDS/HIV betegek jogait, hogy részt vehessenek az AIDS-politika és az AIDS-programok kialakításánál. Mégis olyan vádak érik ezeket az aktivistákat, hogy jobban foglalkoztatják őket az ’egyéni jogok’, mint a közegészség. Az emberi jogok tiszteletben tartása valójában elengedhetetlen része a közegészségnek és a sikeres HIV elleni fellépésnek.
Többek között emberi jogi aktivisták voltak azok, akik a legmagasabb szintű egészségügyi ellátás részeként legelőször fektettek hangsúlyt a HIV-teszteléshez való hozzáférésre. Nemrégiben néhányan a rutinszerű HIV-tesztelést támogatók közül azzal vádolták meg az emberi jogi aktivistákat, hogy elősegítik, hogy a hozzájárulás, a tanácsadás és az orvosi titoktartás fontosabb szerepet töltsenek be, mint a széleskörű és korai felismerés. Mindeközben lehetséges e három jog eltiprása nélkül is hozzáférést biztosítani a HIV- teszteléshez, és könnyebben lehet bevonni az embereket a preventív és a kezelési törekvésekbe. Mindemellett a HIV-teszteléshez való elérhetőbb hozzáférés biztosítása nem nélkülözheti azon törekvéseket, melyek a megbélyegzés és az emberi jogok megtiprása ellen lépnek fel. Ezek a jogsértések először is meggátolják az embereket abban, hogy elmenjenek HIV- tesztelésre, antiretrovirális kezelésen és bizonyított megelőzési programokon vegyenek részt.
Az emberi jogi aktivisták élharcosai voltak a bizonyított prevenciós intézkedésekhez való hozzáférés biztosításának. Kitartóan követelték a kormányoktól az információhoz, óvszerhez, steril tűhöz, metadonhoz és gyógyszerekhez (melyek a magzatot védik az anya általi fertőződéstől) való hozzáférést. Mindez védelmet nyújt az erőszak és vagyoni támadások ellen, melyek mindinkább hozzájárulnak a nők sebezhetőségéhez. Ezeknek a követeléseknek az emberi jogok védelme és a bizonyított tudományos alapokon nyugvó HIV vírus terjedésének megelőzése volt az alapja.
’Miért nem mondta inkább azt, hogy vérzékenységben szenved?’ kérdezte a 90-es években egy torontói oktató kórház ápolónője James Kreppner aktivistától, aki AIDS-szel kapcsolatos betegségéből kifolyólag volt kórházban. ’Sokkal jobban bántunk volna magával.’ -Anne Silversides, 2003
——————————————————————————————————————–
8. Az AIDS egyedülálló kihívások elé állít, ezért kivételes módon kell kezelni
A kormányok felelősségvállalásában és felelősségre vonhatóságában minden más modernkori járványnál nagyobb kihívást jelent az AIDS. A szexualitással, vérrel, betegséggel, halállal és az AIDS-szel, mint a ’deviánsok és az erkölcstelenek’ (házasságon kívüli nemi kapcsolatot létesítők, homoszexuálisok és kábítószer-élvezők) betegségével kapcsolatos mélyen gyökerező félelmek és előítéletek arra késztetik a politikusokat, hogy ne foglalkozzanak a járvány kérdésével. Az AIDS elleni küzdelemben a vitatott kérdéseket – a nemi egyenlőség és a fiatalkorú szexualitás kérdéseit – elhanyagolják. Ennek egyik oka, hogy a nőknek és a gyermekeknek nincsen a kezükben a szükséges politikai hatalom ahhoz, hogy ezeket a témákat napirenden tartsák. Így a kormányok csak szűkös forrásokat hajlandóak áldozni a társadalom peremén élő csoportok HIV-vírussal kapcsolatos ellátásához. Ezt a hajlamot az ENSZ Közös HIV/AIDS Programja (UNAIDS) a ’források súlyosan rossz kezelésének és az alapvető emberi jogok eltiprásának’ nevezte.
Most, hogy a HIV/AIDS elleni harc forrásai kibővültek, végre elképzelhető, hogy a HIV-kezelési programok, karöltve a HIV-megelőzési programokkal a jogok tiszteletben tartását véve alapul folyamatos ellátást biztosítsanak. Sajnálatos módon a HIV-kérdés morális megközelítése, mely újabb akadályokat gördít azon csoportok elérésének útjába, akiknek a legnagyobb szüksége lenne rá, meghiúsítják az ilyen típusú érthető megközelítéseket. -Joseph Amon, 2006
——————————————————————————————————————–
9. A HIV- vírusra az emberi jogokat alapul vevő válaszok gyakorlatiasak és működnek
Az emberi jogokat előtérbe helyező hozzáállások nem elvontak, hanem reálisak, gyakorlatiasak és költségkímélők. Brazíliában, ahol az AIDS elleni küzdelem előterébe helyezték az emberi jogokat, a járvány terjedését sikeresen lelassították. Alább említünk néhány példát, hogyan alkalmazhatjuk az emberi jogokat a HIV elleni harcban:
Biztosíthatjuk, hogy a nemzeti HIV-programokban olyan intézkedéseket foganatosítsanak, melyek arra hivatottak, hogy védjék az AIDS és HIV-vírussal együtt élőket és a veszélyeztetetteket a diszkrimináció ellen.
Biztosíthatjuk a fiatalok számára a teljes körű HIV-vírussal kapcsolatos információhoz, az életvitel- és szexuális oktatatáshoz való hozzáférést, továbbá hozzáférést óvszerhez, és tájékoztatást a szexuális úton terjedő betegségekről és a családtervezésről.
Befektethetünk az AIDS és HIV-vírussal együtt élők jogi felvilágosításába, hogy tisztában legyenek jogaikkal és azoknak megfelelően tudjanak eljárni.
Változtatásokat kezdeményezhetünk annak érdekében, hogy szüntessék meg a börtönök túlterheltségét, hogy az embereket ne zárják be jogtalanul, ami által csökkenne a kiszolgáltatottság a szexuális erőszakkal és a fertőzött tűkkel szemben.
Elsöpörhetjük a jogi és másfajta akadályokat melyek a kábítószer-fogyasztók HIV-megelőzésének és -kezelésének útjában állnak.
Megalapozhatjuk a jogorvoslat lehetőségét a szexmunkások, a homoszexuálisok és más marginalizált csoportok számára, amennyiben diszkrimináció éri őket.
Hatásos jogorvoslattal támogathatjuk a nők elleni nemi alapú erőszak áldozatait házasságon kívül és belül egyaránt, és felléphetünk a törvény által szankcionált diszkriminációval szemben, mely megkülönböztetések a nők gazdasági lehetőségeikre, vagyonára és örökségére vonatkozik.
’Azáltal, hogy a legtöbb fejlődő állam megtagadja a fogvatartottaktól az óvszerhez való hozzáférés lehetőségét, rengeteg embert tesznek ki a HIV-vírussal való megfertőződés veszélyének.’ -Mark Heywood, 2004
——————————————————————————————————————–
10. A jelentős visszhang ellenére a valódi tettek még mindig elmaradnak az emberi jogok és az AIDS/HIV kapcsán
Papíron már lefektették az emberi jogok szerepét a HIV-vírus kapcsán. A 2001-es AIDS/HIV Elkötelezettségi Nyilatkozatot aláíró kormányok ígéretet tettek arra, hogy kiemelten kezelik az emberi jogokat, és ezt a szándékot öt évvel később újra megerősítették. A gyakorlatban azonban kevés történt annak érdekében, hogy a költségvetésbe beépítsék ezeket az országos programokat, melyek biztosítanák az AIDS/HIV vírussal együtt élők általános és emberi jogait.
2003-ban, a Szaharán túli afrikai kormányok felére még mindig vár a feladat, hogy olyan elemi törvényi szabályozást alkossanak meg és fogadjanak el, mely tiltaná az AIDS vagy HIV-vírussal együtt élők diszkriminációját. A Föld országainak csupán egyharmadában születtek olyan törvények, melyek konkrétan tiltják a HIV által veszélyeztetett csoportok diszkriminációját.
A nagymértékben megemelkedett források ellenére még mindig keveset fordítanak a következő kezdeményezésekre:
– ’Ismerd meg a jogaidat!’ kampányok és jogi segítségnyújtás a HIV-vírussal együtt élők számára – HIV-programokkal kapcsolatos monitorozás
– Az egészségügyi dolgozóknak, a rendőröknek, a bíráknak és a szociális munkásoknak tartott oktató jellegű tréning a diszkriminációról, a bizalomról és a tájékozott beleegyezésről
– A hátrányos helyzetű csoportok önkéntes résztvevőinek bevonása a nemzeti AIDS programokba, a hatóságok koordinálásába és a kapcsolodó rendszerek monitorozásába és elemzésébe
– A 14 ország által, 2006-ban aláírt AIDS/HIV Elkötelezettségi Nyilatkozat végrehajtásának elemzése szerint, ’a veszélyeztetett rétegek emberi jogainak eltiprása változatlanul megvalósul. Nem férnek hozzá olyan hatásos eszközökhöz és szolgáltatásokhoz melyek megakadályozhatnák a HIV- vírus terjedését és nem jutnak hozzá olyan életmentő AIDS gyógyszerekhez, melyek biztosítanák az életben maradásukat.’
2003-ban, Kofi Annan a következő kijelentést tette, ’a HIV-vírus és az emberi jogok nem a fontosságuknak megfelelően szerepelnek a kormányok, az adományozók és az emberi jogvédő szervezetek prioritásai között.’ —————————————————————————————————————————— Honlapok:
Accion Ciudadana Contra el Sida (Venezuela)
Ez a spanyol nyelvű honlap számos témához kapcsolódó anyagot tartalmaz, többek között egy kézikönyvet az HIV/AIDS és az emberi jogokról.
www.accsl.org.ve
AIDS Jogi Project (AIDS Law Project, Dél Afrika)
Együttműködésben a Kanadai HIV/AIDS Jogi Hálózattal (Canadian HIV/AIDS Legal Network), ez a legérthetőbb információforrás a HIV/AIDS-szel kapcsolatos jogi és ember jogi kérdésekben.
Jogi Segítség Központ AIDS Jogi Osztálya (AIDS Law Unit of the Legal Assistance Centre, Namíbia) www.lac.org.na/alu/default.htm AIDS Jogi Hálózat (AIDS Legal Network, Dél Afrika)
Ezen a honlapon található többek között a ’HIV/AIDS és a jog: gyakorlati kézikönyv’ c. információs kiadvány. www.aln.org.za
Dél-Afrikai AIDS & Jogok Szövetség (AIDS & Rights Alliance for Southern Africa)
Botswanai Etikai, Jogi és HIV/AIDS Hálózat (Botswana Network on Ethics, Law and HIV/AIDS)
Kanadai HIV/AIDS Jogi Hálózat (Canadian HIV/AIDS Legal Network)
Együttműködésben a Dél-Afrikai AIDS Jogi Projekttel, ez a legérthetőbb információforrás a HIV/AIDS-szel kapcsolatos jogi és ember jogi kérdésekben. Minden anyag megtalálható angolul és franciául, néhány pedig spanyol, francia és más nyelveken érhető el.
AIDS Egészségügyi Akció (AIDS Health Action, USA)
Az Orvosok az Emberi Jogokért és az Egészségügyi Partnerek közös honlapja. www.phrusa.org/campaigns/aids/index.html
Human Rights Watch
Ezen a honlapon széleskörű információ található a HIV/AIDS és az emberi jogok témakörben.
Társaság a Szabadságjogokért (Hungarian Civil Liberties Union)
A TASZ többek között kiadta a ’HIV/AIDS és emberi jogok Magyarországon’ című könyvét és egy AIDS-politikai újságot. A honlap angol és magyar nyelven olvasható. www.tasz.hu
AIDS Szervezetek Nemzetközi Bizottsága (International Council of AIDS Service Organizations)
A honlapon dokumentumok találhatóak a HIV/AIDS és emberi jogok témakörben, többek között egy advocate kézikönyv a Nemzetközi irányelvekről. www.icaso.org
Jogászok Kollektív HIV/AIDS Egysége (Lawyers Collective HIV/AIDS Unit, India)
Az ENSZ Ember Jogi Biztosának Hivatala (Office of the United Nations High Commissioner for Human Rights)
A honlap egy része a HIV/AIDS-szel és az emberi jogokkal foglalkozik. Dokumentumok széles skálája található itt meg, többek között az ENSZ- szervek által készített határozatok, általános megjegyzések és jelenések.
www.ohchr.org/english/issues/hiv/index.html
Nyílt Társadalom Intézet Közegészségügyi Program (Open Society Institute Public Health Program)
A program többek között foglalkozik a tuberkolózissal, az ártalomcsökkentéssel, a romák egészségügyi helyzetével, a szexuális egészséggel és jogokkal, a joggal és az egészségüggyel, és az AIDS, a malária és a tuberkolózis elleni küzdelemre létrehozott globális alappal
Emberi Jogok és Nemzetközi Egészségügyi Program (Program on International Health and Human Rights, USA)
Ezen a honlapon számos kiadvány található, többek között a ’Dióhéjban a HIV/AIDS és az emberi jogokról’ c. munka.www.hsph.harvard.edu/pihhr/index.html
HIV- törvény és Politika Központ (The Center for HIV Law and Policy, USA)
Ugandai Jog, Etika és HIV- Hálózat (Uganda Network on Law, Ethics and HIV)
Egyesült Királyság AIDS és Emberi Jogi Projekt (UK AIDS and Human Rights Project)
Itt többek között információs füzetek egész sorozatát megtalálhatja az AIDS/HIV és az emberi jogokról, illetve az AIDS/HIV és a rabok jogairól.
Az ENSZ HIV/AIDS Egyesült Programja (Joint United Nations Programme on HIV/AIDS, UNAIDS)
Ezen a honlapon egy külön aloldal foglalkozik az AIDS/HIV-vel és az emberi jogokkal. Elmagyarázzák, hogy az emberi jogok miért létfontosságúak a HIV/AIDS elleni küzdelemben. Továbbá rengeteg linket és információt lehet szerezni az UNAIDS kiadványain keresztül.
ENSZ Fejlesztési Program (United Nations Development Program, UNDP)
Számos kiadvány található a témában, többek között egy dokumentum, melyet a 2006-os ENSZ Közgyűlés AIDS/HIV magas szintű tárgyalására készítettek.
Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO)
Ezen a honlapon információt szerezhet a WHO működéséről, és számos publikáció található az emberi jogokról és az egészségügyről.
Zambiai AIDS Jogi Kutatási és Jogsegély Hálózat (Zambia AIDS Law Research and Advocacy Network, ZARAN)
