„Úgy tűnik, senkit nem érdekel, hogy mi lesz ebből a járványból. Olyan, mintha majdnem teljesen szabadjára engedték volna” – véli Sára, aki egy több mint százfős bentlakásos szociális intézményben dolgozik.
A protokoll csak az egészségügyi intézmények dolgozóinak írja elő, hogy két negatív teszttel mehetnek vissza dolgozni. Sára felelősségtudatán múlt, hogy senkit nem tett ki veszélynek.
A szabályokat összevissza alkalmazzák vagy tudatosan ignorálják, megnehezítve azok dolgát, akik jogkövetően szeretnének eljárni.

Sára egy több mint száz főt ellátó, bentlakásos szociális intézmény fejlesztőpedagógusa. Még szeptember 7-én, egy hétfői napon telefonált háziorvosának, mert koronavírus-gyanús tünetei voltak – aznap fel is vették a tesztelésre várók listájára. Mégis hiába várt egy hétig: szeptember 14-én újra felhívta a háziorvost, aki azt mondta, hogy összeomlott az Országos Mentőszolgálat rendszere, valószínűleg elvesztek az adatok. Újraregisztrálták Sára adatait, és másnap meg is érkeztek a mentősök.

Az olyan intézmények, ahol Sára is dolgozik, a járvány második hullámában is kiemelten veszélyeztetettnek számítanak. Az október 13-i adatok szerint 52 szociális intézményben jelent meg a koronavírus, a gondozottak között 640 pozitív esetet tartanak nyilván. Majdnem minden tizedik szociális intézményben lakó ember koronavírusos, közülük 156-an vannak kórházban és 37-en haltak meg a második hullámban.

Sárát tehát szeptember 15-én tesztelték, de az átfutási idő és a háziorvos rendelési ideje miatt csak 16 nappal később, október 1-én kapta meg az eredményt. Ekkora már majd’ három hete volt táppénzen, a gyerekei pedig kimaradtak az iskolából. Távolléte a munkahelyén is problémát jelentett, hiszen a szociális intézményekben a járvány miatt még súlyosabbá vált a munkaerőhiány.

Sárával egy időben a férjénél is jelentkeztek a koronavírus tünetei, hozzá azonban ki sem mentek mintát venni, pedig őt is kétszer regisztrálta a háziorvosa. Így jobb híján önkéntes karantént tartott. Pedig ha Sára és a férje valóban megfertőződött, akkor minél előbb fel kellett volna kutatni és el kellett volna különíteni a velük kapcsolatba kerülőket is, hogy megállítsák a vírus terjedését.

Pozitív teszttel küldték volna vissza dolgozni

Mire Sára megkapta a pozitív teszteredményt, már jobban érezte magát és az orvos által szóban előírt karantén is lejárt. A háziorvos azt mondta neki, hogy nyugodtan menjen vissza dolgozni.

Sára ezen teljesen elképedt, pedig az orvosnak technikailag igaza volt: a protokoll csak az egészségügyi intézmények dolgozóinak írja elő, hogy a munkát akkor vehetik fel újra, ha van két negatív tesztjük.Sára biztos akart lenni abban, hogy amikor visszamegy dolgozni, már nem fertőz, de a háziorvost csak nagyon nehezen tudta rávenni, hogy regisztrálja újabb tesztelésre. Az orvos előbb arról akarta meggyőzni, hogy a mentők úgysem mennek ki, hiába vár rájuk bármeddig. Azután arra akarta rávenni Sárát, hogy inkább menjen magántesztelésre, mert még azzal is jobban jár anyagilag, mint a hetek óta tartó táppénzzel. Ez jókora tévedés volt, hiszen ha valakit megerősített esetként járványügyi elkülönítés (vagy a szoros kontaktokra vonatkozó járványügyi megfigyelés) alá helyeznek, akkor az állam köteles megtéríteni a táppénz és a bére közötti különbséget. Vagyis anyagilag nem járhat rosszabbul annál, mint ha be tudott volna járni dolgozni.

Az orvos szerencsére abban is tévedett, hogy a mentők úgyse mennének ki Sárához: két nap múlva megérkeztek és az eredmény is hamar meglett. A teszt negatív lett, de Sára szeretett volna még egyet, hogy az egészségügyi dolgozókra vonatkozó protokoll szerint is biztos lehessen abban, hogy már nem fertőz, nyugodtan visszamehet dolgozni. Ám harmadjára inkább befizettett egy magántesztelésre, mert korábbi tapasztalatai alapján nem tudta elképzelni, hogy az állam képes lesz belátható időn belül elvégezni két vizsgálatot. Csakhogy kiderült, hogy a háziorvos is kérte a visszatesztelést, de Sárát nem értesítette erről – ő akkor tudta meg, amikor a mentősök már 48 óra múlva jelentkeztek nála. Kénytelen volt lemondani őket, mert már befizetett időpontja volt egy magánlaborba.

Mintha szabadjára engedték volna a járványt

Meglepő módon a megismételt, magánlaborban elvégzett vizsgálat eredménye pozitív lett, így Sára kénytelen volt továbbra is otthon maradni. Tünetei is voltak, de ha a háziorvosára hallgat, már napokkal korábban visszament volna dolgozni, komoly veszélynek téve ki kollégáit és gondozottjait.

A második pozitív teszthez 23 nappal azután vettek mintát Sárától, hogy jelentkeztek a tünetek.

„Lehetséges, hogy ilyenkor már nem fertőzök, csak hordozom, mindenesetre a tíznapos karantén nem tűnik elégnek. Bár a jelen helyzetben ez már majdnem mindegy, annyira sok a beteg és úgy tűnik, senkit nem érdekel, hogy mi lesz ebből a járványból. Olyan, mintha majdnem teljesen szabadjára engedték volna”– írta Sára a jogsegélyszolgálatunknak küldött levelében.

Sára második pozitív tesztje után férje is felhívta a saját orvosát, aki azt mondta neki, hogy a kontaktokat nem tesztelhetik, ha nincsenek tüneteik. Őt végül két hétre home office-ba küldte a munkáltatója, pedig egy igazolt fertőzött szoros kontaktjaként járványügyi megfigyelés alá kellett volna helyezni a protokoll és a jogszabály szerint.

A járványügyi hatóságok sem ismerik a protokollt

A háziorvosok háromszor is téves tájékoztatást adtak Sáráéknak. Ebből nagyobb baj is lehetett volna, ha Sára nem ismeri a szabályokat és nem jár el felelősen. Azonban az intézmény főnővérének köszönhetően tudta, hogy csak akkor biztonságos visszatérnie a munkába, ha két negatív teszttel rendelkezik, noha a protokollnak ez az előírása csak az egészségügyi dolgozókra vonatkozik.

Sára igazolt koronavírusosként nem kapott hivatalos határozatot a járványügyi elkülönítésről. Ez elvileg rendben is van, mert az elkülönítést a háziorvos rendeli el, viszont a hosszú táppénzes időszak komoly anyagi érvágást jelentett a családnak. Erre jelent megoldást, hogy aki karanténba kerül, annak megtérítik a munkabére és a táppénz közötti különbséget – csakhogy március óta nem derült még ki, hogy ezt hogyan lehet igényelni. A hatóságok egymásra mutogatnak, az EMMI pedig bíróságra küldte volna legutóbb az egyik érdeklődőt, hogy egy perben derítse ki, mit lehet tenni.

Sára férjét kötelező lett volna a karantén egy másik fajtájába, ún. járványügyi megfigyelés alá helyezni mint kontaktszemélyt. Ezt már a hatóságnak kellett volna elrendelnie, de a kontaktkutatás gyakorlatilag összeomlott, a fertőzöttekkel kapcsolatba kerülőket nem derítik fel és nem is különítik el, sorozatosan megsértve az ezt előíró jogszabályt.

Ebből is látszik, hogy a szabályokat nem egyszerű megismerni és annak sem könnyű az élete, aki jogkövető módon próbál eljárni. A járványügyi intézkedésekkel kapcsolatban rengeteg téves információ kering: nemcsak az orvosok, de sokszor a hatóságok sem tudják, mi a szabály. A jogsegélyszolgálatunkhoz érkező levelek is arról tanúskodnak, hogy a hatóságok a szabályokat összevissza alkalmazzák, vagy akár tudatosan ignorálják. Ennek ellenére érdemes ismerni a protokollt és a járványügyi szabályokat, hogy ha szükség van rá, legyen mit számon kérni a hatóságokon.

Ha te sem tudsz eligazodni a nehezen átlátható szabályok között, olvasd el tájékoztató anyagainkat, további kérdés esetén pedig keresd jogsegélyszolgálatunkat! Támogass bennünket, hogy a járvány idején is segíthessünk kiállni a jogaidért!

A címlapi fotó illusztráció, készítette: Pivarnyik Balázs / TASZ