Nem született ítélet a mai napon a Miniszterelnöki Hivatal elleni perünkben, melyet azért indítottunk, mert a MeH a kormányülések dokumentációjának közérdekű adatkénti kiadását megtagadta. Az első tárgyaláson azonban olyan jogi problémák merültek fel, amelyek az ügyet precedens értékűvé teszik.

A TASZ a 2007-es kormányülések összefoglalóit, illetve egy kormányülés hangfelvételét igényelte közérdekű adatként. A Miniszterelnöki Hivatal arra hivatkozott, hogy a kormányülések összefoglalói mind államtitoknak minősülnek 50 évig, ezért azokat nem adják ki, a hangfelvételt pedig a miniszterelnök eltérő rendelkezése hiányában nem ismerhetjük meg. Az összefoglalók mellékletei a MeH szerint döntés magalapozását szolgáló adatoknak minősülnek.

A kormányülések dokumentálása és az így keletkezett adatok nyilvánossága régóta vita tárgya. A kérdést az Alkotmánybíróság egy 2006-os határozata és az annak nyomán elfogadott törvénymódosítás látszólag megoldotta, de a MeH nyilvánosságkorlátozó gyakorlata mégis ellentmond ennek.

Az ügyben három jogi alapra hivatkozott a MeH, hogy miért nem nyilvánosak az igényelt adatok:

A kormányülés hangfelvételei azért nem, mert a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvénynek, az Alkotmánybíróság döntése után elfogadott egyik rendelkezése azt mondja, hogy „a Kormány üléseiről hangfelvétel készül, mely – a miniszterelnök eltérő rendelkezése hiányában – nem nyilvános”. Egy erre kísértetiesen hasonlító szabályt az Alkotmánybíróság 2004-ben minősített alkotmányellenessé, így ez a hivatkozás igen kérdéses.

A kormányülés összefoglalóinak mellékletei (az előterjesztések, a jelentések, valamint a kormányrendeletek, kormányhatározatok, irányelvek és elvi állásfoglalások, továbbá a Kormány által meghatározott egyéb iratok eredeti aláírással ellátott egy-egy példányai) azért nem nyilvánosak, mert mind döntés megalapozását szolgálják. Az egyelőre nem derült ki, hogy a döntések meghozatala után ezek nyilvánosságát miért szükséges korlátozni. Az adatvédelmi törvény erre csak akkor ad lehetőséget, ha „az adat megismerése a szerv törvényes működési rendjét vagy feladat- és hatáskörének illetéktelen külső befolyástól mentes ellátását, így különösen az adatot keletkeztető álláspontjának a döntések előkészítése során történő szabad kifejtését veszélyeztetné”. Ebben a körben a MeH-nek kellene bizonyítania, hogy a 2007-es év összes kormányülése összefoglalóinak valamennyi mellékletének nyilvánosságra hozatala ilyen súlyos következményekkel járna.

A legérdekesebb kérdés az államtitokká minősítés volt. A TASZ álláspontja szerint, ha az adatkezelő erre hivatkozik, akkor a bíróságnak nem csak formai, hanem tartalmi szempontok alapján is vizsgálnia kell, hogy az igényelt adatokat törvényesen zárták-e el a nyilvánosságtól. A 12/2004. (IV. 7.) AB-határozatban az Alkotmánybíróság úgy rendelkezett, hogy „az Alkotmány 61. § (1) bekezdése szerint tehát a korlátozással nem érintett közérdekű adatok nyilvánosak. A korlátozással szemben formai követelmény, hogy a korlátozásra kizárólag törvényben meghatározott eljárás eredményeként kerüljön sor. Tartalmi követelmény, hogy a korlátozás szükséges és a korlátozással elérni kívánt célhoz képest arányos legyen. Emellett az alapjog érvényesülése érdekében biztosítani kell a nyilvánosságkorlátozás feletti érdemi és hatékony bírói jogorvoslati lehetőséget, melynek a formai kritériumok vizsgálatán túlmenően ki kell terjednie a nyilvánosságkorlátozás indokoltságának tartalmi vizsgálatára”.

A bíróság a tárgyalás során nem tudott abban állást foglalni, hogy valóban le kell-e folytatni az államtitkok minősítésének tartalmi megalapozottságára kiterjedő vizsgálatot, akár szakértő igénybevételével. Az eljáró bíró szerint Magyarországon nem volt még arra példa, hogy bíróság államtitkok minősítésének tartalmi felülvizsgálatát végezze el.

 

Megosztás: 

Kapcsolódó hírek

Kommentek