A Fővárosi Bíróság tegnap kihirdetett ítélete szerint jogszerűtlenül titkolta a Magyar Villamos Művek csoport, hogy kiknek és milyen összegben nyújtott szponzori támogatást 2007-től 2009. júniusáig terjedő időszakban. Az alperes állami tulajdonú vállalat perbeli magatartása szélsőségesen, de jól példázza, hogy az állam időnként hogyan viszonyul az információszabadsághoz.

Az egyik legnagyobb bevétellel rendelkező, többségi állami tulajdonban lévő vállalat szerint nem tartozik a nyilvánosságra a támogatási politikája, ezért utasította el a Figyelő hetilap újságírójának közérdekű adatigénylését, aki pert indított a TASZ segítségével. A bíróság tévesen állapította meg a határidőket, ezért majdnem egy évig tartott, amíg az elsőfokú tárgyalást kitűzték, amelyen az MVM egészen meglepő érveléssel rukkolt elő: egyszerűen tagadta, hogy a jogi értelembe vett szponzori tevékenységet végezne.

Elsődlegesen azt állította, hogy a „szponzorálás” fogalmát szűken értelmezendő, ezért kizárólag a gazdasági reklámtevékenységről szóló törvény és a sport törvényben foglalt szponzori tevékenység bír relevanciával, egyéb támogatások nem tartoznak ebbe a körbe. Természetesen ez egy teljesen téves megközelítése az információszabadság intézményének: jogi képviselő nélkül adatokat igénylő állampolgár nyilván nem csak a jogi értelembe vett szponzorálásra gondolt.

Második lépésben e szűkítő értelmezés alapján is tagadta, hogy bármilyen mecenatúra köthető lenne az MVM csoporthoz. Ezt az állítást talán érthető kétkedéssel fogadtuk, és nem is izzadtunk vért, hogy az ellenkezőjét bebizonyítsuk: a Google 0.04 mp alatt dobta ki a „MVM támogató” keresésre a Magyar Olimpiai Bizottság honlapját, amelynek az MVM aranyfokozatú támogatója. Egy derűs hangulatú kép is fellelhető (lásd a bekezdés után), ahogy Schmitt Pál MOB elnök és Mártha István vezérigazgató meghosszabbítja a támogatási megállapodást. A remekül sikerült fotót bizonyítékként felmutattuk a tárgyaláson. Az alperesi képviselő a - finoman fogalmazva - rosszhiszemű magatartás lelepleződésére adott reakcióként előadta, hogy ez már egy pontosabb adatigénylés. Álláspontja szerint a „szponzori tevékenyég” túl általános megfogalmazás volt.

Az MVM tehát azt várja a kíváncsiskodó állampolgároktól, hogy vegyék a fáradtságot (a jogi képviselő szóhasználatában „végezzék el a házi feladatot”), s gereblyézzék össze az összes támogatásra vonatkozó információt, majd utána méltóztassanak adatot igényelni.

Nem igazán sikerült rátapintani az információszabadság lényegére. A közérdekű adatigénylés ugyanis éppen arról szól, hogy az állampolgárok - például az állami vagyon használatával kapcsolatos teljes körű - információkhoz gyorsan és könnyen juthassanak hozzá. Az adatigénylő nem tudhatja, hogy pontosan milyen információkkal rendelkezik az adatgazda, ezért nem is várható el, hogy pontosan megnevezze, hogy melyik konkrét szponzori szerződésre kíváncsi például. Az információs erőfölényével az MVM csúnyán visszaélt. (Mellékesen jegyezzük meg, hogy a MOB-bal kötött támogatásról semmilyen információ nem található például az MVM honlapján. S vajon mit gondol a Villamos Művek: mi legyen azoknak az embereknek az alkotmányos jogaival, akiknek nincsen internet-hozzáférésük?)  

Egy másik furcsa indokolás szerint az MVM Zrt.-nek nincsen tudomása az MVM csoporthoz tartozó cégek támogatási gyakorlatáról. Hiába ő a tulajdonos, nem szólhat bele a cégek (például a Paksi Atomerőmű) támogatási politikájába. Ezt akár még el is lehetne fogadni, azonban az életszerűtlen, hogy a tulajdonos semmilyen adattal ne rendelkezzen arról, hogy a tulajdonában álló cégek kit, mit és mennyivel segítenek. Ha mégis így van, akkor ezúton szeretnénk kifejezni aggodalmunkat: az valahogy nincsen rendben, hogy az állami vagyonból teljesen kontroll nélkül adományoznak.

Szerencsére a bíróság is úgy találta, hogy a vállalatcsoport csúcsán lévő alperes Magyar Villamos Művek Zrt. az adatok birtokában kell, hogy legyen. Persze az élet még rácáfolhat a bíróságra is.

Végső kétségbeesésében az MVM azzal is érvelt, hogy nem lát el közfeladatot, így nem tartozik az átláthatóságot biztosító jogszabályok hatálya alá, holott Legfelsőbb Bírósági ítélet is rögzítette ennek ellenkezőjét.Az utolsó felvonás is tartogatott meglepetést: az alperes kifejtette, hogy az adatok összegyűjtése „aránytalan munkaterhet” jelentene számára. Hogy pontosan mi játszódott le az alperesi képviselő fejében, az rejtély, mindenesetre igen érdekes logika alapján juthatott el idáig onnantól kezdve, hogy az adatok nem is léteznek.

Az ítélet jelentősége, hogy rögzíti: a szponzori tevékenység is állami vagyon használatát jelenti, ezért közérdekből nyilvános adatokról van szó, melyet mindenki korlátozás nélkül jogosult megismerni. A peres eljárás precedens jellegű, hiszen a szponzorálás nem kapcsolódik szorosan állami feladat ellátásához. A jövőben az összes állami és önkormányzati vállalattól lehet hasonló adatokat igényelni, ami bírósági gyakorlatra alapítva lényegesen egyszerűbb lesz. Azonban elnézve az MVM perbeli viselkedését, vélhetően nem fogja hagyni, hogy elsőfokon jogerőre emelkedjen a döntés.

 

Megosztás: 

Kapcsolódó hírek

Kommentek