Kiderülhet, hogy miért nem férhettek hozzá az ingatlanalapokban elhelyezett betéteikhez a befektetők, amennyiben a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete végrehajtja a ma hozott jogerős ítéletet.

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete 2008. novemberében hozott határozatával a nyílt végű ingatlanalapokba befektetett betétekhez történő hozzáférést 10 forgalmi napra felfüggesztette. A döntéssel érintett kisbefektetők száma százezres nagyságrendű, akik komoly anyagi veszteséget szenvedtek el. Dr. Tóth Balázs az ominózus határozatot alátámasztó vizsgálatról és a döntés megvitatását és indoklását tartalmazó jegyzőkönyveket szerette volna megismerni, azonban a Felügyelet belső munkaanyagnak tekintette az információkat, ezért azok kiadását megtagadta. A per megindítása után azonban mégis úgy döntött, hogy legalább az indokolást megismerhetővé teszi, mást azonban nem.

Az elsőfokú ítélet nyakatekert, jogilag aggályos indokok alapján elutasította a keresetet, így asszisztált a PSZÁF titkolózásához. Egészen meglepő volt az ítéletnek a perköltségről rendelkező része, hiszen annak ellenére kötelezte a teljes perköltség viselésére a felperest a bíróság, hogy az indoklásnak az eljárás során történő kiadásával lényegében maga a Felügyelet is elismerte, hogy jogtalanul tagadta meg az adatszolgáltatást, ebből pedig az következik, hogy a perre okot adott. Amennyiben miatta indult, egyértelmű, hogy a költségeket – legalább részben – neki kell viselnie.

A jogi képviseletet nyújtó Társaság a Szabadságjogokért jogászai által beadott fellebbezés nyomán a Fővárosi Ítélőtábla azonban az adatok nyilvánosságra hozatalára kötelezte a Felügyeletet. Az ítélet szerint egy meghozott határozathoz kapcsolódó anyagok nyilvánvalóan nem lehetnek döntés megalapozását szolgáló adatok, hiszen a döntéshozatal a határozat meghozatalával lezárult. A döntés megszületése után pedig kizárólag akkor lehetséges az adatok elzárása, ha az adatkezelő igazolja, hogy az adat megismerése a szerv törvényes működési rendjét vagy feladat- és hatáskörének illetéktelen külső befolyástól mentes ellátását, így különösen az adatot keletkeztető álláspontjának a döntések előkészítése során történő szabad kifejtését veszélyeztetné. Erre az alperes nem hivatkozott, és ilyen irányú bizonyítási indítványt sem tett.

A bíróság – szemben az elsőfokon eljáró tanáccsal – nem dőlt be annak a nyilvánvalóan rosszhiszemű alperesi érvelésnek, miszerint az adatigénylés pontatlan volt, és a Felügyelet valójában nem is tudta, hogy milyen adatokat kértek tőle. A jogi képviselő az elsőfokú tárgyaláson vetette fel, hogy az adatkérő levélből nem lehetséges megállapítani, hogy milyen információkat szeretne megkapni a felperes. A pontatlanul megfogalmazott adatigénylést elutasíthatja az adatkezelő, azonban a PSZÁF egy részletes, 2 oldalas levélben utasította el az adatszolgáltatás, és ebben a megtagadó levélben nem hivatkozott arra, hogy az adatigénylés pontatlan. Kifejezetten az adatok döntésmegalapozó jellegére hivatkozott a megtagadás során, ami azt a tényállást erősíti, hogy a PSZÁF nyilvánvalóan tudta, hogy milyen adatokról van szó.

A PSZÁF rosszhiszemű perbeli magatartása rámutat egy fontos problémára: a közérdekű adatot igénylő fél a gyengébb fél a jogviszonyban, aki nem tudhatja pontosan, hogy milyen adattal rendelkezik az adatkezelő, mi az adatot tartalmazó dokumentum neve, milyen formában tárolják az adatot. Ennek megfelelően az általa megfogalmazott adatigénylés bizonyos fokig feltételezéseken alapul. Éppen ebből a helyzeti hátrányból adódóan nem várható el egy tökéletes pontosságú adatigénylés megfogalmazása.

Remélhetőleg a Felügyelet tiszteletben tartja a bíróság jogerős és végrehajtható ítéletét, és az adófizetők pénzét nem pazarolja arra, hogy Legfelsőbb Bírósághoz fordul rendkívüli jogorvoslattal.

Megosztás: 

Kapcsolódó hírek

Kommentek