Koronavírus - Iskolák: szabályok és lehetőségek

Minden esetben otthon kell tartani azt a gyereket, akinek bármilyen betegségre (tehát nemcsak koronavírusra) utaló tünetei vannak (a krónikus gyerekek iskolába járásáról lásd lent). Ha a tünetek koronavírus-fertőzés gyanúját vetik fel, fel kell hívni a házi gyermekorvost és értesíteni kell az iskolát. A gyerekorvos a tünetek tükrében dönt a további teendőkről, a tesztelés szükségességéről és a karanténról. Ha igazolódik a koronavírus-fertőzés, akkor ismét szólni kell az iskolának. Csak úgy mehet vissza a gyerek a közösségbe, ha az orvos ezt megengedte és igazolást adott arról, hogy egészséges. 

Ha kiderül egy gyerekről, hogy koronavírus-fertőzött, akkor ún. járványügyi elkülönítés alá vonják. Ez tulajdonképpen a karantén egy fajtája, de nem a hatósági karantén, vagyis ilyenkor nincs piros lap az ajtón, nincs rendőri ellenőrzés. A járványügyi elkülönítés azt jelenti, hogy a háziorvos azt mondja, hogy sehova ne menjen el otthonról a gyerek, amíg gyógyultnak nem nyilvánítja. Gyógyultnak akkor nyilvánítható, ha legalább 3 napja láztalan, légúti tünetei megszűntek, és a tünetek kezdete után legalább 10 nap eltelt.

Ha tünetmentesen lenne fertőzött, akkor a pozitív teszt utáni 10. napon után mehet megint közösségbe, de ebben az esetben is szükség van a háziorvos által adott egészséges igazolásra. Az igazolt fertőzés tényét az iskolának is jelezni kell. Az igazoltan fertőzött gyerekkel egy háztartásban élő többi családtag szoros kontaktnak minősül, és mint ilyen, valószínűleg járványügyi megfigyelés alá fog kerülni (de a gyakorlatban ez nem mindig történik meg – erről bővebben itt írunk). Azt a tanácsot érdemes megfontolni, hogy a családtagok igyekezzenek a lehetőségekhez mérten izolálni magukat az igazolt fertőzöttől, hogy csökkentsék a fertőzés kockázatát.

A járványügyi elkülönítés során a gyerek igazoltan hiányzik az iskolából, tehát ugyanazok a szabályok vonatkoznak rá, mint egy általános betegség idején (kivéve, ha az egész iskolát digitális oktatásra állították át – erről lásd lent).

A protokoll csak azokról a gyerekekről tesz említést, akik tartós betegségük miatt  rizikócsoportba tartoznak (például szív-érrendszeri megbetegedések, cukorbetegség, légzőszervi megbetegedések, rosszindulatú daganatos megbetegedések, máj- és vesebetegségek, immunszupprimált állapot). Az intézkedési terv szerint az ő hiányzásukat –  orvosi igazolással – igazoltnak kell tekinteni. Az ilyen gyerekek otthonról is tanulhatnak. A pedagógussal kell egyeztetni, hogy ez milyen kapcsolattartási formában és milyen számonkérés mellett történhet. 

Ebben az esetben is irányadó, hogy az a gyerek, aki – általános vagy középiskolában – 250 óránál többet hiányzik, és emiatt a teljesítménye tanítási év közben nem volt érdemjeggyel értékelhető, nem kaphat év végi jegyet. Ilyen esetben osztályozó vizsgára bocsátást kell kérelmezni a nevelőtestületnél. Az otthonról tanuló gyerekek esetében azonban meg lehet állapodni arról, hogy a tanulót számon kérik és érdemjeggyel értékelik is. (Ez hasonló lesz a tavaszi otthonról tanulás rendszeréhez.) Ezért ha a veszélyeztetett gyerekek nem járnak be az iskolába, viszont otthonról érdemben részt vesznek a köznevelésben, tanulnak és jegyeket is kapnak, akkor a hiányzásuk nem eredményez szükségszerűen és automatikusan osztályozó vizsgát. A jogszabály ugyanis csak akkor írja elő az osztályozó vizsgát, ha a tanuló teljesítménye nem volt érdemjegyekkel értékelhető. Ha azonban kapott jegyeket, akkor ugyanúgy le lehet zárni, mint az iskolába beáró tanulókat, és így az osztályozó vizsgára sincs szükség.

Ezt a jogértelmezést a kérésünkre az Oktatási Hivatal is megerősítette. Erről a kérdésről érdemes részletesen egyeztetni a pedagógusokkal, és szükség esetén az intézmény vezetőjével is. Ha az iskola nem ért egyet a fenti állásponttal, jogi segítséget nyújtunk a jogsegely@tasz.hu-n!

Maximálisan egyetértünk azzal, ha valaki akkor szeretné óvodába, iskolába engedni a gyerekét, ha ezt biztonságosnak érzi. Ezzel nemcsak az adott gyerek egészsége védhető, hanem a vele közös háztartásban élő, veszélyeztetett családtag (pl. idős rokon, nagyszülő, tartósan beteg szülő vagy testvér). Sajnos a kormány nem e logika mentén gondolkodik és erre nem nagyon teremt lehetőséget. Egy együttműködő iskolával viszont meg lehet teremteni a szükséges feltételeket.

Az iskolás gyerekek távolmaradáshoz a vírushelyzetben is ugyanúgy orvosi igazolást követelnek meg, mint máskor  – az egyetlen kivétel ez alól az, ha a gyerek karanténba kerül, mert akkor a hiányzást automatikusan igazoltnak kell tekinteni erre az időszakra. De az iskolának magának is van lehetősége arra, hogy a hiányzásokat igazoltnak tekintse – ugyanúgy, mint amikor pl. elmegy egy család egy hétre síelni és kikéri a tanulót. Ehhez lehetséges, hogy módosítani kell az iskola házirendjén, de ezt az iskola saját hatáskörben megteheti, nem kell hozzá más szerv, vagy akár a fenntartó jóváhagyása.

A hiányzások elvi korlátja az, hogy a jogszabály szerint az a tanuló, aki elér 250 óra hiányzást – és ebbe az igazolt is beleszámít! – osztályozó vizsgát kénytelen tenni, ha a teljesítménye nem értékelhető érdemjegyekkel. Csakhogy a digitális otthonoktatás már tavasszal is bizonyította, hogy az iskolába be nem járó tanulók bizony értékelhetők érdemjegyekkel. Ha megvan a megfelelő számú osztályzat, akkor pedig nem kell osztályozó vizsgát sem tenni.

Összefoglalva tehát: egy együttműködő iskola esetén van lehetőség arra, hogy a gyerekek otthonról tanuljanak és ne járjanak be, ha a szülő kockázatosnak érzi ezt a járványhelyzet miatt.

Sajnos a munkavállalókra (pedagógusokra) nem vonatkoznak azok a lehetőségek, amelyeket az EMMI intézkedési terve a tanulók számára biztosít, vagyis a kora vagy egészségi állapota miatt veszélyeztetett pedagógusnak, iskolai alkalmazottnak alapértelmezés szerint be kell járnia dolgozni. Speciális szabályozás hiányában  a foglalkoztatási – közalkalmazotti – jogviszony általános szabályai irányadók. Ezek pedig nem adnak általánosságban mentességet vagy könnyítést a veszélyeztetett csoportba tartozó pedagógusok számára.

Aki az állapota, betegsége miatt nem tudja a munkáját ellátni, az természetesen a járványügyi helyzettől függetlenül is keresőképtelennek minősül és táppénzre jogosult. Aki azonban egészségügyi szempontból el tudja végezni a munkáját, annak a szabályok szerint el is kell végeznie, még akkor is, ha esetében súlyos következményei lehetnek egy esetleges fertőzésnek.

A helyzetre megoldást jelenthet az, ha a pedagógus egyeztet a munkáltatójával a kockázatokról, ami alapján a munkáltató dönthet úgy, hogy a fertőzésveszélyes időszakra mentesíti a pedagógust a munkavégzés alól, vagy más, alacsonyabb kockázatú munkakörbe sorolja (például az illető pedagógus csak dolgozatokat javít, de nem érintkezik a diákokkal, vagy az otthon lévő tanulókkal foglalkozik). A munkáltató azonban nem köteles mentesíteni a krónikus beteg pedagógust.

Mentesítés esetén szem előtt kell tartani, hogy a mentesítés idejére főszabályként nem jár díjazás (tehát fizetés), és a társadalombiztosítási jogviszony is szünetel. (Ez utóbbi azt jelenti, hogy a TB-hozzájárulást a mentesítés idejére a pedagógusnak kell majd fizetnie, ezt nem a munkáltató fizeti. A hozzájárulás összege havi havi 7710, illetve napi 257 forint.) Ettől a főszabálytól el lehet térni: ha a pedagógus és a munkáltató úgy megállapodnak meg, akkor a pedagógust akár meg is illetheti bizonyos díjazás a mentesítés idejére.

A tanárokra is vonatkozik az a szabály, hogy csak teljesen tünetmentesen vehetnek részt az oktatásban és ha betegek voltak, csak akkor mehetnek vissza dolgozni, ha orvosi igazolással rendelkeznek arról, hogy egészsésgesek. Ha egy tanár igazoltan koronavírus-fertőzötté válik, akkor az iskolának erről értesíteni kell a hatóságot és a járványügyi hatóság feladata mérlegelni, hogy milyen intézkedések szükségesek. Ilyenkor a beteget kikérdezik arról, hogy a tünetek megjelenése előtti 2. naptól kikkel töltött 2 méter távolságon belül 15 percnél több időt. Azt is mérlegelik, hogy maszkot viseltek-e, illetve hogy zárt térben történt-e a találkozás. Mindezek alapján döntenek arról, hogy a tanulókat érinti-e a fertőzés, kell-e tanárokat, tanulókat, vagy egész osztályokat, netán az egész iskolát járványügyi megfigyelés alá vonni és bevezetni a digitális otthonoktatást.

Erre vonatkozóan csak ajánlást fogalmaztak meg, mivel az iskolák adottságai fizikai határt szabnak a lehetőségeknek. Az ajánlás szerint, ahol lehet, ott a padokat egymástól távolabb kell elhelyezni, a felesleges bútorokat el kell távolítani. Ha lehetőség van rá, a nagyobb létszámú osztályokat nagyobb teremben kell elhelyezni. Abban az esetben, ha az iskolában a lehetőségeket nem használják ki a járványügyi ajánlás szerint, érdemes ezt az iskolaigazgatónak jelezni, lehetőleg megoldási javaslattal.  

Az intézkedési terv ismét megengedően fogalmaz, lehetőleg kerülni kell a keveredést az osztályok között, de szükség esetén (pl. nyelvi csoportok) nem tilos.

Az intézkedési terv szerint lehetőleg a saját tanteremben kell megoldani az oktatást, ha mégis csoportok váltják egymást, akkor közben fertőtlenítő takarítást kell végezni. Arra, hogy kinek a feladata a napközbeni takarítás, az intézkedési terv nem tér ki.

Az intézkedési terv szerint, lehetőleg szabadban kell tornaórát tartani, mellőzni kell a szoros kontaktust igénylő feladatokat, vagy állandó párokkal kell megoldani. Az öltözőben pedig „kerülni kell a csoportosulást.” Sajnos ez megint egy olyan szabály, amit nagyon sok iskolában lehetetlen betartani, mert nincs lehetőség a heti 5 testnevelés órát mind a szabadban tartani és mert nincs akkora ötöző és olyan hosszú szünet, hogy az öltözést biztonságos távolsággal lehessen megoldani. Így ez a szabály valóban csak egy laza ajánlás marad. 

Ezzel kapcsolatban nem ajánlásként, hanem előírásként fogalmaz a protokoll, a gyakorlati foglalkozások alatt a tanulónak egymástól 1,5 méteres távolságra kell elhelyezkedni és az eszközöket két csoport között fertőtleníteni szükséges.

Az EMMI intézkedési terve azt kéri, hogy legyenek online a szülői értekezletek, ezért hacsak lehetséges, ezt a megoldást kell választani. A járványügyi készültség védelmi intézkedéseiről szóló kormányrendelet kimondja, hogy a szülők főszabályként nem mehetnek be a köznevelési intézményekbe. Azt is kimondja viszont, hogy olyan személy bemehet, aki törvényi kötelezettségét teljesíti. A szülő törvényi kötelezettsége, hogy  figyelemmel kísérje gyermeke fejlődését, előmenetelét. Ennek eszköze lehet akár a szülői értekezlet is. Ezen az alapon tehát – ha máshogy nem megoldható – az iskolában is meg lehet szervezni a szülőit.

Nem. A legkisebbeket sem szabad bekísérni, legfeljebb a testhőmérséklet-mérési pontig mehet a szülő a gyerekével. Ezen kívül a szülő csak akkor léphet az iskolába, ha törvényi kötelezettségét teljesíti (tehát pl. ha gyermeke fejlődéséről, előmeneteléről tájékozódik).

A tanulók, a tanárok és más dolgozók is csak akkor léphetnek be, ha a testhőmérséklet-mérés nem mutatott megemelkedett hőmérsékletet. A belépés feltétele még a kézfertőtlenítő használata vagy a kézmosás. 

Belföldre igen, de külföldre nem. A belföldi úttal kapcsolatban is óvatosságra int a protokoll, de nem fejtik ki, hogy milyen szempontokat kell mérlegelni egy kirándulás tervezése során.

Nem, egyiket sem. Az iskolai úszásoktatást el kell halasztani a tavaszi félévre, vagy jövőre. Délután nem lehet sportfoglalkozásokat tartani és az énekkari próbák is elmaradnak. 

Az EMMI által kiadott intézkedési terv nem minősül jogszabálynak, így nem is kötelező alkalmazni. A miniszternek és a kormánynak meglenne a lehetősége, hogy rendeletet adjon ki, amiben ezeket a kérdéseket kötelező érvénnyel rendezik, de ezzel a lehetőséggel nem éltek – így az intézkedzési terv csak ajánlásnak tekinthető. Ez egyébként kiderül a megfogalmazásából is: számos esetben csak mint elérendő célokat vagy mint javaslatokat fogalmazzák az intézkedéseket, és sok olyat is találni közöttük, ami az intézmények egy jelentős részében egyszerűen nem kivitelezhető (pl. hogy az evőeszközöket és a szalvétákat egyénileg kell becsomagolni a menzán, hogy a gyerekek ne tapogassák össze).

Az ablakokat minden helyiségben, ha csak az időjárás és a környezeti zaj engedi, nyitva kell tartani. A mesterséges szellőztetés helyett a természetes szellőztetést kell preferálni.

Az EMMI által kiadott intézkedési terv úgy fogalmaz, hogy a köznevelési intézményeknek meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket a csoportosulások megelőzésére. Ez azt jelenti, hogy olyan napi gyakorlatot kellene kialakítani, amivel megelőzhető, hogy egy osztálynyinál több gyerek, egymáshoz közel, együtt legyen és el kell tekinteni olyan eseményektől, amelyek csoportosulással járnak (például az iskolai ünnepélyektől). Az intézkedési terv azt is előírja, hogy a közösségi terekben egyszerre csak annyi gyermek, tanuló tartózkodhat, hogy betartható legyen a 1,5 méteres védőtávolság.  A szünetekben, tantermen kívüli elfoglaltságok során, ebédeléskor az osztályokat szeparálni kell. Sajnos azonban ez nem minden intézményben valósítható meg maradéktalanul. Az intézménynek feladata, hogy a lehetőségeket kihasználja e tekintetben, például csúsztatott csengetési renddel és ebédeléssel. Ha egy intézményben ennek nem tesznek eleget, akkor érdemes ezt helyben szóvátenni, lehetőleg megoldási javaslattal, illetve ha továbbra sem sikerül megoldást találni, akkor célszerű a fenntartónak, valamint a járványügyi hatóságnak jelezni a problémát.

Az intézkedési terv szerint a gyerekcsoportok, osztályok elkülönítve étkezzenek, akár az osztályteremben. Az ebédlőt rendszeresen fertőtleníteni, takarítani kell és különösen figyelni kell arra, hogy a gyerekek alaposan kezet mossanak. Lehetőleg ne használjanak közös használatú eszközöket (pl vizeskancsó), ha mégis, akkor csak az egy asztalnál ülők használjanak közöset és azt is gyakran tisztítsák. Ajánlják, hogy meleg étel legyen a menün, amit megfelelően átmelegítve biztosítható, hogy ne hordozza a vírust. Ajánlják a jól tisztítható élelmiszert (pl. mosható gyümölcsöt). A tányérokat, evőeszközöket úgy kell kihelyezni, hogy ne tapogassák össze a gyerekek. Csak egészséges személyzet dolgozhat a konyhán, a kézfertőtlenítésről gondoskodni kell.

Az eljárásrend napi többszöri takarítást ír elő és minden ilyen alkalommal minden kézzel gyakran érintett felületet, a padlót és a mosható falfelületeket vírusölő hatású szerrel kell fertőtleníteni. A napközbeni takarítást is úgy kell megoldani, hogy a gyerekek  egészségét ne veszélyeztesse és az azt végző dolgozóknak megfelelő védőeszközt kell viselni. A játékokat, eszközöket gyakran fertőtleníteni kell. Arra nem tér ki a protokoll, hogy kik végezzék a napközbeni többszöri nagytakarítást és mindez hogyan fér bele az iskola szűkös napirendjébe, költségvetésébe.

Mivel a vírus terjedése szempontjából alapvető fontosságú a rendszeres és alapos kézmosás, ezért az eljárásrend is külön figyelmet fordít az alapvető higiénés szabályokra. Minden iskolában meg kell teremteni a feltételeit a gyakori kézmosásnak, kézfertőtlenítésnek. Ennek szükségességéről és módjáról a gyerekeket korosztályuknak megfelelően tájékoztatni kell, mint ahogy a zsebkendő használatról, köhögési etikettről is. A mosdóhelységekben a textil törölközők helyett papír törölközőt kell használni. Arra, hogy ezt milyen forrásból kell megteremteniük az iskoláknak, nem tér ki a minisztérium intézkedési terve.

Az iskolaorvos és a védőnő is ellátja a feladatait ugyanúgy, ahogy eddig, oltások is lesznek – a járványügyi óvintézkedések betartásával. A kézmosást, kézfertőtlenítést biztosítani kell, a helyiséget gyakran kell fertőtlenítőszerrel takarítani és szellőztetni, a gyerekcsoportokat (osztályokat) elkülönítve kell fogadni és el kell kerülni a zsúfoltságot. A vizsgálat közben a maszk használata kötelező. 

Kezdjük ott, hogy jogi szempontból az egyik legnagyobb baj az intézkedési tervvel, hogy kötelező ereje tisztázatlan. Hiába írja azt már a bevezetőben, hogy az intézményvezető köteles gondoskodni mindarról, amit beleírtak, valójában ennek az előírásnak sincs kötelező ereje. Szigorúan véve tehát ez csupán egy ajánlás. Az oktatásért felelős miniszter (jelenleg az emberi erőforrások minisztere) az oktatás ágazati irányítója, és mint ilyennek, különleges esetekben – mint amilyen a tavaszi veszélyhelyzet volt – lenne lehetősége határozatban előírni a az iskolák működésével, a tanév megszervezésével kapcsolatos feladatokat. Jelenleg azonban nincs veszélyhelyzet, és ez intézkedési terv nem határozati formában született meg.

A gyakorlatban persze az előbbieknek – az állami iskolák esetében legalábbis – nincs jelentősége, mert ezek az iskolák minden bizonnyal követni fogják a tervet. A különleges szabályok bevezetéséhez az iskolai SZMSZ-t vagy a házirendet kell módosítani, hivatalosan ugyanis csak ezekben lehet előírni bármilyen kötelezettséget az iskola tanulóinak és dolgozóinak. A gyakorlat azt mutatja, hogy a házirendet módosítják az iskolák. Ha egy-egy szabály szerepel a házirendben, az a tanulókra nézve kötelező, számonkérhetik rajta a betartását, szankciókra számíthat, ha megsérti az előírásokat.

Az intézkedési terv csak a takarító-/tisztítószerekről mondja ki, hogy ezeket a fenntartónak kell biztosítania. Ha a takarítószemélyzetet vagy a pedagógusok körét kell bővíteni a járványügyi készenlét során, akkor ezt alapvetően az iskolának kell kigazdálkodnia. Mivel azonban az iskola működéséhez szükséges fedezetet a fenntartó biztosítja, ha az iskolának nincs elegendő forrása, akkor a fenntartóhoz fordulhat.

Karanténba több okból is lehet kerülni, és nem minden esetben kell az iskolát értesíteni. Ha csak kontaktként került valalki karanténba, tehát azért, mert igazoltan fertőzöttel közvetlen kapcsolatba került, akkor nem kell jelezni az iskolának (hiszen a kontakt kontaktja nem számít fokozott fertőzési kockázatnak).

Ha viszont fertőzöttként került karanténba, elvileg a hatóság megkeresi és járványügyi megfigyelés alá helyezi, ami a karantén egy fajtája. Ezt az iskolának is jelezni kell. Más kérdés, hogy tapasztalataink szerint a kontaktkutatás a gyakorlatban sokszor nem működik, vagyis a hatóságnak nincs kapacitása a lehetséges fertőzöttek felkutatására. Ha valaki igazolt fertőzött kontaktja, de nem kereste meg a hatóság, akkor jogilag nem köteles jelezni ennek tényét az iskolának. Ettől függetlenül ilyenkor is javasolt ezt megtenni, hiszen ez a felelős magatartás, amivel a vírus terjedése gátolható.

Ez is attól függ, hogy fertőzöttként, vagy közvetlen kontaktként került-e karanténba a családtag (ld. erről az előző kérdést). Ha csak kontaktként van karanténban a családtag, akkor a gyerek mehet iskolába, vagyis nem tilthatják meg, hogy bejárjon. Nincs olyan rendelkezés, ami alapján az iskola elvárhatná, előírhatná, hogy a tanulót teszteljék le. (Ez alól az jelenhet kivételt, ha az iskola biztosítja a tesztelés lehetőségét a tanulók számára – erre inkább nem állami iskolában lehet példa).  Ha viszont fertőzöttként került a családtag karanténba, akkor a gyerek közvetlen kontaktnak számít és nem mehet iskolába (alapértelmezés szerint – ld. erről az előző választ is).

A köznevelési törvény szerint a nevelési-oktatási intézménynek gondoskodnia kell a rábízott gyermekek egészséges és biztonságos feltételeinek megteremtéséről. A tanulónak pedig kötelessége, hogy óvja saját és társai testi épségét, egészségét. A fenti rendelkezések alapján álláspontunk szerint akkor, ha az iskola ez indokoltnak tartja, nincs akadálya a maszkviselés előírásának az intézményben. Ez azonban csak általános szabályként történhet, tehát nincs jogszerű lehetőség arra, hogy egyes tanulókat kötelezzenek a maszk viselésére, úgy, hogy másoknak továbbra sem kell maszkot hordaniuk. Külön felhívjuk a figyelmet, hogy a maszkviselés szankcióként, büntetésként való előírása (tehát pl. annak, aki beszélget az órán) határozottan jogellenes! 

Akár tanuló, akár pedagógus lesz fertőzött, nem az iskola fog dönteni arról, hogy ki és hogyan kerül karanténba, illetve “bezárják”-e az iskolát. Ha az iskolában igazolt fertőzött van, akkor az iskolának tájékoztatnia kell a járványügyi hatóságot (a Kormányhivatal népegészségügyi járási/kerületi hivatalát) és a tankerületet, vagy – nem állami iskola esetén – magát az Emberi Erőforrások Minisztériumát (EMMI). A járványügyi hatóság ilyenkor felméri a helyzetet, és megteszi a szükséges járványügyi intézkedéseket, például lehetséges, hogy egyes személyeket karanténba helyez. De nem biztos, hogy a járványügyi lépések minden esetben azonosak lesznek, azok mindig a járványügyi hatóság konkrét esetben hozott döntésén múlnak.

Az iskola működésével kapcsolatos további lépéseket tehet az Oktatási Hivatal, amely rendkívüli szünetet rendelhet el, ha az iskolában felbukkan a fertőzés. A digitális oktatásra való átállás kérdésében pedig az EMMI és az NNK véleménye alapján az Operatív Törzs fog dönteni. Döntésükben azt is meghatározzák, hogy az egész iskolára vagy esetleg csak egy-egy osztályra lesz irányadó a digitális oktatás, és azt is ők döntik el, hogy ez meddig tartson. 

Mivel a fertőzöttség ténye szenzitív adat, ezért erről az intézmény nem adhat felvilágosítást, kivéve, ha ehhez az érintett kifejezetten hozzájárul. Elvileg a népegészségügyi hatóság feladata, hogy a kontaktkutatás során felmérje, hogy ki kerülhetett olyan közeli kapcsolatba az érintettel, hogy szoros kontaktnak számít, ezeket a személyeket a hatóságnak kell értesíteni. Akit nem értesítettek, az nem számít szoros kontaknak. Sajnos vannak olyan hírek, hogy a kontaktkutatás akadozva működik, ezért amennyiben ez erős aggodalmat szül, akkor kérhetik az intézményvezetőt, hogy kérdezze meg az érintett családot, hogy nem fednék e fel a kilétüket az érintett közösségben. Amennyiben ezt nem szeretnék, erre kötelezni őket nem lehet, de még csak nyomást sem lehet gyakorolni rájuk ez ügyben. Az érintettek beleegyezése nélkül közzétett inforáció súlyos jogsértésnek számít! Természetesen nem lehet úgy utalni sem az érintett kilétére, hogy abból beazonosítható legyen (pl. az, aki a legmagasabb a tornasorban vagy aki robotnak öltözött múlt farsangkor).

Az EMMI iránymutatása egyértelmű: akár gyerekről, akár pedagógusról van szó, bármilyen betegség esetén (vagyis koronavírus-fertőzés esetén is) a háziorvos/gyerekorvos vagy a kezelőorvos igazolásával vagy kórházi zárójelentéssel lehet újra iskolába, közösségbe menni. Hatósági házi karantén esetén a járványügyi hatóság ad ki egy járványügyi megfigyelést feloldó határozatot, ilyenkor ezt szükséges bemutatni igazolásként. Ha ezek az orvosi, illetve hatósági igazolások megvannak, ez elegendő bizonyíték arra, hogy a gyerek vagy a pedagógus közösségbe mehet, teszteredmény tehát nem kérhető! Az iskola az orvosi döntést nem bírálhatja felül.

Minden intézménynek saját protokollt kell kidolgoznia arra az esetre, ha egy gyerek vagy pedagógus megfertőződik. Alapvetően ezt a protokollt kell követni. A Nemzeti Népegészségügyi Központnak van lehetősége azonnali járványügyi intézkedéseket tenni addig is, amíg az Emberi Erőforrások Minisztériuma nem dönt az intézmény bezárásáról. Ezeket nyilván követni kell.

Emellett minden olyan intézkedést érdemes megtenni, ami ésszerűnek tűnik. Érdemes esetleg szigorítani a maszkhordási, kézmosási, távolságtartási szabályokon (például a döntés megszületéséig el lehet rendelni, hogy az osztályteremben is hordjanak maszkot a tanulók). Indokolt elkerülni az olyan tevékenységeket, ahol sok, nem egy osztályba tartozó gyerek van együtt zárt helyen. Fel lehet hívni a krónikus beteg gyerekek szüleinek figyelmét arra, hogy ha a betegségről van igazolásuk, és a munkájuk mellett ezt meg tudják oldani, akkor akár otthon is tarthatják a gyerekeiket. (De ez természetesen nem lehet kötelező előírás az iskola részéről!) Alapvetően minden olyan lépés elfogadható, amely racionálisan csökkenti a fertőzésveszélyt, de nem jelenti az iskola alapfunkcióinak (a tanításnak vagy a gyermekfelügyeletnek) leállítását.

Azt, hogy az iskola milyen adatokat kezelhet a gyerekről, a köznevelési törvény pontosan felsorolja. Ebben a felsorolásban nem szerepel az, hogy általában az egészségi állapotra vagy kifejezetten a krónikus betegségre vonatkozó adatot kezelhetne az iskola. A járványügyi készenlét alatt azonban előfordulhat, hogy máshogy nem lehet a biztonságos iskolai környezetet máshogy kialakítani, csak úgy, ha az iskola információt kér a gyerek egészségi állapotáról – erre pedig a GDPR lehetőséget is teremt. Ennek tipikus példája, ha az iskola igazolást kér arról, hogy a gyerek krónikus betegsége – pl. allergia, asztma – miatt mutat a koronavírushoz hasonló tüneteket (pl. köhög, tüsszög folyik az orra). Ennek az igazolásnak a befogadása, és ez alapján annak számontartása, hogy az egyik gyerek allergiás, máris az egészségügyi adatok kezelését jelenti. Fontos, hogy az iskola csak azokat az egészségügyi adatokat kérheti be, amelyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy meg tudják különböztetni a koronavírus-gyanús gyerekeket a krónikus beteg gyerekektől! Nem lehet tehát egy komplett egészségügyi dokumentációt bekérni.

Ilyenkor az iskolának ki kell dolgoznia egy adatkezelésre vonatkozó eljárásrendet, amelyben szerepel, hogy az adatokhoz ki és milyen alapon férhet hozzá és egy adatkezelési tájékoztatót, amely az adatkezelésbe való beleegyezéshez szükséges. Az adatkezeléshez a szülő – 16 év feletti gyermek esetében a gyermek – írásos hozzájárulását kell kérni. Az adatkezelési tájékoztatóban szerepelnie kell annak,

• hogy ki ennek az adatkezelésnek a felelőse (és mi az ő elérhetősége);
• hogy mi az adatkezelés jogalapja és célja (jelen esetben ez egyszerű: a jogalap a GDPR 9. cikk (2) bekezdés h) pontja, amely szerint az adatkezelés megelőző egészségügyi célokból történik. A konkrét cél, hogy megelőzzék a SARS-CoV-2 fertőzés közösségen belüli terjedését, ennek érdekében megkülönböztethetők legyenek a gyerek akut betegségeinek tünetei a krónikus betegségek tüneteitől, és így megalapozott döntést lehessen hozni arról, hogy a gyerek az iskolai közösségben maradhat-e vagy sem.);
• hogy ki férhet hozzá az adatokhoz, kinek továbbítják ezeket (pl. osztályfőnök, más pedagógusok, iskolaorvos, védőnő, stb.);
• hogy meddig tart az adatkezelés (ez szintén egyszerű: a járványügyi készenlét végéig);
• hogy a szülő kérheti az adatok helyesbítését vagy törlését;
• hogy ha az adatkezelés nem szabályos, akkor a szülő (vagy a 16 év feletti gyerek) az adatvédelmi hatósághoz (NAIH) fordulhat; és végül
• hogy az adatkezelésbe való beleegyezés a feltétele az iskola látogatásának.

Az eljárásrend szerint az iskolát csak egészséges gyermek látogathatja. Ha a gyerek felső légúti tüneteket mutat, akkor jogosan feltételezheti az iskola, hogy nem egészséges, esetleg fertőző betegsége is lehet. Ilyenkor a szülő a gyermek orvosával igazoltathatja azt, hogy a gyermek közösségbe járhat, nem szenved fertőző betegségben. Az igazolást az iskola köteles elfogadni, hiszen a betegség léte vagy nemléte orvosi szakkérdés. Az orvosi igazolásban foglaltakat az iskola nem vitathatja, így további igazolásokat vagy akár negatív tesztet sem kérhet a gyermektől/szülőtől. Arra is figyelemmel kell lenni, hogy a gyerekek egészségügyi adatainak – tehát a krónikus betegségre vonatkozó adatoknak is – a bekérése különleges adatok kezelését jelenti. Ehhez az adatkezeléshez az iskolának olyan szabályokat kell kialakítani, amelyek megfelelnek az adatvédelmi jogszabályoknak (ld. bővebben az adatkezelésre vonatkozó kérdésnél).

Az eljárásrend szerint az iskolát csak egészséges gyermek látogathatja. Ha a gyerek felső légúti tüneteket mutat, akkor feltehető, hogy esetleg nem egészséges. Ilyenkor a szülő a gyermek orvosával igazoltathatja azt, hogy a gyermek közösségbe járhat, nem szenved fertőző betegségben. Több iskola kifejezetten kérte vagy előírta házirendjében azt, hogy a krónikus légúti tünetekkel rendelkező – allergiás, asztmás – gyerekek orvosi igazolást hozzanak arról, hogy tüneteik nem fertőző betegség jelei. Ennek számontartása, illetve ellenőrzése az iskola feladata. Ha a gyerek ilyen igazolással rendelkezik, az kellő garancia arra, hogy nem fertőz.

Az iskolának akkor is meg kell oldania a gyerekfelügyeletet, ha éppen digitális oktatási formában működik. Ennek célja épp a szülők támogatása. Ha valamilyen objektív ok miatt ezt az iskola nem tudja biztosítani, akkor a tankerület feladata a gyermekfelügyelet megszervezése. Gyermekfelügyelet idején ugyanúgy működik az étkeztetés is, tehát minden gyereknek jár a megfelelő ellátás. Ennek részleteit az iskolával kell egyeztetni.

Az országos tisztifőorvos még szeptember 7-i kezdettel látogatási és intézményelhagyási (kijárási) tilalmat rendelt el az összes szociális intézményben. Néhány esetben azonban még így is sor kerülhet az intézmény elhagyására. A tisztifőorvos határozata azt mondja, hogy az intézmény elhagyása „indokolt esetben” megtörténhet. Példaként felsorolja a munkavégzést mint indokolt esetet. Mivel az iskolába járás a jellegét és a kockázatait tekintve nagyon hasonló a munkavégzéshez, álláspontunk az, hogy az iskolába járás is jelenthet „indokolt esetet”. A tanuló tehát a szabályok alapján kijárhat, ha máshogy nincs megoldva a tanulása. Ennek a gyakorlati kérdéseiről azonban – a viták elkerülése végett – érdemes a szociális intézmény vezetőjével egyeztetni.

Sajnos a jelenlegi jogi szabályozás valóban viszonylag szűkre szabja a lehetőségeket az óvodalátogatás alóli felmentés tekintetében. 4 éves kor felett felmentés nem adható. Megoldást jelenthet azonban az igazolt hiányzás lehetősége. A szülő írásbeli kérelmére – a házirendben meghatározottak szerint – az intézményvezető engedélyt adhat a távolmaradásra. Az tehát a kérdés, hogy az óvoda házirendjében mi szerepel, hogy az igazgató hány napra adhat engedélyt a távolmaradásra. Ha a házirendben nem szerepel felső határa ennek, akkor igazolt hiányzással megoldható a távolmaradás, már amennyiben ebbene az óvodavezető partner. Adott esetben akár a házirend módosításáról is szó lehet. Sajnos azt is tudni kell, hogy az óvodák az adott napon jelenlévő gyerekek után, napi bontás szerint kapják a finanszírozást, ezért e tekintetben tulajdonképpen ellenérdekelt az óvodavezető abban, hogy gyerekek huzamosan távol maradjanak. Még így, a járványveszély fokozódásával is előfordulhat, hogy a fertőzésveszély kockázatának csökkentését előbbre sorolja az óvodavezető, hiszen egy teljes bezárás is a finanszírozás csökkenését eredményezheti.