Koronavírus - A munkavégzés és kirendelés szabályai az egészségügyben

Az egészségügyi törvény szerint jelenleg ún. egészségügyi válsághelyzet van. Ennek jogalapja a különleges jogrend bevezetése, a különleges jogrendben ugyanis “automatikusan” a válsághelyzeti ellátás szabályai lépnek életbe.

A jelenlegi, az Ukrajnában zajló háború miatti veszélyhelyzetre is igaz tehát, hogy sajátos, a normális menettől eltérő szabályok alkalmazandók az egészségügy működésére. Ezek közül a legfontosabbakat emeljük ki.

1. Egészségügyi válsághelyzet idején a betegek ellátása az egészségügyi válsághelyzeti ellátás keretében történik. Ennek szabályait részben az egészségügyi törvény (1997. évi CLIV. törvény, röviden: Eütv.), részben pedig az 521/2013. (XII. 30.) kormányrendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) szabályozza.

   Az egészségügyi törvény egyértelműen előírja, hogy egészségügyi válsághelyzetben az egészségügyi ellátórendszerre, az egészségügyi szolgáltatás szakmai követelményeire, valamint az egészségügyi dolgozók jogaira és kötelezettségeire előírt rendelkezéseket a válsághelyzetre irányadó szabályokban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. (Ezek az eltérések leginkább a dolgozók kirendelésére, az ellátás megszervezésére, irányítására és vezetésére, időszakosan működő speciális osztályok, esetleg szükségkórházak kialakítására, az ellátáshoz kellő eszközök szolgáltatására vonatkoznak.)

2. Az egészségügyi dolgozók foglalkoztatását az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló 2020. évi C. törvény (a továbbiakban: Eszjtv., részletes tájékoztatónk elérhető innen), valamint ennek háttérszabályaként a Munka törvénykönyvének, a 2012. évi I. törvénynek a rendelkezései szabályozzák. A Munka törvénykönyvét a továbbiakban Mt.-ként jelöljük.

3. Veszélyhelyzet idején – amely különböző formákban 2020. november 4-e óta áll fenn – a Kormány ideiglenes polgári védelmi szolgálatot rendelhet el. Ez egyelőre még nem történt meg, de lehetséges, hogy eljut idáig is a helyzet. A polgári védelmi szolgálat szabályait a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXVIII. törvény részletezi (ezt a továbbiakban katasztrófavédelmi törvényként fogjuk említeni).

Azt is szem előtt kell tartani, hogy a Kormány a jelenlegi veszélyhelyzetben rendeleti úton, átmenetileg felülírhat korábbi jogszabályokat, akár törvényeket is. (Ezt maga az Alaptörvény teszi lehetővé, és részletesen írtunk róla a különleges jogrendről szóló írásunkban. Ld. a „Hogyan korlátozhatják a jogainkat” részt a https://tasz.hu/koronavirus oldalon.) Ez azt jelenti, hogy előfordulhat, hogy az egészségügyi törvénytől, a katasztrófavédelmi törvénytől vagy a kormányrendelettől eltérő szabályokat fognak alkotni. A tájékoztatónkat az esetleges új szabályoknak megfelelően folyamatosan frissítjük.

Járványügyi készültség idején egyes állami, önkormányzati munkavállalóknak elrendelhetik el a kötelező munkahelyi védőoltást. Azonban a korábbi, minden egészségügyi és egészségügyben dolgozóra vonatkozó kötelezés megszűnt. Részletes tájékoztatónk erről itt olvasható el.

Egészségügyi válsághelyzetben az egészségügyi dolgozót kötelezhetik arra, hogy olyan egészségügyi intézményben vegye fel a munkát, amely a válsághelyzet felszámolásában részt vesz. Ez többféle jogi konstrukciót jelenthet, ide tartozik az Mt. szerinti munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás és a különböző jogszabályok (Eütv., Eszjtv., honvédelmi egészségügyi dolgozókról szóló törvény, veszélyhelyzeti kormányrendeletek) szerinti kirendelések. Ezeknek mind különböző szabályai vannak, azonban az a tapasztalatunk, hogy a munkáltatók nem különítik el ezeket, hanem minden szabályt együtt alkalmaznak. Ebben a tájékoztatóban mindegyikre kirendelésként hivatkozunk. Ha úgy érzi sérelem érte a kirendelése során, írjon nekünk levelet a jogsegely@tasz.hu címre!

A kirendelés írásban történik, de sürgős esetben történhet szóban is. Ha a kirendelő munkáltatói utasítás az Eszjtv.-re is hivatkozik, akkor a kirendelés kezdete előtt 10 legalább munkanappal, írásban értesíteni kell a dolgozót a kirendelés részleteiről. A kirendelés vonatkozhat meghatározott személyre vagy az egészségügyi szolgáltatónál meghatározott számú, továbbá meghatározott képzettséggel rendelkező egészségügyi dolgozóra. (Utóbbi esetben érdemes megnézni a kórház válsághelyzeti tervét, mert ebben lehetnek arra vonatkozó információk, hogy milyen munkakörben lévő dolgozókat fog kirendelni.) A kirendelt egészségügyi dolgozó napi munkaideje a napi 12 órát nem haladhatja meg. Ha a kirendelésről szóló utasításban az Eszjtv.-re vagy az Mt-re is hivatkoznak, akkor ennek időtartama a 44 munkanapot, illetve 352 órát nem lépheti át

A kirendelés “adminisztrációja” úgy zajlik, hogy annak az intézménynek a vezetője, ahol szükség van a plusz dolgozókra, igénylést ad le a megyei kormányhivatalnak. A megyei kormányhivatal fog dönteni arról, hogy szükséges-e a kirendelés, és ha igen, akkor utasítja egy – másik – egészségügyi intézmény vezetőjét, hogy küldje a dolgozókat. Ha olyasvalakinek a kirendelése szükséges, akinek nincs intézményi vezetője (mert pl. háziorvos), akkor maga a megyei kormányhivatal fogja kirendelni.

Amennyiben a kirendelés több megyét érint (tehát megyék közötti kirendelésről van szó), akkor a kirendelésről az Operatív Törzs dönt.

2020. június 18-ával fontos változás történt a szabályozásban, az új szabályok szerint már hozzájárulásuk nélkül és határozatlan időtartamra is kirendelhetők azok, akik közép- vagy felsőfokú egészségügyi szakképzésben, főiskolai vagy egyetemi szintű egészségügyi alapképzésben, felsőoktatásban szociális alapképzésben, valamint az egészségügyi és szociális akkreditált iskolai rendszerű szakképzésben nappali tagozaton vesznek részt.

A hallgatóknak, tanulóknak a feladatait a érintett megyei kormányhivatal jelöli ki, utazásukról, elhelyezésükről, ellátásukról ugyanúgy gondoskodni kell, mint az egészségügyi dolgozók esetében.

Nem rendelhető ki az a tanuló, akit a szakképzési törvényben meghatározott munkaszerződéssel foglalkoztatnak és képzésben vesz részt.

Nem rendelhető ki a dolgozó, ha:

• terhes
• 3 év alatti gyereket nevel,
• 16 év alatti gyereket egyedül nevel,
• hozzátartozójának tartós, személyes gondozását végzi,
• legalább 50%-os egészségkárosodása van,
• ha az Országos Mentőszolgálat olyan szervezeti egységénél dolgozik, amely amúgy is a válsághelyzet felszámolását végzi.

Ha az Eszjtv.-re is hivatkozik a kirendelő utasítás, akkor nem rendelhető ki az sem, aki

• nagycsaládos,
• a szakvizsgáját fél éven belül készül letenni,
• öregségi nyugdíjra jogosult, és nem járul hozzá a kirendeléséhez.

Ha a 16 évnél fiatalabb gyermek mindkét szülője egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy, akkor csak az egyik szülő rendelhető ki.

A Magyar Honvédség, a honvédelmi szervek, a rendvédelmi szervek egészségügyi szolgáltatóinál dolgozók csak akkor rendelhetők ki, ha a kirendelés több megyét érint. Ilyenkor a kormánynak erről külön döntést kell hoznia.

Sajnos egyértelműen érzékelhető, hogy a szabályozás nagyon súlyos terhet ró azokra a családokra, ahol két egészségügyi dolgozó van. Attól függően, hogy milyen jogszabályra hivatkozik a kirendelési határozat, eltérő szabályok vannak. Ha az Eszjtv.-re is hivatkoznak, és a 16 évnél fiatalabb gyermek mindkét szülője egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy, akkor csak az egyik szülő rendelhető ki. Minden más esetben mindketten kirendelhetők. Amit javasolni tudunk, az az, hogy mielőbb jelezzék helyzetüket a munkáltatójuknak, és érdeklődjenek, hogy figyelembe veszik-e ezt a sajátos helyzetet. A munkáltatónak sem érdeke, hogy ellehetetlenítse a dolgozóinak az életét, így első körben mindenképpen az a leghatékonyabb, ha személyes egyeztetéssel sikerül kölcsönösen elfogadható feltételeket kialakítani.

Az alkalmazandó háttérszabály ez esetben a munka törvénykönyve, aminek 294. § (1) bekezdésének i) pontja szerint gyermekét egyedül nevelő munkavállalónak az minősül, aki gyermekét saját háztartásában neveli és hajadon, nőtlen, özvegy, elvált, házastársától külön él és nincs élettársa.

Arra, hogy mi minősül tartós, személyes gondozásnak a jogszabály nem tér ki, viszont a MOK kiadott egy jogi állásfoglalást, amely segít megérteni ezt a szabályt. Az állásfoglalás főbb megállapításai a következők:

Arról sem a kommentár, sem a joggyakorlat nem ad egyértelmű eligazítást, hogy a tartós, személyes gondozás ebben az összefüggésben pontosan mit jelent, ugyanakkor a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (röviden Szoctv.) ismeri a gondozási szükséglet fogalmát. A pénzbeli és természetbeni szociális ellátások igénylésének és megállapításának, valamint folyósításának részletes szabályairól szóló 63/2006. (III. 27.) Korm. rendelet 1. melléklete részletezi, hogy a különböző szociális ellátások megállapításához szükséges szakértői vizsgálat során milyen szempontokat kell figyelembe venni a gondozási szükséglet felmérése során. Ezek közé tartozik, hogy az érintett képes-e térben és időben tájékozódni, önállóan öltözködni, tisztálkodni, táplálkozni, helyet változtatni, kommunikálni.

Attól függően, hogy ezekre mennyiben képes, négy kategória valamelyikébe sorolják. Eszerint lehet

• Tevékenységeit önállóan végző;
• Egyes tevékenységekben segítségre szoruló (az egyén egyes tevékenységekben hetente többször segítségre szorul vagy figyelmet, irányítást igényel);
• Részleges segítségre szoruló (az egyén bizonyos tevékenységek elvégzésében napi rendszeres segítségre szorul vagy napi szintű kontrollt igényel);
• Teljes ellátásra szoruló (az egyén teljes ellátásra, folyamatos gondozásra, ápolásra szorul, intenzív odafigyelést és gyakori beavatkozást igényel)

Úgy gondoljuk, hogy nem csak az olyan mértékű gondozási szükséglet alapozhatja meg a kirendelés alóli mentesülést, amely valamely szociális ellátásra (pl. ápolási díjra [Szoctv. 40. §] vagy gyermek otthongondozási díjára [Szoctv. 38. §] való jogosultsághoz szükséges, mivel egyrészt akkor ez szerepelne a rendeletben, másrészt ez az értelmezés egyeztethető össze a szabályozás céljával és szellemével, hiszen amennyiben a hozzátartozó akár csak egyes alapvető tevékenységekben szorul segítségre, úgy is aránytalan hátrányt okozna neki a róla gondoskodó egészségügyi dolgozó kirendelése.

Nem, ez a fajta „áthelyezés” nem minősül kirendelésnek. Ennek az oka az, hogy a kormányrendeletben leírt szabály MÁSIK – azaz a munkáltatótól eltérő – egészségügyi szolgáltatóhoz való kirendelésre vonatkozik. Meg kell viszont különböztetni két esetet.

Az egyik eset az, amikor az egészségügyi dolgozó kinevezésében munkahelyként kifejezetten meg van jelölve valamelyik klinikai egység. Ilyenkor a másikban való foglalkoztatás jogalapja az Mt.-nek az a szabálya, ami a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatásra vonatkozik. Ebben a szabályban vannak bizonyos korlátok. Az ilyen foglalkoztatás évente összesen maximum 44 beosztás szerinti munkanap vagy 352 óra lehet. Másik helységbe (településre) pedig csak a hozzájárulásával lehet küldeni a dolgozót, ha

• terhes,
• 3 év alatti gyereket nevel,
• 16 év alatti gyereket egyedül nevel,
• hozzátartozóját tartósan, személyesen gondozza,
• minimum 50%-os egészségkárosodása van.

A másik eset az, amikor a kinevezésben munkahelyként az összes klinikai telephely meg van jelölve (tehát pl. általánosságban csak annyi van benne, hogy “XY Klinikai Központ”). Ebben az esetben még az előbbiekben említett korlátok sem élnek, gyakorlatilag bármelyik egységben és bármennyi ideig lehet a dolgozót foglalkoztatni.

A jogi szabályozás nem egyértelmű ebben a kérdésben. Az egészségügyi törvény azt mondja, hogy a kirendelés addig tarthat, amíg a fogadó intézmény csak a hozzá kirendelt egészségügyi dolgozók közreműködésével képes ellátni a többletfeladatait, illetve – ha időszakosan működő gyógyintézet a fogadó intézmény, akkor – amíg szükség van az időszakosan működő gyógyintézet működésére. Ez tehát azt jelenti, hogy a kirendelésnek nincs időbeli korlátja. Az egészségügyi szolgálati törvény viszony 12 hónap alatt 44 munkanapra vagy 352 munkaórára korlátozza a kirendelés időtartamát. Álláspontunk szerint, ha a kirendelésről szóló határozat mindkét törvényre hivatkozik, akkor a munkáltatónak kedvezőbb szabályt kell figyelembe venni. Ha ezzel kapcsolatban úgy érzi, sérelem érte, vegye fel a kapcsolatot velünk a jogsegely@tasz.hu címen!

Más a helyzet a korábban említett hallgatók esetében, ők legfeljebb két hónapra rendelhetők ki – és csak beleegyezésük esetén.

Ami a kirendelés konkrét helyét illeti, földrajzi korlátozás sincs. Amennyiben valakit a lakóhelyétől távolra rendelnek ki, akkor a szállításáról, és adott esetben az elszállásolásáról a fogadó kórház vagy – ha nem fekvőbeteg-gyógyintézetbe rendelték ki az egészségügyi dolgozót – az ún. megyei védelmi bizottság (ez egy egészségügyi válsághelyzetben működő megyei szerv) gondoskodik.

A munkáltatója nem helyezheti olyan munkakörbe, amely az egészségére ártalmas.

A Mt. 51. § (3) bekezdése így szól: "A munkavállalót csak olyan munkára lehet alkalmazni, amely testi alkatára, fejlettségére, egészségi állapotára tekintettel rá hátrányos következményekkel nem járhat. A munkáltató a munkavállaló egészségi állapotának változására tekintettel köteles a munkafeltételeket, a munkaidő-beosztást - a 6. §-ban foglaltak figyelembevételével - megfelelően módosítani.

Az Mt. 54. § (2) bekezdése szerint a munkavállaló megtagadhatja az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, vagy a munkavállaló életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné.

Ha olyan munkára kívánják alkalmazni, amely egészségi állapotára bizonyítottan (orvosi igazolással) hátrányos, ha munkáltatója kirendeli újra, megszegi a rá vonatkozó jogszabályi előírást. Ez önmagában is megalapozza a munkáltatói utasítás teljesítésének megtagadását. Az utasítás megtagadásának azon a jogalapon is megállhat, hogy az utasítás teljesítése (kirendelés szerinti munkavégzés) az Ön egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyezteti.

Aki úgy dönt, hogy a kirendelés ellenére nem áll munkába a kirendelés szerinti munkahelyén, akkor annak van jogilag védhető indoka.

Azt már korábban említettük, hogy a munkaidő kirendelés esetén korlátos: legfeljebb napi 12 óra lehet. Tekintettel arra, hogy a 12 órában maximalizált napi munkaidőn kívül a kirendelésre nem vonatkozik más kivételes kikötés, az egyéb munkaidő-beosztási kérdésekre és a pihenőidőre is az általános szabályok irányadók.

A legtöbb esetben a munkáltató személye nem változik, mindenkit az az egészségügyi szolgáltató foglalkoztat továbbra is, AHONNAN kirendelték.

A munkavállaló számára a legkedvezőbb esetet alapul véve a kirendelés költségeit a munkáltató, illetve a kirendelő viseli. A költségekbe beletartozik az is, ha a dolgozónak a kirendelés során meg kell oldani a szállítását (kirendelési helyszínre jutását), illetve a szállását.

Az egészségügyi törvény több helyen is rendelkezik – ám mindenhol csak általánosságban – arról, hogy a válsághelyzeti ellátás finanszírozása állami feladat. A magán-egészségügyi szolgáltatótól kirendelt egészségügyi dolgozó kirendelésért járó bérét ilyen esetben az állami költségvetésből kell finanszírozni. A más állami szolgáltatóhoz kirendelt egészségügyi dolgozó kirendeléssel járó költségeit is az állami költségvetésből finanszírozzák. A finanszírozás menete azonban egyelőre pontosan nem tisztázott.

Az állásidőről részletesen írtunk munkajogi tájékoztatónkban. Ebből kitűnik, hogy nem minden esetben jelent állásidőt, ha az orvos nem tud munkát adni az általa foglalkoztatott nővérnek. Előfordulhat, hogy ún. elháríthatatlan külső ok akadályozza a foglalkoztatást. Ilyen lehet pl., ha nem volt előre várható, hogy az egészségügyi dolgozót ténylegesen ki fogják rendelni. De ezt csak esetről esetre lehet megítélni, hogy fennáll-e. Arra a felek közös megegyezése esetén természetesen mindig van lehetőség, hogy a alkalmazott szabadságot vegyen ki, ha még rendelkezik fizetett szabadnapokkal.

Az állásidő tartama alatt a nővérnek jár a munkabér, előreláthatatlan külső ok bekövetkezte esetén azonban nem.

Amennyiben a háziorvost kirendelik, akkor akadályoztatva van a praxis ellátásában. Ebben az esetben meg kell oldani a helyettesítését. Amennyiben az orvos az önkormányzat vagy az önkormányzati feladatokat ellátó egészségügyi intézmény közalkalmazottja, akkor kirendelés esetén a helyettesítéséről az önkormányzat gondoskodik. Amennyiben az orvos vállalt területi ellátási kötelezettséget, de nem az önkormányzat alkalmazottja, akkor az önkormányzattal kötött szerződés kifejezetten kitér arra, hogy hogyan kell gondoskodnia a helyettesítéséről. Amennyiben a háziorvosnak nincs területi ellátási kötelezettsége, akkor köteles – saját költségén – saját helyettesítéséről gondoskodni.

Az egészségügyi törvény kommentárja kiemeli, hogy a törvényben nincs külön nevesített speciális kártalanítási kötelezettsége az államnak az egészségügyi szolgáltatók irányában olyan igénybevételükért, amelyet esetleg nem kompenzál a finanszírozási szerződésükből származó ellenérték. Az ilyen jellegű kompenzációra legfeljebb a katasztrófavédelemről szóló törvényben találunk utalást a polgári védelmi kötelezettség körében, a gazdasági és anyagi szolgáltatási kötelezettség teljesítéséhez kapcsolódóan. A katasztrófavédelmi törvény azt mondja, hogy a gazdasági, anyagi szolgáltatás teljesítése miatt felmerült vagyoni hátrányért kártalanítás jár.

Nem, elvileg az egészségügyi dolgozó nem kötelezhető arra, hogy védőfelszerelés nélkül lásson el betegeket. A biztonságos munkavégzés feltételeit ugyanis járvány esetén is – sőt, álláspontunk szerint ilyenkor különösen – biztosítani kell a dolgozó számára.

Ha esetleg polgári védelmi kötelezettséget írnak elő – lásd alább – még ez a kötelezettség is megtagadható, ha az érintett a saját vagy mások egészségét közvetlen és súlyos veszélynek tenné ki.

Egészségügyi intézményekben valamennyi egészségügyi dolgozónak maszkot kell viselnie, ez alól csak a betegellátásra nem szolgáló, betegforgalom számára nyitva nem álló pihenésre és étkezésre szolgáló helyiségek, az orvosi és nővérszoba, valamint irodai és egyéb munkahelyek jelentenek kivételt. A betegeknek is kötelező a maszk viselése, kivéve az egészségügyi intézményben ápolt betegeknek az elhelyezésükre szolgáló kórteremben, illetve a hatodik életévét be nem töltött kiskorúaknak, valamint az értelmi vagy pszichoszociális fogyatékossággal vagy autizmus spektrumzavarral élő személyeknek. Az egészségügyi dolgozók azonban fokozottan ki vannak téve a fertőződés kockázatának, így a saját érdekük is azt kívánja, és a munkáltató érdekét is az szolgálja, hogy tegyenek minél többet az egészségük megőrzése érdekében. A biztonságos munkavégzés feltételeit pedig éppen a munkáltatónak kell biztosítania a dolgozó számára. Ha a védőfelszerelés indokolt – márpedig a fentiek alapján álláspontunk szerint indokolt – akkor a dolgozónak ezt nemcsak joga, hanem kötelessége is viselnie, annak érdekében, hogy kellő biztonsággal végezhesse a munkát. Ha kockára kell tennie az egészségét – mert pl. védőfelszerelés nélkül kell munkát végeznie – akkor az személyiségi jogait is sérti.

Álláspontunk szerint tehát ez egyértelműen jogellenes munkáltatói utasítás, amit a munkavállaló megtagadhat!

A munkáltatói utasítást (pl. adott feladat elvégzését) megtagadó egészségügyi dolgozó első körben munkajogi következményekkel számolhat: fegyelmi felelősségre vonással, végső soron azonnali hatályú felmondással.

Ha esetleg polgári védelmi szolgálat ellátását rendeli el a Kormány, akkor viszont már büntetőjogi szankciók is szóba kerülhetnek. A polgári védelmi kötelezettség megtagadása bűntett, ami akár 3 év szabadságvesztéssel is büntethető. De szerencsére erről még nincs szó.

Egészségügyi válsághelyzetben könnyen előfordulhat, hogy olyan sok eszközre – pl. gyógyszerekre, műszerekre, védőfelszerelésre – van szükség egyszerre, hogy kifogynak az adott intézmény készletei. Ilyenkor az eszközöket az ún. Állami Egészségügyi Tartalékból kell biztosítani. Ezt tartalékot az Országos Kórházi Főigazgatóság kezeli.

Ha tehát a munkáltató kifogy a készletekből, akkor bizony az államon lehet ezek biztosítását számonkérni.

Ha hiány van bármiből, akkor a szükséges anyagok kiadását ezt az egészségügyi szolgáltató vezetőjének vagy ügyeletvezetőjének kell kérelmezni. A kérelem teljesítésére – többszintű hivatali úton keresztül végeredményben – az egészségügyért felelős miniszter ad utasítást. Egyértelmű előírás, hogy az egészségügyi szolgáltató által felhasznált egészségügyi anyagokat folyamatosan pótolni kell.

Elvileg már a válsághelyzet előtt, a felkészülési időben, gyakorlat keretében fel kell mérni (fel kellett volna mérni), hogy adott típusú válsághelyzetnek milyen anyagi-technikai eszközigénye van. Az ország különböző egészségügyi intézményeiből származó információ az egészségügyért felelős miniszter kezében fut össze, akinek ez alapján nagyságrendileg ismernie kell a válsághelyzet eszközigényét.

Emellett elvileg minden egészségügyi szolgáltatónál készen állnak – mert ezeknek már a felkészülés ideje alatt készen kell állniuk – az egészségügyi válsághelyzet idején hatályba léptethető ún. válsághelyzeti tervek. Ezek több kórház esetében megtalálhatók a kórház honlapján.

Munkajogi tájékoztatónkban mindig friss információ található az aktuális munkajogi változásokról. A munkajogi kérdésekre jelenleg elsősorban az Mt. szabályai irányadók. A távmunka esetében azonban jelenleg más szabályok irányadók. Hosszabb távmunka esetén sem kell ugyanis a munkaszerződést módosítani (nem kell beleírni a távmunkára vonatkozó rendelkezéseket). Elég egy egyszerű – akár szóbeli – megállapodás a munkavállaló és a munkáltató között a huzamosabb idejű távmunkához is. Az azonban nem változott, hogy ha nincs ilyen megállapodás, akkor a munkáltató egyoldalúan csak legfeljebb 44 munkanapra vagy 352 munkaórára rendelheti el a távmunkát (jelen esetben a home office-t is).

A szabályozás továbbra is lehetőséget nyújt a telemedicinális szolgáltatásra. Ilyet természetesen továbbra is végezhet egészségügyi dolgozó.

A rövid válasz: igen, lehet még szigorúbb az egészségügyi dolgozók bevonása a veszély elhárításába. Ez úgy lehetséges, ha ideiglenes polgári védelmi szolgálatra kötelezik őket.

A polgári védelmi szolgálat azt jelenti, hogy részt kell venni az emberi élet és a létfenntartáshoz szükséges anyagi javak védelmében. A polgári védelmi kötelezettség egy alapkötelezettség, amely minden lakost terhel, aki 18 év feletti, de még nyugdíjkorhatár alatti. A katasztrófavédelemről szóló törvény alapján veszélyhelyzetben a Kormány rendkívüli szabályokat vezethet be és rendkívüli intézkedéseket tehet, amik akár egészen extrémek – és a jogállami keretek között nyilván szokatlanok – is lehetnek. Ezek közé tartozik az, hogy a Kormány ún. “ideiglenes polgári védelmi szolgálat” ellátását írhatja elő.

Vannak olyan foglalkozások, ahol a polgári védelemben való részvétel azt jelenti, hogy az illető az amúgy is szokásos tevékenységét, foglalkozását gyakorolja. Ebbe a körbe tartozik az orvos, az egészségügyi szakdolgozó, továbbá a mentőszolgálat és a betegszállító szervezet dolgozója. Polgári védelmi feladat a mentés, az elsősegélynyújtás, a mentesítés és a fertőtlenítés, és az ezekkel összefüggő ideiglenes helyreállítás, továbbá a halálos áldozatokkal kapcsolatos halaszthatatlan intézkedések. Idetartozik az is, hogy az egészségügyi ellátás kiesésekor – pl. ha valahol nincs elég orvos, ápoló – az emberi életben, egészségben esett kár megelőzése céljából az ellátásról gondoskodni kell. Ezekre a feladatokra nyilván elsősorban egészségügyi szakembereket fognak igénybe venni, hiszen ők értenek hozzá. Az ideiglenes polgári védelmi szolgálat legfeljebb 15 napig tarthat, de többször is elrendelhető.

Bizonyos személyek a törvény alapján mentesülnek a polgári védelmi kötelezettség alól. Itt most azokat az eseteket emeljük ki, amelyek tipikusan előfordulhatnak az egészségügyi dolgozók között. Mentesül az, aki

• elérte a nyugdíjkorhatárt,
• terhes,
• 6 évesnél fiatalabb gyermeket nevelő anya,
• 14 évesnél fiatalabb gyermekét egyedül neveli,
• 3 vagy ennél több 14 év alatti gyermeket nevel,
• állandó ápolásra szoruló egyenesági rokont vagy házastársat közös háztartásban egyedül lát el.

Ezen kívül kivételesen mentesítést lehet kérni a kötelezettség alól, ha valakinek az egyéni helyzete, családi vagy munkahelyi kötelezettségei olyanok, hogy a polgári védelmi kötelezettséget csak aránytalanul nagy személyes áldozat révén tudná teljesíteni.

A polgári védelmi szolgálat konkrétan azt jelenti, hogy az előírtak szerinti helyen meg kell jelenni és az előírt feladatot el kell látni. Vagyis egészségügyi dolgozók esetében – valószínűleg – a betegeket kell gyógyítani, ápolni, szállítani. Az, hogy valakit konkrétan hova osztanak be polgári védelmi szolgálatra, változó lehet. Akár a lakóhelyétől távol is be lehet osztani, de logikusan végiggondolva a jelen helyzetet, az a valószínűbb, hogy ha egyáltalán sor kerül ilyenre, akkor a lakóhelyen kell majd szolgálatot teljesíteni.

A polgári védelmi szolgálat csak kivételesen tagadható meg: akkor, ha valaki a kötelezettség teljesítésével önmaga vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét közvetlen és súlyos veszélynek tenné ki. Álláspontunk szerint közvetlen és súlyos lehet a veszély az egészségre, ha a betegellátáshoz nem biztosítanak az egészségügyi dolgozók számára megfelelő védőfelszerelést. A törvény ugyanis azt is előírja, hogy a polgári védelmi beosztott személy jogosult a norma szerinti ruházattal és felszereléssel való ellátásra, továbbá a feladatának ellátásához szükséges védőfelszereléssel, munkaeszközökkel történő ellátásra.