Magyarországon évek óta vitatott kérdés, hogy ha valaki gyermeket vár, akkor részt kell-e vennie orvosi vizsgálatokon vagy sem. A szabályokból ugyanis nem derül ki teljes bizonyossággal, hogy a szokásos 12. és 18. heti ultrahang vagy a vérvétel kötelező-e, esetleg megteheti-e a várandós nő, hogy ezeken nem jelenik meg. Emberi jogi szempontból egyáltalán nem mindegy, hogy a polgárokat kötelezik valamire, vagy azt csupán lehetővé teszik nekik. Erre a kérdésre szeretnénk végre választ kapni, ezért tavaly decemberben az ombudsmanhoz fordultunk. Pár napja kaptuk a hírt, hogy átfogó vizsgálat indult az ügyben. Ez azt jelenti, hogy az ombudmsan ki fogja deríteni, hogyan kell értelmeznünk a jogi szabályozást.
Magyarországon csak akkor lehet bárkit arra kötelezni, hogy orvosi vizsgálaton vegyen részt, ha ezt törvény írja elő. Kötelező például részt venni egyes szűrővizsgálatokon (ilyen a tüdőszűrés vagy a mellrákszűrés). A törvény teljesen egyértelműen kimondja, hogy ezekre a vizsgálatokra el kell mennünk, mert bizonyos betegségeket csak így lehet kiszűrni. Ez ugyan beavatkozás a magánszférába, de igazolható a célja, így ezt a szabályt mi is helyesnek tartjuk.
A várandósság alatti orvosi vizsgálatokra vonatkozóan viszont nincs ilyen törvényi előírás. A várandósgondozásról szóló rendelet ugyan említ „kötelező” vizsgálatokat, de egyáltalán nem egyértelmű, hogy a kismama számára kötelező ezekre elmenni, vagy az egészségügyi dolgozók számára kötelező ezeket elvégezni. Álláspontunk szerint a helyes értelmezés az utóbbi, vagyis az, hogy ha a kismama a vizsgálat mellett dönt, akkor azt az orvos köteles elvégezni. Az egészségügyben és a gyermekvédelemben viszont általában úgy értelmezik, hogy a kismama mulasztást követ el, ha nem megy el a vizsgálatokra. Ez járhat azzal, hogy a várandósgondozásban részt nem vevő nő gyermekét a szülés után azonnal védelembe, rosszabb esetben nevelésbe veszi a gyámhatóság.
A szabályozásnak tehát egyensúlyt kellene találnia a születendő gyermek védelme és az anya önrendelkezési joga között. Nagyon jónak tartjuk, hogy Magyarországon a gyermeket váró nőnek, ha igényli, elérhető a támogatás és segítség az orvostól vagy a védőnőtől. A várandósság során lehetnek olyan testi-lelki változások, amelyek szakmai hozzáértést igényelnek. Az állam nem hagyhatja védelem nélkül a születendő gyermeket sem, kötelessége, hogy a magzat egészségét és életét védje. De nem mindegy, hogy eközben hogyan gondolkodik az anya jogairól és döntési lehetőségeiről. A kérdés tehát az, hogy sérülne-e a születendő gyereknek bármilyen joga, ha nem lenne kötelező a vizsgálat.
Most is van arra vonatkozó szabály, hogy a várandós nőnek kötelessége együttműködni a védőnővel. Ez azt jelenti, hogy a kismamának és a védőnőnek időről időre találkoznia kell egymással. A védőnő e találkozások során meghatározott vizsgálatokat végez, és lehetőséget ad a várandós nőnek arra, hogy megbeszélje vele a problémáit. Ezek a találkozások betegségmegelőzési célból is jelentősek. Erről törvény szól, és az ebből fakadó kötelességek mindenki számára világosak.
Úgy gondoljuk, a várandósság alatti vizsgálatok esetében sem lehetne ez másként. Bármennyire is fontos a magzat érdeke, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a kötelező orvosi vizsgálatok az anya jogait korlátozzák. Egy ilyen korlátozás pedig csak törvényben lefektetett és egyértelmű szabályozással valósulhat meg. A másik oldalaról nézve: mivel csak rendelet szól a várandósgondozásról, az jogszerűen nem kötelezheti az anyát a vizsgálatban való részvételre. Különösen nem jogszerű emiatt szankcionálni.
Annak, hogy egy várandós nő nem megy el orvosi vizsgálatra, sok oka lehet. Lehetséges, hogy anyagi nehézségei vannak, és nem jut el a másik településre a nőgyógyászhoz – ekkor az államnak egyébként illene segítenie. De az is lehetséges, hogy szeretné teljesen háborítatlanul megélni a várandósságát, vagy elvi, vallási okokból nem akarja semmivel – például egy orvosi vizsgálat eredményével – befolyásolni a terhességét. A legjobb eszköz arra, hogy minden nő élhessen a jogaival, ha az állam ösztönöz a várandósgondozáson való részvételre, de nem büntet, ha a nő mégsem vesz részt ezen. A jelenlegi szabályozásnak van ösztönző eleme: csak az kaphat anyasági támogatást, aki a várandóssága alatt legalább négyszer részt vett várandósgondozáson. A jövőben tehát csak azt kéne egyértelművé tenni, hogy az orvosi vizsgálatok sem kötelezőek. Reméljük, az általunk kezdeményezett ombudsmani vizsgálat is ugyanerre a következtetésre jut.