Pegasus-ügy: magyar eljárások

A megfigyelések során keletkezett adatokat rendszerint titkosítják, így a célszemélyek személyes adatai is államtitokká (minősített adattá) válhatnak; az ilyen adatokra vonatkozó szabályok miatt a jogérvényesítési lehetőségek azonban különösen behatároltak. Ilyen adatnak számítanak a titkosszolgálati megfigyelések is. Ezek megismerésére különleges szabályok vonatkoznak, amelyek kapcsolata a különböző (bírói, hatósági) jogérvényesítési utakkal nem mindig világos. Azért indítunk többféle eljárást a Belügyminisztérium alá tartozó Alkotmányvédelmi Hivatallal (AH) és a Külgazdasági és Külügyminisztérium alá tartozó Információs Hivatallal (IH) szemben, hogy ezekre a visszásságokra fény derüljön, és ügyfeleinknek igazságot szolgáltassunk.

Ha az alábbi eljárásokban nem érünk el sikert, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) elé visszük az ügyeket és újra kimondatjuk, hogy a titkosszolgálatok magyar szabályozásában nem érvényesül semmilyen, az érintettek számára rendelkezésre álló kontroll – vagyis a magyar szabályozás rendszerszinten sérti mindenki jogait, hiszen bárki válhat megfigyelés célpontjává.

1. Miniszteri vizsgálat és parlamenti nemzetbiztonsági bizottsági ellenőrzés

A nemzetbiztonsági törvény lehetővé teszi, hogy aki a titkosszolgálatok jogellenes eljárásáról értesül, vagy ilyet sejt, panaszt tegyen az adott szolgálatot felügyelő miniszternél. A miniszter kivizsgálja a panaszt, és ennek eredményéről értesíti a panaszost. Kimondható, hogy a miniszteri vizsgálatok soha nem zárulnak érdemi eredménnyel, ami nem meglepő. A politikai alapú megfigyelést ugyanis annak a kormánynak az egyik tagja vizsgálja ki, akinek politikai érdekeit a megfigyelés szolgálta.

Aki nem fogadja el a miniszteri vizsgálat eredményét, kérheti, hogy panaszát az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága vizsgálja ki. A Bizottság azonban nem jogi, hanem kizárólag politikai szempontok alapján hozza a döntéseit, ami teljesen kiszámíthatatlanná teszi azt, hogy folytat-e vizsgálatot egy adott személy ügyében; eljárása így semmiképpen sem minősül hatékony jogorvoslatnak.

2. Az Alapvető Jogok Biztosának (ombudsman) vizsgálata

Az ombudsman legfőbb feladata az alapjogok védelme. Bárki fordulhat hozzá, aki úgy véli, hogy a rendvédelmi szervek (ezek közé tartozik az AH és az IH is) megsértették az alapjogait. Az illegális titkos megfigyelés természetesen alapjogsértő, így az ombudsman eljárását is kezdeményezzük a Pegasus-ügyben. Az ombudsman a hozzá beérkezett panaszt kivizsgálja, és ha valóban alapjogsértést, visszásságot talál, akkor többféle intézkedést is tehet.

Először is ajánlást tehet a visszásság orvoslására a jogsértést elkövető szerv felettes szervének. Az AH és az IH esetében a felettes szervek a Belügyminisztérium és a Külgazdasági és Külügyminisztérium. Korábban már említettük, hogy a megfigyelések a kormány politikai érdekeit szolgálhatták, ezért a kormány egyik tagjától kevéssé várható érdemi fellépés az ombudsman ajánlása kapcsán. Szerencsére az ombudsmannak vannak más eszközei is. Ha vizsgálata alapján valószínűsíthető hogy bűncselekményt követtek el, akkor büntetőeljárást kezdeményezhet. Ha pedig személyes adatok védelmével kapcsolatos visszásságot tár fel, akkor fordulhat a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz (NAIH). Végül pedig akár az országgyűlés elé is terjesztheti a sérelmet.

Vizsgálata során az ombudsman akár minősített adatokat is megismerhet, ám ennek vannak korlátai. Nem láthatja például, hogy ki működik együtt a titkosszolgálatokkal, milyen technikát használnak az információgyűjtésre, hogy kódolják azt vagy hogy kitől származik. Ha az ombudsman a számára nem hozzáférhető iratok vizsgálatát is szükségesnek tartja – márpedig a Pegasus-ügyben ez előfordulhat –, akkor a szolgálatot irányító minisztert kérheti, hogy ezeket vizsgálja meg helyette, és tájékoztassa őt a vizsgálat eredményéről. De ahogy már említettük, itt a miniszteri vizsgálat nem lehet politikailag független.

3. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) eljárásai

A NAIH Magyarország adatvédelmi hatósága. Aki azt feltételezi, hogy illegálisan megfigyelték, a NAIH két eljárását kezdeményezheti:

• Vizsgálat: ez egy ombudsmani típusú jogkör, vagyis ennek során a NAIH rendszerszintű problémákat tár fel, és nem feltétlenül marad a konkrét érintett ügyének keretei között. Széles körben ellenőrizheti a (vélt) adatkezelő adatkezelését, szemlét tarthat az adatkezelés helyszínein, iratokba tekinthet be stb., de nem hozhat a megvizsgált adatkezelőre kötelező döntést, csak javaslatot tehet (vagy hivatalból más típusú eljárást indíthat).

• Hatósági eljárás: ezt az eljárást a NAIH a közigazgatási eljárásokról szóló törvény szerint folytatja le. A kérelmező ilyenkor ügyfélnek minősül, ami jogosítványokkal jár: például betekinthet az eljárás irataiba, de akár a NAIH-nak az eljárás során hozott döntését is megtámadhatja bíróság előtt.

Ha a NAIH bármikor úgy észleli, hogy egy adat minősítése (vagyis titkosítása) jogellenesen történt, hivatalból titokfelügyeleti eljárást indít, amelynek eredményeképpen akár az adat minősítésének megszüntetését (titkosításának feloldását) is elrendelheti. Fontos azonban megjegyezni, hogy a titokfelügyeleti eljárást nem lehet kezdeményezni – annak megindítása csak hivatalból, a NAIH mérlegelése alapján történhet.

Az eljárásai során a NAIH minősített adatokat is megismerhet, azonban ennek vannak bizonyos korlátai, ugyanis a nemzetbiztonsági szolgálat megtagadhatja a betekintést:

• A titkos információgyűjtésre használt eszközök és módszerek működésének és működtetésének műszaki-technikai adatait tartalmazó vagy az azokat alkalmazó személyek azonosítását lehetővé tevő iratba;

• olyan iratba, amelynek megismerése az információforrás azonosítását lehetővé tenné;

• és egyes más esetekben.

A megtagadás esetei tehát viszonylag tágan értelmezhetőek, de ami ennél is problémásabb, hogy ha a NAIH és az adott titkosszolgálat között nézetkülönbség van arról, hogy a megtagadási indok fennáll-e, a kérdésben a szolgálatot irányító miniszter jogosult dönteni – aki értelemszerűen nem tudja függetlenül megítélni az ügyet.

Mi hatósági eljárásokat indítottunk az ügyfeleink nevében, mert ezekben az eljárásokban a NAIH köteles a konkrét ügyben döntést hozni.

4. Megismerési engedély iránti kérelem

Mindenkinek joga van megismerni, hogy ki és milyen személyes adatokat kezel róla. A minősített személyes adatokat csak minősítési engedéllyel ismerheti meg az, akire vonatkoznak. Az engedélyt a minősítő (aki az adat minősítését kezdeményezte) adja meg; egy titkosszolgálat esetében ez a főigazgató. A megismerési engedély alapján az érintett jogosult betekinteni a minősített adatába, de titoktartási nyilatkozatot kell aláírnia, és a megismert információkat büntetőjogi szankció terhe mellett tilos megosztania mással. Tehát hiába férne hozzá valaki a róla szóló megfigyelési adatokhoz, erről nem számolhatna be.

Az sem világos, hogy lehet-e úgy megismerési engedélyt kérni, ha az érintett nem tudja, hogy egyáltalán kezelnek-e róla minősített adatot. Ennél is nagyobb baj, hogy a megismerési engedélyt nagyon ritkán adják meg – alig tudunk ilyen esetről.

Mégis szükség van a kérelem benyújtására, mert enélkül nem indíthatnánk közigazgatási pert (lásd később).

5. Perek

Ha valaki szeretné megtudni, hogy megfigyelték-e, kétféle perben gondolkodhat:

• az Infotv. szerinti hozzáférési kérelem elutasítása utáni, személyes adatok jogellenes kezelése miatti perben (polgári per);

• a megismerésiengedély-kérelme elutasítása után a Mavtv. szerinti, speciálisan erre az ügycsoportra létrehozott közigazgatási perben (közigazgatási per).

A peres igényérvényesítés egyik jellegzetessége, hogy a jogellenes (bár, mint tudjuk, a törvény betűjének megfelelő) titkos megfigyelésekről a jellegüknél fogva senki sem értesül hivatalosan*, így a perben mindig kérdés, hogy egyáltalán a megfelelő adatkezelőt perelik-e be.

*Egyes megfigyelésekről, vagy arról, hogy róla más okból minősített adatot kezelnek, értesül az érintett. Ilyen például, ha nemzetbiztonsági ellenőrzését végezték el (ehhez hozzájárulást is kell adni), vagy az eljárásában valamely titkosszolgálat szakhatóságként járt el (ez pl. idegenrendészeti eljárásban fordulhat elő).

a) A polgári per

A polgári per előfeltétele, hogy az érintett megkísérelje a tájékoztatáskérést az adott titkosszolgálatnál (hozzáférési kérelem), és azt elutasítsák. Bár ez nem feltétlenül kötelező, a tapasztalataink szerint a megfigyelések anyagait minősített adatként kezelik. A minősített személyes adatot kizárólag megismerési engedély alapján lehet megismerni, ezért a polgári per tárgya alapvetően az alábbi három dolog lehet:

• történik-e egyáltalán minősítettadat-kezelés (az adatkezelői minőség kérdése);

• milyen iktatószámon történik az adatkezelés.
  A minősített adatok kezelése alapvetően a „dokumentumelv” szerint történik, vagyis teljes dokumentumokat nyilvánítanak titkossá, attól függetlenül, hogy azok egyes részei a közérdek sérelme nélkül nyilvánosak lehetnének Ez alkotmányellenes. Ezért a titkosszolgálatok adatkezeléseiben is az „adatelvet” szeretnénk érvényesíteni, amely szerint az egyes dokumentumokat csak a feltétlenül szükséges mértékben lehet titkosítani. Az iktatószámért való perlést ezért elvi okokból problémásnak tartjuk, de adott esetben ezt is megtesszük, ha nincs más mód annak kiderítésére, hogy megfigyelték-e az ügyfeleinket;

• ki a minősítő, mi a minősítés szintje és időtartama, a mavtv. ugyanis ezeket a minősített adattól elkülönülten, „minősítési jelölés” néven kezeli. (Egy korábbi ügyünkben a bíróság úgy döntött, hogy ezek is a minősített adat részei. Szerintünk nincs így, ezért az Alkotmánybírósághoz fordultunk a minősített adat alkotmányellenesen tág értelmezése miatt.)

b) A közigazgatási per

Megfigyelési ügyben a mavtv. szerinti speciális közigazgatási per is indítható. Az ilyen perben az Alkotmányvédelmi Hivatal által átvilágított bíró járhat el, zárt tárgyaláson. A per tárgya a minősített adat megismerése, miután ezt a minősítő (a szolgálat főigazgatója) egyszer már elutasította. A közigazgatási per legfontosabb kérdése, hogy el lehet-e egyáltalán indítani úgy, ha nem tudjuk, hogy kezelnek-e minősített adatot az érintettről.

6. Mikor, mire hivatkozva utasítanak el a titkosszolgálatok? És mennyiben jogosan?

Attól függően, hogy mennyi adatkezelésről tudunk, illetve milyen kérelmekkel (infotv. szerinti hozzáférési, mavtv. szerinti megismerési, vagy ezek kombinációja) próbálkozunk, ez eltérő.

• Ha nem tudunk az adatkezelésről, és hozzáférési kérelmet nyújtunk be: a szolgálatok az nbtv. és az infotv. megtagadásra vonatkozó rendelkezései alapján megtagadják, hogy nyilatkozzanak arról, hogy egyáltalán kezelnek-e adatot. Arra hivatkoznak (ha egyáltalán indokolják az elutasítást), hogy ha ezeket a kérelmeket egyértelmű igennel vagy nemmel megválaszolnák, akkor egy esetleges tömeges hozzáféréssel átvilágítható lenne a műveleti nyilvántartásuk (vagyis hogy ki iránt érdeklődtek és ki iránt nem), amiből következtetéseket lehetne levonni a munkájukra – ez pedig séri Magyarország nemzetbiztonsági érdekeit. Nemzetbiztonsági területen szerzett tapasztalat lenne szükséges annak megítéléséhez, hogy ez az érv mennyire megalapozott, és mennyire reális, hogy célzott és tömeges adatigénylésekkel akarja bárki átvilágítani a szolgálatokat – mindenesetre meglehetősen erőltetetten hat. Ettől függetlenül elfogadható lehet, hogy a titkosszolgálat nem válaszol arra a kérdésre, hogy érdeklődik / érdeklődött-e valaki iránt, hiszen a saját tevékenységét lehetetlenítené el, ha ezt közölné.
• Ha nem tudunk az adatkezelésről, és megismerési engedély iránti kérelmet nyújtunk be: erre általában azt válaszolják, hogy csak akkor tudnak megismerési engedélyt kiadni, ha megjelöljük, hogy azt melyik minősített adatra kérjük. Úgy értelmezik tehát, hogy csak az kérhet minősítési engedélyt, aki már tud arról, hogy kezelnek róla minősített adatot, de az adatkezelés tényéről való tájékoztatás nem kérhető megismerési engedélyen keresztül. Szerintünk beadható megismerési engedély iránti kérelem úgy is, ha azt az érintett „minden minősített adatára” kérjük, mert ez kellően behatárolja a kért adatok körét. Bíróság ezidáig nem döntött a kérdésben.
• Ha tudunk az adatkezelésről, és ezért megismerési engedély iránti kérelmet nyújtunk be: ezt a titkosszolgálatok mindig megtagadják. Arra hivatkoznak, hogy még a megismerési engedély behatárolt keretei között is, a lehető legkisebb információmennyiség ismertetése is az érintettel alkalmas lenne arra, hogy azokból következtetést lehessen levonni a szolgálat munkájára, ami sérti a szolgálatok befolyástól mentes működésének követelményét, és ezáltal Magyarország nemzetbiztonsági érdekeit. Ezt az értelmezést a Kúria is elfogadta az egyik ügyünkben, holott az egyértelműen kiüresíti a megismerési engedély intézményét, és gyakorlatilag véglegesen és automatikusan elvonja az érintettől a saját személyes adatait. Ez a korlátozás alaptörvény-ellenes, ezért az Alkotmánybíróság előtt támadtuk meg az ítéletet.