A gyermekek legalapvetőbb szükséglete, hogy szüleik, testvéreik körében nőhessenek fel. Vannak gyerekek, akik laptopon játszanak kicsi koruktól kezdve, vannak olyanok is, akik – drága játékok híján - testvéreikkel fogócskáznak az udvaron. Annyi bizonyos, hogy utóbbiakat sem szereti kevésbé a családjuk, mint tehetősebb kortársaikat. Éppen ebből a megfontolásból mondta ki nemzetközi, majd hazai jogszabály is azt, hogy a gyermekeknek joguk van saját családjukban felnövekedni, függetlenül anyagi helyzetüktől.

Abban a szomorú esetben viszont, ha egy gyermek elárvul, vagy a családjában testi, lelki, érzelmi bántalmazásnak van kitéve, a gyermekvédelmi rendszernek lépnie kell. Hogy ez minél kisebb eséllyel történhessen meg, a minden fővárosi kerületben, vidéki településen kötelezően működő gyermekjóléti szolgálatoknak a feladata, hogy észrevéve a gyerekek veszélyeztetett helyzetét, segítsen a családoknak. Csak ha lehetetlennek bizonyul megoldani a nehézségeket, kerülhet sor a gyermekek családból való kiemelésére. Nagyon fontos tehát, hogy ez a nagyon súlyos és fájó intézkedés valóban csak a legvégső eszköz legyen a hatóságok kezében. Éppen ezért rendelkezik úgy a törvény:

A gyermek szüleitől vagy más hozzátartozóitól csak saját érdekében, törvényben meghatározott esetekben és módon választható el. A gyermeket kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt nem szabad családjától elválasztani.”

/Gyvt. 7. § (1)/

Tapasztalataink szerint mégis sokszor komolyabb ok nélkül, kizárólag a család szerényebb anyagi lehetőségei miatt szakítanak szét családokat, ami viszont életre szóló traumát okoz szülőknek és gyermekeknek egyaránt. Jogellenesnek tartunk minden olyan kiemelést, amely a szülők felelősségébe nem vonható, anyagi hiányosságok miatt következik be. Ennél is megengedhetetlenebb viszont az a gyakorlat, amely előszeretettel sújtja a roma családokat: az általunk ismert esetekben feltűnően és igazolhatatlanul nagy arányban veszik el a roma kisgyermekeket. Kutatások és elemzések alátámasztják azon gyanúnkat, hogy sajnálatos módon a gyermekvédelemben is létezik olyan diszkriminatív gyakorlat, amely miatt felülreprezentáltak a szakellátásba kerülő gyermekek között a roma származásúak.

A TASZ fellép minden ilyen diszkriminatív gyakorlat ellen, ezért ha Önt érte vagy tudomása van gyermekeket kiemelésük során érintő hátrányos megkülönböztetésről, jelezze felénk!

Szakmai anyagainkért látogasson el Hiányzó emlékek kampányunk honlapjára.

 

 

 

 

2017 téma: 
2017 érintettek: 

Kapcsolódó hírek

2017-06-22

Sokan fordulnak hozzánk

  • gyermekvédelmi ügyekben: amikor valakinek gyermekjóléti alapellátásba, vagy védelembe veszik a gyermekét, esetleg kiemeléssel fenyegetik vagy ki is emelik a gyermekét a családból.
  • gondnoksággal kapcsolatos ügyekben: amikor valaki szeretné megszüntetni a gondnokságot, vagy szeretne kiköltözni az intézetből.
https://tasz.hu/
2017-06-08

Jelzés érkezett az iskolából, mert igazolatlanul hiányzott a gyermeke? A gyámhatóság tárgyalásra idézte, de nem tudja, mit kell tennie? Becsöngetett a családgondozó, de nem tudja, be kell-e engedni? Kiszakítják a gyerekeket a családból és máshol helyezik el?

https://tasz.hu/
2017-05-05

Május első vasárnapján az anyákat ünnepeljük – de mit ünnepelhetnek ilyenkor azok a szülők, akiktől a szegénység miatt szakították el a gyerekeiket? A Város Mindenkié (AVM), a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) és az Utcajogász Egyesület kisfilmje három olyan édesanyát mutat be, akik évek óta keményen küzdenek, hogy visszaszerezzék gyermekeiket.

https://tasz.hu/
2017-05-04

Idén másodszor osztották ki a Civil Díjakat. Megtisztelő számunkra, hogy a 133 beérkezett projekt közül a zsűri Hiányzó emlékek kampányunkat "A legjobb civil kampány 2017" díjjal jutalmazta.

https://tasz.hu/
2016-12-13

Szülők, tanárok, gyermekvédelmi szakemberek kérték az elmúlt hetekben közösen az országgyűlési képviselőket, hogy ne szavazzák meg a Gyermekvédelmi törvény szigorítását, ami nem alkalmas a tragédiák megelőzésére, viszont a szülők fenyegetésére nyújt lehetőséget. Másfél hét alatt felhívásunkra 636 állampolgár küldött levelet a képviselőjének, hogy szavazzon nemmel a veszélyes látszatintézkedésre.

 

https://tasz.hu/
2016-12-10

Jövő héten szavaz a parlament arról, hogy azok a szülők, akik nem elég "együttműködőek a tanárokkal, óvónőkkel, gyermekorvossal vagy védőnővel, súlyosan veszélyeztetik a gyermeküket. Jobb esetben csak védelembe veszik a gyerekeket, rosszabb esetben akár el is szakíthatják őket szüleiktől.

[...] Bővebben!

https://tasz.hu/
2016-11-30

Két kormánypárti képviselő javaslatára a jövő héten úgy módosulna a gyermekvédelmi törvény, hogy minden szülő ellen hatósági eljárás indulhat, aki nem elég együttműködő a gyerekei tanáraival, óvónénijével, gyerekorvosával, védőnőjével. Arra kérjük az állampolgárokat, hogy küldjenek levelet a képviselőjüknek, kérve, hogy ne szavazza meg a benyújtott módosítást.

 

https://tasz.hu/
2016-10-25

A gyermekek védelme és biztonsága érdekében kormánypárti képviselők olyan törvénymódosítást terjesztettek elő, amely nem alkalmas a súlyosan veszélyeztetett gyermekek tragédiáinak megelőzésére, ugyanakkor tömegesen vezethet családok indokolatlan szétszakításához. Tegnap valamennyi parlamenti képviselőnek megküldtük a törvényjavaslattal kapcsolatos szakmai álláspontunk, amihez neves gyermekjogi szakemberek és szervezetek is csatlakoztak.

https://tasz.hu/
2016-10-25

Fél éve, március végén hírt adtunk róla, hogy Bence két éves korában végre hazakerült a szüleihez. Mint akkor megírtuk, a kisbaba születésekor azért nem kerülhetett haza, mert a helyi védőnő hónapokkal korábban jelezte a kórház számára: „Az asszonynak minden gyermeke átmeneti nevelésben van. Irreális lenne az újszülött kórházból való távozása az anyával együtt.” 

[...] Bővebben!

https://tasz.hu/
2016-10-20

  • Fizikai és mentális bántalmazás után került a vádlottak padjára állami gondozott ügyfelünk, Norbert.
  • Az állami gondoskodás ahelyett, hogy biztonságot nyújtott volna számára, megalázó, kiszolgáltatott helyzetekbe hozta őt. 
  • Norbert nem hagyta annyiban a vele szemben elkövetett visszaéléseket, de szókimondása miatt végül a bíróságon találta magát.

[...] Bővebben!

https://tasz.hu/
2016-09-05

Ma Magyarországon a nagy szegénységben élő családok tömegei veszítik el a gyermekeiket rossz anyagi körülményeik, illetve a diszkriminatív gyermekkiemelési gyakorlat miatt. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) új kampányában országjárással, szakmai eseményekkel, a nyilvánosság különböző fórumait használva keresi a magyar polgárok figyelmét, illetve petíció indításával gyakorol nyomást a döntéshozókra, hogy egy gyermeket se szakíthassanak el a családjától a szegénység miatt.

https://tasz.hu/
2016-07-13

Kati tizennyolc volt, mikor terhes lett első gyermekével. Ő kislányt szeretett volna, Sanyinak mindegy volt, csak egészséges, boldog gyerek legyen. Kati vágya teljesült, 2007-ben megszületett Ági. Egy évvel később megszületett az első fiuk is, Sanyika. Majd két év múlva Vera, aki Kati édesanyjának nevét kapta, rá emlékezve, hiszen kiköpött nagyanyja.

Ági 6 éves volt, mikor megszületett második kisöccse, a szülők negyedik gyermeke. Az anyukája mégis üres kézzel és kisírt szemmel érkezett haza a kórházból, mert a kisbabáját elszakították tőle. Majd pár nap múlva Ágiékat ünneplőbe öltöztetve vitték be az önkormányzatba, ideiglenes hatályú elhelyezésük végrehajtása miatt. Pár hónappal később a falujukból is elkerültek, a teljes ismeretlenbe: nevelőszülőkhöz. Azért kellett a gyerekeket kiemelni a családból, mert „a szülők gyermekeik neveléséhez nem tudtak megfelelő körülményeket teremteni (…), a lakás- és életkörülményeik továbbra sem rendeződtek.

A szülők évekig nem látták a gyerekeket a havi egy órás láthatáson és egy-egy karácsonyi, húsvéti néhánynapos otthonléten kívül. Mígnem a másféléves jogi procedúra és nyomásgyakorlás eredményeképpen három év után a gyerekek ismét hazakerültek, Marika ismét anyuka lett. A láthatásokra, ajándékba vitt babák végre felkerültek az otthoni polcra.

/A történetben szereplő szülők és gyermekek neveit megváltoztattuk./

   

[...] Bővebben!

https://tasz.hu/
2016-03-31

Kilenc hónapnyi félelemmel vegyes várakozás után 2014. májusában megszületett Bence. Az édesanyja még a kórházba is nagytáskával érkezett, hiszen az újszülöttnek szánt ruhákat is vitte magával, hogy majd együtt térhessenek haza otthonukba. Bence problémamentes születése után a csecsemőt az édesanyja mellére fektették, 2 napig gondozhatta, szoptathatta az újszülöttet. A harmadik napon viszont a kórházi védőnő Bence nélkül jelent meg a kórteremben, közölte az anyával: a baba nélkül kell távoznia, hiszen a gyámhivatal Bence családból való kiemeléséről döntött.

[...] Bővebben!

https://tasz.hu/
2016-02-01

2016. január 1-jétől egyesítik a családsegítő központokat és a gyermekjóléti szolgáltatókat. A pár hete hatályba lépett, teljesen új gyermekvédelmi alapellátási rendszer a szegénységben élő családoknak az életét jelentősen befolyásolja, tehát érdemes áttekinteni, mire számíthatunk. Blogsorozatunk első része az összevonási koncepció elvi lehetőségeit, második része pedig a megvalósult jogszabálymódosítások révén létrejött új rendszert vázolja. 

Az új gyermekvédelmi rendszerről részleteiben

Az összevonási koncepciónak tehát vannak erős támogatói, vannak jól működő nyugati példák is és hazai koncepcióalkotás is zajlott már ez ügyben, ám abban teljes az egyetértés a véleményalkotók, szakmai szereplők között, hogy jelen új gyermekvédelmi szabályozás (mely a  a 2015. évi CXXXIII. törvény egyes szociális és gyermekvédelmi tárgyú törvények módosításáról szóló törvénnyel - majd további módosításokkal – a 2015. évi CCXXIII. törvény ,és a végrehajtási rendeletek - elsősorban 15/1998 NM rendelet és a 149/1997 Kormányrendelet (Gyer)- többszöri módosításaival [1] jött létre) végiggondolatlan, a szakmai egyeztetést teljességgel nélkülöző, kapkodva létrehozott, ennek megfelelően súlyosan kifogásolható rendszert hozott létre.

Az összevonást elméleti síkon egyébként támogató szakemberek is „komoly aggályaiknak” adtak hangot, amikor 2015. októberében felhívták a figyelmet [2] arra a súlyos veszélyre, amelyet a törvényalkotás „kapkodó rohamtempója” jelent: „Ha komolyan vesszük a Tárca és az Államtitkárság megfogalmazott céljait, illetve valóban innovációt és hatékony szolgáltatás tervezést és szervezést gondolunk a strukturális átalakítás tartalmi kimeneteihez, akkor sajnos azt tudjuk mondani, hogy nem kellően felelős módon jár el saját szakpolitikai elképzelésének sikeres megvalósításában a főhatóság. A családok komplexebb ellátását lehetővé tevő integráció, a kétszintű differenciált feladatmegosztás, az ebből következő új együttműködési módok, az egymáshoz igazodó és egymásra épülő kompetenciák és szerepviszonyok nem teremtődnek meg felkészülés/ felkészítés nélkül 3-4 hónap alatt.” Ráadásul ennyi idő sem volt, hisz a 15/1998-as NM rendelet, ami a szakmai működés alapjait szabályozza, 2015. november 30-án jelent meg, a benne megfogalmazott alapvető újdonságok pedig 2016. január 1-től hatályosak.

Szintén felhívják a figyelmet arra, hogy míg a nyáron financiális bővülést ígért az államtitkár az átstruktúrálás végrehajtásához, ahhoz képest a végrehajtási rendeletekből kihámozható módon „az igénybevett eszközök, amelyeket a szükséges létszám (minimumszolgáltatás) szabályozására alkalmaz, lefele nivellálnak, nem felfele húznak. (…) Ha minőségi segítő munkát, a családon belül a felnőttre és gyermekre is kiterjedő odafigyelést, támogatást, prevenciót és közösségfejlesztést várunk a családsegítő szakemberektől, akkor ezt a létszámok csökkentésével nem szabadna veszélyeztetni.” 

Szintén független az összevonás elméleti pozitívumaitól, elvi lehetőségeitől, hogy a rohamtempóban, felkészülési idő nélkül levezényelt átalakítás számos, évtizedek alatt felépített intézményeket ver szét egyik napról a másikra, azokat a szolgálatokat is, amelyek hosszú évek alatt alakították ki a mára sikeresen, képzett szakember-gárdával működő példaértékű munkájukat.

Továbbá aggasztó, hogy az elméleti síkon üdvözlendő, az új koncepció egyik sarokkövét jelentő esetmenedzser szerepe sincs végiggondolva. Nincs biztosítva az a magas szintű szakmai felkészítés, amely az elvárt funkció betöltéséhez szükséges. „Ha a végrehajtási rendeletben az szerepel, hogy a települési szolgálatnál létszámfelesleget jelentő munkatársakat hat hónapra esetmenedzserként foglalkoztatja a család- és gyermekjóléti központ, egyébként meg inadekvát képzettségekkel is betölthető ez a munkakör, akkor úgy gondoljuk, hogy nincs komolyan véve ez a funkció és nem is válhat a jövőben sem hatékony szereplőjévé a gyermekjóléti alapellátási rendszernek.” – írják a Tanszék oktatói véleményükben.

További súlyos hiányosság a szociális alapellátás alapintézményének szánt szolgáltatás megtervezésében, hogy a nem gyerekes családok és személyek gyakorlatilag kimaradnak a szociális alapellátásból. Nincs szó a végrehajtási rendeletben arról, hogy a nem gyerekes családok miképp juthatnak hozzá jogi és pszichológiai segítségnyújtáshoz – „úgy tűnik, hogy valóban a koncepció része, hogy csak a (kiskorú) gyereket nevelő családok számíthatnak számonkérhető szociális szolgáltatásokra.”

A Mogyesz 2015 őszén – a törvénymódosítás után - kapott felkérést szakmai véleménye megfogalmazására. Ugyan javaslatukban megfogalmazták, hogy nem látják értelmét a törvénymódosítás megtörténte utáni javaslattételnek, ennek ellenére – bízva a még nem hatályos törvénymódosítás felülbírálhatósága és a még meg nem született végrehajtási rendeletekre való hatás lehetőségében – részletesen megindokolt érdemi javaslatcsomagot fogalmaztak meg a jogalkotó számára. A legfontosabb kritikáik:

1. A gyermekjóléti szolgáltatás lényege a szubszidiaritás, hiszen „ennek az elvnek mentén épülnek ki a szociális szakpolitikai rendszerben a gyermekjóleti, gyermekvédelmi politikák (policyk) kitűzött céljai, és az ellátórendszer is.” A gyermekjóléti alapszolgáltatás lényege, hogy minél közelebb legyen a családokhoz, gyerekekhez, ügyfelekhez.

Ilyen szempontból az új rendszer legnagyobb problémája, hogy a segítő beszélgetéseken kívüli összes szolgáltatást (pszichológiai, gyógypedagógiai, családterápiás, jogi, stb.) az új szabályozás a központokba helyezi át, mely a vidéki Magyarország esetében gyakorlatilag elérhetetlen távolságot jelent az ügyfelek számára.

2. A szolgálatok és központok közötti 50-60 km-es távolságok továbbá a szakemberek együttműködését is szinte kivitelezhetetlenné teszi. A fizikai nehézség mellett az érdemi együttműködés is kétséges egy olyan rendszerben, ahol a családdal folyamatosan személyes kapcsolatot tartó, az ügyfelet jól ismerő szociális munkás kompetenciájából átkerül az ügyfele gondozási tervének kialakítása a járásközpontban dolgozó (tehát kvázi felettes [3]) kollégájához. Majd a helyben, az ügyfelekkel dolgozó szociális munkás feladata leegyszerűsödik a családot nem ismerő kolléga által megfogalmazott gondozási-nevelési terv végrehajtásává. A konkrét, személyes kapcsolatban való együttműködés alapja, hogy a benne együttdolgozó családgondozó és ügyfél közösen vállalt kötelezettségek mentén, egy bizalmi viszonyban működik együtt a kitűzött célért. Ha ebben az együttműködésben hosszú távon az a tapasztalata a családot gondozó szakembernek, hogy hatósági aktus kezdeményezése szükséges, az is ebben a szoros együttműködési viszonyban értelmezhető csak. Tehát az összes hatósági tevékenységhez kapcsolódó feladatkör – családgondozási, segítő feladatok, hatósági aktus kezdeményezése – központba való átkerülésével kiüresedik a helyi gyermekjóléti munka tartalma. Az integrációpárti szakemberek szerint ugyan a kétszintűség, a központokban kialakított új esetmenedzseri munkakör nem ördögtől való gondolat, sőt, kifejezetten hatékony szerepe lehetne/ lehetett volna. Ám csak akkor, ha az esetmenedzser feladatait, a szolgálatokban dolgozó szociális munkásokkal való kapcsolatát, a kompetenciahatárokat sokkal pontosabban szabályozta volna; és  a teljes átrendeződésre sokkal több időt hagyva rendezte volna a törvényhozó.

Régi probléma a gyermekjóléti munkában, hogy a szociális munkát nyújtó segítő szakember a nagyon érzékeny gondozási folyamat egy pontján kvázi hatósági személlyé válik, ezzel hiteltelenné téve a korábban képviselt egyenrangúsági helyzetet, ám ennek a problémának a feloldására nem alkalmas a helyi szolgáltatás kiüresítése és a központi szociális munka hatósági munkává transzformálása.  Az esetmenedzseri munkakörnek is lehet értelme, ha a rendszerszemléletű, intergrált szociális munka letéteményese, azaz a gyermekvédelmi szereplők közötti együttműködést biztosítja. De a szabályozás sajnálatosan nem a szakemberek összefogását, hanem az „alárendelt” kolléga és az ügyfelek fölötti kontrollgyakorlás lehetőségét erősítette meg.

Az egyik legsúlyosabb probléma az új szabályozással az, hogy a nem gyerekes családok mintha látókörön kívülre kerültek volna, a szegénység, jogtalanság, ellátásnélküliség, kirekesztettség, és ezen helyzetek gyerektől független "megragadása" még inkább ki lett tolva a szakmai közgondolkodásból. Márpedig nem csak hogy a nem gyerekes családok százai szenvednek napi szinten a kiszolgáltatottságtól, szociális depriváció különböző faktoraitól (munkanélküliség, hajléktalanság, szegregáció, családon belüli erőszak, stb.) de ráadásul a gyerekes családok felnőtt tagjainak is vannak nem a szülői létből fakadó nehézségei.

Alapjaiban hibás elképzelésnek tartja viszont Révész Magda az eddig működő gyermekvédelmi rendszer lebontását, amely a függőlegesen egymás mellett működő szociális munka (gyermekközpontú – gyermekjóléti szolgálat; és kliensközpontú - családsegítő szolgálat) struktúráját felváltja egy vízszintesen kettévágott rendszerrel (alapszolgáltatás – szolgálat; és kvázi hatósági szociális munka - központ). A szubszidiaritás elve alapján helyben nyújtott segítő munka lényege pontosan az volt, hogy gyerekpszichológus, gyógypedagógus, családterapeuta, jogász bevonásával tudott – legalábbis elvben [4] - hathatós segítséget nyújtani a családoknak, míg az új rendszerben egyedül maradnak a teljesen eszköztelenül hagyott szociális szakemberek. 

Azzal továbbá, hogy a központokban dolgozó szakemberek a családokkal gyakorlatilag nincsenek kapcsolatban, ám minden releváns döntést ők hoznak az ügyfelek tekintetében, ezzel az új szabályozás egy köztes, teljesen felesleges „mini-gyámhivatalt” hozott létre. Példaként említi Révész Magda az utógondozás szabályozását: az utógondozás lényege a szakellátásból hazakerülő fiatal visszailleszkedésének támogatása. De miként fog a járásközpontban dolgozó, kijelölt szociális munkás a faluba, családjába, helyi közegébe visszailleszkedni segíteni az általa alig – ha egyáltalán – ismert ügyfelének az általa még inkább alig ismert közegbe? Miközben van olyan helyi szakember, aki folyamatos kapcsolatban a családdal képes lenne valós segítséget nyújtani a beilleszkedésben. 

Révész Magda hozzáteszi: „Szakmailag az az alapkérdés sincsen megválaszolva, hova kellenek nagyobb tapasztalatú, magasan képzett szakemberek. Az alapszolgáltatásokba? Talán igen, hiszen ők azok, akik tehetnek annak érdekében, hogy a nagyobb bajok elkerülhetőek, megelőzhetőek legyenek. A hatósági elrendelés alapján a súlyos gondokkal küzdő családok gyerekei érdekében dolgozó segítő szakemberek? Talán igen, hiszen ők súlyos gondokkal küszködő gyerekekkel, családokkal dolgoznak.

Az sem egyértelmű a jogszabályokból, ténylegesen ki fog segíteni a hatósággal közvetlen kapcsolatba kerülő (védelembe vett, illetve szakellátásban élő gyerekek) családjainak. Az biztos, hogy a (járás)központban dolgozó esetmenedzser fogja összeállítani a segítés stratégiáját, ő fogja tervezni, szervezni és ellenőrizni a segítő folyamatot. De ő fog közvetlenül foglalkozni a családtagokkal? Nem tudni. Vagy ő, vagy a települési alapszolgáltató szakembere. Ki fogja eldönteni, ki lesz a tényleges segítséget nyújtó? Ezt sem lehet tudni.

Végül, profán de annál lényegesebb kérdés: miből? Ugyanis hiába ígért 2015 nyarán forrásbővítést a tárca, a végrehajtási rendeletekből lassanként kiderült, még a szintentartás is illuzórikussá vált. Az államtitkár úr „a lecsökkentett támogatások kapcsán elmondta, hogy az önkormányzatok, mivel az állam adósságaikat átvállalta és kifizette, ezentúl nyúljanak a zsebükbe, és fizessék ki a szociális alapszolgáltatásban dolgozók béreit, ha nem akarnak megválni a minimumszolgáltatás kapcsán munkájukat elveszítő dolgozóiktól. Melyik zsebükbe nyúljanak? Az üresbe, vagy a lyukasba?- kérdezem talán csak magamtól.” – foglalta össze Mayerné Lénárd Aranka az ötlet abszurditását. 

Központosítás és ellenőrzés

Szélesebb kontextusból nézve a változásokat, azok rosszat sejtetően illeszkednek az utóbbi évek szociálpolitikáját átható központosítási és hierarchizálódási folyamatokba. Az alapellátás lényege ugyanis a feltételhez nem kötött, önkéntesen igénybe vehető, a családokhoz, ügyfelekhez minél közelebb szervezett (szubszidiárius) szolgáltatáshoz való hozzájutás; a minél szélesebb körű segítségnyújtás mindenfajta „érdemesség – érdemtelenség” vizsgálata nélkül. Ehhez képest azzal, hogy a helyi szolgálatoktól a döntéshozó elvonta a hathatós segítésnyújtáshoz szükséges lehetőségeket, eszközöket és kompetenciákat, és azokat áthelyezte a nem közvetlenül a családokkal dolgozó központokba, ezzel egyrészt hierarchizálta a rendszert, másrészt a szolgáltatás – hatósági munka közötti eddig is kényes egyensúlyt az utóbbi megerősítésével felborította.

Félő tehát, hogy az általunk eddig is tapasztalt tendencia– nevezetesen a szociális segítő szakemberek kvázi hatósági fellépése – tovább erősödik, és a leghátrányosabb helyzetű, kiszolgáltatott állampolgárok egyre gyakoribb és súlyosabb ellenőrzéséhez, hatósági vegzálásához fog vezetni.

[1] ld. csak a 2015. év végi módosítások gyűjteményét:

[2] Az ELTE TáTK Szociális Munka Tanszékének véleménye, melyet eljuttattak a Minisztériumhoz (EMMI)

[3] Ugyan a törvénymódosítás nem intézményesített felettes-beosztotti viszonyt a szolgálatok és központok dolgozói között, ám a kompetencia-elosztás aránytalanságából közvetetten következik a kvázi alárendeltségi kapcsolat.

[4] Az eddigi rendszer az egyszintű gyermekjóléti szolgálatokhoz rendelte hozzá a felsorolt segítő szakembereket, ám vidéki szolgálatok túlnyomó többségének gyakorlatában sajnos csak elvi lehetőségként volt adott a szakemberek elérése. Az új szabályozással azonban az eddig jól működő, a speciális szaktudást bevonó helyi szolgáltatások eltűnnek a rendszerből.

Boros Ilona

 

https://tasz.hu/
2016-01-31

2016. január 1-jétől egyesítik a családsegítő központokat és a gyermekjóléti szolgáltatókat annak érdekében, hogy ne épüljenek ki párhuzamos kapacitások, valamint hogy "összeérjenek az információk, és együtt hasznosuljanak a család számára" – jelentette be a teljes struktúraváltást Czibere Károly, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (EMMI) szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára 2015 nyarán. Ehhez 2016-tól növelik a szolgálatok anyagi támogatását 10 százalékkal, ráadásul július elsejétől évi 15,3 milliárd forinttal nő az ágazatban dolgozók bérére fordítható összeg – ígérte az államtitkár ugyanakkor. A két hete hatályba lépett, teljesen új gyermekvédelmi alapellátási rendszer közvetve vagy közvetlenül nem csak számtalan szociális szakember munkáját, de a magyar családok jelentős részének, a szegénységben élő családoknak – köztük a mi ügyfeleinknek – az életét is jelentősen befolyásolja, tehát érdemes áttekinteni, mire számíthatunk.

Blogsorozatunk első része az összevonási koncepció elvi lehetőségeit, második része pedig a megvalósult jogszabálymódosítások révén létrejött új rendszert vázolja.

 

[...] Bővebben!

https://tasz.hu/
2015-10-18

Ma két családnak kézbesített a posta gyámhivatali határozatot, két szülőpár várta hónapok óta, tűkön ülve az évente ismétlődő vizsgálat eredményét. A döntés nem kisebb súlyú, mint a gyermekeik - egyik család esetében három, másikuk esetében öt kisgyerek – sorsa: az egymástól távol töltött hónapok, sőt évek után, végre kiérdemelték-e, hogy újra ők lehessenek „Anya” és „Apa”, hogy ne kelljen a havonta egyszer egy órára engedélyezett láthatáson a faliórára meredve rettegni a percek fogyásától.

[...] Bővebben!

https://tasz.hu/
2015-09-08

Mit érdemel az a szülő páros, aki a jelzőrendszer szerint nem megfelelően neveli a gyerekeit? A gyerekvédelmi törvény tökéletesen rendelkezik erről. Családba fogadás, helyettesítő szülői szolgálat, ideiglenes hatályú elhelyezés. Ha az utóbbi mellett döntenek, a szülőknek a törvény szerint harminc nap áll rendelkezésükre, hogy az okokat, amik a kiemeléshez vezettek megszüntessék, a gyakorlatban azonban ez többször harminc nap szokott lenni. Ha az ideiglenes hatályú elhelyezés felülvizsgálatakor még mindig fenn állnak a kiemelést indikáló okok, akkor a gyerekeket nevelésbe veszik. Ezt évente vizsgálják felül.

[...] Bővebben!




https://tasz.hu/
2015-07-02

Bírói felülvizsgálat útján elértük, hogy a gyámhatóság családjába visszahelyezze a két gyermeket, akik másfél évig nevelkedtek szüleiktől elszakítva a gyámhatóság megalapozatlan határozata folytán. Az eset alátámasztja azt a tapasztalatunkat, hogy nagyon szegény, különösen roma családok esetében gyakran fordulnak elő jogellenes gyermekkiemelések, a rendszer néhol diszkriminatívan működik.

https://tasz.hu/
Feliratkozás RSS - Gyerekek családból kiemelése csatornájára