Megkaptuk a Kúria írásba foglalt ítéletét a Gyöngyöspata perben. Abban a perben, amelynek egy részében téves – éppen a leírttal ellentétes – szóbeli indokolás hangzott el a legfelsőbb bíróság tárgyalótermében. 

Jogtörténet duplán:

 

(i) Rendőrségi diszkrimináció egy teljes település roma lakosságával szemben

Jogtörténeti jelentősége volt a 2017. február 8-i ítélethirdetésnek a Gyöngyöspata perben a Kúrián, két szempontból is.

Egyrészt, és ez a fontosabb: először mondta ki a Kúria, hogy a rendőrség egy egész település roma lakosságát heteken át folytatott gyakorlatával hátrányosan megkülöböztette, vagyis megsértette egyenlő bánásmódhoz való jogukat. A Kúria az elsőfokú bírósággal egyetértve megállapította, hogy a Gyöngyöspata cigánysorát 2011-ben ellepő szervezetek tagjai katonai egyenruhának tűnő öltözetben menetelve kollektív módon megfélemlítették a roma közösséget, és a rendőrség elmulasztott ezzel szemben fellépni több ponton is. Ezzel a rendőrség a romák emberi méltóságát sértő magatartást követett el, amivel közrehatott a velük szemben kialakult ellenséges, megalázó, megfélemlítő környezet kialakulásában. Ezért megállapítható, hogy a rendőrség zaklatást valósított meg a gyöngyöspatai romákkal szemben, ami a diszkrimináció egy formája.

Az ítélet egyértelművé teszi, amit a jogvédő szervezetek már 2011-ben is mondtak: az állam nem teheti meg, hogy cinkosan hallgat, amikor paramilitáris szervezetek embereket etnikai hovatartozásuk alapján megfélemlítenek. A rendőrségnek igenis lett volna jogi alapja a fellépésre velük szemben. Ezzel a Kúria ítélete egyben határozottan cáfolja a gyöngyöspatai események kivizsgálásra 2011-ben felállított országgyűlési eseti bizottság jelentését, amely szerint a Gyöngyöspatán kialakult helyzetért mindenki más felelős volt, csak a kormány nem.                 

A Gyűlölet-bűncselekmények Elleni Munkacsoport (gyuloletellen.hu) tagszervezeteként rendszeresen egyeztetünk a rendőrséggel rasszista bűncselekmények, incidensek kapcsán. Ebben a munkában fogjuk tudni a jövőben hasznosítani az ítélet vonatkozó részét, segítve a rendőrséget a helyes jogértelmezésben és a hasonló helyzetek jövőbeni megakadályozása érdekében.

(ii) Téves ítélethirdetés

Másrészt, jogtörténeti jelentőségű, hiszen először fordult elő: a Kúria beismerte, hogy tévesen hirdetett ítéletet. A téves  szóbeli indokolás a per másik részét érintette: tehát nem a szélsőségesekkel szembeni mulasztások témakörét, hanem a rendőrség romákkal szembeni bírságolási gyakorlatát. A TASZ keresete szerint diszkriminációt valósított meg a rendőröknek az a gyakorlata, hogy a szélsőségesek Gyöngyöspatáról történt távozása után nyolc hónapon át rendszeresen bírságolták a helyi roma lakosokat bagatell szabálysértésekért (gyalogos és kerékpáros szabálysértések, köztisztasági szabálysértések, ld. köpködés) míg ugyanilyen szabálysértésekért nem romákat nem bírságoltak egyáltalán.

Az elsőfokú bíróság a TASZ keresetével egyezően megállapította, hogy ez a bírságolási gyakorlat jogsértő, az egyenlő bánásmód követelményébe ütközik. A másodfokú bíróság – fájóan hiányos  és megalapozatlan indokolással – elutasította kereseti kérelmünket. A Debreceni Ítélőtábla teljességgel elmulasztotta értékelni a perben beszerzett részletes bizonyítékokat és elmulasztotta alkalmazni az antidiszkriminációs perekben irányadó speciális, felperesre nézve könnyített bizonyítási szabályokat.

Mindezek után a Kúria először – az ítélet szóbeli indokolásában, 2017. február 8-án – kifejtette, hogy egyetértve a TASZ álláspontjával a rendőrség romákkal szembeni aránytalanul szigorú bírságolási gyakorlata diszkriminációt valósított meg. Ennek megfelelően hírt adtunk a megnyert perről, annak jelentőségéről. Néhány óra múlva azonban a Kúria sajtóközleményben tájékoztatott arról, hogy az ítélet szóbeli indokolásának ez a része tévesen hangzott el, és ellentétben áll a kihirdetett rendelkező résszel, amelyben ez a megállapítás nem hangzott el. Ennek megfelelően az írásbeli ítélet kézhezvételéig nem tudhattuk, hogy milyen indokokkal utasította el kereseti kérelmünket a Kúria, hiszen csak azokat az indokokat ismertük, amelyek alapján jóhiszeműen úgy gondoltuk, hogy helyt adott kérelmünknek.

A Kúrián bekövetkezett káosz azért következhetett be, mert Magyarországon az ítélethirdetés idejére a bíróság nem feltétlenül foglalja írásba a teljes ítéletet. Ilyenkor csak a rendelkező részt írják le, amit felolvasnak, az ítélet indokolását viszont csak röviden, élőszóban ismertetik, és utóbb írják le.

A szóbelivel ellentétes írásbeli indokolás

Az írásbeli ítélet időközben, márciusban megérkezett, a szabálysértési bírságolási gyakorlatra vonatkozó indokolás a 39. bekezdésben, a 14-15. oldalakon olvasható. Álláspontunk szerint a Kúria – hasonlóan az ítélőtáblához – a perben beszerzett, az elsőfokú bíróság által ítéletében részletesen ismertetett és mérlegelt bizonyítékokat teljességgel negligálta. Mindemellett sajnos azonban érdemi, tartalmi kérdésekbe is belement, teljességgel önellentmondó és jogilag megalapozatlan állításokat téve.

A Kúria súlyos szakmai tévedései azzal indulnak, hogy tévesen értelmezi a felperes valószínűsítési kötelezettségét. Az egyenlő bánásmódról szóló törvény egyértelműen megmondja, hogy mit kell a felperesnek valószínűsíteni (azt, hogy a jogsérelmet szenvedő személy rendelkezik, vagy a jogsértő által vélelmezetten rendelkezik a védett tulajdonsággal és azt, hogy a jogsérelmet elszenvedett személyt vagy csoportot hátrány érte). Ehhez képest a Kúria szerint nekünk azt kellett volna tudni bizonyítékokkal alátámasztani, hogy a gyöngyöspatai romákat „védett tulajdonságuk miatt érte hátrány”. Az ok-okozati összefüggést lényegében lehetetlen, vagy legalábbis rendkívüli nehézségekbe ütközik a jogsérelmet elszenvedőnek bizonyítani, éppen ezért vezetett be a magyar törvény az Európai Unió antidiszkriminációs irányelvei alapján a könnyített bizonyítási terhet.

További szakmai tévedés, hogy a Kúria ebben az ügyben érvként használja azt, hogy „arra vonatkozóan, hogy az adott szabálysértési eljárást roma vagy nem roma elkövetővel szemben kezdeményezték, az alperes nyilvántartást nem vezet és nyilvánvalóan nem is vezethet’”. Ebből következik a Kúria számára, hogy „a feljelentésre indult szabálysértési ügyekben az eljárások alá vont személyek etnikai hovatartozása nem ismert.” Ez a mondat arról árulkodik, hogy a Kúrián ítélkező bírák nemcsak a per iratanyagát nem tanulmányozták át mélyrehatóan, de magát az elsőfokú ítéletet sem. Ugyanis az elsőfokú ítélet részletesen leírja (52-55. oldalak), hogy a perben milyen, ombudsmani ajánláson alapuló módszerek alapján sorolta be maga az alperes rendőrség az eljárás alá vontakat etnikai hovatartozás alapján. A per tárgya ebben a részben az volt, hogy az utcán intézkedő rendőrök az intézkedésre kiválasztás során etnikai szempontokat figyelembe vettek-e, vagyis befolyásolta-e őket az, hogy a szabálysértést elkövető roma vagy nem roma abban, hogy fellépjenek vele szemben. Ezzel szemben nem érv az, hogy a rendőrség nem tarthat nyilván etnikai adatokat, hiszen itt a rendőrök percepciójáról van szó, arról, hogy ők kiről gondolják, hogy roma. A feljelentéses ügyek esetén csakúgy, mint a helyszíni bírságok esetén az eljárás úgy indul, hogy a rendőr találkozik a szabálysértést elkövetővel. Ilyenkor pedig – Gyöngyöspatán, a helyi sajátosságok és a romák külső jegyei alapján – nyilvánvalóan érzékeli, hogy a szabálysértő roma vagy sem. Minderről több száz oldalnyi irat szólt a per aktájában, amit a Kúra néhány mondattal elintézett.

 

Na de miért szólt a fentiek ellenkezőjéről a szóbeli ítélethirdetés?

A kérdés, hogy mindez hogy viszonyul a szóban elhangzott teljesen ellentétes indokoláshoz, nyitva marad. Az ítélet 40-41. szakaszai ugyan hosszan magyarázzák a rendelkező rész és az indokolás viszonyát, a bírósági határozatokkal szemben támasztott követelményeket. A téves indokolásra közvetetten reflektál tehát az ítélet, de azt mégsem teszi egyértelműen szóvá, indokokat pedig végképp nem ad a tévedésre. Ugyanígy nem adott magyarázatot a Kúria elnöke sem a téves szóbeli indokolás okaira. A TASZ közérdekű adatokra irányuló kérdéseire először február 28-án tájékoztatott minket az elnök arról, hogy február 13-án elrendelte „a szóbeli indokolással kapcsolatos események kivizsgálását”, és a vizsgálatot le is folytatták. Arra azonban nem adott választ, hogy milyen megállapításokra jutott a vizsgálat, vagyis mi volt az oka a téves ítélethirdetésnek.

Ezért egy következő adatigényléssel kikértük a vizsgálati jelentést, ám azt – álláspontunk szerint az információszabadságot sértő módon – nem küldték meg számunkra.

A TASZ álláspontja szerint a téves ítélethirdetés és a legfőbb bírói szerv azzal kapcsolatos titkolózása olyan körülmények, amelyek alkalmasak a bíróság független és pártatlan működésének látszatát csorbítani, ezáltal pedig sértik az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. Cikk (1) bekezdésében garantált tisztességes eljáráshoz való jogunkat. A strasbourgi bíróság ugyanis hangsúlyozza a látszatok fontosságát: eszerint biztosítani kell, hogy az igazságszolgáltatásban az eljárás tisztességes volta nyilvánvaló legyen. Megítélésünk szerint az adott esetben az eljárás tisztessége objektíve nézve megkérdőjelezhető volt, mintahogy azt a média meg is kérdőjelezte. A tisztességes eljárás sérelméhez vezethet álláspontunk szerint az is, hogy a Kúria perdöntő bizonyítékokat és ezzel összefüggésben a speciális bizonyítási szabályokat is negligálta. Mindezeken túl, a Kúria egy rövid mondattal utasította el az előzetes döntéshozatali kérelmünket, amely alapján főszabály szerint kötelessége lett volna a bírságolási gyakorlattal kapcsolatos bizonyítási kérdések kapcsán az Európai Unió Bíróságához fordulni. Ez szintén olyan körülmény, amely alkalmas lehet az egyezmény 6. Cikk (1) megsértésének megállapítására.

Mindezek miatt a TASZ az Emberi Jogok Európai Bíróságához fog fordulni, tisztességes eljáráshoz való jogának érvényesítése érdekében.

A perrel kapcsolatos összes híradásunk és a fontosabb peres iratok illetve az ítéletek elérhetők itt.

Jovánovics Eszter, TASZ

Megosztás: 

Kapcsolódó hírek

Kommentek