Ezen az oldalon olyan érveket szedtünk össze, amelyek hasznosak lehetnek azoknak, akiket a szólásszabadságuk gyakorlása miatt fogtak perbe. A megfelelő érvek kiválasztása és előadása a bíróságon segíthet a per megnyerésében.

 

1.      A véleménynyilvánítás szabadsága

-          A véleménynyilvánítás szabadsága kitüntetett helyet foglal el az alapjogi hierarchiában, csak kivételes esetben korlátozható. A véleménynyilvánítás szabadságát korlátozó törvényeket megszorítóan kell értelmezni. 30/1992. (V. 26. AB határozat)

-          A véleménynyilvánítás szabadsága a kommunikációs jogok anyajoga. Ez a jogcsalád teszi lehetővé, hogy a polgár a politikai közösség részese lehessen, kifejezhesse a véleményét és részt vegyen a közéleti vitákban, ezért a véleménynyilvánítás szabadsága kitüntetett védelmet kell, hogy élvezzen egy demokratikus társadalomban. 30/1992. (V. 26. AB határozat)

-          A közügyek szabad vitatása az Alkotmánybíróság gyakorlatában is kiemelt védelmet élvez. Fokozott alkotmányos védelmet élveznek az olyan ítéletek, amelyek a közügyekre vonatkozó vélemények ütközésében kapnak hangot, még akkor is, ha esetleg túlzóak és felfokozottak. A demokratikus jogállam állami és önkormányzati intézményeinek szabad bírálata, működésük, tevékenységük kritikája, – még ha az becsületsértő értékítéletek formájában történik is –, a társadalom tagjainak, az állampolgároknak olyan alapvető alanyi joga, amely a demokrácia lényegi eleme. 36/1994. (VI. 24.) AB határozat

-         A strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) az Európai Emberi Jogi Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) 10., a szólásszabadságot biztosító cikkével kapcsolatos gyakorlata – mely Magyarországra, mint az emberi jogok európai egyezményének részes államára, kötelező – iránymutató ebben a kérdésben. Az Uj v. Magyarország ügyben az EJEB kimondta, hogy a sértés a véleménynyilvánítási szabadság által biztosított védelem körén kívül eshet, ha indokolatlan és rosszhiszemű hírnévrontásnak minősül, például ha a sértő nyilatkozat kizárólagos célja a sértés (ld. például Skałka v. Poland, no. 43425/98, § 34, 27 May 2003); a vulgáris kifejezések használata azonban önmagában nem perdöntő valamely sértő kifejezés megítélésekor, mivel az pusztán stilisztikai célokat is szolgálhat. A Bíróság számára a stílus – a kifejezés formájaként – a kommunikáció részét képezi, s ilyenként a kifejezés tartalmával együtt védelemben részesül. (Uj v. Hungary, no. 23954/10, § 22, 19 July 2011)

 

2.      Tényállítás – értékítélet

-          Fontosnak érzem, hogy rávilágítsak a tényállítás és az értékítélet közötti a különbségre, mivel ezek védelme eltérően alakul, az utóbbiak fokozottabb védelemben részesülnek.

-          A magyar alkotmánybíróság gyakorlatából egyértelműen következik, hogy büntetőjogi eszközökkel csak a tudatosan, vagy a foglalkozási szabályok megsértése miatt gondatlanságból hamis tényállítás ellen lehet a büntetőjog eszközeivel fellépni. 36/1994. (VI. 24.) AB határozat

-          A büntetőügyben eljáró bíróságoknak figyelemmel kell lenniük a közlés tárgyára és  kontextusára, megjelenésének módjára, körülményeire és aktualitására, amikor egy véleménynyilvánítást értékítéletnek vagy tényállításnak minősítenek. 13/2014. (IV. 18.) AB határozat

-          Az EJEB gyakorlatából az következik, hogy a tények létezése igazolható, míg az értékítéletre ez nem igaz. Ezt a téma egyik alaphatározata, a magyar vonatkozású Karsai v. Hungary határozat fejti ki részletesen. Ebben az ügyben Karsai László történész Török Bálint Teleki Pált dicsérő írásaival kapcsolatban azt állította, hogy a jobboldali sajtótermékek „egyre gátlástalanabbul hazudnak, rágalmaznak, uszítanak és zsidóznak”. Az EJEB szerint ez a kijelentés egy vélemény, értékítélet, így az írás, ami gyakorlatilag antiszemitának nevezte Törököt, élvezi az Egyezmény 10. cikkének védelmét. (Karsai v. Hungary, application no. 5380/07, judgment, 1 December 2009)

-          A BH2009. 135. számú döntés kimondja a következőket. A rágalmazás vétségének megvalósulásához szükséges tényállításon olyan - a sértett magatartását egyedileg felismerhetően meghatározó - nyilatkozatot, kijelentést kell érteni, amelynek tartalma valamely múltban megtörtént, vagy jelenben történő esemény, jelenség, állapot. A rágalmazás feltétele az is, hogy az elkövető által tett - a becsület csorbítására alkalmas - tényállítás (híresztelés) jogellenes legyen. Nem valósít meg bűncselekményt a hatóság előtt folyamatban lévő eljárásban az ügyfél által az őt megillető jogok keretei között az ügy tárgyával, az abban érintett személlyel összefüggésben az ügy tisztázása érdekében tett - gyalázkodástól, becsmérléstől mentes - tényállítás akkor sem, ha a becsület csorbítására objektíve alkalmas volna. (BÜNTETŐJOG)

-          A BH1994. 171. számú döntés kimondja a következőket. Az ember tudatállapotára, tudattartalmára vonatkozó állítás - a rágalmazás, illetőleg a hatóság és a hivatalos személy megsértésének bűncselekménye szempontjából - a tényállítás fogalma alá esik. A becsület csorbítására alkalmasság - mint a rágalmazás, valamint a hatóság és a hivatalos személy megsértése bűncselekményének objektív eleme - nem a sértett megítélésétől függ, hanem azt az általános erkölcs és közfelfogás alapján kell megítélni. (BÜNTETŐJOG)

-          Az EBH1999. 87. számú döntés kimondja a következőket. Jogellenesség és társadalomra veszélyesség hiányában nem valósul meg rágalmazás, ha a becsület csorbítására egyébként alkalmas tény állítását vagy híresztelését a közérdek vagy jogos magánérdek védelme indokolta. Az ilyen cél és motívum megállapítására csak a valóság bizonyítás útján kerülhet sor. A közérdek vagy a jogos magánérdek védelmének indokoltsága büntethetőségi akadályt jelenthet, ezért törvénysértő a valóság bizonyításának mellőzése, ha attól a büntethetőség kizárása függhet. Közérdeken nemcsak a társadalom egészének legáltalánosabb érdekeit kell érteni. Közérdekű lehet a társadalom egyes kisebb közösségeinek szűkebb körű érdekeit érintő tényállítás, híresztelés is. (BÜNTETŐJOG)

-          A BH2001. 469. számú döntés kimondja, hogy az a tényállítás, amelynek az érintett személyre vonatkozóan nincs sértő tartalma, a jó hírnevet akkor sem sérti, ha valótlan. (POLGÁRI JOG)

-          A BH2001. 468. számú döntés kimondja, hogy a téves vélemény és értékítélet nem ad alapot a személyhez fűződő jog megsértésének a megállapítására. (POLGÁRI JOG)

 

3.      Közhatalom-gyakorlás

-          A demokratikus jogállam állami és önkormányzati intézményeinek szabad bírálata, működésük, tevékenységük kritikája, - még ha az becsületsértő értékítéletek formájában történik is -, a társadalom tagjainak, az állampolgároknak olyan alapvető alanyi joga, amely a demokrácia lényegi eleme. 36/1994. (VI. 24.) AB határozat

-          A hivatalos személyeknek és közszereplőknek adott esetben el kell viselniük a kemény kritikát is: az alkotmányosan nem büntethető véleménynyilvánítás és tényállítás köre esetükben tágabb, mint más személyeknél. 36/1994. (VI. 24.) AB határozat

-          A közügyek vitatása körében a közéleti szereplők személyiségi jogai védelmének a véleményszabadság gyakorlását biztosító korlátozása is minden esetben alkotmányos érdek és követelmény. 7/2014. (III. 7.) AB határozat

-          EJEB kimondta a Dichand és Társai v. Ausztria ügyben, hogy a 10. cikk nem enged meg széles körű korlátozást a politikai véleménynyilvánítás vagy a közügyeket érintő vita esetében. Ebben az ügyben egy újságíró azzal vádolt egy osztrák parlamenti képviselőt, hogy bizottsági munkája során részt vett egy olyan törvény előkészítésében, amely később a képviselő civil munkájára pozitív hatással volt, és így ügyvédként többet kereshetett. Az EJEB úgy ítélte meg, hogy egy országgyűlési képviselőnek tűrnie kell ezt a kritikát. (Dichand and Others v. Austria, no. 29271/95, § 38)

-          A hatalom gyakorlói tevékenységük során élesebb kritikát is kötelesek elviselni, mint a magánemberek. Ez nem jelenti azt, hogy az ő jó hírnevük ne élvezne védelmet, különösen, ha nem hivatalukkal összefüggő tevékenységüket érinti a kritika. Ám amikor a bíróságok az ő jogaikat védik, mindig figyelemmel kell lenniük a szólásszabadság és a vita társadalmi funkciójára. (Lingens v. Austria, p. 26, § 42; Oberschlick v. Austria, p. 26, § 59)

-          Az Incal v. Törökország ügyben a kérelmező egy politikai szórólapot terjesztett, melyben erősen kritizálta a kormány tevékenységét, például azt állította, hogy az állam terrorizálja a kurd lakosságot. Az EJEB gyakorlata szerint ha valaki közhatalmat gyakorló, az államot képviselő személy, akkor ahhoz a csoporthoz tartozik, melynek tagjai tevékenységükkel kapcsolatban a legszélesebb kritika tűrésére kötelezettek. Olyan állítások esetében sem hivatkozhatnak a személyiségvédelemre, amelyek egy közszereplő – de közhatalmat nem gyakorló – politikus esetében már nem tartoznának a véleménynyilvánítás szabadságának körébe. Ugyanebben az ügyben az EJEB leszögezi, hogy a hatalom gyakorlóinak pozíciója önuralmat követel tőlük a becsületsértési és rágalmazási eljárások megindításának tekintetében. Különösen igaz ez abban az esetben, ha lehetőségük is van arra, hogy az őket érő kritikára nyilvánosan válaszoljanak. (Incal v. Turkey, judgment of 9 June 1998, Reports of Judgments and Decisions 1998-IV, pp. 1567-68, § 54, és Castells v. Spain, judgment of 23 April 1992, Series A no. 236)

-          A közhatalmat gyakorló személyek kritizálhatósága azért szükségszerűen szélesebb körű, mert állami hatalmat gyakorolnak. Ezek a személyek legitimációjukat pedig részben onnan nyerik, hogy a legszélesebb közvéleménynek van lehetősége bírálni a tevékenységüket. Munkavégzésük olyan többletjogokkal jár, melyek lehetővé teszik az érintett személyek magánszférájának jogszerű szűkítését.

 

 

Megosztás: 

Kapcsolódó hírek

Kommentek