Valótlanságokat állított a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) által képviselt Menedék Egyesületről az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) alelnöke – mondta ki a másodfokon eljáró bíróság keddi ítéletében. A Menedék Egyesület nem mondhatta el álláspontját a híradóban, ezért a közmédiának sérelemdíjat kell fizetnie.

Megsértette a magyar állam annak az újságírónak a jogait, akit egyetlen menekülttábor területére sem engedtek be – mondta ki az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB). Az újságírót a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) képviselte a strasbourgi bíróság előtt.

Megsértette a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) által képviselt Menedék Egyesület jó hírnevét a közmédia, a Fidesz és az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) – döntött csütörtöki ítéletében a Fővárosi Törvényszék. A Menedéket a kormánypártok politikai okokból ellenségnek nevezték ki és nyilvánosan démonizálták, a közmédia pedig kiszolgálta őket ebben, amikor úgy számolt be álláspontjukról, hogy a Menedéknek esélyt sem adott arra, hogy a jóhírnevét sértő állításokra reagáljon, ezzel pedig a kormánypártok propagandaeszközeként viselkedett ahelyett, hogy a valós tájékoztatást szolgálta volna.

A kormány ahelyett, hogy a kétharmados felhatalmazását felelősséggel használná, arra törekszik, hogy ellehetetlenítse azokat, akik tőle eltérő véleményt fogalmaznak meg.

A párhuzamos társadalom fogalma gyakran hangzik el a magyar közéleti vitákban, kialakulását a migráció veszélyei között emlegetve. A fogalmat az 1990-es évek közepe óta használják, elsőként a németországi kisebbségek – elsősorban a törökök – szándékos ön-elszigetelésére utal. A fogalom alatt az értjük, hogy az adott országétól erősen eltérő kultúrából érkező (legtöbbször arab vagy muszlim hátterű) embercsoportot nem képes a befogadó ország integrálni, sőt az érintett csoportok szándékosan kizárják magukat a társadalomból. A magyar viták alapján a párhuzamos társadalmak kialakulása a következő veszélyekkel fenyegethet: az adott csoporton belül az állam nem képes a törvényeit betartatni, illetve ezek a csoportok kedveznek a radikális szerveződéseknek, amelyek fenyegetik az országban élők jogait, közrendet vagy akár a fennálló állami berendezkedést. További veszélyként merül fel, hogy a párhuzamos társadalmakban megjelenő kultúra rombolja az adott ország kultúráját.

A modern társadalmakat a világnézeti sokféleség jellemzi. Egymástól eltérő, egymással versengő életfelfogásokat való emberek élnek együtt, egy jogrendszer hatálya alatt. Ennek a ténynek a jelentőségét az évtizedek óta zajló bevándorlási folyamat csak fokozta – a menekültválság pedig kiélezte és mindenki számára nyilvánvalóvá tette. A világnézeti, erkölcsi, kulturális pluralizmus jelensége azonban egyáltalán nem újdonság. Olyannyira nem, hogy a modern, nyugati típusú alkotmányos demokráciák egész intézményes berendezkedése erre tekintettel van kialakítva: az állam és az egyház – általánosabban: a közszféra és a magánszféra – elválasztása, az állam világnézeti semlegességének a követelménye, a minden embert világnézetétől függetlenül egyenlő mértékben megillető alapjogok – ezek a maguktól értetődő követelmények mind a világnézeti pluralizmusra tekintettel lettek intézményesítve. Igaz persze, hogy ma már nem az okoz problémát, hogy katolikusok, kálvinisták, zsidók és ateisták cselekvéseit kell a jognak egyenlő mércével mérnie, hanem inkább az, hogy nagyszámú, más nyelvet beszélő, más kulturális mintákkal rendelkező bevándorlók és menekültek jelenlétére tekintettel kell kialakítani egyenlő mércéket és a mindenkit egyaránt megillető jogok és egyaránt terhelő kötelezettségek rendszereit.