Rég láttunk ilyen egységes szakmai fellépést a szociális szférában. Ennek apropóját az inárcsi tragédia adta. A 2018. június 11-én meggyilkolt szociális munkás halála és annak körülményei a legfájdalmasabban mutatták meg azt, hogy a hazai segítő szakma végórájában van. Olyan mérvű a szakma eszköztelensége, a munkakörülmények hiányossága, ami mára teljesen ellehetetleníti a segítő munka végzését.

Hiányzó Emlékek címen 2016 szeptemberében kampányt indítottunk a szegénységük miatt családjuktól elszakított gyermekekért és szüleikért. A kampány során számos hazai szervezettel és szakértővel együttműködve igyekeztük egyértelművé tenni a kormányzat számára: súlyos jogsérelem éri azokat a szülőket és gyermekeket, akiket rossz lakhatási, jövedelmi helyzetükre hivatkozva választanak el egymástól. Hiába tiltja a gyermekvédelmi törvény az anyagi okból történő gyermekkiemelést, az mégis általános gyakorlat.

A Kúria döntése szerint alapjogokat sért az a helyi adórendeleti szabályozás, amely éppen a szociálisan rászorult emberek jól körülhatárolható csoportját kötelezné a települési adó megfizetésére. Beadványunk vezetett el ahhoz, hogy a Kúria az önkormányzat trükközése miatt elnyúló eljárás végén kimondja: nem vethető ki olyan adó, ami egy csoport célzott elüldözését szolgálná egy településről.

A Kúria döntése szerint alapjogokat sért az a helyi adórendeleti szabályozás, amely éppen a szociálisan rászorult emberek jól körülhatárolható csoportját kötelezné a települési adó megfizetésére. Beadványunk vezetett el ahhoz, hogy a Kúria az önkormányzat trükközése miatt elnyúló eljárás végén kimondja: nem vethető ki olyan adó, ami egy csoport célzott elüldözését szolgálná egy településről.

Bármit is mond az EMMI, nem tudja cáfolni évek óta ismételt állításunkat: megengedhetetlenül nagy számban szakít el az állam gyermekeket a családjuktól kizárólag a család rossz anyagi körülményei miatt. 2016 szeptemberében indított Hiányzó Emlékek kampányunk minden állítását megerősítette a napokban kiadott átfogó ombudsmani jelentés.