Oknyomozó újságírók és közérdekű adatperek nélkül nem derülne fény a közpénzek elköltésének titkos útjaira - de van úgy, hogy még velük sem. Pedig az állam köteles átláthatóan működni és nyilvánossá tenni polgárai számára a közpénzekkel való gazdálkodást. Azonban ahelyett, hogy minél követhetőbbé tenné a közpénz útját, egyre inkább ellehetetleníti annak megismerését.

Ezért több ügyben is jogi képviseletet nyújtunk a Direkt36 egykori újságírójának, Zöldi Blankának, aki éveken keresztül próbált információt szerezni különböző, közpénzekből létrejött beruházásokról. Egymásnak ellentmondó bírói ítéletek születtek arról, hogy meddig követhető a közpénzzel való költekezés és egyáltalán közpénz-e az uniós forrás az alvállalkozók kezében. Most több éves pereskedés után az Alkotmánybírósághoz fordultunk az újságíró képviseletében, hogy az uniós források hazai beruházásokban való átláthatóságát teljes terjedelmében érvényesítsük.

Már 2016-ban megpróbálta a kormány a közvagyon MNB-alapítványi kiszervezésével titkosítani a közpénzek elköltését, azonban az Alkotmánybíróság akkor fellépett ellene, kimondva, hogy nem fosztja meg a közpénzt “közpénz-jellegétől” az alapítványosítás, azok átláthatóságát továbbra is garantálni kell, mert ez közérdek. Tehát a “közalapítványoknak” is átláthatóan kell működniük, azok felé bárki fordulhat közadatigényléssel is. A kormány azonban azóta is egyre rafináltabb módokon igyekszik eltüntetni a közpénzeket. 2020 végén Alaptörvény-kiegészítéssel próbálta szűkíteni a közpénz fogalmát azzal, hogy belefoglalta: “közpénz az állam bevétele, kiadása és követelése”. Azonban a kiegészítés nem törölte el az Alaptörvény többi rendelkezését, ezért továbbra is minden közpénzekkel gazdálkodó szervezet köteles a nyilvánosság előtt elszámolni, a közpénzekre vonatkozó adatok pedig közérdekű adatok. Így végső soron a bíróságok feladata az Alaptörvény kikényszerítése: a közérdekű adatokat visszatartó szerveket perben kötelezni az adatok nyilvánosságra hozatalára. De a bírói döntés sem mindig elég: egyik ügyünkben a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. 2017 óta tagadja, hogy kezelné bizonyos beruházások építőanyagaira vonatkozó adatait, és hiába kötelezte a bíróság a céget az adatok kiadására, a végrehajtást máig akadályozza, adat tehát továbbra sincs.

A nem megfelelő szabályozás is korlátja az adatokhoz való hozzáférésnek. A közérdekű adatok kiadását szabályozó Infotörvény hiányossága miatt egy másik ügyünkben, ahol a Strabag Általános Építő Kft. nem adta ki a beruházási adatokat, a Fővárosi Ítélőtábla az Alkotmánybírósághoz fordult, ugyanis a jelenlegi szabályozás nem ad garanciát arra az esetre, ha egy nem közfeladatot ellátó, de ugyanúgy közpénzből gazdálkodó cég tagadja meg a közpénzekre vonatkozó tájékoztatást. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy így alkotmányellenes a törvény: 2020. végéig adott időt a parlamentnek a mulasztás orvoslására, azonban hiába írunk már 2022-t, még mindig semmit nem tett az Országgyűlés.

A leginkább aggályos viszont az, hogy a bíróságok eltérően értelmezik, hogy milyen mélységig kell átláthatónak lennie a közpénzek felhasználásának. Leginkább a Mészáros és Mészáros Kft-vel szembeni perünk mutat erre rá, melyben a megtagadott adatok kiadásával kapcsolatban hat bírói ítélet is született, eltérő végkövetkeztetésekkel. Az ügyben az elmúlt évek legjelentősebb infrastrukturális beruházásairól, több tíz milliárd forintból finanszírozott út- és vasútépítéseiről kért a cégtől a Direkt36 újságírója adatokat. Ezek a projektek közpénzből, az Európai Unió támogatásával valósultak meg. Az eddigi kutatások szerint az ügyben érintett projektek esetében több ízben a legfelső politikai körökhöz családi- és baráti szálakon kötődő vállalkozók szállítottak építőanyagot, több száz millió forintnyi fizetség ellenében. A látható állampolgári figyelem és érdeklődés ellenére azonban a magyar állam jelenleg is olyan alapvető információkat titkol a projektekkel kapcsolatban, mint hogy pontosan milyen építőanyagokból, milyen minőségben valósították meg a beruházásokat, és ezért pontosan mely cégek és mennyi fizetséget kaptak.

Az ügyben első- és másodfokon úgy döntött a bíróság, hogy nem lehet a céggel szemben bírósághoz fordulni, majd a Kúria megállapította, hogy lehet, és új eljárásra utasította az elsőfokú bíróságot. Az új eljárás három szakaszában pedig három különböző álláspont érvényesült. Az elsőfokú bíróság szerint az új Alaptörvény-kiegészítés miatt az uniós forrás nem közpénz, így annak a megismerése nem lehetséges. A másodfokú bíróság szerint megismerhető az adat, mert az Infotörvény szerint közérdekből nyilvános adat az uniós forrás felhasználásával kapcsolatos adat. A Kúria mégis elutasította az adatigény érvényesítését, mert szerinte az alvállalkozók olyan szintjét képezik a szerződéses kapcsolatoknak, melyre nem terjed ki az adatszolgáltatási kötelezettség még akkor sem, ha a Mészáros és Mészáros Kft. feléjük részben vagy egészben európai uniós forrásból teljesíti a kifizetést. A Kúria hasonlóan húzta meg a vonalat a Strabag Rail Kft-vel szembeni ügyben is, ami alapján a Strabag is csak az államháztartás irányába felel a nyilvánosságnak, az alvállalkozóival kötött szerződések adatai nem ismerhetőek meg, hiába teljesíti részben vagy egészben európai uniós forrásból a kifizetéseket. Ebben az ügyben fordultunk most az Alkotmánybírósághoz.

A Kúria a kormány 2016-os törekvéséhez hasonlóan egy bizonyos szinten megállítja a közpénz követhetőségét. Pedig akkor átlátható egy beruházás, ha az elejétől a végéig az, a folyamatban nem veszti el a közpénz a közpénz jellegét, ahogyan ezt az Alkotmánybíróság egyszer már kimondta. Most azt kérjük az Alkotmánybíróságtól, hogy biztosítsa az újságíró tájékozódását szemben azzal a precedenssel, melyben a Kúria kimondta, hogy a Mészáros és Mészáros Kft. alvállalkozói kifizetései nem minősülnek közpénznek, és állapítsa meg, hogy az uniós forrásokból megvalósuló beruházások közpénznek minősülnek (hiszen az állam, a tagállam bevételei), valamint megismerhetőségük önmagában is közérdeket szolgál (jogunk van tudni, hogy az EU forrásai hogyan hasznosulnak).

Az Alkotmánybíróság előtt a feladat, hogy a demokratikus átláthatóság védelmében az információszabadság érvényesítésével áttörje a Kúria által önkényesen épített gátat. A közpénz ugyanis a közé, jogunk van tehát megismerni a sorsát és számonkérni az államon az utolsó fillérig, ahogyan az újságíróknak joguk van tájékoztatni az állampolgárokat az állami költekezésekről. Az átláthatóság és a sajtó szabadsága kiemelt közérdek.

Egy gyáli civil aktivista pert nyert, amelyben elérte, hogy az Európai Csalás Elleni Hivatalnak (OLAF) ki kell adnia az Orbán Viktor magyar miniszterelnök veje által elkövetett visszaélésekről szóló jelentést. EU-s és hazai jogvédő szervezetek most arra szólítják fel az Európai Bizottságot és az OLAF-ot, hogy haladéktalanul hajtsa végre az ítéletet.

A kormány változatos eszközöket vet be azért, hogy a favorizált klientúra és politikai osztály megélhetése egy esetleges kormányváltás esetén se kerülhessen veszélybe. Itt a K-Monitor és a TASZ ötödik, negyedéves Korrupciófigyelő jelentése.

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) sikerre vitte az Eleven Gyál civil csoport ügyét, amely az Európai Unió Törvényszékén perelte be az Európai Bizottságot az Elios közvilágítási beruházásaival kapcsolatos visszaéléseket feltáró vizsgálati jelentés kiadásáért.

Informális személyes kapcsolatok hálózatán keresztül betonozza be hatalmát a kormánypárt.