Téma szűrés

2726
szűrt
2726
összesen

Ahhoz, hogy könnyebben megtaláld, amit keresel, válassz témát és / vagy érintett csoportot. Egyszerre több szűrőt is beállíthatsz!

A sárga hátterű kártyákon kisokosainkat, útmutatóinkat olvashatod, a fehér kártyákon minden mást. Jó böngészést!

Szociális munkás volt, lehetett volna bármelyikünk

Meghalt egy családsegítő. Megölték munka közben. Szociális munkás volt, lehetett volna bármelyikünk. Tehetetlen düh, értetlenség, elkeseredettség, amit érzünk. A Minisztérium saját halottjának tekinti és hallgat. Semmi sem változik, senki nem vonja le a konzekvenciákat. A Szakszervezet rekreációs táncórákat javasol, a Szociális Szakmai Szövetség pedig azt, hogy ne keltsünk hisztériát. Pár nap és a tragédia feledésbe merül. Mi pedig folytatjuk, mintha semmi sem történt volna.

A szociális szakma egyként követeli az azonnali intézkedéseket az inárcsi tragédia kapcsán

Rég láttunk ilyen egységes szakmai fellépést a szociális szférában. Ennek apropóját az inárcsi tragédia adta. A 2018. június 11-én meggyilkolt szociális munkás halála és annak körülményei a legfájdalmasabban mutatták meg azt, hogy a hazai segítő szakma végórájában van. Olyan mérvű a szakma eszköztelensége, a munkakörülmények hiányossága, ami mára teljesen ellehetetleníti a segítő munka végzését.

Öt könyvem jelent meg, mégsem dönthetek az életemről

Ferencnek hívnak és 2001-ben skizofrénia mentális betegséget állapítottak meg nálam az orvosok. Ezzel a betegséggel nem mindig egyszerű együtt élni. Jómagam az önkutatáshoz fordultam, azzal próbálkozom, hogy az elmém és az értelmem erejével feltárjam a saját lelkem érzésvilágát és ezáltal megszüntessem a tudathasadásos betegséget és visszahozzam a test-lélek-szellem harmonikus működését. Úgy vélem, hogy jó úton járok, de ez egy lassú folyamat. 2016-ban hivatalból elindítottak ellenem egy gondnokság alá helyezési eljárást, hogy ne dönthessek az életemről. A TASZ képvisel a perben és most szeretném elmesélni, min mentem keresztül.

A Nyíregyházi Polip, az Alkotmánybíróság és a szólásszabadság védelme

Több olyan ügyünk is volt a közelmúltban, ahol valakit közéleti kérdésekkel kapcsolatos témákban amiatt próbáltak számonkérni, mert éltek a szólásszabadságukkal. Egy bicskei bloggert kritikus posztjai miatt kötelezett volna sérelemdíj fizetésére az önkormányzat, a korrupciós kérdéseket feszegető kommentelőt egy vámparancsnok jelentette fel rágalmazásért, a csípős Facebook bejegyzést közzétevő polgárra a faluja polgármestere szeretett volna büntetést kérni. Ezekben az ügyekben sikeresen álltunk ki a szabad véleménynyilvánítás mellett. Most egy újabb ügyben hozott fontos és jó döntést az Alkotmánybíróság (AB) a szólásszabadság védelmében.

Miért nem érthetőek mindenkinek az állami weboldalak?

Mennyire akadálymentesek a magyar állami szervek honlapjai? És ha már itt tartunk, mit is jelent az akadálymentesség az interneten?

Feleslegesen húzza az időt a minisztérium, végül úgyis meg fogjuk ismerni a kórházi fertőzéses adatokat

Bár már jogerősen is pert nyertünk az EMMI ellen, és kötelező lenne kiadniuk a kórházi fertőzések adatait, inkább az időhúzást választották: a Kúria felülvizsgálatát kezdeményezték. Emiatt most még pár hónap eltelik, mire megkapjuk az adatokat. Minden amellett szól, hogy a minisztérium ne várjon a bíróságra, hanem maga hozza nyilvánosságra az adatokat, úgyhogy most (újra) erre szólítjuk fel őket. Vagy folytatjuk a bíróságon.

Legyenek mindenki számára érthetőek az állami weboldalak!

Alapvető elvárás, hogy az állami szervek honlapjai akadálymentesek legyenek. Ezért hét állami szervnek tettünk javaslatokat azzal a céllal, hogy az emberek egyenlő esélyekkel juthassanak hozzá a nekik szükséges információkhoz, ha a honlapjaikról tájékozódnának.

Ne olvasd el, mert drogos leszel!

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma amiatt vonhatja meg a támogatását a DUE Médiahálózattól, amiért a diákújságíró lapban a fiatalok olyan témáról szólaltattak meg szakértőket, ami minden fiatalt érinthet, ez pedig a marihuána legalizálása. A demokratikus közbeszéd súlyos válságtünete, hogy egy releváns, több országban is felmerülő drogpolitikai kérdésről még egy kiegyensúlyozott, objektív és pártatlan cikk sem jelenhet meg állami támogatással.

Legitim kérdésfelvetés szakértői megvitatása


Arról vitatkozni, hogy a kábítószereket hogyan szabályozzuk, világszerte legitim. A kannabisz különleges helyet foglal el ebben a vitában, hiszen globálisan a leggyakrabban használt illegális szer, aminek fogyasztása – szakértői elemzések szerint – relatíve alacsony kockázattal jár (ellentétben például a legális alkohollal és dohánnyal). Több ország ezért a kábítószerek kevésbé kockázatos kategóriájába sorolja a kannabiszt és vannak, akik egyenesen legalizálták a rekreációs használatát (Uruguay, Kanada, az USA több állama). A kannabisz használata azonban nem veszélytelen, ezért a legalizációval kísérletező államok különös figyelmet fordítanak az ártalmak megelőzésére és csökkentésére. Az USA-ban jelenleg 9 államban jött létre a kannabisz legális piaca és a hozzá fűzött remények többsége bevált – kiváltképp a fiatalkori kipróbálások csökkentésének tekintetében. A DUE cikke tehát olyan szabályozási kérdést jár körbe, amely a világ demokráciáiban legitim politikai kérdésnek minősül. Világszerte továbbra is élénk vita övezi a kannabisz fogyasztásával, forgalmazásával kapcsolatos különböző szakpolitikai javaslatokat.


Fontos azonban tudni, hogy minden legalizációs megközelítés alapja a fiatalkorúak védelme, ami egybecseng a kormány Nemzeti Drogellenes Stratégiájának célkitűzésével is. Akár Kanadára, az USA-ra vagy Uruguayra tekintünk, minden modell elsődleges célja, hogy a fiatalok ne juthassanak kannabiszhoz. Ezt rendszerint a nemzeti dohányboltok rendszeréhez hasonló formában biztosítják, ahova csak felnőttek léphetnek be és ahol kannabiszon kívül más terméket nem lehet értékesíteni. Emellett szigorúan tiltják a reklámokat és a kannabisz legális vásárlásából befolyt adó egy jelentős részét drogprevencióra, illetve szenvedélybeteg-ellátásra fordítják.


A Magyar Idők számára a DUE-cikk legaggasztóbb megfogalmazása az, hogy a „legalizálást az iskolában kell elkezdeni”. Az előbbiek tükrében ez azonban mindössze annyit jelent, hogy a legalizációs modellekben a hangsúlyt az iskolában nem a bűnügyi következményekre, hanem a fiatalkori használat és a függőség megelőzésére kell helyezni, ahogyan ezt egyébként a legalizációs modellt ismertető Sárosi Péter, a TASZ korábbi munkatársa ki is fejti.


Nem igaz tehát a Magyar Idők tudatos félremagyarázása, miszerint Sárosi azt mondaná, hogy „a marihuána tulajdonképpen gyógyszer, és érdemes már gyerekkorban elkezdeni, mert csupa jótékony hatása van.” Épp ellenkezőleg: a legalizáció elsődleges célkitűzése, hogy a fiatalkorúak ne juthassanak kannabiszhoz! Ezt a célt az USA legalizáló államainak többségében sikerült is elérni. Az USA Egészségügyi Minisztériumának részeként működő Függőség és Mentálhigiénés Szolgáltatások Adminisztrációja (SAMHSA) tavaly megjelent kimutatása szerint 2016-ban az 5, már akkor legalizáló állam közül 4-ben csökkent a kannabisz kamaszkori kipróbálásának aránya, átlagosan 2-3%-kal, míg egyetlen államban nőtt, ott is mindössze 0,4%-kal.

A vita szabadsága

Érthetetlen tehát, hogy egy diákoknak szóló újságnak miért kell a támogatás elvesztésétől tartania, ha mégis beszámol egy ilyen modellről szakértők megkérdezésével, akik ráadásul egyaránt arra a konklúzióra jutnak, hogy Magyarországon ez a modell jelenleg még korai lenne.

A vita fontos, az ellentétes vélemények megismerése kell ahhoz, hogy később felelősen dönthessünk. A drog legalizálás vagy szigorítás témakörét körbejáró cikk elolvasása pedig nem okoz drogfüggőséget.

Propaganda ügyosztály

A Magyar Idők cikksorozata a szólásszabadság korlátozása mellett azonban a kormányzati propagandamédia sajátos természetével is szembesít: a szándékos félrevezetéssel, a tények relativizálásával és hamis színben való feltüntetésével, a kormány által ellenségnek kikiáltott csoportok és azok tagjainak megbélyegzésével, nem mellékesen pedig azzal, hogy az államilag finanszírozott média (jelen esetben a Magyar Idők) nem sajtóként, hanem az állam szerveként működik (erről bővebben itt írtunk) . A DUE-cikket, valamint a Magyar Idők erre érkezett cikksorozatát ebben a rendszerben kell értelmezni. Az állami pénzek ellenőrzése során a minisztérium propaganda ügyosztálya észreveszi a “hibát” (jelen esetben egy szakmai vitát) a gépezetben és újságcikknek kinéző kétségbeesett levelezésbe kezd a minisztérium másik szervével. Néhány napos zavar után megtörténik a korrigálás: a hibát elkövető megbüntetése, pontosabban a szakmai vitának teret adó, az újságírás alapvető szabályait követő diáklap pénzügyi támogatásának megvonása vagy az ezzel való fenyegetés. Ezzel az esettel pedig a diáklap (DUE Tallózó) megtanulta a cenzúra fogalmát, megismerte annak természetét.

Bodrogi Bea- Kardos Tamás

Photo credit: infodump on Visualhunt / CC BY-NC-ND


Jó az irány, de nem látszik a garancia, hogy érdemben fog-e tenni a kórházi fertőzések ellen a kormány

Üdvözljük, hogy a Kormány meghallotta a szakmai szervezetek, szakértők és jogvédők évek óta hangsúlyozott álláspontját, hogy a kórházi fertőzések ellen átfogó kormányzati intézkedésekkel, jól kidolgozott terv alapján kell fellépni. De látnunk kell, hogy a Kormány által közzétett rendeletmódosítás nem elegendő a kórházi fertőzéses helyzet kezeléséhez – eddig sem a jogszabályokkal, hanem azok végrehajtásának hiányosságaival volt a probléma. A kérdés az, hogy a kormányzati szervek elkezdik-e alkalmazni a jogszabályokat – mi mindent el fogunk követni, hogy ezt számonkérjük az illetékes szerveken.

Törvénygyártás: valódi vita nélkül dönt a szabadságodról a kormány

Most zajlik az Országgyűlésben a választási eljárásról szóló törvény módosítása és az új gyülekezési törvény megalkotása. Mindkét javaslatban súlyos problémákat találtunk: Az új gyülekezési törvény ellehetetlenítheti a polgárok véleménynyilvánításának szabadságát, a választási eljárásról szóló törvény módosítása pedig a választást teszi átláthatatlanabbá, egyenlőtlenebbé, és kevésbé szabaddá. Elmentünk az Országgyűlés Igazságügyi bizottságának ülésére, hogy megfigyelhessük, mennyire van lehetőség a törvényjavaslatok súlyához méltó vitára. Kíváncsiak voltunk, hogy a bizottsági tagok a nekik elküldött érveinket megfontolják-e. Sajnos nem csalódtunk kellemesen, a törvénygyár kritika és gondolatok nélkül zakatol át a polgárok szabadságjogain néhány ellenzéki képviselő próbálkozása ellenére. Mi azonban felkészültünk arra, hogy a hamarosan megváltozó jogszabályi környezetben is kiálljunk a polgárok politikai szabadságjogai mellett.

Az említett két jogszabály-tervezet megjelenését követően végigolvastuk és elemeztük azokat, hiszen a bennük szabályozott alapjogok a demokrácia legalapvetőbb építőkövei közé tartoznak. Az elemzésünkben értékeltük a pozitív változásokat és rámutattunk a választásokat tisztességtelenebbé és átláthatatlanabbá, valamint a gyülekezést nehezebbé és körülményesebbé tevő szabályokra is. Részletes elemzéseinket, akárcsak azok összefoglalóit, és két percben olvasható terjedelemre zanzásított javaslatainkat megküldtük mind a 199 országgyűlési képviselőnek bízva abban, hogy elolvassák vagy legalább átfutják azokat, és konkrét javaslatainkkal megkönnyítjük a szakmai munkájukat.

A jogalkotási szabályok szerint mind a két tervezetről vitát folytatott az Országgyűlés Igazságügyi bizottsága, amelynek ülésén mi is jelen voltunk. Szerettük volna megtudni, hogy a bizottságban van-e lehetőség a szakmai szempontok ütköztetésére, az előterjesztő megfontolja-e a különböző álláspontokat. Természetesen nem voltunk naivak, arra számítottunk, hogy elsősorban az ellenzéki képviselők fogják az álláspontunkat használni, de így volt ez a korábbi kormányok idején is. A bizottság ülése azonban letaglózó volt.

Összesen három órában tárgyalta a bizottság a választási eljárás módosításáról szóló (mintegy 80 oldalas) törvényjavaslat és a (hozzávetőlegesen 50 oldalas) új gyülekezési jogi törvényjavaslatot, valamint az összes, ezekhez érkezett módosító javaslatot is. Valamint Handó Tünde Országos Bírósági Hivatal elnök 2017. első féléves beszámolóját is, de az már egy másik történet. A bizottság tagjai illetve pártjaik már a megelőző héten megkapták részletes elemzéseinket és azok összefoglalóit. Azonban a bizottság mind a 13 tagjának még a részletes vitát megelőzően újra kiküldtük az elemzéseinket és az erről készített egy-egy oldalas összefoglaló anyagot. Kértük őket, hogy ne támogassák a javaslatok azon pontjait, amelyek a demokratikus játékszabályokat -- köztük a tiltatkozás, tüntetés szabadságát, és a választójog szabad, egyenlő feltételek közötti gyakorlását, a szabad és tisztességes választásokat -- rombolják. Gondolva a kormánypárti képviselőkre, kifejezetten kértük azt is, fontolják meg, hogy milyen lesz az új szabályok szerint választani és tüntetni, amikor már nem Orbán Viktornak hívják majd a miniszterelnököt.

A bizottság kormánypárti többsége minden kérdés, kritika vagy gondolat nélkül fogadta el a törvényjavaslatokat. Az ellenzéki képviselők némelyike szakszerű és releváns kritikával is próbálkozott, de erre a többségben lévő kormánypárti tagok felől mindössze egy “savanyú a szőlő” válasz érkezett. A tárgyalt törvényjavaslatokat előterjesztő Zsigmond Barna Pál fideszes képviselő és Völner Pál államtitkár (aki egyébként szintén a Fidesz országgyűlési képviselője) az ellenzéki javaslatokra egytől egyig csupán annyit dörmögtek hideg, gépies hangon: “nem támogatjuk”. A szakmai érvekre semmilyen formában nem reagáltak ők sem, az Igazságügyi Bizottság tehát a jogászi szakmai munka terepe helyett a puszta pecsételés színhelye lett. Végül tehát nem a bizottság ellenzéki tagjain múlt, hogy a törvénygyár semmilyen formában nem rezonált a jórészt jogászszakmai érvekre.

A demokrácia nem a többség akaratának makacs, gépies érvényesítését jelenti. Egy jól működő demokráciában azoknak a gondolatait és szakmai érveit is komolyan megfontolják, akik pillanatnyilag kisebbségben vannak.

A demokratikus vitában az érvek helyességét nem kizárólag azon kell lemérni, hogy ki mondja el azokat, hanem tartalmuk alapján. Ez lehetetlen akkor, ha a bizottság kormánypárti többsége a szakmai viták lefolytatása helyett azok elfojtására törekszik.

Bízunk abban, hogy az érveink hozzájárultak az ellenzéki pártok véleményének kialakulásához, de szomorúan vesszük tudomásul, hogy az húsz éves tapasztalaton alapuló szakmai érveknek a törvénygyárban ezúttal semmilyen szerep nem jutott. Továbbra is el fogjuk készíteni a szabadságjogokat érintő jogszabályok elemzéseit és megosztjuk azokat mindenkivel. Bízunk abban, hogy javaslataink akkor is hasznosak lesznek majd, amikor olyan kormánya lesz Magyarországnak, amelyik arra törekszik, hogy helyrehozza a jogállamban bekövetkezett károkat.

Addig sem maradunk azonban eszköztelenek: az új jogszabályi környezetben is azon fogunk dolgozni, hogy a polgárok segítségével aktívan formálja a bíróságok gyakorlatát a gyülekezési jog és a választójog védelmében. Ha kell, bíróságon támadjuk majd meg magukat a polgárok véleménynyilvánítását és a választási eljárás tisztaságát sértő jogszabályokat is. Ahogy eddig, most is meg fogjuk találni a módját, hogy a magyar polgárok segítségével azért dolgozzunk: Magyarország mindenki szabadon kinyilváníthassa véleményét és szabadon élhessen választójogával. Ha ez neked is fontos, legyél te is rendszeres támogatónk!

Szabó Attila


Segítség