Téma szűrés

2819
szűrt
2819
összesen

Ahhoz, hogy könnyebben megtaláld, amit keresel, válassz témát és / vagy érintett csoportot. Egyszerre több szűrőt is beállíthatsz!

A sárga hátterű kártyákon kisokosainkat, útmutatóinkat olvashatod, a fehér kártyákon minden mást. Jó böngészést!

Te is nyerhetsz pert a propaganda ellen, ha hazudnak rólad

Gyakorlott tüntető vagyok, megszoktam már, hogy fotók készülhetnek rólam ezekben a helyzetekben. Sőt, büszke is vagyok arra, ha nyoma marad annak, hogy a hatalom melyik igazságtalan vagy embertelen lépése ellen tiltakozom éppen. Bár nem tekintem őket sajtónak, de azzal sincsen különösebb problémám, ha egy propagandista készít rólam fényképet egy demonstráción. De ha egy propagandista egy korábbi tüntetésen készült fotómmaal illusztrálja egy másik tüntetésről szóló lejárató, hazug cikkét, az már zavar. A mai elsőfokú siker a Fővárosi Törvényszéken azt üzeni, hogy tehetünk és tennünk is kell az ilyen jogsértések ellen.

Büntetőeljárás vár azokra, akik kábítószer-használat miatt lesznek rosszul

Megvizsgáltuk, hogy milyen gyakran fordul elő országos szinten az, hogy az egészségügyi dolgozók indokolatlanul értesítik a rendőrséget, illetve jogszerűtlenül továbbítják a páciens adatait, ha valaki drogfogyasztás miatt lesz rosszul. Adatigénylésünkből kiderült, hogy ötből négy ellátott büntetőeljárást kap a nyakába. Két rendőr-főkapitányság pedig 10 milliós nagyságrendű összeget kért azért, hogy kiadja a közérdekű adatokat.

Hol tart a fogyatékossággal élők számára fenntartott nagylétszámú intézmények kitagolása az EU-ban?

Hogy éreznéd magad, ha mások döntenék el helyetted, kivel élsz együtt, mikor kell felkelned, mit eszel ebédre, vagy mivel töltöd a délutánt?

Abszurd indokokkal utasította el az ügyészség Hadházyék feljelentését, a képviselők új eljárást indítanak segítségünkkel

Az ügyészség újra elutasította az MTVA-ban bántalmazott képviselők feljelentését. Három országgyűlési képviselő, Szél Bernadett, Hadházy Ákos és Varju László a mi segítségünkkel újabb büntetőeljárást indít.

“Merjük kimondani, hogy ez nem újságírás!”

Miért működik a propaganda? címmel rendeztük az idei év első Megafon-estjét a Három Hollóban. Szabad Január kampányunk záróeseményét rendhagyó keretek között, a megszokott kerekasztal beszélgetés helyett world café módszer szerint tartottuk, melynek lényege, hogy egy rövid bemutatkozást követően a résztvevők kis csoportokban felváltva beszélgethettek hat vendégünkkel. A cél az volt, hogy minél közvetlenebb és sokrétűbb képet kapjunk a sajtó hazai helyzetéről, kitérve a propaganda média működésére, az orosz dezinformáció hatására, valamint arra is, hogy milyen alternatív csatornákat használhatnak a klasszikus médiumokból kiszorult újságírók.

A beszélgetés(ek) moderátora a Mérce újságírója, Diószegi-Horváth Nóra volt, aki elsőroban arra volt kíváncsi, hogy mit jelentenek az álhírek vendégeinknek. Krekó Péter, a Political Capital ügyvezető igazgatója és a dezinformáció egyik legnagyobb hazai szakértője szerint az álhírek terjesztése jelenleg egyfajta törzsi háborús szerepet tölt be, mert “jelenleg nem az a lényeg, hogy pontos, hanem hogy erős képünk legyen egy politikai narratívában”.

A propagandagépezet belső működéséről beszélt D. Bányász Gergő, aki 2015-ben hagyta ott a közmédiát. Ő úgy látja, hogy Magyarországon nem létezik minőségi újságírás, pedig igény lenne rá, de a propaganda média által meghatározott helyzet a következő 10 évben szerinte nem fog változni. Veiszer Alinda némileg derűsebben látja a helyzetet: az álhírek inspirálóan hatnak rá, hiszen folyamatosan megkérdőjelezik a terepet amiben mozgunk, ezáltal pedig felkészültségre és tájékozottságra sarkallnak.

Bodrogi Bea, a TASZ jogásza először az Átlátszó aznap megjelent cikkére tért ki, amiből kiderült, hogy 2018-ban 109 sajtó-helyreigazítási pert vesztett a kormányközeli média. Bodrogi szerint a konkrét személyt ért sérelem esetén indítható személyiségjogi perek esetén ítélt, akár többmillió forintos sérelemdíj visszatartó erejű is lehet. Jelenleg a TASZ a decemberi tüntetések kapcsán készült lejárató cikkek, félrevezető fotók miatt indít percsoportokat.

Erdélyi Péter, a 444 újságírója igyekezett relativizálni az álhír-jelenséget, utalva arra, hogy az utóbbi 100 évben a technológiai újdonságok, például a televízió megjelenése mindig félelmet gerjesztett. Vajon tényleg annyira meghatározó-e a jelenség, aminek érezzük, vagy csak túlságosan friss és közel van hozzánk? Azért is fontos átfogóan szemlélni a sajtó jelenlegi helyzetét, mert az aggasztó hírek mellett – vagy akár ellenreakcióként – pozitív tendenciák is vannak, hiszen a New York Times olvasottsági számai rendkívül magasak, de az Index támogatói programja is nagyon sikeres volt.

A vendégekkel a csoportos beszélgetések során is a bemutatkozóban felmerült témák folytatódtak. Erdélyi Péternél például a különböző finanszírozási modellek, így az ingyenes, reklámalapú sajtófogyasztás mellett másik két népszerű modellt, az előfizetéses működést, illetve a közösségi finanszírozást, hangsúlyozva, hogy utóbbi tervezhetőségi problémákat vet fel, az előfizetéses modell azonban javíthat a médiumok minőségén.

A jelenséggel való együttéléshez leginkább a kiritkai szemlélet erősítésére van szükség. Ez sarkallta Nagy Krisztinát, a Mérték médiajogászát arra, hogy a kritikai médiaműveltség fejlesztését elősegítő programot fejlesszen ki a 10-18 éves korosztály számára. A program célja, hogy évente 50-100 tanárt képezzenek ki arra, hogy speciális gyakorlatokkal elősegítsék a kritikai szemléletet a gyerekek körében. A kétszer kilencven perces feladatok nem csak az álhírekre, hanem bármilyen félrevezető tartalomra, így áltudományos cikkekre, vagy jelöletlen influenszer-reklámok felismerésére is sarkallnak.

Krekó Péter szerint fontos látnunk, hogy az álhírek minden esetben valamilyen igényt szolgálnak ki, legtöbb esetben a fontosságtudatot. Mint mondta, az orosz dezinformáció kétféleképp szivároghat be a magyar közéletbe: egyrészt a narratíva szintjén (széteső Nyugat - erős Kelet kontraszt), másrészt konkrét összeesküvés elméletek szintjén, például az Ukrajna elleni háborús uszítás, vagy Majdan-CIA. Meglátása szerint a cybertámadások és a hackelések felválthatják és tompíthatják a hagyományos hadviselést. A post truth világtól és a klasszikus, 20. századi propagandától az üzenetek sokfélesége és ezáltal a zavarkeltés különbözteti meg.

“Le kell ülni amásik oldallal, hisz ők ugyanazt hiszik rólunk, mint mi róluk.”

Veiszer Alinda pozitívabban látja a helyzetet, örvendetesnek tartja a komolyabb tartalmakat közvetítő influenszerek megjelenését “A szó végre visszanyeri eredeti jelentését”. Mint mondta, őt kétszer küldték el a munkahelyéről politikai okokból, de úgy véli, hogy a tudatos nézők az interneten meg tudják találni az általuk közvetített tartalmakat. Viszont veszélyesnek tartja, hogy a demokratizálódás során devalválódott a szakértelem, és érvek nélkül is leszólhatjuk mások megalapozott véleményét, mert megszűntek a szűrőink.

A beszélgetést a propagandamédiához kapcsolódó viszony meghatározása zárta. Míg D. Bányász Gergő úgy véli, hogy a másik oldal épp ezt gondolja a jelenlévőkről, mint ők róluk, addig Veiszer Alinda szerint fontos különbség van a 10 évvel ezelőtti kormányközeli sajtó és a mai között, és ennek mai működése nem ad okot arra, hogy elnézően viselkedjünk velük szemben. Az estet Erdélyi Péter gondolata zárta: „Nem gondolom, hogy van másik oldal. Nem gondolom, hogy az Origo valaminek az egyik oldala, aminek a másik oldala az Index.”


Akkor sem bírságolható meg egy spontán tüntető, ha lelép a járdáról

Három ügyben is megszüntette a bíróság diáktüntető ügyfeleink ellen folyó szabálysértési eljárást. A rendőrség eredetileg azért büntette meg a tüntetőket, mert még 2018 márciusában egy bejelentett tüntetés után továbbvonultak a tömeggel, és eközben az úttestre léptek. A rendőrség szerint ezzel megsértették a KRESZ szabályait, amiért 30 000 Ft szabálysértési bírságot kellett volna fizetniük.

Nem tilthatják meg, hogy nyilatkozz egy tüntetésen

A Becsület napja a magyarországi szélsőjobboldal egyik legnagyobb éves rendezvénye, ahová rendszerint több európai országból is érkeznek résztvevők. Az idei rendezvényről szóló felhívásban a szervezők kikötötték, hogy a sajtó képviselőivel csak a szervezők kommunikálhatnak, az eseményről készült tudósításokból pedig az is kiderült, hogy a mindenki számára nyilvános rendezvényen az újságírók csak a szervezők által kijelölt területen dolgozhattak. A konkrét események, de legfőképpen az új gyülekezési törvény kapcsán ezért érdemesnek tartjuk megvizsgálni a gyűlés nyilvánosságának fogalmát és annak gyakorlati alkalmazását.

Igazat adott nekünk az ombudsman: eldöntheti az anya, hogy újszülöttje mellett akar-e lenni a kórházban

Az ombudsman is osztja álláspontunkat: az a helyes, ha az anya és újszülöttje folyamatosan együtt lehet a kórházban. Ez az ún. rooming-in – ha ezt nem teszik lehetővé, az sérti a baba érdekét és nem tartja tiszteletben a családi életet sem. Ha pedig nincs lehetőség együttes elhelyezésre, akkor lehetővé kell tenni a kórház mielőbbi elhagyását, vagyis az ambuláns szülést.

Tényleg jobb szülő az állam?

Bárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy nem tudja biztosítani gyermekének az ideális körülményeket, nem tud neki megadni mindent, amit szeretne és amit a hatóság elvár. Ilyen esetben a 12 éven aluli gyermekek nevelőszülőkhöz kerülnek, ám a legkiszolgáltatottabb gyerekeknek nem jár ez a lehetőség. A tartósan beteg és súlyosan fogyatékos gyerekek a nevelőszülők helyett intézményi ellátásba kerülnek. Ebben az írásban ezen intézmények állapotát és ezt az igazságtalan helyzetet szeretnénk bemutatni

Kedves olvasó!

Csak a játék kedvéért, tippeljen, az alábbi idézetek honnan származnak:

„A ház falai salétromosak, a szobák padlózata hullámos, .. a csaptelepeken nem volt forgatható szerelvény, .. melegvíz nem volt. A lakószobák takarítatlanok, kellemetlen szagúak, a szobákban leszakadt szekrényajtók, széttört szék volt. A kert műveletlen.A fürdőszobában csap nem működött, tisztálkodószerek, fogkefék nem voltak kirakva. A dohányzást tiltják, de érdemben megakadályozni nem tudják.”

A. válasz: Borsod megyei ügyfelünk, Kati gyermekeinek kiemeléséről szóló gyámhatósági határozat indokolása

B. válasz: Rákospalotai Fegyház és Börtön állapotát felmérő vizsgálat eredményei

C. válasz: veszélyeztető családjukból kiemelt gyermekek biztonságát, egészséges környezetét biztosítani hivatott gyermekotthon leírása.

Nem járt messze a valóságtól, aki az első választ adta, hiszen Kati gyermekeit azért emelte ki a hatóság a családjából, mert „magas a fű a kertben”, „takarításra nincs nyom”, a bejárat kívülről koszos, „valószínűleg a lakás belseje sem különbül néz ki.” Másik ügyfél-családunk gyermekeit pedig azért, mert „állandó lakhelyük nincs, mivel a tulajdonukban álló lakóépületet kényszerlebontásra ítélte az építési hatóság. Azóta a család vándorol, hol egyik- hol másik rokon fogadja be őket. A gyermeke higiéniai környezete, úgy környezeti, mint testi szempontból, kifogásolható.” Ez adott okot arra, hogy a gyerekeket a veszélyeztető családból a biztonságot jelentő állami intézménybe, gyermekotthonba vigyék. Ezek a gyermekotthonok azonban a legtöbb esetben nem jelentenek biztonságot és gyakran a körülmények is rosszabbak annál, mint ahonnan az állam kiemeli a gyermekeket.

A helyes válasz nem az A. hanem a C.

Az idézetek egy borsod megyei gyermekotthonról szólnak, ahol az alapvető jogok biztosa folytatott vizsgálatot. Az ott élő, 36 halmozottan hátrányos helyzetű, enyhe- vagy középsúlyos értelmi fogyatékossággal élő gyakran traumatizált gyermekek közül a legtöbbet az állam azért mentett ki a családjából, hogy végre biztonságot teremtsen számukra. Valójában azonban ezzel egy még sokkal sivárabb, traumatizálóbb helyzetbe hozta őket.

A négy kis lakásotthon az alig 800 fős Tornanádaskán, az ország legészakibb, legszegényebb részén, a szlovák határ mentén található. Tornanádaska minden szociológiai mutató szerint a legelmaradottabb, legkilátástalanabb települések egyike. Itt található az a 4 lakásotthon, ahol az ajtókon, ablakokon rácsok, leszerelt kilincsek mögött élnek a leghátrányosabb helyzetű, többségében fogyatékossággal élő gyerekek, olyan házakban, melyekben nincs melegvíz, salétromosak, nedvesek a falak, nem működnek a vízcsapok, páncélszekrénybe zárva tartják a ruhákat, és nincs sem internet, sem túl sok társasjáték, vagy bármilyen személyes tárgy.

A pszichésen terhelt gyerekek pszichológusai sofőri munkát látnak el, semmilyen pszichológiai, vagy fejlesztő foglalkozást nem kapnak a terhelt gyermekek. Az ereit vagdosó, önbántalmazó fiatal sebeit ellátják, de lelki segítséget nem tartanak szükségesnek az önkárosító kamasz esetében.

Többen vannak szökésben, bántalmazás, bűncselekmények miatt is indultak eljárások az utóbbi években.

A jelentés összegzése szerint „az otthonok sivár hangulata, lepusztult körülményei nyilvánvalóak, … nincsenek megfelelő higiéniai körülmények, hiányoznak vagy szakadtak a bútorok. A gyermekek deprivált környezetben élnek, fizikai elhanyagolás tapasztalható, ami fokozza az egyébként is többszörösen terhelt, traumatizált gyermekek áldozattá válását.” Az ott dolgozókkal készült interjúk „egyértelműen mutatják a kétségbeesést, reménytelenséget, eszköztelenséget, … mely tényezők alapjaiban veszélyeztetik a gyermekek fizikai és mentális állapotát.”

Kati gyermekei is beszámoltak arról, hogy miként élték meg - egy másik - gyermekotthonban szerzett tapasztalataikat. Kiemelésük után havi egyszer láthatták a szüleiket egy-egy órára, illetve hétvégente telefonálhattak egymással, pár percet. „Nagyon kegyetlen volt a nagyobbik lányomnak, beleesett a pánikbetegségbe, folyton sírva telefonozott. A két kicsi is nagyon nehezen viselte, egyfolytába csak sírt, mind a három beleesett a bánatbetegségbe.” A 12 éves nagylány lakóotthonba került. Zavartan meséli, hogy „Rengetegen voltak folyton szökésben, kurválkodni. Én nem gondoltam rá, hogy megszökjek, csak vártam, hogy anya mikor hív.

Ezek után egyetlen kérdés marad: ezért minek kiemelni a gyermekeket a családjukból? Tényleg jobb szülő lenne az állam? Hogy megengedhető az, hogy a legkiszolgáltatottabb gyermekeket még sokkal rosszabb állapotok közé helyezik, mint amilyenek a családjukban voltak?

Nem megengedhető! Lehet, hogy nem tökéletes szülő Kati, de biztosan jobb szülő, mint az állam.

Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy a nevelőszülői elhelyezés egészen más gondozást jelent, mint a fentebb leírt intézményi ellátás. Minden tiszteletünk azon nevelőszülőké, akik valódi otthont nyújtanak a veszélyeztetett gyermekeknek, épp ezért különösen fájó, hogy épp a legkiszolgáltatottabb beteg, fogyatékossággal élő gyermekek maradnak ki ennek lehetőségéből.




Drogmentesség helyett párbeszédet és támogatást!

Ha hihetünk a kormány Nemzeti Drogellenes Stratégiájának és Magyarország 2020-ra kábítószermentessé válik, akkor 2019 a kábítószermentességre felkészülés éve. Ha azonban a hazai kábítószerügy jelenlegi helyzetéből indulunk ki, sokkal inkább a problémákat szőnyeg alá söprő, a segítségre szorulókat magukra hagyó ellátásmentes Magyarországra kell felkészülni. Ez azonban a legkevésbé sem a segítő szervezetek hibája, hanem az államé, ami a források szűkítése mellett az egyeztetés fórumait is leépíti.

Segítség