Téma szűrés

3784
szűrt
3784
összesen

Ahhoz, hogy könnyebben megtaláld, amit keresel, válassz témát és / vagy érintett csoportot. Egyszerre több szűrőt is beállíthatsz!

A sárga hátterű kártyákon kisokosainkat, útmutatóinkat olvashatod, a fehér kártyákon minden mást. Jó böngészést!

A végpontok közötti titkosítás a mi biztonságunkat szolgálja

Az ír ICCL, a brit Liberty és a TASZ emberi jogi jogvédő szervezetek felhívják az Európai Unió tagállamait, hogy védjék meg a végpontok közötti titkosítást, óvják meg üzeneteinket, e-mailjeinket, hangüzeneteinket, közösségi média oldalainkat és online kiadásainkat.

"Ha kivágsz egy fát, könnyen lehet, már nincs időd megvárni, hogy másik nőjön helyébe"

Háy János mutatja be Tasi Rolandot, aki favágóként mozgalommá szervezte a fák védelmét, értékes fák elpusztítása ellen lép fel. Idén december 10-én, az emberi jogok világnapján újra átadjuk a SZABAD-díjakat azoknak a hétköznapi hősöknek, akik a legtöbbet teszik azért, hogy Magyarország szabadabb hely legyen. A következő napokban 9 kortárs író tollából ismerhetitek meg a jelöltek történeteit, akik közül kiválaszthatjátok, ki legyen a TASZ közönségdíjasa.

A favágóként dolgozó Tasi Roland 2019-ben olyan feladatot kapott, amiről azt gondolta, hogy bűn lenne végrehajtani. Egy óriási, öreg platánfát akartak vele kivágatni, de ő inkább a nyilvánossághoz fordult, hogy megvédje a hatalmas eszmei értéket képviselő fát. Nemcsak a platánt sikerült megmentenie, hanem azóta szinte mozgalommá szervezte a fák védelmét. Több értékes fa elpusztításával szemben is fellépett, és másokat is arra buzdít, hogy védjék a természet csodálatos értékeit, mert szerinte a változás mindig kicsinek tűnő dolgokkal kezdődik.

A fák doktora

Ki ne szeretne olyan világban élni, ahol nem háborúznak, hanem szeretkeznek, ahol a katonák a békét védik, persze fegyvertelenül, a vadászok az állatokat, a favágók a fákat. S mit ad isten, egyszer a favágó tudására, sőt a fák fölötti hatalmára oly büszke fiú – ha nem lenne igaz a történet, azt mondhatnánk, hogy népmesehős – egy hatalmas platán előtt úgymond leteszi a fegyvert, és a nagyhatalmú cég képviselőjével szemben, aki megbízást adott a fa elpusztítására, védelmébe veszi a fát. Kicsik vagyunk mi ahhoz, hogy egy ekkora értéket elpusztítsunk, mert bár a nagyhatalmú cég bevételei mérhetetlenek, de egy bevétellel biztosan nem rendelkezik: az idővel, azzal a száz vagy százötven évvel, ami ebben a fában benne van. Erre jött rá ez a faápoló, hogy ha fát irt, az életünk tanúit irtja ki, ha fát irt, életet irt. Igaz nem sikolt a levegőbe egyetlen fa sem fülsértő hangon, mikor a fűrészgépek nekiesnek, de akinek van füle a hallásra, hallja, hogy feljajdul.

Erdő mellett nem jó lakni, mert sok fát kell hasogatni, ezt dúdolom magamban. Megyek az én hősömhöz, egy Budapest melletti faluban, nem pusztán erdő mellett lakik, hanem konkrétan az Erdő utcában, hát hol is lakhatna egy ilyen fadoktor. Egy fiatal férfi nyit ajtót, harmincon innen, naivitáson túl. Kutya, macska, egyelőre albérletben, de tele tervekkel, legfőképp, hogy olyan életet tudjon kialakítani, ami a lehető legkisebb mértékben okoz sérülést a világnak. Fák ápolásából él, de nem csak fát ápol, hanem fatulajdonost is, mondjuk úgy, beavatja abba a világba, ahol a fák élnek, s hogy miért érdemes megtartani azt, amit még meg lehet, hogy miképpen kell irtás helyett átállni az ápolásra, hogy az embernek sem vágjuk le a fejét, ha mondjuk vakbélgyulladása van. És hisz az igazság erejében, s a vele történő események őt igazolják. Az emberek nem hülyék, csak a politikusok, meg az üzletemberek gondolják azt, hogy minden szart le lehet a torkukon nyomni, de igenis van pillanata az igazságnak, ami adott esetben egy fiatal faápoló képében betoppan a fatulajdonosok kertjébe.

Beszélgetünk, szóba kerülnek olyan dolgok, amelyek túlmutatnak a racionális gondolkodáson, amelyek ugyanakkor mégis vannak, és a legracionálisabb ember is érzékel olyat a világból, ami nem írható le a kétszerkettő józanságával. Nem szeretem a spirituális maszlagot, főként annak a lebutított változatát, de nem lépünk át határt, nem kerülnek szóba valóságtól elrugaszkodott gondolatok, ott vagyunk a fák körül, és mert minden mondat mögött van egy foghatóság, a szavak nem szállnak el a mákonyos világlátás erdejébe, ahol izzószemű önjelölt messiások osztják az észt. Az épített világ reprodukálható, a romos kastélyok újraépíthetők, csak pénz kérdése, de ha kivágsz egy fát, könnyen lehet, már nincs időd megvárni, hogy másik nőjön helyébe. A természet erősebb az épített világnál, mert nem az ember pumpálta bele az erőt, hanem a teremtés. Hallgatom ezt a véletlenül közelembe sodródott népmesehőst, hogy mennyire egyértelmű neki, hogy van élet a fogyasztáson túl, sőt csak úgy van élet mindenki számára és valójában a Föld számára is. És hogy alapvetően élni akarunk és nem gátlástalanul fogyasztani. A nagymamám jut eszembe, amikor megmutatta a disznóólak mögött a korhadt diófát, aminek már évek óta nem volt esélye a túlélésre, de egy élő ág mégis megtáltosodott és benőtte a régi fa korhadását. Akkor mondta azt a persze közhelyes, de ott a fa előtt mégis olyan felemelő mondatot, hogy az élet élni akar. Hallgatom az Erdő utca lakosát, a fák doktorát, aki épp abban az egyértelműségben van és abban akarja megerősíteni magát, amiben a nagymamám mondata volt. Ő nem fog a pusztítás szolgálatába állni, s minden erejével azon lesz, hogy meggyőzze azt, aki pusztítani akar, ne tegye. Meggyőzze, ez fontos, mert ő nem hatalom, aki kényszeríteni akarna és tudna, bár a legfőbb hatalom, az élet megbízólevele van a szívében. Nem akar többet, mint, amit tud, nem akarja egy személyben megváltani a világot, de ott, ahol ő van, azt a példát akarja felmutatni, amit jónak lát. S mi tagadás, ez a legtöbb, amit egy ember megtehet. Erdő mellett jó lakni, mert nem kell feltétlen fát hasogatni, mert közelebb a világ, amiben ott az erő és az élet, s ha hagyjuk, hogy ez vegyen körül bennünket, ahogy a dalban van, biztosan könnyebben ölel meg bennünket az, aki szeret, s könnyebben öleljük meg mi is azt, akit szeretünk.

Szöveg: Háy János
Grafika: Hitka Viktória

A következő napokban blogunkon is bemutatjuk a SZABAD-díj idei jelöltjeit. Olvasd el történeteiket, és november 30-ig válaszd ki közülük kedvencedet – a legtöbb szavazatot kapó jelölt kapja a közönségdíjat december 10-én.

"Ha kivágsz egy fát, könnyen lehet, már nincs időd megvárni, hogy másik nőjön helyébe"

Háy János mutatja be Tasi Rolandot, aki favágóként mozgalommá szervezte a fák védelmét, értékes fák elpusztítása ellen lép fel. Idén december 10-én, az emberi jogok világnapján újra átadjuk a SZABAD-díjakat azoknak a hétköznapi hősöknek, akik a legtöbbet teszik azért, hogy Magyarország szabadabb hely legyen. A következő napokban 9 kortárs író tollából ismerhetitek meg a jelöltek történeteit, akik közül kiválaszthatjátok, ki legyen a TASZ közönségdíjasa.

A favágóként dolgozó Tasi Roland 2019-ben olyan feladatot kapott, amiről azt gondolta, hogy bűn lenne végrehajtani. Egy óriási, öreg platánfát akartak vele kivágatni, de ő inkább a nyilvánossághoz fordult, hogy megvédje a hatalmas eszmei értéket képviselő fát. Nemcsak a platánt sikerült megmentenie, hanem azóta szinte mozgalommá szervezte a fák védelmét. Több értékes fa elpusztításával szemben is fellépett, és másokat is arra buzdít, hogy védjék a természet csodálatos értékeit, mert szerinte a változás mindig kicsinek tűnő dolgokkal kezdődik.

A fák doktora

Ki ne szeretne olyan világban élni, ahol nem háborúznak, hanem szeretkeznek, ahol a katonák a békét védik, persze fegyvertelenül, a vadászok az állatokat, a favágók a fákat. S mit ad isten, egyszer a favágó tudására, sőt a fák fölötti hatalmára oly büszke fiú – ha nem lenne igaz a történet, azt mondhatnánk, hogy népmesehős – egy hatalmas platán előtt úgymond leteszi a fegyvert, és a nagyhatalmú cég képviselőjével szemben, aki megbízást adott a fa elpusztítására, védelmébe veszi a fát. Kicsik vagyunk mi ahhoz, hogy egy ekkora értéket elpusztítsunk, mert bár a nagyhatalmú cég bevételei mérhetetlenek, de egy bevétellel biztosan nem rendelkezik: az idővel, azzal a száz vagy százötven évvel, ami ebben a fában benne van. Erre jött rá ez a faápoló, hogy ha fát irt, az életünk tanúit irtja ki, ha fát irt, életet irt. Igaz nem sikolt a levegőbe egyetlen fa sem fülsértő hangon, mikor a fűrészgépek nekiesnek, de akinek van füle a hallásra, hallja, hogy feljajdul.

Erdő mellett nem jó lakni, mert sok fát kell hasogatni, ezt dúdolom magamban. Megyek az én hősömhöz, egy Budapest melletti faluban, nem pusztán erdő mellett lakik, hanem konkrétan az Erdő utcában, hát hol is lakhatna egy ilyen fadoktor. Egy fiatal férfi nyit ajtót, harmincon innen, naivitáson túl. Kutya, macska, egyelőre albérletben, de tele tervekkel, legfőképp, hogy olyan életet tudjon kialakítani, ami a lehető legkisebb mértékben okoz sérülést a világnak. Fák ápolásából él, de nem csak fát ápol, hanem fatulajdonost is, mondjuk úgy, beavatja abba a világba, ahol a fák élnek, s hogy miért érdemes megtartani azt, amit még meg lehet, hogy miképpen kell irtás helyett átállni az ápolásra, hogy az embernek sem vágjuk le a fejét, ha mondjuk vakbélgyulladása van. És hisz az igazság erejében, s a vele történő események őt igazolják. Az emberek nem hülyék, csak a politikusok, meg az üzletemberek gondolják azt, hogy minden szart le lehet a torkukon nyomni, de igenis van pillanata az igazságnak, ami adott esetben egy fiatal faápoló képében betoppan a fatulajdonosok kertjébe.

Beszélgetünk, szóba kerülnek olyan dolgok, amelyek túlmutatnak a racionális gondolkodáson, amelyek ugyanakkor mégis vannak, és a legracionálisabb ember is érzékel olyat a világból, ami nem írható le a kétszerkettő józanságával. Nem szeretem a spirituális maszlagot, főként annak a lebutított változatát, de nem lépünk át határt, nem kerülnek szóba valóságtól elrugaszkodott gondolatok, ott vagyunk a fák körül, és mert minden mondat mögött van egy foghatóság, a szavak nem szállnak el a mákonyos világlátás erdejébe, ahol izzószemű önjelölt messiások osztják az észt. Az épített világ reprodukálható, a romos kastélyok újraépíthetők, csak pénz kérdése, de ha kivágsz egy fát, könnyen lehet, már nincs időd megvárni, hogy másik nőjön helyébe. A természet erősebb az épített világnál, mert nem az ember pumpálta bele az erőt, hanem a teremtés. Hallgatom ezt a véletlenül közelembe sodródott népmesehőst, hogy mennyire egyértelmű neki, hogy van élet a fogyasztáson túl, sőt csak úgy van élet mindenki számára és valójában a Föld számára is. És hogy alapvetően élni akarunk és nem gátlástalanul fogyasztani. A nagymamám jut eszembe, amikor megmutatta a disznóólak mögött a korhadt diófát, aminek már évek óta nem volt esélye a túlélésre, de egy élő ág mégis megtáltosodott és benőtte a régi fa korhadását. Akkor mondta azt a persze közhelyes, de ott a fa előtt mégis olyan felemelő mondatot, hogy az élet élni akar. Hallgatom az Erdő utca lakosát, a fák doktorát, aki épp abban az egyértelműségben van és abban akarja megerősíteni magát, amiben a nagymamám mondata volt. Ő nem fog a pusztítás szolgálatába állni, s minden erejével azon lesz, hogy meggyőzze azt, aki pusztítani akar, ne tegye. Meggyőzze, ez fontos, mert ő nem hatalom, aki kényszeríteni akarna és tudna, bár a legfőbb hatalom, az élet megbízólevele van a szívében. Nem akar többet, mint, amit tud, nem akarja egy személyben megváltani a világot, de ott, ahol ő van, azt a példát akarja felmutatni, amit jónak lát. S mi tagadás, ez a legtöbb, amit egy ember megtehet. Erdő mellett jó lakni, mert nem kell feltétlen fát hasogatni, mert közelebb a világ, amiben ott az erő és az élet, s ha hagyjuk, hogy ez vegyen körül bennünket, ahogy a dalban van, biztosan könnyebben ölel meg bennünket az, aki szeret, s könnyebben öleljük meg mi is azt, akit szeretünk.

Szöveg: Háy János
Grafika: Hitka Viktória

A következő napokban blogunkon is bemutatjuk a SZABAD-díj idei jelöltjeit. Olvasd el történeteiket, és november 30-ig válaszd ki közülük kedvencedet – a legtöbb szavazatot kapó jelölt kapja a közönségdíjat december 10-én.

"Ha kivágsz egy fát, könnyen lehet, már nincs időd megvárni, hogy másik nőjön helyébe"

Háy János mutatja be Tasi Rolandot, aki favágóként mozgalommá szervezte a fák védelmét, értékes fák elpusztítása ellen lép fel. Idén december 10-én, az emberi jogok világnapján újra átadjuk a SZABAD-díjakat azoknak a hétköznapi hősöknek, akik a legtöbbet teszik azért, hogy Magyarország szabadabb hely legyen. A következő napokban 9 kortárs író tollából ismerhetitek meg a jelöltek történeteit, akik közül kiválaszthatjátok, ki legyen a TASZ közönségdíjasa.

A favágóként dolgozó Tasi Roland 2019-ben olyan feladatot kapott, amiről azt gondolta, hogy bűn lenne végrehajtani. Egy óriási, öreg platánfát akartak vele kivágatni, de ő inkább a nyilvánossághoz fordult, hogy megvédje a hatalmas eszmei értéket képviselő fát. Nemcsak a platánt sikerült megmentenie, hanem azóta szinte mozgalommá szervezte a fák védelmét. Több értékes fa elpusztításával szemben is fellépett, és másokat is arra buzdít, hogy védjék a természet csodálatos értékeit, mert szerinte a változás mindig kicsinek tűnő dolgokkal kezdődik.

A fák doktora

Ki ne szeretne olyan világban élni, ahol nem háborúznak, hanem szeretkeznek, ahol a katonák a békét védik, persze fegyvertelenül, a vadászok az állatokat, a favágók a fákat. S mit ad isten, egyszer a favágó tudására, sőt a fák fölötti hatalmára oly büszke fiú – ha nem lenne igaz a történet, azt mondhatnánk, hogy népmesehős – egy hatalmas platán előtt úgymond leteszi a fegyvert, és a nagyhatalmú cég képviselőjével szemben, aki megbízást adott a fa elpusztítására, védelmébe veszi a fát. Kicsik vagyunk mi ahhoz, hogy egy ekkora értéket elpusztítsunk, mert bár a nagyhatalmú cég bevételei mérhetetlenek, de egy bevétellel biztosan nem rendelkezik: az idővel, azzal a száz vagy százötven évvel, ami ebben a fában benne van. Erre jött rá ez a faápoló, hogy ha fát irt, az életünk tanúit irtja ki, ha fát irt, életet irt. Igaz nem sikolt a levegőbe egyetlen fa sem fülsértő hangon, mikor a fűrészgépek nekiesnek, de akinek van füle a hallásra, hallja, hogy feljajdul.

Erdő mellett nem jó lakni, mert sok fát kell hasogatni, ezt dúdolom magamban. Megyek az én hősömhöz, egy Budapest melletti faluban, nem pusztán erdő mellett lakik, hanem konkrétan az Erdő utcában, hát hol is lakhatna egy ilyen fadoktor. Egy fiatal férfi nyit ajtót, harmincon innen, naivitáson túl. Kutya, macska, egyelőre albérletben, de tele tervekkel, legfőképp, hogy olyan életet tudjon kialakítani, ami a lehető legkisebb mértékben okoz sérülést a világnak. Fák ápolásából él, de nem csak fát ápol, hanem fatulajdonost is, mondjuk úgy, beavatja abba a világba, ahol a fák élnek, s hogy miért érdemes megtartani azt, amit még meg lehet, hogy miképpen kell irtás helyett átállni az ápolásra, hogy az embernek sem vágjuk le a fejét, ha mondjuk vakbélgyulladása van. És hisz az igazság erejében, s a vele történő események őt igazolják. Az emberek nem hülyék, csak a politikusok, meg az üzletemberek gondolják azt, hogy minden szart le lehet a torkukon nyomni, de igenis van pillanata az igazságnak, ami adott esetben egy fiatal faápoló képében betoppan a fatulajdonosok kertjébe.

Beszélgetünk, szóba kerülnek olyan dolgok, amelyek túlmutatnak a racionális gondolkodáson, amelyek ugyanakkor mégis vannak, és a legracionálisabb ember is érzékel olyat a világból, ami nem írható le a kétszerkettő józanságával. Nem szeretem a spirituális maszlagot, főként annak a lebutított változatát, de nem lépünk át határt, nem kerülnek szóba valóságtól elrugaszkodott gondolatok, ott vagyunk a fák körül, és mert minden mondat mögött van egy foghatóság, a szavak nem szállnak el a mákonyos világlátás erdejébe, ahol izzószemű önjelölt messiások osztják az észt. Az épített világ reprodukálható, a romos kastélyok újraépíthetők, csak pénz kérdése, de ha kivágsz egy fát, könnyen lehet, már nincs időd megvárni, hogy másik nőjön helyébe. A természet erősebb az épített világnál, mert nem az ember pumpálta bele az erőt, hanem a teremtés. Hallgatom ezt a véletlenül közelembe sodródott népmesehőst, hogy mennyire egyértelmű neki, hogy van élet a fogyasztáson túl, sőt csak úgy van élet mindenki számára és valójában a Föld számára is. És hogy alapvetően élni akarunk és nem gátlástalanul fogyasztani. A nagymamám jut eszembe, amikor megmutatta a disznóólak mögött a korhadt diófát, aminek már évek óta nem volt esélye a túlélésre, de egy élő ág mégis megtáltosodott és benőtte a régi fa korhadását. Akkor mondta azt a persze közhelyes, de ott a fa előtt mégis olyan felemelő mondatot, hogy az élet élni akar. Hallgatom az Erdő utca lakosát, a fák doktorát, aki épp abban az egyértelműségben van és abban akarja megerősíteni magát, amiben a nagymamám mondata volt. Ő nem fog a pusztítás szolgálatába állni, s minden erejével azon lesz, hogy meggyőzze azt, aki pusztítani akar, ne tegye. Meggyőzze, ez fontos, mert ő nem hatalom, aki kényszeríteni akarna és tudna, bár a legfőbb hatalom, az élet megbízólevele van a szívében. Nem akar többet, mint, amit tud, nem akarja egy személyben megváltani a világot, de ott, ahol ő van, azt a példát akarja felmutatni, amit jónak lát. S mi tagadás, ez a legtöbb, amit egy ember megtehet. Erdő mellett jó lakni, mert nem kell feltétlen fát hasogatni, mert közelebb a világ, amiben ott az erő és az élet, s ha hagyjuk, hogy ez vegyen körül bennünket, ahogy a dalban van, biztosan könnyebben ölel meg bennünket az, aki szeret, s könnyebben öleljük meg mi is azt, akit szeretünk.

Szöveg: Háy János
Grafika: Hitka Viktória

A következő napokban blogunkon is bemutatjuk a SZABAD-díj idei jelöltjeit. Olvasd el történeteiket, és november 30-ig válaszd ki közülük kedvencedet – a legtöbb szavazatot kapó jelölt kapja a közönségdíjat december 10-én.

A kormánynak veszélyhelyzetben is a hatalom az első

Veszélyhelyzetben a kormánynak a veszély elhárításával kell foglalkoznia. Azért, hogy ez hatékony legyen, különleges jogosítványokat kaphat, de az intézkedéseknek csak a járványhelyzet megoldása lehet a célja.
Ehelyett a választási törvényt és az Alaptörvényt is úgy módosítanák, ami még a veszélyhelyzettől függetlenül is visszaélés a hatalommal.
Az ellenzéki összefogás ellehetetlenítése, a közalapítványok vagyoni viszonyainak átalakítása és ezzel párhuzamosan a közpénzköltés átláthatóságának korlátozása csak a kormány politikai céljait szolgálja.
A gyülekezésre vonatkozó szabályokkal még a tiltakozás lehetőségét is elvették a polgároktól.

Képviseleti demokráciában a közhatalom gyakorlása a választópolgárok szabad akaratára vezethető vissza, a megválasztott képviselők pedig a választópolgárok érdekében, őket képviselve gyakorolják hatalmukat. A járványhelyzet lényegében egy próba: próbája az egészségügyi rendszernek, a gazdaság teherbíróképességének, de próbája annak is, hogy választott képviselők mit gondolnak a demokráciáról és arról, hogy nekik abban mi a dolguk. Most annak vagyunk tanúi, hogy a hatalom korábban sosem látott egyértelműséggel fedi fel valódi természetét.

Mi lenne a kormány dolga a járványhelyzetben?


Veszélyhelyzetben a kormánynak a veszély elhárításával kell foglalkoznia. Azért, hogy ez hatékony legyen, a kormány különleges jogosítványokat kap, a veszélyhelyzet így magában hordozza az alapjogok a szokásosnál nagyobb korlátozásának lehetőségét is. Ezt egyetlen egy dolog igazolja: a járvány kordában tartása, egy olyan cél, ami miatt a személyes alapjogainkat érintő korlátozásokat a közösség érdekében átmenetileg tűrnünk kell. Ennek a felhatalmazásnak az a bizalom az alapja, hogy a kormány - saját hatalmi érdekeit félretéve - a járványhelyzet megoldása érdekében fog fellépni. Amikor azonban ehelyett azt próbálják elérni, hogy az ellenzéki összefogás a 2022-es választásokon ne jöhessen létre, vagy azért módosítják az Alaptörvényt, hogy minél kevésbé legyen ellenőrizhető a közpénzekkel való gazdálkodás, nem a közösség, hanem kizárólag saját céljaik érdekében cselekednek. Ez járványtól függetlenül is a hatalommal való visszaélést jelent, most viszont nagyon látványos, hogy mi az igazán fontos a kormánynak. Ha a polgárokat, és nem csak a saját érdekeiket képviselnék, a járvány ellen küzdenének, ehelyett a járványt saját érdekeik szolgálatába állítva visszaélnek a hatalommal.

Még tiltakozni sem lehet az önkény ellen

A politikai szabadságjogok funkciója kettős. Túl azon, hogy lehetővé teszik a szabad véleménynyilvánítást, gyakorlásuk a mindenkori közhatalmat legitimálja. Ez akkor is igaz, sőt leginkább akkor igaz, ha a megszólaló éppen a kormányt kritizálja. Minél leválthatatlanabbá teszi magát egy kormány, hatalmának legitimitása annál gyengébb. Azt a hatalmat, amelyet nem szabad bírálni, jogosan nevezzük önkényesnek. A demokrácia fogalmához hozzátartozik, hogy a kritikus hangok is érvényesülhetnek. Ehhez képest a magyar kormány tudatosan egy olyan pillanatot választott a demokrácia alapját jelentő választási rendszer átalakítására, amikor a polgárok kénytelenek hallgatni, amikor nincs törvényes lehetőség együttesen fellépni az önkény ellen. Nem véletlen, hogy a választási törvények módosításáról szóló törvényjavaslat tíz perccel azt megelőzően került fel a parlament honlapjára, hogy hatályba lépett a totális gyülekezési tilalom.

Ami az alapítványokhoz kerül, az ott is marad

Az antidemokratikus törekvéseket egyértelműsíti, hogy a kormány beláthatatlan időre bebetonozná, kétharmados többségtől tenné függővé az általa alapított közalapítványok vagyoni viszonyait. Már eddig is közalapítványokba szervezték ki az állam vagyonának jelentős részét, és csak a tegnapi Alaptörvény-módosítási javaslat óta két újabb közalapítvány létrehozására tettek javaslatot. Demokráciában a folytonosan változó társadalmi igények fényében a többségnek lehetősége van újragondolni, milyen célokra kellene a nemzet vagyonát felhasználni. Magyarországon nem, hiszen a javaslat elvenné a következő generációktól ezt a lehetőséget. A kormány tehát vagy saját maga örökös kétharmados többségét feltételezve írja át az Alaptörvényt, vagy politikai céljainak átmentéséhez ragaszkodik a mindenkori többség akaratával szemben is. Egy demokratikus alkotmány egyik célt sem szolgálhatná.

A közpénz elveszíti közpénz jellegét

Mindeközben a kormány tovább korlátozná az állam működésének átláthatóságát azzal, hogy a közpénz fogalmát az Alaptörvényben határozná meg, meglehetősen leszűkítve azt. A tervezett módosítás szerint közpénz az állam bevétele, kiadása és követelése. Az, hogy mi számít közpénznek, nagyon is jelentős az állami vagyon átlátható elköltése szempontjából, hiszen a közpénzekre vonatkozó adatok közérdekű adatok, vagyis bárki által szabadon hozzáférhetőek. Az alaptörvényi szintű rögzítéssel a kormány valójában azt szabná meg, hogy meddig terjed az állami vagyon átláthatósága. Ugyanis ami nem számít közpénznek, ezáltal nem is minősül közérdekű adatnak. Az új szabály alaptörvényi szintre helyezi azt, hogy a közpénz elveszítheti közpénz jellegét, és gátat szabhat annak az egységes bírósági gyakorlatnak, hogy a közpénz közpénz marad akkor is, ha azt nem közvetlenül az állam költi el, hanem pl. egy alapítvány, amely állami bevételekkel rendelkezik, vagy egy magáncég, amely állami vagyonból és állami megrendelésből végez feladatokat. Ezzel a kormány valójában magának ad menekülési útvonalat a közpénzekkel való elszámolás elől.

A kormány tehát a tegnap felfedett javaslatokkal elismerte: még elvi szinten sem tart igényt arra, hogy a hatalma egy tisztességes versenyt jelentő választáson alapuljon, hogy a kritika lehetősége a demokratikus jelleg látszatát kölcsönözze a döntéseinek, és átlátható legyen, hogyan gazdálkodik az állami vagyonnal.

Pásztor Emese

Kiemelt fotó: TASZ / Pivarnyik Balázs

A kormánynak veszélyhelyzetben is a hatalom az első

Veszélyhelyzetben a kormánynak a veszély elhárításával kell foglalkoznia. Azért, hogy ez hatékony legyen, különleges jogosítványokat kaphat, de az intézkedéseknek csak a járványhelyzet megoldása lehet a célja.
Ehelyett a választási törvényt és az Alaptörvényt is úgy módosítanák, ami még a veszélyhelyzettől függetlenül is visszaélés a hatalommal.
Az ellenzéki összefogás ellehetetlenítése, a közalapítványok vagyoni viszonyainak átalakítása és ezzel párhuzamosan a közpénzköltés átláthatóságának korlátozása csak a kormány politikai céljait szolgálja.
A gyülekezésre vonatkozó szabályokkal még a tiltakozás lehetőségét is elvették a polgároktól.

Képviseleti demokráciában a közhatalom gyakorlása a választópolgárok szabad akaratára vezethető vissza, a megválasztott képviselők pedig a választópolgárok érdekében, őket képviselve gyakorolják hatalmukat. A járványhelyzet lényegében egy próba: próbája az egészségügyi rendszernek, a gazdaság teherbíróképességének, de próbája annak is, hogy választott képviselők mit gondolnak a demokráciáról és arról, hogy nekik abban mi a dolguk. Most annak vagyunk tanúi, hogy a hatalom korábban sosem látott egyértelműséggel fedi fel valódi természetét.

Mi lenne a kormány dolga a járványhelyzetben?


Veszélyhelyzetben a kormánynak a veszély elhárításával kell foglalkoznia. Azért, hogy ez hatékony legyen, a kormány különleges jogosítványokat kap, a veszélyhelyzet így magában hordozza az alapjogok a szokásosnál nagyobb korlátozásának lehetőségét is. Ezt egyetlen egy dolog igazolja: a járvány kordában tartása, egy olyan cél, ami miatt a személyes alapjogainkat érintő korlátozásokat a közösség érdekében átmenetileg tűrnünk kell. Ennek a felhatalmazásnak az a bizalom az alapja, hogy a kormány - saját hatalmi érdekeit félretéve - a járványhelyzet megoldása érdekében fog fellépni. Amikor azonban ehelyett azt próbálják elérni, hogy az ellenzéki összefogás a 2022-es választásokon ne jöhessen létre, vagy azért módosítják az Alaptörvényt, hogy minél kevésbé legyen ellenőrizhető a közpénzekkel való gazdálkodás, nem a közösség, hanem kizárólag saját céljaik érdekében cselekednek. Ez járványtól függetlenül is a hatalommal való visszaélést jelent, most viszont nagyon látványos, hogy mi az igazán fontos a kormánynak. Ha a polgárokat, és nem csak a saját érdekeiket képviselnék, a járvány ellen küzdenének, ehelyett a járványt saját érdekeik szolgálatába állítva visszaélnek a hatalommal.

Még tiltakozni sem lehet az önkény ellen

A politikai szabadságjogok funkciója kettős. Túl azon, hogy lehetővé teszik a szabad véleménynyilvánítást, gyakorlásuk a mindenkori közhatalmat legitimálja. Ez akkor is igaz, sőt leginkább akkor igaz, ha a megszólaló éppen a kormányt kritizálja. Minél leválthatatlanabbá teszi magát egy kormány, hatalmának legitimitása annál gyengébb. Azt a hatalmat, amelyet nem szabad bírálni, jogosan nevezzük önkényesnek. A demokrácia fogalmához hozzátartozik, hogy a kritikus hangok is érvényesülhetnek. Ehhez képest a magyar kormány tudatosan egy olyan pillanatot választott a demokrácia alapját jelentő választási rendszer átalakítására, amikor a polgárok kénytelenek hallgatni, amikor nincs törvényes lehetőség együttesen fellépni az önkény ellen. Nem véletlen, hogy a választási törvények módosításáról szóló törvényjavaslat tíz perccel azt megelőzően került fel a parlament honlapjára, hogy hatályba lépett a totális gyülekezési tilalom.

Ami az alapítványokhoz kerül, az ott is marad

Az antidemokratikus törekvéseket egyértelműsíti, hogy a kormány beláthatatlan időre bebetonozná, kétharmados többségtől tenné függővé az általa alapított közalapítványok vagyoni viszonyait. Már eddig is közalapítványokba szervezték ki az állam vagyonának jelentős részét, és csak a tegnapi Alaptörvény-módosítási javaslat óta két újabb közalapítvány létrehozására tettek javaslatot. Demokráciában a folytonosan változó társadalmi igények fényében a többségnek lehetősége van újragondolni, milyen célokra kellene a nemzet vagyonát felhasználni. Magyarországon nem, hiszen a javaslat elvenné a következő generációktól ezt a lehetőséget. A kormány tehát vagy saját maga örökös kétharmados többségét feltételezve írja át az Alaptörvényt, vagy politikai céljainak átmentéséhez ragaszkodik a mindenkori többség akaratával szemben is. Egy demokratikus alkotmány egyik célt sem szolgálhatná.

A közpénz elveszíti közpénz jellegét

Mindeközben a kormány tovább korlátozná az állam működésének átláthatóságát azzal, hogy a közpénz fogalmát az Alaptörvényben határozná meg, meglehetősen leszűkítve azt. A tervezett módosítás szerint közpénz az állam bevétele, kiadása és követelése. Az, hogy mi számít közpénznek, nagyon is jelentős az állami vagyon átlátható elköltése szempontjából, hiszen a közpénzekre vonatkozó adatok közérdekű adatok, vagyis bárki által szabadon hozzáférhetőek. Az alaptörvényi szintű rögzítéssel a kormány valójában azt szabná meg, hogy meddig terjed az állami vagyon átláthatósága. Ugyanis ami nem számít közpénznek, ezáltal nem is minősül közérdekű adatnak. Az új szabály alaptörvényi szintre helyezi azt, hogy a közpénz elveszítheti közpénz jellegét, és gátat szabhat annak az egységes bírósági gyakorlatnak, hogy a közpénz közpénz marad akkor is, ha azt nem közvetlenül az állam költi el, hanem pl. egy alapítvány, amely állami bevételekkel rendelkezik, vagy egy magáncég, amely állami vagyonból és állami megrendelésből végez feladatokat. Ezzel a kormány valójában magának ad menekülési útvonalat a közpénzekkel való elszámolás elől.

A kormány tehát a tegnap felfedett javaslatokkal elismerte: még elvi szinten sem tart igényt arra, hogy a hatalma egy tisztességes versenyt jelentő választáson alapuljon, hogy a kritika lehetősége a demokratikus jelleg látszatát kölcsönözze a döntéseinek, és átlátható legyen, hogyan gazdálkodik az állami vagyonnal.

Pásztor Emese

Kiemelt fotó: TASZ / Pivarnyik Balázs

A kormánynak veszélyhelyzetben is a hatalom az első

Veszélyhelyzetben a kormánynak a veszély elhárításával kell foglalkoznia. Azért, hogy ez hatékony legyen, különleges jogosítványokat kaphat, de az intézkedéseknek csak a járványhelyzet megoldása lehet a célja.
Ehelyett a választási törvényt és az Alaptörvényt is úgy módosítanák, ami még a veszélyhelyzettől függetlenül is visszaélés a hatalommal.
Az ellenzéki összefogás ellehetetlenítése, a közalapítványok vagyoni viszonyainak átalakítása és ezzel párhuzamosan a közpénzköltés átláthatóságának korlátozása csak a kormány politikai céljait szolgálja.
A gyülekezésre vonatkozó szabályokkal még a tiltakozás lehetőségét is elvették a polgároktól.

Képviseleti demokráciában a közhatalom gyakorlása a választópolgárok szabad akaratára vezethető vissza, a megválasztott képviselők pedig a választópolgárok érdekében, őket képviselve gyakorolják hatalmukat. A járványhelyzet lényegében egy próba: próbája az egészségügyi rendszernek, a gazdaság teherbíróképességének, de próbája annak is, hogy választott képviselők mit gondolnak a demokráciáról és arról, hogy nekik abban mi a dolguk. Most annak vagyunk tanúi, hogy a hatalom korábban sosem látott egyértelműséggel fedi fel valódi természetét.

Mi lenne a kormány dolga a járványhelyzetben?


Veszélyhelyzetben a kormánynak a veszély elhárításával kell foglalkoznia. Azért, hogy ez hatékony legyen, a kormány különleges jogosítványokat kap, a veszélyhelyzet így magában hordozza az alapjogok a szokásosnál nagyobb korlátozásának lehetőségét is. Ezt egyetlen egy dolog igazolja: a járvány kordában tartása, egy olyan cél, ami miatt a személyes alapjogainkat érintő korlátozásokat a közösség érdekében átmenetileg tűrnünk kell. Ennek a felhatalmazásnak az a bizalom az alapja, hogy a kormány - saját hatalmi érdekeit félretéve - a járványhelyzet megoldása érdekében fog fellépni. Amikor azonban ehelyett azt próbálják elérni, hogy az ellenzéki összefogás a 2022-es választásokon ne jöhessen létre, vagy azért módosítják az Alaptörvényt, hogy minél kevésbé legyen ellenőrizhető a közpénzekkel való gazdálkodás, nem a közösség, hanem kizárólag saját céljaik érdekében cselekednek. Ez járványtól függetlenül is a hatalommal való visszaélést jelent, most viszont nagyon látványos, hogy mi az igazán fontos a kormánynak. Ha a polgárokat, és nem csak a saját érdekeiket képviselnék, a járvány ellen küzdenének, ehelyett a járványt saját érdekeik szolgálatába állítva visszaélnek a hatalommal.

Még tiltakozni sem lehet az önkény ellen

A politikai szabadságjogok funkciója kettős. Túl azon, hogy lehetővé teszik a szabad véleménynyilvánítást, gyakorlásuk a mindenkori közhatalmat legitimálja. Ez akkor is igaz, sőt leginkább akkor igaz, ha a megszólaló éppen a kormányt kritizálja. Minél leválthatatlanabbá teszi magát egy kormány, hatalmának legitimitása annál gyengébb. Azt a hatalmat, amelyet nem szabad bírálni, jogosan nevezzük önkényesnek. A demokrácia fogalmához hozzátartozik, hogy a kritikus hangok is érvényesülhetnek. Ehhez képest a magyar kormány tudatosan egy olyan pillanatot választott a demokrácia alapját jelentő választási rendszer átalakítására, amikor a polgárok kénytelenek hallgatni, amikor nincs törvényes lehetőség együttesen fellépni az önkény ellen. Nem véletlen, hogy a választási törvények módosításáról szóló törvényjavaslat tíz perccel azt megelőzően került fel a parlament honlapjára, hogy hatályba lépett a totális gyülekezési tilalom.

Ami az alapítványokhoz kerül, az ott is marad

Az antidemokratikus törekvéseket egyértelműsíti, hogy a kormány beláthatatlan időre bebetonozná, kétharmados többségtől tenné függővé az általa alapított közalapítványok vagyoni viszonyait. Már eddig is közalapítványokba szervezték ki az állam vagyonának jelentős részét, és csak a tegnapi Alaptörvény-módosítási javaslat óta két újabb közalapítvány létrehozására tettek javaslatot. Demokráciában a folytonosan változó társadalmi igények fényében a többségnek lehetősége van újragondolni, milyen célokra kellene a nemzet vagyonát felhasználni. Magyarországon nem, hiszen a javaslat elvenné a következő generációktól ezt a lehetőséget. A kormány tehát vagy saját maga örökös kétharmados többségét feltételezve írja át az Alaptörvényt, vagy politikai céljainak átmentéséhez ragaszkodik a mindenkori többség akaratával szemben is. Egy demokratikus alkotmány egyik célt sem szolgálhatná.

A közpénz elveszíti közpénz jellegét

Mindeközben a kormány tovább korlátozná az állam működésének átláthatóságát azzal, hogy a közpénz fogalmát az Alaptörvényben határozná meg, meglehetősen leszűkítve azt. A tervezett módosítás szerint közpénz az állam bevétele, kiadása és követelése. Az, hogy mi számít közpénznek, nagyon is jelentős az állami vagyon átlátható elköltése szempontjából, hiszen a közpénzekre vonatkozó adatok közérdekű adatok, vagyis bárki által szabadon hozzáférhetőek. Az alaptörvényi szintű rögzítéssel a kormány valójában azt szabná meg, hogy meddig terjed az állami vagyon átláthatósága. Ugyanis ami nem számít közpénznek, ezáltal nem is minősül közérdekű adatnak. Az új szabály alaptörvényi szintre helyezi azt, hogy a közpénz elveszítheti közpénz jellegét, és gátat szabhat annak az egységes bírósági gyakorlatnak, hogy a közpénz közpénz marad akkor is, ha azt nem közvetlenül az állam költi el, hanem pl. egy alapítvány, amely állami bevételekkel rendelkezik, vagy egy magáncég, amely állami vagyonból és állami megrendelésből végez feladatokat. Ezzel a kormány valójában magának ad menekülési útvonalat a közpénzekkel való elszámolás elől.

A kormány tehát a tegnap felfedett javaslatokkal elismerte: még elvi szinten sem tart igényt arra, hogy a hatalma egy tisztességes versenyt jelentő választáson alapuljon, hogy a kritika lehetősége a demokratikus jelleg látszatát kölcsönözze a döntéseinek, és átlátható legyen, hogyan gazdálkodik az állami vagyonnal.

Pásztor Emese

Kiemelt fotó: TASZ / Pivarnyik Balázs

Idén is keressük Magyarország legszabadabb emberét!

Kik azok a hétköznapi hősök, akik 2019-ben a legtöbbet tették azért, hogy Magyarország egy szabadabb hely legyen? Idén kilenc jelölt közül választjuk ki Magyarország legszabadabb embereit.

Nem hagyjuk annyiban a titkolózást a járványhelyzetről!

Vagy nem mond igazat az NNK, vagy nincsenek adataik a járványhelyzetről: a fertőzöttek számáról, a fertőzés területi ellátásáról, valamint a kórházban és otthon ellátott betegekről kértünk adatokat, de a válaszban nem volt köszönet.

Ne büntessék rendeletekkel a szegénységet és a szegényeket!

Ismét jogsértő önkormányzati rendeletek ellen léptünk fel.

Segítség