Téma szűrés

3855
szűrt
3855
összesen

Ahhoz, hogy könnyebben megtaláld, amit keresel, válassz témát és / vagy érintett csoportot. Egyszerre több szűrőt is beállíthatsz!

A sárga hátterű kártyákon kisokosainkat, útmutatóinkat olvashatod, a fehér kártyákon minden mást. Jó böngészést!

Tovább romlott a magyar jogállamiság állapota az Európai Bizottság jelentése szerint

Az Európai Bizottság jogállamisági jelentése minden vizsgált területen súlyos problémákat mutat Magyarországon, visszaigazolva a civil szervezetek aggályait. Érdemi javulást nem tudott azonosítani az Európai Bizottság egyetlen területen sem, ami különösen aggasztó annak fényében, hogy a jogállamisági problémák miatt Magyarország jelentős uniós forrásoktól eshet el. Nyolc hazai civil szervezet közös értékelése az uniós jelentésről.

Fellélegezhetnek a mentális segítők – nem büntethetik őket azért, mert a munkájukat végzik

Az Alkotmánybíróság óvatoskodva döntött: a kuruzslótörvény velünk marad, de nem lehet alkalmazni, mert alaptörvény-ellenes. A több ezer szakember számára fontos ítélet a TASZ ügyfelének beadványára született meg.

Elbukott a „kuruzslótörvényként” hírhedtté vált Btk.-módosítás, ami másfél évig tartotta bizonytalanságban a művészetterapeutákat, coach-okat, szociális ellátásban dolgozókat és más segítő szakmák tagjait. Ügyfelünk beadványa nyomán az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek ítélte a jogszabályt.

A kuruzslás büntetőjogi fogalmát kiterjesztő módosítás elvileg az áltudományos „terápiákat" nyújtó sarlatánok ellen irányult, de olyan homályosra sikerült a törvényszöveg, hogy több ezer valódi, képzett szakembernek kellett aggódnia amiatt, hogy büntetőeljárás indul ellenük pusztán azért, mert a munkájukat végzik. Ügyfelünk, Németh László, a Magyar Művészet- és Szocioterápiás Közösségépítő Egyesület elnöke korábban úgy fogalmazott:

Azt érzékelem, hogy meghatározóvá vált a félelem a szakmában, az emberek elkezdik a saját tevékenységüket átnevezni, elrejteni.

A bizonytalanságot az alapozta meg, hogy egy, a szakmával való érdemi egyeztetés nélkül, összecsapott törvénymódosítás során egészségügyi szakképesítéshez kötötték a pszichoterápiás gyakorlat végzését, de nem határozták meg pontosan, hogy mit tekintenek pszichoterápiás gyakorlatnak. Ehelyett egy olyan elnagyolt definícióra hivatkoztak, ami olyan szakemberek munkájára is illeszkedhet, akik nem klinikai szakpszichológusok vagy szakorvosok, de a saját feladatuk elvégzéséhez nyilvánvalóan megvan a tudásuk és végzettségük: ilyenek például a nevelési tanácsadóban, családsegítésben, krízisambulancián, drogprevencióban, egyházi segítő szakszolgálatnál dolgozók, a tanácsadó pszichológusok, családterapeuták, művészetterapeuták, mozgásterapeuták, a pszichodráma-vezetők, mentálhigiénés szakemberek és a coach-ok.

Az Alkotmánybíróság elfogadta érvelésünket, és kimondta, hogy az alkotmányos büntetőjog legalapvetőbb elveivel ellentétes, ha nem lehet előre látni, hogy ki és pontosan milyen cselekedettel követ el bűncselekményt. A testület arra is utalt, hogy a szabályozás nem egyeztethető össze a foglalkozás szabad megválasztásához való alapvető joggal: a pontatlan megfogalmazás miatt ugyanis olyan tevékenységekre is kiterjedhet, amelyek a munkához való jog védelme alá esnek.

Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet állapított meg, amit az Országgyűlésnek jövő március 31-ig kell orvosolnia. Mindenképpen üdvözlendő, hogy a döntés fényében ez a büntetőtényállás kiüresedik: az ügyészségnek vagy a bíróságnak minden olyan ügyben meg kell szüntetnie a büntetőeljárást, amit a jövőben a „kuruzslótörvényre” alapozva indítanak, különben az Alkotmánybíróság semmisíti meg az így született ítéletet.

Úgy tudjuk, eddig sem indultak eljárások és abban bízunk, hogy jövő márciusig sem fognak. Mégis érthetetlen, hogy az Alkotmánybíróság miért nem semmisítette meg azonnali hatállyal a rendelkezést, noha ez kötelessége lett volna. Ehelyett bizonytalan helyzetet teremtett azzal, hogy megtart a jogrendszerben egy saját maga által is alaptörvény-ellenesnek tartott normát, ami így elvileg továbbra is alkalmazható, bár az az ítélet, ami ezen a rendelkezésen alapul, mindenképpen alkotmányellenes lenne. A jogi anomáliára nem találunk más magyarázatot, mint hogy a kormányt akarja az Alkotmánybíróság megkímélni a szabályozás megsemmisítésével járó kommunikációs kellemetlenségektől.

Nem számítunk arra, hogy az Alkotmánybíróság óvatoskodásának gyakorlati jelentősége lenne, de ha mégis indulnának büntetőeljárások, ingyenes jogi segítséget kínálunk az érintett mentális segítőknek.

Támogass bennünket, hogy minél többeknek segíthessünk kiállni a saját és mások jogaiért!

Kisokos a betegjogokról

Ez egy könnyen érthető kisokos a beteg emberek jogairól.

Kedden jelenik meg az Európai Bizottság második jogállamisági jelentése

A hírek szerint július 20-án jelenik meg az Európai Bizottság 2020-ról szóló jogállamisági jelentése. A 2019-ről szóló, előző jelentés minden vizsgált területen a jogállamiságot súlyosan veszélyeztető problémákat azonosított Magyarország kapcsán, visszaigazolva a civil szervezetek aggályait. A kormány jogállamiságot sértő tavalyi lépései fényében meglepő lenne, ha idén más lenne az összkép. A civil szervezetek abban bíznak, hogy idén a kritika mellett ajánlásokat is megfogalmaz majd az Európai Bizottság a jelentésben, és a problémák beazonosítását konkrét lépések követik majd.

Magyarországon a jogsértő megfigyelés is törvényes

Az igazságügyi minisztertől objektív döntés nem várható, hatékony jogorvoslat pedig nincs a megfigyeltek számára - állapítja meg szakmai igazgatónk, Szabó Máté Dániel.

Pontosan milyen szabályok szerint van lehetőségük Magyarországon a nemzetbiztonsági szerveknek lehallgatni valakit, illetve titokban hozzáférni a telefonján tárolt adatokhoz? Az újságírók többsége ezt a kérdést teszi fel nekem azóta, hogy kirobbant a Pegasus-botrány, azaz kiderült, hogy újságírókat és más közszereplőket figyeltek meg egy kémszoftver segítségével.

A fenti kérdést megfogalmazó újságírók talán nem is tudatosan, de rátapintottak a lényegre: Magyarországon épp az a legnagyobb baj a nemzetbiztonsági célú megfigyeléssel, hogy nem vonatkoznak rá pontos szabályok. Nem véletlenül mondta azt néhány éve a belügyminiszter az Országgyűlés Nemzetbiztonsági bizottságának ülésén, hogy

Magyarországon egyetlen ember sincs, akit törvényes körülmények között ne lehetne megfigyelni, lehallgatni.Pintér Sándor igazat mondott, valóban olyanok a törvényeink, hogy azok alapján bárki törvényesen lehallgatható. Ettől azonban még nem lesz a polgárok titkos megfigyelése jogszerű.

A magyar jogrendszer sajátossága, hogy a jogsértő titkos megfigyelés is történhet teljesen törvényesen.A nemzetbiztonsági célú titkos megfigyelés magyar szabályaival legalább három nagyon komoly probléma van. Először, a titkos megfigyelés törvényi feltételei rendkívül elnagyoltak. Másodszor, a feltételek fennállását egy olyan személy állapítja meg (a titkos megfigyelést egy olyan személy engedélyezi), akitől nem várható objektív, a megfigyeléssel ellentétes érdekeket is megfelelően érvényesítő döntés. Harmadszor pedig Magyarországon nincs hatékony jogorvoslat a jogellenes megfigyeléssel szemben.

Magyarországon nemzetbiztonsági céllal a szolgálatok akkor végezhetnek titkos információszerzést, ha a feladataik ellátásához szükséges adatok más módon nem szerezhetők meg. A titkos megfigyelés tartalmi feltételei mindössze ennyiek. A nemzetbiztonsági szolgálatok feladatait pedig nagyon tágan határozza meg a törvény, amely nem tartalmaz további tartalmi korlátot. Nincsenek olyan szabályok, amelyek szerint meg kellene vizsgálni, hogy a megfigyelés megtörténte vagy elmaradása járna-e nagyobb veszéllyel, ahogy olyanok sem, amelyek szerint bizonyos hivatások képviselőit (például újságírókat) csak szigorúbb feltételek fennállása esetén lehetne megfigyelni.

De ha léteznének is ilyen szabályok, azokat a magyar törvény szerint egy olyan személynek – az igazságügyi miniszternek – kellene alkalmaznia, akitől nem várható el, hogy ezt független, külső döntéshozóként tegye.Vagyis nemcsak a tartalmi, hanem a hatásköri-eljárási feltételei is hiányoznak annak, hogy a nemzetbiztonsági célú titkos megfigyelés jogállami keretek között maradjon.

Egy munkatársammal, Vissy Beatrixszal, amikor még az Eötvös Károly Intézetben dolgoztunk, azért pereltük be a magyar államot, hogy ennek a megoldásnak a jogellenességét egy bírósági döntés is kimondja. Az Emberi Jogok Európai Bírósága 2016-ban meg is állapította, hogy a titkos információszerzést miniszteri engedélyezéshez kötő rendszer megsérti az Emberi Jogok Európai Egyezményét.

Legalább azóta biztosan tudható, hogy a magyar törvényt meg kell változtatni, ez azonban nem történt meg, a magyar állam azóta fenntartja a jogsértő állapotot.Ha ez még mind nem volna elég, Magyarországon arra sincs megfelelő eljárás, hogy ha a megfigyelés véget ért – akár elérte az eredményét, akár kiderült, hogy felesleges volt –, az érintett polgárokat megfelelően tájékoztassák arról, hogy őket megfigyelték, és milyen adatokat gyűjtöttek róluk. Így jogorvoslattal sem tudnak élni a megfigyelés miatt.

Ha valaki úgy érzi, hogy a szolgálatok visszaéltek a hatalmukkal, akkor az azt felügyelő miniszterhez fordulhat panaszával, aki rendszerint azt válaszolja, hogy “Az Ön esetében jogellenes információgyűjtés nem történt”. Ebből a válaszból az persze nem derül ki, hogy egyáltalán nem történt, vagy történt, de a miniszter szerint az törvényes volt.

Ha ezzel a válasszal az érintett nem elégedett, akkor a Nemzetbiztonsági bizottság vizsgálatát kérheti, ahol parlamenti képviselők értelemszerűen politikai alapon hoznak döntést arról, hogy indítanak-e ilyen vizsgálatot, vagy sem. Tudomásom szerint eddig polgárok panaszai alapján ilyen vizsgálatok nem indultak a bizottságban. Az a személy pedig, aki azt akarja megtudni, hogy kik, milyen céllal milyen információkat gyűjtöttek róla, bárhogy is próbálkozik, bírói úton kikényszeríthető módon nem kerülhet ezen információ birtokába, legalábbis a TASZ ügyfelei nevében indított perek rendre ezt mutatják.

A vasárnap nyilvánosságra került esetek mindenképpen felvetik a magyar állam felelősségének kérdését.Ha a megfigyelések a magyar állam szerveinek megbízása alapján történtek, akkor vizsgálandó, hogy a titkos megfigyelés eszközét visszaélésszerűen alkalmazták-e, egy olyan jogszabályi környezetben, amely nem különösebben szorítja jogállami korlátok közé ezt a tevékenységet. Ha viszont nem az állami szervek állnak a megfigyelés mögött, akkor azt a kérdést kell feltenni, hogy a magyar állam miért nem védi meg a polgárait attól, hogy jogellenesen megfigyeljék őket.

Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre megnyugtató válaszokat kaphassunk, egy jól funkcionáló jogállami intézményrendszerre volna szükség. Pont arra, amit az elmúlt évtizedben lebontottak.

Szabó Máté Dániel
Címlapi illusztráció: hippopx.com / Creative Commons

Épül a Fidesz mélyállama – itt a negyedik Korrupciófigyelő jelentés

Informális személyes kapcsolatok hálózatán keresztül betonozza be hatalmát a kormánypárt.

Túlélik-e perüket az emberhez méltó életért küzdő anyák?

Három éve tartó perben harcol hat nő a gyermekeikért, önmagukért és sorstársaikért. A bírósággal akarják kimondatni, hogy az állam a fogyatékossággal élő polgárainak és az őket gondozó családtagoknak is köteles emberhez méltó életet biztosítani.

Mindenkinek jár az emberhez méltó élet. Ezért küzd a fővárosban hat bátor nő, akik sorstársaik helyett is harcolnak súlyos-halmozott fogyatékossággal élő gyermekeikért, és saját magukért. A napi 24 órás gondozási munka mellett évek óta tartó perben állják a sarat: bizonyítanak, kérelmeznek, kivárnak, igazolnak, lobbiznak, könyörögnek.

Évtizedek óta jobbára egyedül gondozzák felnőtt gyermekeiket, évtizedek óta nem aludtak át egy éjszakát sem. Többségük mára teljesen elszigetelődött, fizikailag, szellemileg és lelkileg is meggyötrődött. Három évvel ezelőtt mégis elhatározták, hogy megharcolnak a méltóságukért.

Fotó: TASZ / Boros Ilona

Ha ezek a nők kényelmes, normális életet szerettek volna, a gyerekeik rég valamilyen tömegintézményben élnének, de ezt nem tudták megtenni velük. Inkább vállalták egész életükre a lemondást, a százkilós emeléseket, éjszakai rohamokat, üvöltő fájdalmakat, hogy a legtöbbet adhassák gyerekeiknek. Amikor pert indítottak a magyar állam ellen, nemcsak a gyerekeiknek akartak jobb helyzetet teremteni: ki akarják mondatni az igazságszolgáltatással, hogy az állam kötelezettsége fogyatékossággal élő polgáraiknak, és az otthongondozó családtagjaiknak is biztosítani az emberhez méltó életet, elismerni helyzetüket, enyhíteni emberfeletti terheiket. Mindez nemcsak morális kötelesség, hanem magyar és nemzetközi jogszabályokba foglalt feladat.

Három és fél éve kezdtük el a pert, és még mindig első fokon vitázunk az állami szervekkel. A nyugdíjaskorú szülők hétről hétre drámaibb helyzetbe kerülnek, nem tudják, megérik-e a következő tárgyalást. Eközben a fogyatékossággal élő emberekért és családjaikért felelős minisztérium ügyvédje egyórás késéssel esik be a tárgyalásra és bocsánatot sem kérve nyilatkozza az érintett anyák füle hallatára, hogy gyermekeik nem is alkalmasak arra, hogy támogatott lakhatást kapjanak.

A szülők három éve mondják és bizonyítják: a gyerekeik számára nyújtott állami ellátás kimerül abban, hogy határ menti tömegintézményekben leszedálják és bántalmazzák a fogyatékos embereket. A minisztérium ügyvédje ezt kikéri magának: szerinte szuper az élet a tömegintézményekben, „még jobb is, mint a nem fogyatékos embereknek!”

A legutóbbi tárgyaláson ismét kiderült: három év sem volt elég a fogyatékosügyi állami csúcsszervek számára, hogy utánaolvassanak: kik a fogyatékos személyek, mi is az a támogatott lakhatás. Annyiba nem veszik az otthongondozó szülőket, hogy egyszer elolvassák a fogyatékosjogi ENSZ egyezményt, hogy megtudják belőle: nemcsak az intézetben élőknek kell támogaottt lakhatást biztosítani, mint azt magabiztosan állította a minisztérium jogásza a tárgyaláson, észre sem véve, hogy ezzel a téves állítással sok ezer, otthonába szorult fogyatékos embertől venné el az önálló élet lehetőségét.

Egy-egy ilyen tárgyalás után nagyon nehéz tartani a lelket a megalázott anyákban és kitartásra buzdítani őket. De a méltóságuk a tét: ezért mennek, megyünk tovább.

Boros Ilona

Támogass bennünket, hogy segíthessünk a fogyatékossággal élőknek és őket gondozó családtagjaiknak kiállni a jogaikért!

Az újszülött csecsemőt is elszakították mélyszegénységben élő anyja mellkasáról

A Kúria is megerősítette, hogy egy borsodi zsákfalu gyermekjóléti szolgálata nem végezte el a feladatát. A gyámhatóság pedig nem ellenőrizte a gyermekjóléti szolgálatot, és féléves késéssel hozott döntést. Ezzel súlyosan megsértették mélyszegénységben élő roma családok alapjogait.

Hét évvel ezelőtt, egy borsodi zsákfaluból keresett meg bennünket két roma család, akik úgy élték meg, hogy a helyi gyermekvédelem nemhogy nem nyújt nekik segítséget, de még állandóan vegzálja is őket, gyermekeiket pedig már mind kiemelték a családjaikból. Az 1600 lelkes település lakóinak fele mélyszegénységben élő roma ember, többségüktől szintén elvették a gyerekeiket:

azokban az években az egész járásban összesen nem volt annyi gyermekkiemelés, mint ebben a faluban.A családok helyzetét megismerve, majd a polgármesterrel, a védőnővel, a családgondozóval felvéve a kapcsolatot eldöntöttük, hogy dolgunk van itt. A faluban egy rendszerszintű rossz gyakorlatot láttunk megvalósulni: hiába tiltja törvény a szegénység miatti gyerekkiemelést, országosan ismert jelenség évtizedek óta, hogy hátrányos helyzetű, mélyszegénységben élő családoktól sorra veszik el a gyerekeket anyagi és lakhatási okokra hivatkozva. Az állami gondozásba kerülő fiatalok túlnyomó többsége hátrányos helyzetű roma gyerek, akit a szegénység miatt szakítanak el családjától.

2014-ben eldöntöttük, hogy nemcsak ezeknek a családoknak segítünk visszaszerezni gyerekeiket, de a rendszerabúzus ellen is fel akarunk lépni és küzdeni az országosan elterjedt jogellenes gyakorlattal szemben. A hozzánk forduló két családot képviselve bepereltük a falu gyermekjóléti szolgálatát, mert elmulasztotta segíteni a családokat. Bepereltük a gyámhivatalt a féléves késedelmekkel hozott jogellenes döntései miatt és azért, mert nem ellenőrizte és nem kényszerítette ki a helyi gyermekjóléti alapellátás törvényes működését. Végül pedig a miskolci kórházat is bepereltük, mert

az egyik anyától rögtön születése után elválasztotta újszülött csecsemőjét, megtiltva a szoptatást is,mindezt úgy, hogy erről még nem is állt rendelkezésére hatósági döntés.

Három év számtalan tárgyalása, tucatnyi tanú meghallgatása után első fokon elveszítettük a pert. Az igazságtalan döntés ellen azonban fellebbeztünk, ráadásul ezalatt a három év alatt elértük, hogy a két családhoz hét gyermek visszakerüljön.

A másodfokú ítéletre 2020 januárjáig kellett várni: a Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú döntést megváltoztatva megállapította, hogy minden alperes megsértette a két család tagjainak személyiségi jogait. A gyermekjóléti szolgálat azzal, hogy nem végzett megfelelő családgondozói munkát; a gyámhatóság pedig elmulasztotta ellenőrizni és kikényszeríteni ezt, ráadásul féléves késedelemmel járt el a gyermekvédelmi eljárásban.

Mindez a felperesek családi együttéléshez való jogát sértette.Ezen felül a kórház emberi méltóságot sértő módon szakította el az újszülött csecsemőt anyja mellkasáról, súlyosan megalázva az anyát azzal, hogy nem engedte szoptatni a kisbabáját.

A jogerős ítélet kihirdetése óriási elégtétel volt, de még meg kellett várni a Kúria végső döntését, ami másfél év elteltével érkezett meg. A most kézhez kapott döntésben a Kúria mindenben egyetértett az Ítélőtáblával, véglegesen kimondta ügyfeleink alapjogainak sérelmét, és csaknem egymillió forintos sérelemdíjat ítélt meg számukra.

Boros Ilona

A pert az Európai Roma Jogok Központjával (ERRC) közösen indítottuk. Ügyfeleinket Pető Márk ügyvéd képviselte.

Továbbra is dolgozunk azért, hogy szegénység miatt ne szakíthassanak szét családokat Magyarországon. Támogasd a munkánkat, hogy mindig ott lehessünk, ahol a legnagyobb szükség van ránk.

A gyűlölet napszámosai

A propagandisták csak a jelre vártak: a Dunántúli Napló mintaszerűen mondja fel az LMBTQ+ embereket a pedofilokkal aljasul összemosó gyűlöletpropagandát.

Azt hazudja a kormány, hogy a homofób propagandatörvény a gyerekek védelméről szól. Azt hazudja a miniszterelnök, hogy a törvény, ami jogszabályként amúgy értelmezhetetlen fércmunka, „csak világosan rögzíti, hogy a gyermekek szexuális neveléséről kizárólag a szülő dönthet”. A miniszterelnökséget vezető miniszter nem képes megmondani, mit értenek a „homoszexualitás népszerűsítése” fogalmán, viszont kikéri magának, hogy bárki azzal vádolja, hogy nem biztosítanak egyenlő méltóságot az eltérő szexuális orientációjú embereknek.

Közben egy meleg pár egyik tagját eszméletlenre verik Pécsett. Két szivárványszín arcfestésű szurkolót leköpnek. Megbírságolják az első és eddig egyetlen, szivárványcsaládokról szóló mesekönyv kiadóját.

A propagandisták pedig csak a jelre vártak: a KESMA alá vont Dunántúli Napló mintaszerűen mondja fel az LMBTQ+ embereket a pedofilokkal aljasul összemosó gyűlöletpropagandát.Már az első pillanattól kezdve látszott, hogy az LMBTQ+ emberek elleni kampány az állami gyűlöletpolitika újabb fejezete. A kormány régóta dolgozik azon, hogy az embereket szembefordítsa egymással és felkorbácsolja az egyes csoportokkal szembeni érzelmeket, ahelyett, hogy védené az emberek egyenlőségét és méltóságát. Az előttünk álló választási kampányban különösen fontos, hogy mindenkit figyelmeztessünk, aki a hatalom megszerzésére törekszik: a gyűlöletre építő politika elfogadhatatlan, a gyűlöletkeltés pedig nem lehet kampányeszköz.

Erről szól #TöbbKötÖssze kampányunk: nézd meg videónkat és küldj te is levelet a köztársasági elnöknek, hogy álljon ki minden polgár védelmében.

A szavaknak erejük van. A szavakból tettek lesznek. Ne higgyük, hogy ez az utolsó ilyen cikk. Ne higgyük, hogy mindez nem vezet erőszakhoz. A gyűlölet napszámosai megszámlálhatatlanul fogják ontani az ilyen megszólalásokat ezentúl is, hiszen az állami propagandamédia célja a megfélemlítés, az elhallgattatás, a meghunyászkodásra kényszerítés és a hatalomért folytatott küzdelemben semmi sem túl nagy ár nekik.

Csak rajtunk múlik, hogy teret engedünk-e ennek. Itt részletesen bemutatjuk, hogyan lehet ellenállni a törvénynek és milyen lehetőségei vannak a polgári engedetlenségnek. Ne hallgassunk!

A kiemelt fotót a Szabad Pécs bocsátotta rendelkezésünkre. Köszönjük!

A homofób propagandatörvény akkor lesz igazán veszélyes, ha elkezdjük betartani

Vannak, akik attól tartanak, hogy a létezésüket is megtiltja a Fidesz csütörtökön hatályba lépő politikai terméke, ami jogszabályként értelmezhetetlen fércmunka. Bizonyos félelmek túlzók vagy megalapozatlanok, miközben a törvény igazi veszélyeiről, a dermesztő hatásról, amit mindannyiunk életére gyakorolhat, kevesebb szó esik. Tájékoztatót készítettünk a leggyakrabban felmerülő kérdésekről LMBTQ+ embereknek, szülőknek, pedagógusoknak, közösségi-kulturális intézményeknek, médiaszolgáltatóknak és tiltakozó polgároknak.

Sokakat tart bizonytalanságban a nemrég elfogadott homofób propagandatörvény. A gyerekek védelmére irányuló szándékot eltérítve Orbán Viktor és a Fidesz egy olyan politikai terméket hozott létre, amelynek LMBTQ+-ellenes rendelkezései alapjaiban kérdőjelezik meg az egyenlő emberi méltóságot. A homofób propagandatörvény jogszabályként alkalmazhatatlan és értelmezhetetlen fércmunka, mégis óriási károkat okozhat, ha elkezdik betartani a rendelkezéseit.

Ezért legfőképpen azt kell tudatosítanunk, hogy nincs szükség az öncenzúrára.A július 8-án hatályba lépő homofób propagandatörvény kapcsán szülők, pedagógusok és az LMBTQ+ közösséghez tartozó emberek is megkeresték jogsegélyszolgálatunkat, a leggyakoribb kérdések alapján részletes tájékoztatót készítettünk, amiből az is kiderül, hogy a színházakat, könyvtárakat vagy a médiát hogyan érinti a törvény, és milyen tere van a tiltakozásnak, polgári engedetlenségnek az alapjogokat sértő, igazságtalan jogalkotással szemben.

Miközben Orbán Viktor a „homoszexuális fickók védelmezőjeként” próbál tetszelegni Brüsszelben, itthon vannak, akik attól tartanak, hogy a homofób propagandatörvény egyenesen a létezésüket tiltja meg. Szerencsére ez nincs így, az új szabályok közt nincs egyértelmű tiltás például arra vonatkozóan, hogy valaki megfogja az utcán az azonos nemű párja kezét. De ha ezt tiltaná is a törvény, akkor sem szerepel benne semmilyen következmény, amivel büntethetnék a tiltást megszegőket.

Nem világos, hogy a homofób propagandatörvény vonatkozik-e például a queer, a bi- vagy interszex identitásra, hiszen csak „homoszexualitásról” van benne szó. Egyáltalán nem egyértelmű az sem, hogy mit tart a jogszabály a homoszexualitás megjelenítésének vagy „népszerűsítésének”. Enélkül értelmezhetetlen az összes erre épülő rendelkezés.

Azt is figyelmen kívül hagyták a homofób propagandatörvény megalkotói, hogy ahogy a heteroszexuális, úgy az LMBTQ+ emberek identitásának is csak egy kis részét teszi ki a szexualitás. Ezt összemossák a társadalmi tájékoztatással olyan kérdésekről, mint az LMBTQ+ emberek jogegyenlősége, az előbújás nehézségei vagy az elfogadás fontossága, holott ezek a fiatalok számára is fontos témák.

Senkinek nem kell attól tartania viszont, hogy a „homoszexualitás” és a transzneműség „megjelenítése” vagy „népszerűsítése” miatt büntetőeljárás, vagy szabálysértési eljárás indul ellene.Nincs olyan büntetőjogi tényállás, amit ki lehetne meríteni a homofób propagandatörvény megsértésével, senkinek nem kell attól tartania, hogy például kiskorú veszélyeztetése miatt fognak eljárást indítani ellene – ezt a bűncselekményt eleve csak a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy követheti el, az nem, aki az utcán megfogja a párja kezét, vagy szivárványos zászlót lobogtat.

Még csak arra sincs jogszerű lehetőség, hogy a rendőr valakit azért igazoltasson, mert azonos nemű párjával sétál az utcán, megcsókolja nyilvános helyen, vagy LMBTQ+ szimbólumot visel. Az ilyen zaklató jellegű igazoltatással szemben panaszt lehet tenni.

Direkt következményei aligha lesznek a homofób propagandatörvénynek, nem fognak eljárások indulni az LMBTQ+ emberek ellen az identitásuk miatt. A lehetséges indirekt következmények azonban így is elég ijesztőek, ráadásul jóval nehezebb fellépni ellenük, mivel nem jogi természetűek. Vannak, akik a törvény, valamint a hozzá kapcsolódó kormányzati gyűlöletpropaganda alapján feljogosítva érzik magukat az LMBTQ+ embereket lealacsonyító, őket emberi méltóságukban sértő beszédmódra, netán úgy gondolják, hogy a törvény tulajdonképpen felhatalmazást ad az LMBTQ+, vagy annak vélt emberek ellen elkövetett szóbeli és fizikai erőszakra. A gyűlölködők számára bátorítást jelent, ha a társadalom hallgat vagy visszakozik, ezért fontos, hogy folyamatosan szólaljunk fel a gyűlölet térhódítása ellen.

Ha egyetértesz velünk, csatlakozz kampányunkhoz! Kattints az oldalunkra, ahol kiderül, mit teszünk mi, és mit tehetsz te a gyűlöletkeltés ellen! tasz.hu/tobbkotossze

A pedagógusok, szülők, közösségi-kulturális intézmények, médiaszolgáltatók lehetőségeit is végigvesszük részletes tájékoztatónkban, és ingyenes jogsegélyszolgálatunk is a rendelkezésükre áll, ha a homofób propagandatörvénnyel összefüggésben eljárás indul ellenük. Mivel a törvény legfőbb célja az elhallgattatás, legfőképpen úgy lehet fellépni ellene, ha hallatjuk a hangunkat. Sokan kerestek bennünket azzal, hogy polgári engedetlenséget fontolgatnak a homofób propagandatörvénnyel szemben. A tájékoztatónk arra is kitér, hogy milyen formában fejezhetik ki elköteleződésüket az igazságtalansággal szembeni fellépés mellett.

Kiemelt fotó: Rubi Anna / TASZ

Segítség