A strasbourgi bíróság szolgáltathat igazságot a végkielégítésüktől megfosztott egészségügyi dolgozóknak
A közalkalmazottaknak járó végkielégítés összegének csak töredékét kaphatták meg azok az egészségügyi dolgozók, akik nem írták alá az egészségügyi szolgálati munkaszerződést, és ezért közalkalmazotti jogviszonyukat a kormányzat megszüntette. A magyar Alkotmánybíróság ezt nem találta jogsértőnek, így Magyarországon nem maradt olyan fórum, amely e sérelmet orvosolhatná. A Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) segítséget nyújt az érintetteknek abban, hogy a strasbourgi bírósághoz fordulhassanak panaszukkal.
A munkában töltött éveik hosszától függően akár öthavi fizetésüknek megfelelő végkielégítéstől estek el azok az egészségügyi ágazatban dolgozók, akik azért vesztették el az állásukat, mert nem fogadták el a foglalkoztatásukra vonatkozó, 2021 márciusában életbe lépett új szabályozást.
Korábban már rámutattunk, hogy a törvényhozás ezzel megsértette az érintettek alkotmányos jogait, ezért 2021 áprilisában a TASZ és a Magyar Helsinki Bizottság az Alkotmánybíróságnak címzett alkotmányjogi panaszmintát készített azoknak, akik nem akarták annyiban hagyni jogaik megnyirbálását.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint nemcsak a már megszerzett tulajdon, hanem a jogszabályokon alapuló „váromány” önkényes elvétele ellen is véd az Alaptörvény. A panasz ennek megfelelően rámutatott: az egészségügyi dolgozók annak tudatában végezték munkájukat akár évtizedekig, hogy ha jogviszonyuk rajtuk kívül álló okok miatt megszűnik, méltányos végkielégítés illeti meg őket. A beadvány arra is kitért, hogy a szabályozás diszkriminatív. 25 év munka után egy közalkalmazottnak nyolchavi, egy honvédelmi alkalmazottnak kilenchavi fizetésnek megfelelő végkielégítés jár, ám egy 25 éve pályán lévő egészségügyi dolgozó, ha nem lépett be az új egészségügyi jogviszonyba, csak háromhavi illetménynek megfelelő végkielégítést kapott, noha ugyanúgy hosszú időn át nehéz és felelősségteljes munkát végzett a jogviszonyának megszűnése előtt.
Csakhogy az Alkotmánybíróság semmi kivetnivalót nem talált a szabályozásban: határozatában úgy ítélte meg, hogy az érintett dolgozóknak nincs alapjuk a végkielégítés követelésére, mivel a közalkalmazotti törvény nem írja elő a végkielégítést arra az esetre, ha a közalkalmazotti jogviszony a törvény erejénél fogva szűnik meg. Diszkrimináció sem valósult meg az Alkotmánybíróság szerint, mert azok, akik nem léptek be az egészségügyi szolgálati jogviszonyba, megszűntek közalkalmazottak lenni, így nem is hasonlíthatók össze a közalkalmazottakkal.
A TASZ és a Magyar Helsinki Bizottság nem ért egyet ezzel a döntéssel. Annak értelmében ugyanis a jogalkotó bármikor kijátszhatja a végkielégítésre vonatkozó szabályokat azzal, hogy törvényi úton szüntet meg foglalkoztatási jogviszonyokat. Ez álláspontunk szerint kiüresíti a végkielégítés nyújtotta védelmet. Szintén nem helytálló az Alkotmánybíróság megközelítése a diszkrimináció kapcsán, hiszen a végkielégítés nem a közalkalmazotti jogviszonyban már nem álló dolgozók jogos várománya, hanem a még közalkalmazotti jogviszonyban álló dolgozóké, éppen a jogviszony megszűnésének esetére. Ezért az összehasonlíthatóság szempontjából nem a jogviszonyváltás elutasítását követő, hanem az azt megelőző időszakot kellett volna az Alkotmánybíróságnak figyelembe venni, amikor még minden érintett közalkalmazottként dolgozott.
Az Alkotmánybíróság azonban nem csupán tartalmilag hibázott, hanem a rá vonatkozó eljárási szabályokat sem tartotta be. A testülethez panasszal fordulók ugyanis semmilyen információt nem kaptak arról, hogy mi lett az általuk benyújtott panasz sorsa. Arról sem tájékoztatták őket, hogy egyáltalán megindult-e az általuk kezdeményezett eljárás, pedig a testület ügyrendje szerint erről minden indítványozót értesíteni kell. Még ennél is súlyosabb mulasztás, hogy az Alkotmánybíróság nem kézbesítette (azaz nem küldte meg) az indítványozóknak az ügyükben meghozott döntést, pedig erre törvény kötelezi. Az Alkotmánybíróság a számos panasz közül kettőt kiválasztott, azokat elbírálta, majd egy honlaphírt jelentetett meg arról, hogy a döntése mindenkire vonatkozik, aki az elvont végkielégítés miatt panasszal élt. Emiatt ma még sokan nem is tudják, hogy az Alkotmánybíróság elutasította jogorvoslati kérelmüket.
Mivel a magyar jogrendszerben már nincs kihez fordulni, az érintettek mehetnek a strasbourgi bírósághoz, amely kártérítést is megítélhet, ha úgy látja, hogy a végkielégítés elvonása, valamint az Alkotmánybíróság eljárására vonatkozó szabályok megsértése csorbítja az emberi jogaikat.
A Magyar Helsinki Bizottság és a TASZ beadványmintát és kitöltési útmutatót készített a strasbourgi eljárás megindításához. Fontos, hogy a bírósághoz csak azok fordulhatnak, akik alkotmányjogi panaszt is benyújtottak, és ezt igazolni tudják. Mivel az érintettek az Alkotmánybíróságtól semmilyen értesítést nem kaptak a panaszuk elbírálásáról, nekik a strasbourgi kérelem beadása előtt az Alkotmánybírósághoz kell fordulniuk egy igazolásért arról, hogy a februári határozat az ő ügyük eldöntését is jelentette. A két szervezet útmutatójában szerepel minta egy ilyen tartalmú igazolás kikérésére is. Fontos az is, hogy az igazolás átvétele után a panaszosoknak négy hónapon belül be kell nyújtaniuk a beadványukat a strasbourgi bírósághoz.
A mintabeadvány és a kitöltését segítő tájékoztató itt érhető el.
Ha az érintett egészségügyi dolgozóként további kérdései
merülnek fel, melyekre az útmutatóból nem kapnak választ, keresse ingyenes jogsegélyszolgálatunkat!
