Futószalagon, automatikusan rendelik el a pszichés problémákkal küzdő emberek zárt osztályon való elhelyezését, a törvényi garanciák szinte egyáltalán nem érvényesülnek – pedig az egyik legsúlyosabb korlátozásról van szó. Lesújtó tapasztalatainkat a Kúria vizsgálata is megerősítette.

Rengetegen keresik meg jogsegélyszolgálatunkat azzal, hogy mit tehetnek, ha ismerősük, hozzátartozójuk zárt osztályra kerül. A sürgősségi és kötelező gyógykezelés elrendelésére nagyon szigorú szabályok vonatkoznak, ugyanis olyan, a büntetőjogon kívüli kényszerintézkedésről van szó, amelyben az érintettet megfosztják személyes szabadságától, bezárják. A kötelező gyógykezelés elrendelése előtt meg kell bizonyosodnia a bíróságnak arról, hogy valóban szükséges a súlyos szabadságkorlátozás.

A gyakorlatban azonban azt tapasztaljuk, hogy nem érvényesülnek azok a törvényi garanciák, amelyek biztosítják, hogy tényleg csak azokat kezeljék zárt osztályon, akik esetében ez feltétlenül indokolt, vagyis, akik magukra vagy másokra nézve veszélyeztető magatartást fejtenek ki. Korábban az Alapvető Jogok Biztosa is erre a következtetésre jutott, most pedig a Kúria állapított meg súlyos hiányosságokat és jogsértéseket a sürgősségi és kötelező gyógykezelés gyakorlatával kapcsolatban. Bár formailag a Kúria a sürgősségi gyógykezelés gyakorlatát vizsgálta, mivel ez szorosan összefügg a kötelező gyógykezeléssel is, az utóbbi kapcsán is tett fontos megállapításokat.

A Kúria joggyakorlat-elemző csoportja összefoglaló véleményében hangsúlyozza, hogy a megalapozatlanul elrendelt sürgősségi és kötelező gyógykezelés következményei visszafordíthatatlanok, tehát rendkívül fontos, hogy megelőzzék ezeket. Ennek érdekében az államnak segítséget kell nyújtania az egészségügyi intézmények számára, hogy mielőbb orvosolják a rendszerszintű problémákat.

Az elemzés kiemeli: önmagában az, hogy valakinek pszichiátriai betegsége van, nem alapozza meg a sürgősségi gyógykezelést. Ezt csak akkor lehet elrendelni, ha az illető a saját maga, vagy mások fizikai épségét, egészségét közvetlenül veszélyezteti. A kórház köteles minden esetben vizsgálni és részletesen indokolni, hogy történt-e ilyen jellegű közvetlen veszélyeztetés – ha nem, akkor az illetőt akkor sem lehet akarata ellenére bent tartani, ha van valamilyen pszichés problémája.

A Kúria viszont megállapítja, hogy a közvetlen veszélyeztető magatartást a kórházak sokszor nem vizsgálják és nem is dokumentálják, csak automatikusan értesítik a bíróságot arról, hogy felvettek egy új pszichiátriai beteget, aki sürgősségi gyógykezelésre szorul.

A beszállítástól számított négy nap elteltével már csak a bíróság dönthet arról, hogy indokolt-e valakit – veszélyeztető magatartása miatt – továbbra is megfosztani a személyes szabadságától és zárt osztályon kezelni, vagyis a sürgősségi gyógykezelés után elrendelni a kötelező gyógykezelést. A bíróságnak küldött értesítésben már számtalan bizonyítéknak kellene szerepelnie, amelyek megerősítik ennek indokoltságát – ehhez képest a Kúria szerint az értesítések legtöbbször a minimális tartalmi követelményeknek sem felelnek meg, semmilyen bizonyítékot nem tartalmaznak.

Ahhoz, hogy a bíró dönteni tudjon a kezelés elrendeléséről, nem elég az értesítés, tartani kell egy helyszíni szemlét is. Ezen nemcsak a pszichiátriai beteg lehet jelen, hanem olyan személy is, akit ő meghatalmazott – ügyvéd vagy rokon. A Kúria az elemzés során 190 esetet vizsgált, és ezek közül egyszer sem volt példa arra, hogy valakinek saját ügyvédje, vagy rokona jelen lett volna a helyszíni szemlén. Pedig tapasztalataink alapján a rokonok, néha még ismerős ügyvédek is szeretnének élni ezzel a lehetőséggel, támogatva pszichiátriai beteg szerettüket, ismerősüket – ám a lehetőségről nem tájékoztatják őket, még a beteget sem, pedig ez nagyon fontos garancia lenne.

A Kúria megállapította, hogy a fontos törvényi garanciák jelenleg szinte egyáltalán nem érvényesülnek, mivel hiányoznak az ehhez szükséges személyi és tárgyi feltételek. A kórházakban súlyos munkaerőhiány van, ezért nem jut idő és energia arra, hogy alaposan dokumentálják ezeket az eseteket, részletesen indokolják a bírósági értesítéseket. Ezt számtalan munkaszervezési hiányosság tovább fokozza: a kirendelt ügygondnokoknak nincs kapacitásuk arra, hogy megfelelően tájékoztassák a beteget a jogairól és lehetőségeiről, ahogy a szakértőknek sincs kapacitásuk rá, hogy még a helyszíni szemle előtt megvizsgálják az érintettet, hiszen általában csak a szemle előtti napon értesülnek a kirendelésről, sőt sokszor még szabad helyiség sincs, ahol szeparáltan, megfelelő körülmények között megtarthatnák a helyszíni szemlét.

A Kúria által vizsgált 190 esetből 185 esetben elrendelte a bíróság a kötelező gyógykezelést. Sajnos nem lehetünk biztosak abban, hogy ez minden esetben megalapozott és törvényes volt. Bár van lehetőség fellebbezésre, de a Kúria szerint az elsőfokú döntésnek nagyon nagy súlya van. Hiszen utólag megállapítható ugyan, hogy a bíróság hibázott és jogellenes volt a zárt osztályi kezelés elrendelése, de ez már nem kárpótolja azokat, akik heteket töltöttek a pszichiátrián jogfosztott helyzetben azért, mert nem voltak meg a szükséges feltételek ahhoz, hogy megalapozott döntést hozzanak az ügyükben.