Bod Tamás: Véres viharsarki történetek

Nyugtalanító kérdésekre keresünk választ három, egymástól független történetünkben, amelynek helyszíne minden esetben Békés megye, a problémák azonban az egész magyar igazságszolgáltatás működését, mechanizmusait érintik. A kérdés: elkerülhetetlenül, vagy részben a bűnüldöző szervek és a hozzá kapcsolódó igazságügyi szakértők szakmai hibájából halt-e meg N. Istvánné békési nyugdíjas asszony és a mindössze 18 éves Cs. Jusztina? Az 58 éves asszonyt az utcán találomra kiválasztva, gyakorlatilag kivégezte az eset előtt egy héttel súlyos bűncselekményeket elkövető férfi, akit ezért még csak őrizetbe sem vettek. A fiatal lányt élettársa nem csupán brutálisan megölte, hanem hétfelé darabolta, s elrejtette a pusztaottlakai bozótos határban. A gyilkos hat évvel korábban kis híján végzett előző élettársával is. Az ügyben egymással ellentétes elmeorvos-szakértői vélemények vannak, amelyek közül a legkorábban készült kizárta a bűnismétlődés veszélyét. Harmadrészt: hogyan fordulhatott elő, hogy a vékonyka „bizonyítékok” dacára nem csupán a vádlottak padjára került Bogya Sándor gyomaendrődi hajléktalan férfi egy rablógyilkosság nyomán, de a Békés Megyei Főügyészség főügyésze életfogytiglani büntetést kért a bíróság által utóbb felmentett, ártatlan emberre. A Békés Megyei Bíróság ítélete lesújtó képet fest a bűnüldöző szervek munkájáról, közben a valódi tettes kézre kerítése sem a nyomozóhatóságnak köszönhető. Az új, immár második nekifutásos perben ugyanaz az ügyész képviselte a vádat. Abszurd, hogy az első és a második esetben is életfogytiglani szabadságvesztést kért a vádlottra. Bár a vádhatóság szerint erre van magyarázat.

I. történet: A darabolós gyilkos

Cs. Jusztina, a 18 évesen megölt és feldarabolt fiatal lány gyilkosa, élettársa, Erdei János volt. A 2008-ban elkövetett gyilkosság után különös visszaesőként elítélt Erdei története thrillereket megszégyenítő. 2001-ben, akkor még alig húszévesen szülővárosában, Békésen, a vele szakítani akaró barátnőjét egy nagyméretű késsel hátulról nyakon, további 14 alkalommal felsőtesten szúrta, majd a földre eső fiatal lány hátát még többször megsebezte. Megtámadta a sikoltozó és hörgő áldozat védelmére a szobába berohanó anyát is, őt hétszer szúrta és vágta meg Erdei, aki aztán elmenekült a helyszínről. A lány életveszélyes sérüléseket szenvedett, amelyeket túlélt, anyja súlyos sérülésekkel került kórházba. Az ötéves börtönbüntetésre ítélt Erdei János 3 év és 10 hónap után, 2005 augusztusában került feltételesen szabadlábra, büntetése 2006. november 5-én telt le.

A szabadságvesztés tényleges letelte előtt, 2006 nyarán a Békés megyei, egy Isten háta mögötti kistelepülésen, Pusztaottlakán – néhány hónapos ismeretség után – élettársa lett az akkor 17 éves középiskolás Cs. Jusztinának. Az együttélésből gyerek is született, de a lány alig egy évvel később már szakítani akart Erdeivel. A férfi ezt nem akarta elfogadni, ezért 2007. június 18-án, egy veszekedés után brutális kegyetlenséggel megölte három hónapos gyermeke anyját, majd a holttestet hétfelé darabolta, a darabokat pedig egy több kilométeres sugarú körben rejtette el a kis viharsarki falu mellett elterülő bozótos pusztában.

Alig néhány év leforgása alatt két, nagyon hasonló élethelyzetre a lehető legszélsőségesebb választ adta Erdei, akit felkerestünk a szegedi Csillag Börtönben. Mint kiderült, az első, 2001-es esetben sem rajta múlott, hogy az akkori élettársa nem halt meg. A börtönbeszélgetésen az életfogytiglani szabadságvesztésre ítélt fiatalember elmondta, hogy mindkét esetben azért rántott kést és azért akart ölni, „mert ha nem lehet az enyém, akkor másé se legyen a nő”.

Három elmeorvos, egy eset

Erdei Jánosról, két súlyos bűncselekménye kapcsán, három elmeorvos szakértői vélemény született, amelyek az események tükrében érdekes ellentmondásokat tartalmaznak arról, vajon a férfi esetében joggal kellett volna-e tartani az igazságszolgáltatásban dolgozóknak a bűnismétlődés veszélyétől vagy sem.

Az első a 2001-es eset után, a második és a harmadik pedig a 2007-es gyilkosságot követően készült. Ez utóbbi kettő több ponton ellentmondásban van a legelsőként elkészülttel. A legkorábban megfogalmazott azt állította, hogy az elkövető „egészében az enyhefokú gyengeelméjűség szintjén áll. Emiatt a terhére rótt cselekmény következményeinek felismerésében és abban, hogy ezen felismerésnek megfelelően cselekedjen, az enyhe és a közepes fok határán korlátozva volt.” A dr. Csémi Katalin és Dobi Sándor elmeorvos-házaspár végkövetkeztetése szerint „Nála az elmeműködés kóros állapotából eredő bűnismétlődés fokozott veszélye nem áll fenn, pszichiátriai kezelése ilyen okból nem szükséges.”

A 2007-es darabolós gyilkosság után a nyomozó hatóság és a védelem indítványára két újabb elmeszakértői vélemény született a vádlottról, az egyiket a Szolnoki Igazságügyi Orvos-szakértői Intézet készítette 2007 júliusában, míg a másikat 2008 elején a dr. Ilia Katalin pszichiáter és dr. Szalay Ágnes alkotta igazságügyi elmeszakértői páros. E két utóbb készült szakvélemény a korábbival szemben viszont már egyértelműen kimondta, hogy Erdei bizonyos fokú személyiségzavarban ugyan szenved „ez azonban nem éri el az elmekóros állapot szintjét”, másrészt a vádlott „nem szenved és a terhére rótt bűncselekmény elkövetése idején sem szenvedett olyan kóros állapotban – így különösen elmebetegségben, tudatzavarban, gyengeelméjűségben, szellemi leépülésben, illetve személyiségzavarban –, amely a beszámítási képességét korlátozta vagy kizárta volna.”

A 2007-es gyilkosság kétségkívül nem erősíti az első, 2001-es szakértői véleményt, ám nem is feltétlenül cáfolja. Ugyanakkor az első szakvélemény olyan elmekórtani állapotból fakadó bűnismétlődés veszélyét nevezi csekélynek, amelyet a másik két vizsgálat meg sem állapított. Ilyen formán eldönthetetlen a szakértői kompetencia és felelősség kérdése. A szakértői vélemények abban is vitatkoznak egymással, hogy fennáll-e az elmebetegség vagy sem. Erdei beszámítási képességeit illetően az elsővel szemben a másik kettő gyökeresen más megállapításra jutott.

Az orvos szakértői rendszer belső működési modellje alapján az előbb készített szakértői vélemények készítői akkor sem kapnak visszajelzést, ha szakértésüket részben vagy egészben egy évekkel vagy évtizedekkel későbbi vizsgálat megcáfolja. Az is kérdés, hogy mit és hogyan cáfol(hat) meg, mert az időmúlásra való hivatkozásba sok minden beleférhet. Az adott bűnelkövetőről utóbb készített szakértői vélemények írói viszont ismerik az előzőleg készültet.
Mint említettük, a 2007-es gyilkosság kapcsán két elmeorvos szakértői vélemény szültetett Erdeiről. Minthogy ez a két szakvélemény egybevágó jellemzést adott a vádlottról, így az emberölés miatti büntetőperben összevetésük, s ennek kapcsán az Egészségügyi Tudományos Tanács előtti ütköztetésük nem volt indokolt. Ez a két, csaknem egybehangzó elmeorvosi szakvélemény sem teljes egészében, hanem csak az idézett, de elhanyagolhatónak nem nevezhető pontokon mondott ellent a 2001-esnek.
Szemben a legelsővel, a két utóbb készült elmeorvosi szakvélemény mellett tette le a voksát, és ezeket fogadta el a darabolásos gyilkosság ügyében meghozott ítéletében a Békés Megyei Bíróság 2008 áprilisában. Ebben „bizonyítottan téves megállapításnak” nevezi azt az Erdei Jánosról korábban készült szakvélemény egyik, már idézett passzusát, amely szerint: „Nála az elmeműködés kóros állapotából eredő bűnismétlődés fokozott veszélye nem áll fenn, pszichiátriai kezelése ilyen okból nem szükséges.”

„Egyetlen bírói ítélet sem nevezhető teljes egészében egzaktnak és objektívnek. Szubjektív és élettapasztalaton alapuló motivációk is közrejátszhatnak a döntés meghozatalában. Ebben az esetben – legalábbis részben – nagy valószínűséggel ez történt. A bíró állást foglalt egy évekkel azelőtti és két utóbb készült, egymásnak részben ellentmondó elmeszakértői vélemény között” – mondta az üggyel megismerkedő, neve mellőzését kérő tanácsvezető bíró.
Máshonnan közelített a bíróság szerinti „bizonyítottan téves megállapításhoz” dr. Ilia Katalin, aki az ügyben szakértőként működött közre. Megkeresésünkre személyiségjogi aggályokra hivatkozva részletekről nem nyilatkozott, de némi értetlenségét fejezte ki a bíróság következtetésével kapcsolatban. Mint fogalmazott, az első szakvélemény – amely tudomása nélkül került szembe az általuk készítettel – csak tisztán elmekórtani okokból mondta ki a bűnismétlődés fokozott veszélyének elhanyagolható esélyét. Mint fogalmazott, azt soha nem lehet kimondani, hogy valaki – nem elmekórtani ok miatt – mikor követhet el, akár ismétlődően is, egy súlyos vagy kevésbé súlyos bűncselekményt.
Az elmeorvos szakértői vélemények között állást foglaló bírósági döntésnek, és az ebből levezetett, bár részben vitatott szakmai véleménykülönbségnek – amelyek mögött mégis egy súlyos bűncselekményeket elkövető ember és áldozatai állnak – sem igazságszolgáltatási, sem elmeorvosi szakmai értelemben nincs következménye. Sőt, a visszacsatolás sincs meg. Esetünkben a dr. Csémi és Dobi elmeorvosi páros hivatalos és informális úton sem értesült arról, hogy szakvéleményüknek egyik fontos megállapítását nem fogadta el a bíróság.

Az Erdei által elkövetett bűncselekmények tekintetében a bekövetkezett bűnismétlődés tényét tudjuk megerősíteni. Ennek oka a három elmeorvosi vizsgálat nyomán is homályban marad. A börtönben Erdeivel folytatott és a már idézett beszélgetés szerint ennek magyarázata a kóros féltékenység lehet.
Kísérletet tettünk, hogy beszéljünk a dr. Csémi Katalin és dr. Dobi Sándor szakértői párossal. Az időközben nyugdíjba vonult házaspárnak csupán annyit említettünk a telefonban, hogy szakvéleményük egyes részeit utólagosan más értékelésekre alapozva felülírta a bíróság. Ehhez hozzátettük, hogy az ügy a háttérében egy 18 éves lány halála állt. Ám ennek ellenére elzárkóztak a személyes találkozás lehetőségétől.

Időzített bomba

Az elmeorvosi szakvéleményekkel szemben a faluban sokan egyértelműbbnek látták a veszélyeket. Erdeit a gyilkosság utáni büntetőperben a Békés Megyei Bíróság tanácsa előtt több tanú is „időzített bombaként” jellemzett.

„Kannibál, kannibál!” – kiáltozta az utolsó szó jogán a bírósági teremben Bódi Anna is, a megölt és feldarabolt Cs. Jusztina édesanyja, akit ki is kellett vezetni a tárgyalóteremből. Erdeit eredetileg örömmel fogadták otthon, Békésen, amikor a korábbi súlyos bűncselekménye után kapott büntetése háromnegyed részének letöltése után szabadult. „Akkora ünneplést csaptak, mintha lakodalom lett volna” – emlékezett vissza ő maga is az első szabadon töltött napra, 2005. augusztus 6-ára. Utána azonban mégsem maradt otthon, ahol nem is marasztalták. Békésről egy Békéscsaba melletti kis faluba, Pusztaottlakára került, ahol a nagyanyja fogadta be. Erdei azzal is indokolta Pusztaottlakára költözését, hogy így közelebb lehetett egy korábbi kapcsolatából született, négyévesen meghalt kisfiához, akinek Medgyesegyházán van a sírja.
„Úgy gondoltam, hogy egy faluban normálisabb asszonykának valót találok magamnak, aki nem jár diszkóba, és nem drogozik” – indokolta meg Pusztaottlakára költözését.

Új lakhelyén mindenki tudni vélte, hogy Erdei börtönből jött, aki azonban nem árulta el miért is volt börtönben, azt mondta, hogy egyszerű diszkóverekedésbe keveredett, ezért csukták be. A börtönviselt fiatalember nagyanyjának portája Cs. Jusztináékkal volt szomszédos. Itt Erdei hamar felfigyelt a lányra, aki Mezőhegyesre járt középiskolába, és feltett szándéka volt, hogy kitörve a falusi nyomorból, Rendőrtiszti Főiskolára megy. A két fiatal gyorsan összejött, s néhány hónap után Erdei át is költözött a szomszédos házba. S bár az élettársi kapcsolat révén a két család is találkozott, Erdei Békésen élő szülei sem árulták el, miért volt a fiúk börtönben. Jusztina édesanyja, Bódi Anna kérdésünkre kitartott amellett, hogy ezt ők mindvégig nem tudták, míg Erdei a szegedi Csillagbörtönben azt mondta érdeklődésünkre: Jusztinának elmondta az igazságot, de ő azt válaszolta: „mindez nem érdekli.”

A tárgyalás során több tanú is részletesen beszámolt a gyilkosságot megelőző végzetes időszakról, elmondták, miért is tartották a faluban Erdeit veszélyesnek, amolyan „időzített bombának”. A vallomások szerint, ha ideges vagy féltékeny volt, akkor viszonylagos rendszerességgel szétverte a vályogból készült házikót, de nem volt ritka, hogy megütötte élettársát és anyját is. A börtönben egyébként maga mesélt el egy történetet, amikor a helyi védőnőt, saját kifejezése szerint, „felkente a falra”. A 2007 márciusában született kislányukat vitte el éppen a kötelező oltásra, de a védőnő szóvá tette, hogy ő nem vihette volna. Erdei ezt úgy értelmezte, hogy a kislányt elvehetik tőle és dühbe gurult. „A lányomat nem veheti el senki tőlem, mert azért ölök” – mondta ekkor.

A tárgyaláson elhangzott, hogy tragikus napon, 2007. június 18-án délután fát mentek lopni a pusztaottlakai határba. Ehhez kerékpárt, csákányt és egy zsebkést vittek magukkal. Útközben dinnyét loptak, többször szeretkeztek is, majd összevesztek. Cs. Jusztina azt mondta, elhagyja Erdeit, és viszi a kislányt is. A vita hol felerősödött, hol csendesedett, miközben késő délután Erdei hazament vízért. A vita világosban, de már este 8 óra után ismét felerősödött. A két fiatal kiabált egymással, a lány arcon köpte Erdeit, amire a férfi pofon vágta, a lány a földre esett. Ekkor került elő a csákány, amivel fejbe vágta élettársát Erdei, majd többször szívtájékon szúrta áldozatát, aki azonban még ekkor is mozgott és hörgő hangokat adott ki. Ezért újra a csákányért nyúlt, s úgy sújtott le többször. A tárgyalásra megidézett orvos szakértőktől tudjuk, hogy a fiatal lány koponyája beszakadt.

A szörnyű tett után Erdei hazaindult, de útközben elhatározta, hogy a holttestet eltünteti, ezért visszafordult. Így fél órával a gyilkosság után a nála lévő szerszámokkal hét felé vágta áldozatát, fejét, valamint törzse egy részét a közelben, a bokrok alatt rejtette el. Míg a törzs másik részét és a végtagokat gumipókkal felkötötte a biciklijére, és három kilométerrel odébb próbálta eltüntetni.

Párja eltűnése miatt hazugságokba keveredő Erdeit – aki hol azt mondta, elrabolták élettársát, hol azt, hogy a román határon áttévedve a határőrök elvitték – egy hét múlva mutatta meg a maradványokat a rendőröknek, amelyekből nem lehetett pontosan rekonstruálni a történteket. Így Erdei vallomására kellett hagyatkozni. A férfi a börtönben kérdésünkre elismerte, hogy bár elrejtette élettársa földi maradványait, de hangsúlyozta, nem menekült el, szándékában állt feladni magát. „Nem volt semmi pénze, ezért nem tudott menekülni. Kisnyugdíjamból én tartottam el a lányomat és Erdeit is. A lányom eltűnése utáni egy hétben azért nem jártam úgy, mint Jusztina, mert a kicsit állandóan a karomban tartottam. Ezért nem mert megütni” – mondta Bódi Anna.

Cs. Jusztina meggyilkolásáért a Békés Megyei Bíróság ítéletét a Szegedi Ítélőtábla helyben hagyta, így életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntette Erdeit, aki leghamarabb 30 év múlva, 2037-ben bocsátható feltételesen szabadlábra. Másodszori – és 2009 januárjában közel másfél éves – rács mögötti életének első látogatója volt a cikkíró.
„Semmi más vágyam nincs, mint hogy egyszer szabadulok, megkeresem a lányom, és megsimogatom a kezét. Aztán meg is halhatok” – mondta a börtönben Erdei. A bíróság előtt az utolsó szó jogán megbánta a tettét, s azt mondta, most is szereti Jusztinát.

II. történet: emberölési per második nekifutásra

2008 novemberében Gyulán, a Békés Megyei Bíróságon egy gyomaendrődi gyilkossági ügyben olyan büntetőper kezdődött, amelyben korábban egy másik embert már majdnem elítéltek. Az ügyész ugyanaz volt ekkor is, mint másfél évvel előtte, amikor az akkori perbeszédében a legsúlyosabb büntetést, életfogytiglani szabadságvesztést kért a vádlottra, egy hajléktalan férfira. Csak egy paraszthajszálon múlott, hogy nem került örök életére börtönbe Bogya Sándor, amiért a gyanú szerint 2005 augusztusában gyomaendrődi otthonában megölte, kirabolta és megbecstelenítette a 76 éves özv. K. Bélánét. A férfit végül másféléves hercehurca után, 2007. január 25-én a bíróság a vádak alól felmentette, és szabadlábra helyezte, majd előkerült – igaz, legkevésbé a rendőrség jóvoltából – az igazi gyilkos is. Kiderült ugyanis, hogy az első büntetőper vádlottja esetében a bizonyítékokkal, a vallomásokkal és az időpontokkal kapcsolatban szinte semmi sem stimmelt. (Utóbb, 2007 szeptemberében a Szegedi Ítélőtábla hatályon kívül helyezte az első fokú felmentő ítéletet, és új eljárásra kötelezte az első fokú bíróságot, azonban 2008 júliusában a Békés Megyei Főügyészség ejtette a vádat Bogya Sándor ellen.)

Ez a furcsa eset egyrészről azt bizonyíthatja, hogy a bíróságon végül győzött az igazság, hiszen mégiscsak felmentették az ártatlan embert, másrészt viszont súlyos kérdéseket vethet föl a bíróságok úgynevezett váderedményességének megalapozottságával kapcsolatban. Egy, az ügyet ismerő jogász úgy jellemezte a történteket, hogy ezek szerint mégsem mindig jön be az az ügyvédek között ismert, és a büntetőeljárások fonákságait kipellengérező aforizma, amely szerint „az ügyészség ítéletet hoz, és a bíróság kihirdeti azt.”
2008-ban a Békés Megyei Főügyészség váderedményessége az országban a második legjobb, 98,7 százalék volt.

A gyomaendrődi gyilkosság első büntetőperének végén a Békés Megyei Bíróság 2007. januári ítélethirdetésében Domokos Jenő bíró felmentette a vádak alól és szabadlábra helyezte Bogya Sándort, egyben ízekre szedte a vádat és bírálta a nyomozati munkát. Rendőri és ügyészi körökben nevük mellőzését kérve többen kifejtették, hogy a „sajátos tárgyalási stílust” képviselő büntetőbíró „közismert rendőr- és ügyészellenessége” is visszaköszön az ítéletből. Ez a már-már önfelmentésnek ható magyarázat viszont nem számol azzal, hogy a vád alá helyezett, s utóbb a legsúlyosabb büntetéssel fenyegetett vádlott ártatlan volt.

A hosszabb ideje hajléktalan és többször büntetett Bogyát a 2005-ös gyilkosság után három héttel vette őrizetbe a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság, majd 1 év 5 hónapot töltött előzetes letartóztatásban. Egy hamis tanú, egy – mint utóbb kiderült – rosszul emlékező szemtanú, egy messze nem egyértelmű eredményt hozó poligráfos vizsgálat, egy több mint aggályosan tárolt anyagminta-maradvány és két szagminta alapján emeltek vádat ellene. Névtelenségüket kérő rendőrségi forrásaink tagadták, hogy szerepet játszott volna a gyanúsításban és a vádemelési javaslatban az, hogy a nagy közfelháborodást kiváltó ügyben a rendőrségen óriási volt a nyomás, hogy minél előbb eredményt mutasson fel. A rendőrök szerint az sem játszott szerepet, hogy a férfit 1996-ban 5 évi börtönbüntetésre ítélték szemérem elleni erőszak miatt. De nézzük részletesen, hogyan is ítélték el Bogyát?

Az ízekre szedett vád

A rendőrség a tett helyszínén talált részben értékelhető, részben értékelhetetlen lábnyomokat és ujjlenyomatokat, ám egyiket sem tudta Bogyához kötni. A tettes a kerítésen át mászott be az udvarra, majd a kamraablakon átpréselve magát jutott be a házba. A kert tele volt lábnyommal, mert a kérdéses éjszakán és hajnalon hatalmas nyári zápor söpört végig Gyomaendrődön. De nem volt Bogyától származó DNS-minta, sőt Bogyától származó hajszál- vagy szőrszál sem, s mindvégig hiányzott akár a részleges beismerő vallomás is, ráadásul az időpontok sem egyeztek.

Az első fokú ítélet szerint a vád az időpontok tekintetében iratellenes. A vádirat szerint a gyilkosság 2005. augusztus 3-án 16 óra 30 perc és augusztus 4-e 16 óra között történt. A 76 éves asszony fia, K. Béla ekkor látta utoljára élve az anyját, s a második időpontban fedezte fel a bűncselekményt. Csakhogy a helyszínen készült orvos szakértői vélemény kimondta, hogy a halál a tett felfedezése előtt 10-24 órával állt be. Így annak legkésőbbi lehetséges időpontja augusztus 4-e reggel lehetett. Ez Bogya rekonstruált mozgása, tartózkodási helye, alibije miatt gyakorlatilag kizárta, hogy ő az elkövető. Ám erre furcsa mód sem a nyomozóhatóság, sem az ügyészség nem volt tekintettel.

Bogya nem csak hajléktalan, hanem súlyos alkoholista is, aki nemegyszer – éppen a cselekmény időpontjában is – olyan részeg volt, hogy viskójának ágyában hevert, miközben – ahogy társai és saját vallomásából kiderül – ketten vele voltak. Részegségében Bogya gyakran össze is vizelte magát, ruházata elhanyagolt, piszkos és gyűrött. Ehhez képest az egyik szemtanú, Tóth Árpádné nyomozati szakban tett vallomása szerint augusztus 3-áról 4-ére virradó hajnalon kiment a kertjébe, ahonnan „egy tiszta ruhában, fehér pólóban” sétáló személyt látott, akinek „meg volt fésülve a haja, ami nem volt vizes”. Ezt megemlítette szomszédasszonyának, hozzátéve, hogy ennek a férfinak „az orra olyan dudoros” volt. Erre, máig nem tudni milyen logikai szál mentén, a szomszédasszony azt mondta, „ő csak a Bogya lehetett”.

De érdemes végigkövetni a vallomások tükrében, hogy a kérdéses napokon merre járt és mit csinált Bogya. 2005. augusztus 3-án délelőtt – ekkor még élt az idős asszony – Bogya két társával, Deák Sándorral és Sallai Mihállyal, biciklin bement Gyomaendrődre. Alkalmi munka fejében egy régi kazánt kaptak megbízójuktól, amit később eladtak. (A három hajléktalan férfi egy Gyomaendrőd melletti tanyán lakott.)

Bár a három alkoholista hajléktalan vallomásában időnként felcserélte a napokat, a bíróság által rekonstruált történet ezeket az ellentmondásokat tisztázta. Eszerint a kazán eladása után a napot a három férfi italozással töltötte különböző kocsmákban, majd vettek 4 liter kannás bort is, amit „hazavittek”. Együtt, egyidőben értek haza, ahol a vacsorakészítés és újabb ivászat után aludni tértek, minden bizonnyal teljesen részegen. Igaz, Bogya külön szobában aludt.

Másnap, augusztus 4-én reggel a három férfi kerékpárral együtt indult a városba, hogy az Endrőd és Vidéke Takarékszövetkezetben Bogya felvegye a neki járó 12 ezer 200 forintos szociális segélyt. Ez kora délelőtt történt meg. Az orvos szakértői vélemény szerint a meggyilkolt nyugdíjas asszony ekkor már legalább 3-4 órája halott volt, miközben Bogya nem vált el lakótársaitól.

Pénzhez jutva a nap további részében a csapat újabb kocsmákat keresett fel, sok fröccsöt ittak, és szokásuk szerint ismét jócskán berúgtak. Az utolsó kocsmánál 14 és 16 óra között, pontosan meg nem határozható időpontban, Bogya elvált társaitól azzal, hogy telefonálni megy. (A megölt asszony fia nagyjából ebben az időpontban fedezte fel a gyilkosságot, amely előtte egy vagy fél nappal történt.)

Bogya két társa a csaknem egész napi italozás után késő délután érkeztek a tanyára, míg Bogya 2-3 órával később. Elmondása szerint részegsége miatt árokba esett, fának ment, ezért a hátán, az arcán és a kezén megsérült. Csak biciklijét tolva jutott haza. A sérüléseket csak másnap, augusztus 5-én vették észre társai Bogyán, aki ezen a napon többször egyedül járt a városban, ahol mindenki a gyilkosságról beszélt. Ezen a napon éjfél körül ért haza Bogya, aki augusztus 6-án egyik társának elmondta, hogy az emberöléssel kapcsolatban „tik is képben vagytok”.

Ez feltehetően nem jelentett más, mint hogy az álmos és unalmas kisvárosban történt gyilkosság óriási visszhangot váltott ki, a rendőrség hihetetlenül nagy erőkkel nyomozott és széles körű adatgyűjtést végzett. A meggyilkolt asszony 2003-ban meghalt férje fiúkkal együtt 2001-ig darálót működtetett a házban. Így a rendőrség látókörébe hihetetlenül sok ember került, akik korábban idejártak, és helyismerettel rendelkezhettek.

A Békés Megyei Bíróság Bogya Sándort felmentő ítélete végül jogosan abból indult ki, hogy az eredeti ítélet logikailag teljesen abszurd helyzetet mutatott be.

„A vádlott – Tóth Árpádné tanúvallomásának tükrében – színészi képességeiről is ismertté válna, tehát arról, hogy eljátszotta Sallai Mihálynak és Deák Sándornak az ittas lefekvését, a pénzhez jutás és a közös főzés adta nyugalmat a tanyán, majd a reggeli együttébredést, sőt az elkövetés után – mert azért az túlzás lenne, hogy esős, sáros időben a sértetti kamraablakon történt bemászás után feltűnően tiszta marad a ruházata – hazament a tanyára, az alvó Sallai Mihály és Deák Sándor előtt észrevétlenül átöltözött erre az esetre készített tiszta ruhájába, és megfésülködött, majd a még mindig alvó Sallai s Deák figyelmét kijátszva újból elment sétálni a lakóház közelébe. Ezen a ponton az események logikai valószínűsége végső soron abszurddá válik” – áll az ítéletben. Ehhez a bíró hozzátette, ráadásul Bogya olyan körmönfontan járt el, hogy a sértett megölését arra a hajnalra tette, amikor felvette szociális juttatását, így úgy tűnhetne esetleges számonkérésekor, hogy nem is volt szüksége pénzre.
„(…) a védekezése szempontjából a legalapvetőbb összefüggéseket sem felismerő vádlott (mindennek) nyilvánvalóan nem tudott megfelelni” – szögezte le az ítélet.

Volt az ügyben egy további tanú, Balázs István, aki azt vallotta a nyomozás során, hogy Bogya azt mondta neki korábban: „a nénit meg fogja ölni a pénzéért.” Majd megtudta, hogy „egyszer csak megtörtént a dolog”. Ám állítását semmivel nem tudta alátámasztani. A Bogya Sándorra fókuszáló, egyben félresiklott rendőri munka sem tudott igazán mit kezdeni ezzel az utóbb megcáfolt kijelentéssel.

Nyomtalan nyomok

Nem csak az időpontok és tanúvallomások, hanem egy bűnjelként azonosított mikromaradvány esetében is erős aggályait fejezte ki a Bogyát felmentő első fokú ítéletében a bíróság. Súlyos megállapítása ennek az ítéletnek, hogy a Bogya Sándortól lefoglalt ruha, köztük egy virágmintás törölközőben talált egyetlen mikromaradvány eredetének hitességét megkérdőjelezte a büntetőtanács. A nyomozók a ruházat egyes részeit, köztük az említett törölközőt 1 hónapos késedelemmel küldték át a BM Bűnügyi Szakértői Kutató Intézetébe, ráadásul előtte szabálytalanul tárolták. Egészen pontosan: szárították. Az egyetlen darab mikromaradvány szivacstörmelék volt, amely megegyezett a meggyilkolt asszony ruhadarabjaiban felfedezett anyagmaradvánnyal, amely a helyszínen található fotelek szivacsbetétéről kerülhetett oda.

A folyamat érdekes. Bogya Sándortól 2005. augusztus 19-én – más ruhaneműkkel együtt – foglalták le a törölközőt, amelyeket elküldtek a bűnügyi kutató intézetbe. Egy hónappal később – az említett hosszú és szabálytalan, szárításos tárolás után –, szeptember közepén kiegészítő szakvéleményt kért a rendőrség szakértőktől, azzal a konkrét kérdéssel, hogy Bogya ruházatában található-e olyan anyagmaradvány, amely a meggyilkolt asszony ruházatában volt. 2005. október végén készült el az ezzel kapcsolatos szakértői vélemény, amely kimondta, hogy a virágmintás törölközőben egyetlen egyező mikromaradványt találtak.

„Másfél hónappal a szakértői vélemény elkészülte előtt honnan tudott a nyomozóhatóság arról, hogy Bogya Sándor törölközőjében szivacstörmeléket kell keresni?” – kérdezte az első fokú ítélet indoklásában Domokos Jenő bíró.
Ahogy a Békés Megyei Bíróság nem tartotta bizonyító erejűnek a Bogyával készített poligráfos vizsgálat eredményét sem. Másrészt a bíróság kifejtette: „A vádlott a bűncselekmény tagadását illetően annak ellenére sem tört meg az eljárás alatt, hogy mintegy 1 év 5 hónapon át tartó előzetes letartóztatása alatt a nyomozóhatóság a beismerő vallomás elérése érdekében a törvényben tiltott módszert alkalmazott, a vádlott hajszála nem került elő a gyilkosság helyszínén, az ügy vizsgálója erről nem rendelkezett objektív adattal.”

De talán ennél is különösebb a helyszínen rögzített szagminta kérdése. Két, egymástól független vizsgálat során két erre speciálisan kiképzett kutya is egyértelműen bejelzett Bogya Sándor szagmintájára. Szakértők egybehangzó állítása szerint: a kutyák szinte soha sem tévednek.

Hogyan lehetséges ez? A nyomozás során, a vádiratban és a tárgyaláson elhangzottak között sem merült fel olyan adat, amely a legcsekélyebb mértékben is megkérdőjelezte volna, hogy a gyomaendrődi lakóházba nem egy behatolás történt. Így minden egy cselekménysorhoz köthető: a behatolás, az erőszakoskodás, a gyilkosság és a pénzkazetta elvitele, benne 40 ezer forinttal, és az egyetlen tettes távozása a helyszínről. Most már nagy biztonsággal azt is tudjuk, hogy ez a tettes nem Bogya Sándor, hanem Havancsák János László volt, akit a Békés Megyei Bíróság 2008. november közepén életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt. Jogerős ítéletet a Szegedi Ítélőtábla hoz majd az ügyben.

Két eset lehetséges: a gyilkosság után mégis járt Bogya a helyszínen. Ez azonban a fentebb vázoltak szerint teljességgel kizárható. Vagy a szagmintákat valahol valakik manipulálták, de erre nézvést nincs semmilyen bizonyíték. Egy jókora kérdőjel azonban van.

A rendőrség és az ügyészség által hangsúlyosan kezelt szagmintát Bogya Sándor büntetőperének ítélete gyakorlatilag partvonalon kívül helyezte. Egy, az ügyet jól ismerő szakember elmondta, ha ezzel kapcsolatban nem merült volna fel a manipuláció lehetősége, a szagminta akkor sem vehető figyelembe önálló bizonyítékként. Sem ebben, sem más esetben.

Szabadlábon a gyilkos

A Békés Megyei Bíróság 2007. január 25-ei felmentő ítéletében úgy helyezte szabadlábra Bogya Sándort, hogy senki semmit nem tudott a valódi gyilkos kilétéről. Mint látni fogjuk, kézre kerítésében a rendőrség nem játszott főszerepet.

A meglepetés erejével hatott Gyomaendrődön, amikor az emberek megtudták, Bogyát kiengedték a börtönből. Az információhiányos és zavarodott légkörben legtöbben a bíróságot szidták, s csak annyit mondtak, hogy „szabadon engedték a gyilkost”. Ezt a helyi lapok is átvették, azzal a kiegészítéssel: „ha ő volt a tettes, ha nem, a gyilkos szabadlábon van.” Máig nem moderált internetes fórumokon halált követeltek a hozzászólók Bogyára. Az 1 év 5 hónapot rács mögött, előzetes letartóztatásban töltött Bogyánál csak szabadulása után másfél évvel ejtette a vádat a Békés Megyei Főügyészség, miután önhibájából képbe került a minden valószínűség szerint valódi tettesnek tekinthető Havancsák János László.

Bogya szabadon engedése után Havancsák feltehetően elbizonytalanodott. Névtelen leveleket írt és utcai telefonfülkékből azzal hívta a rendőrséget, hogy „bizalmas információkat tud a gyilkosságról”. Ám jelzéseit nem vették komolyan, kérése ellenére egyszer sem kapcsoltak neki telefonon általa elfogadhatónak tartott, magasabb rangú nyomozót. A nyomozók talán soha nem jutottak volna el a tettesig, ha nem segít egy volt gyomaendrődi rendőr, a ma kertépítéssel foglalkozó Hermann Mihály.

A volt rendőr régről ismerte Havancsákot. 2007 tavaszán a kocsmából jövet röviden megemlítette Hermann-nak, hogy tud valamit a lassan két éve megoldatlan gyilkosságról, de hozzátette, hogy ehhez a bizalmas információhoz diszkréció kell. Aztán hetek múlva eredt meg Havancsák nyelve. Elmondta Hermann-nak rendőrségi kálváriáját, hangsúlyozta: „őt nem veszik komolyan”, majd pedig arról beszélt, hogy a kérdéses éjszakán járt a meggyilkolt idős asszony házánál, és a félig lehúzott roló mögött egy hosszú hajú férfit látott. A volt rendőr elsőként sem elhinni, sem elutasítani nem tudta magában a történetet. Érdeklődésünkre elmondta, a gyanú ott motoszkált benne, mert évekkel ezelőtt idős embereket raboltak ki a város külterületén, s akkor nem zárta ki, bár bizonyítani sem tudta, hogy e mögött Havancsák állhatott.

A volt rendőr ezek után ígéretet tett Havancsáknak, hogy összehozza magasabb rangú rendőrökkel. Így Havancsák János László belesétált a saját maga által állított kelepcébe. Az események gyorsan követték egymást, az új információkkal szolgáló tanúból gyorsan gyanúsított és vádlott lett, akit időközben első fokon a Békés Megyei Bíróság életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélt. Az ügyész ugyanaz a Haraszti János volt, aki Bogyára is a legsúlyosabb büntetést kérte.

A Békés Megyei Főügyészség sajtószóvivője, Futó Sándor szerint ez sem szakmailag, sem etikailag nem aggályos. Mert mindkét esetben a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján és legjobb meggyőződése szerint döntött az ügyész.
„Amikor összetalálkoztam Havancsák Jánossal, akkor ott tartott, hogy nem ír több levelet a rendőrségnek, és nem is hívja őket, mert jelezéseit nem veszik komolyan” – mondta érdeklődésünkre Hermann Mihály, akinek a közreműködésével a rendőrség ölébe pottyant a valódi tettes.

A csaknem másfél évig jogtalanul előzetesben tartott Bogya Sándor az önérdek-érvényesítés minimumának sem képes eleget tenni. Máig nem kezdeményezett vagyoni kártalanítást jogtalan fogva tartása miatt. Kirendelt védője, Vozár István 2007. januári felmentése óta nem látta a hajléktalan Bogyát.

III. történet: Akit a nyílt utcán kivégeztek

Paral Attila, a Békés Megyei Főügyészség ügyésze 2008. szeptemberi vádbeszédében „kivégzésszerű mozzanatnak” értékelte a megyei bíróság előtt, ahogyan Bondár Sándor 2007. november 24-én, késő délután Békésen, a nyílt utcán hátulról leszúrta N. Istvánnét. Az 58 éves asszonya helyszínen meghalt. A nyomozás adatai szerint Bondár találomra választotta ki az egyébként piaci árusként ismert nőt, mert pénztárcát látott a kezében. A gyilkosság idején közepesen részeg férfinak italra és cigarettára kellett a pénz, mert hitelre már nem szolgálták ki sehol, ezért a belvárosi utcán kiválasztott ember után ment, s amikor utolérte, akkor kabátja alól előhúzta kését és többször döfött. Amikor a védekezésre képtelen asszony már a földre esett, még többször nyakon is szúrta. A hétezer forintos zsákmánnyal Bondár egy közeli boltba ment, ahol sört és cigit vett, mire azonban a sört kibontotta volna, a kiérkező rendőrök őrizetbe vették. Utóbb kiderült, azt sem tudta, hogy nőt vagy férfit ölt meg. A békési rémként emlegetett Bondár Sándor egyhetes ámokfutása ért itt véget.

Nem ez volt az első

Bondár éppen egy héttel e gyilkosság előtt, egy szombat reggel Békésen, a Kert Presszóban ivott. Pénzre volt szüksége, ezért ismerősének, Méhes Sándornak egy bicskát kínált fel megvételre. Méhes, mivel nem kellett neki, nem vette meg.
Az idős férfi ezután még megitta a nagyfröccsét, majd távozott. A mozgáskorlátozott Méhes csak úgy tudott járni, hogy jobb oldalán a kerékpárját tolta, arra támaszkodott. Bondár azonban – rendőrségi vallomása szerint –„visszautasítás miatti felháborodásában” utána ment. Amikor mellé ért, akkor jobb kezével átkarolta az idős ember felsőtestét, míg a bal kezében tartott késsel megszúrta mellkasát és a hasát. A két szúrás után a férfi visszament a presszóba, tovább italozott, míg Méhest az arra haladó ismerőse elkísérte nővére lakására, ahonnan mentőt hívtak. Sérülései nyolc napon túl gyógyulóak voltak, ráadásul, mint azt a későbbi kórházi látlelet és az utólagos orvos szakértői vélemény egyértelműen kimondta, a kórházi műtéttel a sértett életét mentették meg. Azóta Méhes hosszú gyógykezeléseken van túl, kivették a fél veséjét, 25 százalékos munkaképességbeli romlás következett be nála.

A két késszúrás után egy héttel, 2007. november 24-én délután Bondár Békésen, malomasszonykerti házában az ágyán pihent. A ház melletti földterületen Szekerczés Sándor szántott traktorával, ám a munkagép zajától Bondár nem tudott aludni, s ettől ideges lett. Ezért egy nagyobb baltát vett magához, majd a szántóföldön a traktorhoz szaladt. Fellépett a mozgó járműre és többször megütötte a traktorost, miközben azt kiáltotta: „megöllek!”. A megtámadott férfinak szerencséje volt, csak kisebb sérüléseket szenvedett. A traktoros megállította járművét, és emelt hangon számon kérte Bondárt, aki gyorsan odébb állt.

A megtámadott traktoros a történtek után a helyi kapitányságra ment, a rendőrség pedig azonnal keresni kezdte a baltás támadót. Már csak azután találták meg, hogy a nyílt utcán leszúrta és kirabolta a békési asszonyt.

Miért volt szabadlábon?

A Bondár Sándor büntetőperében tanúként meghallgatott sértett, a megszúrt Méhes Sándor arról beszélt a büntetőtanács előtt, ha az őt ért támadás után őrizetbe vették, majd előzetes letartóztatásba helyezték volna a vádlottat, akkor nem halt volna meg a piacozó asszony. „Ám az eset után fél órával már újra a kocsmában ivott” – idézte vissza a történteket a tanú.

„Az első, 2007. november 17-ei késelése után Bondár esetében nem állt fenn az őrizetbe vétel, így a törvény rendelkezése alapján a későbbi előzetes letartóztatás lehetősége sem” – mondta egybehangzóan a békési asszony halála miatt a felelősség kérdését firtató felvetésre Kis Péter, a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi igazgatója és Tóth Csaba, a bűnügyi osztály vezetője. Hangsúlyozták, a gyanúsított nem volt szökésben, elrejtőzésétől nem kellett tartani, ahogyan attól sem, hogy bűnjeleket megsemmisítve, elrejtve meghiúsíthatná, megnehezíthetné, vagy veszélyeztethetné a bizonyítási eljárást, és attól sem tartottak, hogy bárkivel összebeszél, befolyásol tanúkat, minthogy tanúk nem voltak. Együttműködött a rendőrséggel, beismerte a tettét. Tóth Csaba kérdésünkre elmondta, az első eset után a Bondár ügyében eljáró rendőrök orvosi vizsgálatot is kezdeményeztek, és ennek megállapítása szerint nem kell a bűnismétlődés veszélyétől tartani. Ezt erősítette, hogy a tettesnek korábban soha nem volt dolga a rendőrséggel, még egy igazoltatás erejéig sem. A gyors orvosi vizsgálat szerint, bár Bondár Sándor kétszer szúrt, de nem ön- és közveszélyes.

Kiderült, hogy a Békési Rendőrkapitányság az elsődleges információk alapján, Méhes megszúrása után, súlyos testi sértés ügyében indította meg az eljárást, amelyről pedig később kiderült, hogy életveszélyt okozó testi sértés volt. Kérdés, hogy a rendőrség mikor, kitől és hogyan értesült arról 2007. november 17-én, hogy a megszúrt Méhes Sándor milyen sérüléseket szenvedett, s ha időben tud az életveszélyes sérülésekről, akkor elrendeli-e az őrizetbe vételt, majd ennek nyomán az előzetes letartóztatást?

A rendőrök telefonáltak a sérültet ellátó békéscsabai kórházba, majd jártak is ott. Lefoglalták a sérült ruháját, ám a műtét még tartott, ezért az orvosok nem tudtak mit mondani a sérülés súlyosságáról. A kórházi látlelet később, több mint egy hét múlva, csak a békési asszony meggyilkolása után érkezett meg a rendőrségre. Ez már életveszélyes sérülésről szólt.

„A későbbiekben a sérülés orvosilag életveszélyes minősítésének ténye sem változtat azon, hogy az őrizetbe vétel és az előzetes letartóztatás már említett különleges feltételei nem álltak fenn ” – szögezte le Tóth Csaba. A Békés Megyei Rendőr-főkapitányság vezetői elmondták, hogy a történtek után két hónappal, 2007 decemberében kapták meg az ügyben született orvos szakértői jelentést, amely végérvényesen kimondta, hogy Méhes a két késszúrás nyomán életveszélyes sérülést szenvedett. A rendőrség esetleges hibája vagy mulasztása hivatalosan sosem merült fel az ügyben, így a Bondár elleni büntetőperben a vádat képviselő ügyész és bíró részéről sem.

Nevük mellőzését kérő jogászok a kirívóan súlyos bűncselekmény, s ennek nyomán a bűnismétlődés elvi lehetőségére tekintettel értetlenül állnak a tény előtt, hogy életveszélyes késszúrásai után nem vették őrizetbe, majd nem helyezték előzetes letartóztatásba Bondár Sándort. „Ilyen humánus rendőrséget még nem láttam” – fogalmazta meg kritikáját egy büntetőügyekre szakosodott Békés megyei ügyvéd.

Tóth Csaba, a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályvezetője tagadta, hogy Bondár 2009. november 17-én, Méhes leszúrása után fél órával már újra a kocsmában ült volna. Az előállítás, kihallgatás, orvosi vizsgálat órákat vett igénybe azon a szombat délelőttön. Ám tény, már legkésőbb délben újra a Kert Presszóban ivott.

„A rendőrség az eset kapcsán nyilván védi a mundér becsületét is. De tény, az életveszélyt okozó testi sértések esetén Békés megyében mintegy 80 százalékban – és hasonló nagyságrendben az országban is – a tetteseket nem veszik őrizetbe és nem kezdeményezik előzetes letartóztatásukat” – mondta az ügyet ismerő, neve elhallgatását kérő rendőrtiszt. Hozzátette, hogy az ismertetett jogszabályra hivatkozva a nyomozást felügyelő ügyészek legtöbbször „körberöhögik” az ilyen indítványokat. „Így gyakran előfordul, hogy a sértettet még a kórházban műtik, addig a gyanúsított a kihallgatás után már hazatérhet. Ekként a lakosság igazságérzete és a jogszabály teremtette keretek nem mindig találkoznak egymással. A rendszerváltás után módosult jogszabály mögött az az alapelv húzódik meg, hogy az őrizetbe vétel és az előzetes letartóztatás nem lehet előre hozott büntetés”– mondta a rendőrtiszt.

Három bűncselekménye, köztük a „kivégzésszerű gyilkosság” után elmeorvos szakértői vélemény készült Bondár Sándorról, amely alkohol- és cukorbetegségéből adódóan az agykéreg sorvadásáról számolt be, egyúttal kimondta, hogy a bűnismétlődés fokozott veszélyétől nem kell tartani. Ellene a Békés Megyei Bíróság által kiszabott 20 éves börtönbüntetést a Szegedi Ítélőtábla utóbb 17 évre csökkentette.

¬*
(Kegyeleti okokból a három bűncselekmény három áldozatának nem a teljes nevét használjuk a riportban.)

A cikk megjelent a Magyar Narancs XXI. évf. 18. számában, 2009.04.30.-án.