Kutatás: A roma lakosság hozzáférése az uniós fejlesztési forrásokhoz
Az elemzés célja volt annak bemutatása, hogy az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) időszakában a romák által sűrűn lakott területeken a fejlesztések milyen mértékben érik el a roma lakosokat.
Az elemzés során Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs Szatmár Bereg megyében található 16 leghátrányosabb helyzetű kistérséget vizsgáltuk. Az LHH kistérségekre jellemző, hogy itt találhatók a romák által legsűrűbben lakott, a legrosszabb szociális és gazdasági mutatókkal rendelkező települések. Ebben a két megyében található az LHH kistérségek közel fele. Az LHH kistérségek felzárkóztatására a Kormány ráadásul külön célzott programot indított 2008-ban.
Az elemzés során az LHH kistérségekben 2008-ban készült esélyegyenlőségi helyzetelemzéseket vettük alapul,[1] melyekben a kistérségeknek településenként részletes helyzetelemzést kellett készíteniük a demográfiai, szociális, lakhatási, oktatási stb. helyzetről. Az esélyegyenlőségi terv előfeltétele volt az LHH programban való részvételnek. A tervek elkészítését az oktatási és a szociális tárca kirendelt szakértői segítették.
Az LHH program keretében készült kistérségi esélyegyenlőségi helyzetelemzésekre jellemző volt ugyanakkor, hogy sok esetben nem tartalmaztak adatokat a szegregátumokra, a roma lakosok települési és a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek óvodai/iskolai arányára vonatkozóan.
Az adatszolgáltatási hiányosságok és pontatlanságok ellenére a tervek adatelemzéséből mindkét megyében beazonosíthatóak voltak a legrosszabb helyzetben lévő, legmagasabb roma lakosságszámmal, vagy szegregátummal rendelkező, illetve iskolai szegregációval veszélyeztetett települések.
Az esélyegyenlőségi helyzetelemzésekből leszűrt problématérképet kistérségenként összevetettük a kistérségekben nyertes ÚMFT pályázatokkal.
Megállapítások:
A vizsgált 16 kistérség esetében elmondható, hogy még a leghátrányosabb helyzetű kistérségeket célzó uniós fejlesztési források között is csak kis arányban szerepelnek a romákat célzó projektek, illetve az esélyegyenlőséget előmozdító programok is az összes nyertes pályázat aránytalanul kis részét képezik.
Roma szervezet által működtetett programok száma elenyésző mindkét megye esetében. BAZ megyében nagyjából minden kilencvenedik nyertes pályázatra jut egy olyan, amelyet roma szervezet valósít meg (1,1%, 8 db.), Szabolcsban minden negyvenötödikre (2,2 %, 6 db).
A BAZ megyei LHH kistérségek nyertes pályázatainak mindössze 12 %-a, a Szabolcsi pályázatok 25 %-a releváns a romák esélyegyenlősége szempontjából.
A BAZ megyei nyertes projektek mindössze 3,14%-a célozza kifejezetten a romák, vagy a hátrányos helyzetű lakosság helyzetének javítását, miközben a roma lakosság aránya a térségben a legóvatosabb becslések szerint is ennek öt-hatszorosa. A Szabolcsi LHH kistérségekben ez az arány 6,6 %.
A nagy arányban romák lakta települések pályázói aktivitását tekintve elmondható, hogy kevesebb sikeres pályázatot tudtak megvalósítani az ÚMFT keretében (Szabolcsban másfélszer, BAZ megyében két- két és félszer kevesebbet), mint az alacsonyabb roma aránnyal rendelkezők. Különösen utóbbi aránytalanság még akkor is szembetűnő, ha a romák által nagyobb arányban lakott települések átlagosan alacsonyabb lélekszámúak, amely nyilvánvalóan szintén befolyásolja a forráslehívó képességüket.
A nyertes pályázatok megoszlását vizsgálva megfigyelhető a nagyobb települések, városok, kistérségi centrumok erőfölénye. BAZ megye esetében a kilenc 5000 fő fölötti lakosságszámú település viszi el az LHH kistérségekben nyertes ÚMFT pályázatok közel felét (45,5 %), Szabolcsban a hasonló lélekszámú hét település a harmadát (28,1 %).
A 2000 fő alatti települések 41 %-án (82 település) nem született nyertes pályázat BAZ megyében, 58,3 %-án (67 település) Szabolcsban, miközben ezek közül a települések közül nem egy jelentős számú roma lakossággal rendelkezik.
Összességében tehát elmondható, hogy az LHH kistérségek roma lakossága a fejlesztésekhez történő hozzáférés tekintetében esetenként többszörös hátrányban van – még az LHH kistérségek fejlesztését direkte célzó programok ellenére is meglehetősen kevés a roma szervezetek által vezetett, a romákat vagy a hátrányos helyzetűeket támogató projekt. Az esélyegyenlőséget előmozdító fejlesztések helyett a kistérségek inkább az általános infrastrukturális fejlesztéseket (buszmegálló építés, orvosi rendelő felújítás, stb.) részesítették előnyben. Az esélyegyenlőségi helyzetelemzésekben feltárt hiányosságokra, problémákra (szegregátumok infrastrukturális fejletlensége, óvodai férőhelyhiány, sajátos nevelési igényű tanulók magas iskolai aránya, stb.) az ÚMFT forrásaiból többségében nem reagáltak.
A tanulmány letölthető itt.
[1] A közoktatási-, és a településfejlesztési pályázati forrásokhoz az önkormányzatok az utóbbi években csak abban az esetben férhetnek hozzá, ha úgynevezett közoktatási esélyegyenlőségi tervvel, illetve anti-szegregációs tervvel rendelkeznek. Az Antiszegregációs tervet 2007 óta a szociális városrehabilitációs, illetve funkcióbővítő városfejlesztési pályázatokhoz kell csatolnia az önkormányzatnak az Integrált Városfejlesztési Stratégiájuk részeként. Célja a lakóhelyi szegregáció felszámolása. Közoktatási esélyegyenlőségi tervet 2006 óta kötelesek készíteni az oktatási célú fejlesztésekre pályázó önkormányzatok az iskolai szegregáció felszámolására. Az LHH program keretében készített kistérségi szintű esélyegyenlőségi terv az előbbi két terv ötvözete.
