Alapelvek

A legnagyobb nyilvánosság elve

A közérdekű adatok megismerése alapvető jogunk. Ezért abból a vélelemből kell kiindulni, hogy a közfeladatot ellátó intézményekben lévő adatok nyilvánosak, azokat bárki megismerheti. Az információszabadság alapján az adatkérőnek nem kell igazolnia, hogy jogos érdeke fűződik a dokumentum megismeréséhez. Főszabály szerint a közhivatal köteles kiadni a kért közérdekű adatokat. A legnagyobb nyilvánosság elve megköveteli, hogy az adatkezelők nyilvántartsák és megőrizzék a dokumentumokat annak érdekében, hogy azokhoz az érdeklődők bármikor hozzáférhessenek.

Az információszabadság minden közérdekű információra vonatkozik, tekintet nélkül arra, hogy az milyen formát öltött (írott dokumentumok, hangfelvételek, fényképek, számítógépen rögzített adatok stb.). Az adatközlési kötelezettség minden olyan intézményt érint, amelynek birtokában közérdekű adatok vannak. E körbe tartoznak az államhatalmi ágak (parlament, kormány, bíróságok), az államigazgatás szervei, az önkormányzatok, valamint a közfeladatokat ellátó és költségvetési forrásokat felhasználó egyéb állami- és magánintézmények (például egészségügyi, kulturális, szociális intézetek, közlekedési vállalatok). Környezetvédelmi, közegészségügyi és más közérdekű célok indokolhatják, hogy ipari vállalatok és más magánvállalkozások is információt adjanak tevékenységükkel kapcsolatban, különösen ha közpénzeket használnak fel.

A közzétételi kötelezettség elve

Az információszabadságból nemcsak az következik, hogy a közintézmények kötelesek eleget tenni a közérdekű adatok megismerésére vonatkozó kéréseknek, hanem az is, hogy kötelesek rendszeresen közzétenni a velük kapcsolatos legfontosabb információkat. E cél érdekében az intézményeknek fel kell használniuk egyebek mellett a hivatalos közlönyöket, sajtótermékeket, tájékoztató füzeteket és az internetet is. Az embereknek külön adatkérés nélkül is joguk van megtudni a közintézményekkel kapcsolatos alábbi információkat:

* az intézmény szervezetére, működésére, gazdálkodására és szolgáltatásaira vonatkozó adatok;
* az intézmény birtokában lévő közérdekű adatok fajtái;
* tájékoztatás arról, hogy az érdeklődők milyen indítványokkal fordulhatnak az intézményhez;
* az intézményben született, a közügyeket érintő döntések tartalma és indoklása, valamint a döntés alapjául szolgáló fontosabb információk.
A korlátozott kivételek elve

A közintézményeknek minden adatkérést teljesíteniük kell, kivéve ha bizonyítják, hogy az információ az egyértelműen és szűk körűen meghatározott kivételek közé tartozik. Egyetlen közhivatalt és egyetlen adatfajtát sem szabad eleve kivételnek tekinteni a nyilvánosság elve alól. Az adatközlés megtagadásáról esetről esetre kell dönteni, és az információszabadság korlátozására csak akkor kerülhet sor, ha az alábbi három feltétel mindegyike megvalósul.

* Az információ titkosságát törvényben meghatározott legitim cél indokolja. A jogalkotóknak törvényben tételesen meg kell jelölniük azokat az indokokat, amelyek alapján a nyilvánosság korlátozható. Ilyen indok lehet a személyes adatok védelme, a nemzetbiztonság, a honvédelem, kereskedelmi célok érvényesülése, a kormányzati döntéshozatal hatékonysága. A kivételek minden esetben a dokumentum tartalmára vonatkozhatnak, nem pedig annak fajtájára. A korlátozásra csak a törvényben meghatározott védelmi idő lejártáig kerülhet sor.
* Az adatközlés megtagadása szükséges a törvényben meghatározott cél érvényesülése érdekében. A közhivatalnak bizonyítania kell, hogy az adatok kiadása esetén a megnevezett köz- vagy magánérdek lényeges sérelmet szenvedne. Például nem lehet arra hivatkozni, hogy a honvédségen belüli visszaélések feltárása gyengíti a hadsereget, mivel éppen a törvénytelenségek megszüntetése segítheti a fegyveres erők megerősödését.
* Az adatközlést nem indokolja a védett érdektől eltérő, az adott esetben fontosabb közérdek. Az információszabadságnak akkor is érvényesülnie kell, ha a közzététel jelentősen sérti a törvényben felsorolt legitim célok egyikét, ugyanakkor a nyilvánosság biztosítása e sérelemnél nagyobb előnyt okoz a közügyek vitelében. Például egyes magánjellegű információk közzétételét megfelelően indokolhatja, ha az adatok kiszolgáltatása hozzásegít a kormányzaton belüli korrupció feltárásához.

A nyilvános ülések elve

Az információszabadság azt is magában foglalja, hogy az állampolgárok a helyszínen figyelemmel kísérhetik a közügyeket megvitató és azokban döntő testületek üléseit. A nyilvánosság elsősorban a választott testületek és azok bizottságainak üléseire, a döntés-előkészítő és a szakértői bizottságok hivatalos tanácskozásaira és a közszolgáltatást végző intézmények döntéshozó fórumaira vonatkozik. Jelentős közügyekről döntő tanácskozás előtt a közvéleményt előzetesen tájékoztatni kell az ülésről.

A nyilvánosság csak megfelelően indokolt esetben zárható ki a közügyekről döntő fórumok üléseiről. Minden döntést, amely zárt ülésről rendelkezik, indoklásával együtt nyilvánosságra kell hozni.

A megfelelő eljárás elve

A közintézményeknek gyorsan és méltányosan kell elbírálniuk a közérdekű adatkérést. Szigorú eljárási határidőket kell jogszabályban megállapítani és kötelezni kell a hivatalokat arra, hogy elutasító döntésüket írásban indokolják meg. A kérelmező számára biztosítani kell a jogot, hogy nem megfelelő válasz esetén bírósághoz forduljon.

Az adatkezelő szerv nem állapíthat meg olyan magas költségtérítést, amely elrettenti az állampolgárokat az adatkéréstől. Az intézmények kizárólag az adatszolgáltatással felmerült kiadásaik (másolás, postázás) megtérítését igényelhetik.