Hogyan lehetsz forrás?
Először is keress egy megbízható sajtóterméket! Az interneten ma már bárki szabadon publikálhatja gondolatait anélkül, hogy ehhez engedélyre, bejelentésre vagy más hatósági eljárásra lenne szükség. De elsősorban csak azokat a lapokat, portálokat tekinthetjük megbízhatónak, amiket nyilvántartásba vetettek a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnál. Ez a szerv a nyomtatott és online sajtótermékeket is regisztrálja a kérésükre egy nyilvános adatbázisban. Ha ebben a nyilvántartásban megtalálod az adott sajtóterméket, az azt jelenti, hogy annak szerkesztői “látszani” akarnak, vállalják a nyilvánosság előtt a tevékenységüket.
Hasonló célt szolgál az impresszum: itt a lap adatai, a szerkesztőség elérhetősége, az újságírók és szerkesztők (valamint főszerkesztő, a portál jellegétől függően lap- és hírigazgató stb.) neve és sokszor közvetlen e-mail címe van feltüntetve.
Ezek azonban – bármennyire is fontosak – még nem garanciák arra, hogy a sajtótermék megbízhatóan, a szakmai etikai szabályokat és jogszabályokat betartva működik (ahogy egyébként egy nem regisztrált és impresszummal rendelkező blog is működhet úgy, mint egy “valódi” újság). Ezért ezeken felül azt is érdemes megnézni, hogy a lap milyen tartalmakat és milyen formában tesz közzé – könnyen lehet ugyanis, hogy álhírportállal (tudatosan valótlanságokat terjesztő oldallal) vagy propagandaoldallal (egy politikai erő szempontjai, érdekei szerint működő portállal) van dolgod.
Hogyan ismerhejük fel az álhír-oldalakat?
- Az elnevezésükből: fogj gyanút, ha a címben szerepel az “eltitkolt”, “titkos”, vagy más olyan szó, ami azt sugallja, hogy valamilyen máshol szándékosan elhallgatott, hozzá nem férhető, bizalmas információt osztanak meg a lapon. Az ilyen szenzációhajhász címek leleplezik, hogy az oldal nem észérvekkel akar hatni, hanem az exkluzivitás látszatával akar az olvasó bizalmába férkőzni.
- A lap url-jéből: furcsa, ismeretlen blogszolgáltatókra utaló cím, egzotikus országokban bejegyzett honlap, ismert híroldalakat utánzó cím: mind-mind gyanút kelthet.ő faktor.
- A címadásból és a nyelvezetből: a bombasztikus, hatásvadász megfogalmazás mind a címadásban, mind a cikkek tartalmában megjelenhet, ahogy a számtalan helyesírási hiba is (amit okozhat fordító algoritmus vagy az újságírással hivatásszerűen nem foglalkozó szerző hanyagsága is). Ezek is óvatosságra intenek.
- Más formai hiányosságokból: oda nem illő illusztráció, fel nem tüntetett szerző (ez a megbízható oldalak esetében is előfordulhat, ha pl. érdemi újságírói munkát nem igénylő utánközlésről van szó közlemények, vagy az MTI (a Magyar Távirati Iroda hírei esetében) első ránézésre is fiktív szerzői név.
Mi jellemzi a propagandaoldalakat?
- Egyoldalúság: Itt érhető tetten legjobban a propaganda elfogultsága és függetlenségének hiánya. A propaganda világában a kiszolgált fél csak jó színben tűnhet fel az olvasó, néző előtt. A propagandista makulátlan képet fest arról, akit támogatnia kell – ha mégis elmarasztalóan ír valakiről, aki a politikai közösségébe tartozik, amögött jó eséllyel politikai döntés van.
- Hallgatás: az egyoldalúság következménye, más formában. Jellemző a propaganda-oldalakra, hogy az általuk támogatott politikai oldalra nézve kellemetlen, kínos ügyekről, történetekről, szereplőkről egyáltalán nem számolnak be, ahogy az “ellenoldalra” nézve pozitív tények sem kaphatnak helyet egy ilyen oldalon (nemhogy elismerő minősítéssel, hanem szárazabb leírás szintjén sem).
- Felfokozott érzelmek: a tényleírások mellett gyakran jelenik meg az újságíró személyes(nek tűnő), markáns véleménye az írásokban, hangot adva egyetértésének vagy felháborodásának a cikkben írtakkal kapcsolatban.
- Tudatos hazugságok közlése: sokszor nehéz ezeket felismerni, mert a hír hihetőnek is tűnhet, de egyes esetekben annyira nyilvánvaló túlzások és abszurditások jelennek meg, aminek valóságtartalma már az egyszeri személő előtt is kétséges.
- Politikai kommunikációs panelek átvétele: egy-egy közéleti szereplőt következetesen ugyanazon szavakkal jellemeznek, gyakran hónapokon, éveken át; a propagandista által kiszolgált párt, politikus megnyilvánulásait különösebb módosítás nélkül veszik át.
A fenti jelekből önmagában még nem lehetsz biztos benne, hogy megbízhatatlan a hírforrás, de ezek a jelek figyelmeztetnek, hogy fokozott óvatossággal és kétkedéssel kell olvasni az itt közzétett tartalmakat. Ez a hozzáállás általában is hasznos: nem minden igaz, amit valaki megír! A legjobb, ha bármit is olvasol, mindig kritikusan teszed azt. Kétes tartalmú hírek esetén különösen jól teszed, ha
-
rákeresel a neten és ellenőrzöd, hogy hány találat van és milyen oldalakon (akár külföldi portálokon),
-
beszélgetsz a gyanús tartalmakról olyanokkal, akiknek adsz a véleményére, akiket tájékozottnak tartasz
Egyes portálok – például oknyomozó oldalak – segítenek abban, hogy biztonságos csatornán, kockázatvállalás nélkül vedd fel az újságíróikkal a kapcsolatot. Ezzel kapcsolatban a honlapjukon találhatsz információt.
