Uniós jogszabály érvénytelenségének megállapítása a Chartába ütközés miatt
Az adatmegőrzési irányelv érvénytelensége
2014. április 8-i Digital Rights Ireland Ltd kontra Minister for Communications, Marine and Natural Resources és társai és Kärntner Landesregierung és társai ügyében született ítélet, C‑293/12. és C‑594/12., ECLI:EU:C:2014:238
Mi történt?
2006-ban az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa elfogadta a távközlési metaadatok súlyos bűncselekmények elleni fellépés érdekében való tárolását kötelezővé tevő, illetve a tagállamok eltérő szabályait harmonizáló 2006/24/EK irányelvet. Ez az irányelv egységesen előírta, hogy a távközlési (telefon- és internet-) szolgáltatók az úgynevezett telekommunikációs forgalmi (vagy más néven meta-) adatok közül (amelyek nem a kommunikáció tartalmát, hanem az idejét, időtartamát, a hívó feleket, a megtekintett oldalakat, a földrajzi helyzetet, a személyek közötti kommunikáció gyakoriságát, és ehhez hasonló adatokat jelent) melyeket mennyi ideig kötelesek megőrizni. Az irányelv szabályait a nemzeti jogrendszerekbe átültető jogszabályok jogellenességének megállapítása érdekében írországban és Ausztriában is eljárások indultak. Ezekben mobiltelefon- és internetfelhasználók vonták kétségbe az adatmegőrzést kötelezővé tevő nemzeti jogszabályok érvényességét és kérték ezek megsemmisítését. Azzal érveltek, hogy az irányelv alapján megalkotott nemzeti jogszabályok az alapvető emberi jogokat sértő tömeges megfigyelést tesznek kötelezővé. Mind az ír legfelsőbb bíróság, mind pedig az osztrák alkotmánybíróság úgy döntött, hogy az irányelvet átültető nemzeti jogszabályok érvényességét mindaddig nem értékelhetik, amíg magának az irányelvnek az érvényességéről nem születik előzetes döntés. Ezért mindkét bíróság továbbította kérdéseit az Európai Bírósághoz, ahol az ügyeket egyesítették. Az Európai Bíróság pedig megállapította, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. és 8. cikke alapján érvénytelen az az európai uniós irányelv, amely előírja az internetszolgáltatók számára, hogy a bűncselekmények megelőzésének és üldözésének megkönnyítése érdekében tárolják a forgalmi adatokat.
Hogyan befolyásolta az alapjogi érvelés az ügy kimenetelét?
Az ítéletben az Európai Bíróság kimondta, hogy az uniós jogalkotók az alapvető jogokba való beavatkozás mértékének meghatározását csak korlátok között tehetik meg, és ilyenkor a bírói testület megvizsgálhatja a jogalkotók alapvető jogokat érintő döntéseit, értékelheti, hogy azok összeegyeztethetőek-e az alapvető jogok védelmével. Az Európai Bíróság az irányelvet a Charta 7. és 8. cikkével vetette össze, majd ennek eredményeképpen az irányelvet érvénytelennek nyilvánította. Az Európai Bíróság szerint az irányelv szabályai megsértették a 7. cikk szerinti magánélet tiszteletben tartásához való jogot és a 8. cikk szerinti személyes adatok védelméhez való jogot. A Charta 52. cikkének (1) bekezdése szerint az ilyen jogok korlátozása csak akkor igazolható, ha azt törvény írja elő, és ha a korlátozás tiszteletben tartja a Charta által védett jogok lényeges tartalmát, és arányos az elérni kívánt legitim céllal. Bár az Európai Bíróság úgy ítélte meg, hogy a súlyos bűncselekmények elleni küzdelem, mint az irányelv célja legitim jogkorlátozási cél, az nem felelt meg az arányossági követelménynek. Konkrétabban, az Európai Bíróság megállapította, hogy az irányelv végrehajtása potenciálisan nagymértékü beavatkozást jelent az EU teljes lakosságának alapvető jogaiba, hat és huszonnégy hónap közé eső, de ennél pontosabban előre meg nem határozott ideig. Az irányelvnek pontosabb garanciális előírásokat kellett volna tartalmaznia az adatmegőrzés feltételei, valamint az szolgáltatók és az adatokhoz hozzáférő hatóságok kötelezettségei tekintetében. A (távközlési adatok tárolását, kezeléést és az azokhoz való hozzáférést részletező) megfelelő garanciák hiánya miatt az Európai Bíróság úgy ítélte meg, hogy az irányelv összeegyeztethetetlen a Chartával.
Milyen eljárásban született a döntés?
Az ír High Court és az osztrák Verfassungsgerichtshof az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés (EUMSZ) EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmeikben azt kérdeték az Európai Unió Bíróságától, hogy irányelv összeegyeztethető-e az Európai Unió Alapjogi Chartájával.
Hol született a döntés?
Az ítéletet az Európai Unió Bíróságának Nagytanácsa hozta.
Miért releváns az ügyben az Alapjogi Charta?
Az Európai Unió Bíróságának az ügyben született döntése nagyban hasonlít az alkotmánybíróságok azon döntéseire, amelyekben (egy egyedi ügy apropóján) valamely alapvető joggal össze nem egyeztethető jogszabály érvénytelenségéről (megsemmisítéséről) döntenek, csak ebben az esetben az EU Bírósága egy európai uniós jogszabály alapjogokat sértő voltát állapította meg. A döntésben az fejeződik ki, hogy az alapvető jogokat garantáló jogszabály, az Alapjogi Charta a normahierarchiában megelőzi az uniós jogalkotók által alkotott jogot, azzal szemben feltétlen érvényesülésre tarthat igényt. Hasonlóan ahhoz, hogy a nemzeti jogalkotók sem hozhatnak az alapvető jogokkal össze nem egyeztethető törvényeket, úgy az Európai Parlament és a Tanács (valamint értelemszerűen a Bizottság) sem; ha mégis így tesznek, akkor, ahogy a nemzeti alkotmánybíróságok (illetve ezek megfelelői), úgy az Európai Unió Bírósága is kiiktatja az alapjogsértő jogszabályt a jogrendszerből. A Bíróság az ügyben tartalmilag is az alapjogvédő alkotmánybíróságok módszertanának megfelelően járt el: először megállapította, hogy az irányelv rendelkezéseinek alkalmazása beavatkozást jelent a Charta által biztosított jogok érvényesülésébe, majd megállapította azt is, hogy bár ez legitimként elfogadható célból történt, az alapjogok érvényesüléésbe való beavatkozás (korlátozás) jogszerűségének tesztjén (az úgynevezett arányossági teszten) elbukott, mert a kolátozás céljával annak mértéke (megfelelő garanciák hiánya következtében) nem állt arányban.
Ehhez az oldalhoz oktatóvideók is készültek, ezek megtekinthetőek az alábbi linkeken:
Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és
állítások a szerzők álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek
meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó
Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.
