Setét Jenő emlékére

Setét Jenő 2010-ben, a TASZ Romaprogramjának indulása
idején és annak első pár évében volt a munkatársunk. Jól emlékszem az
első megbeszélésekre, amikor megjelent a Víg utcai irodánkban.
Csodáltam, hogy milyen világosan beszél és mennyire élesen látja a
problémákat. Arra emlékeztetett, amiért jogász akartam lenni. Nem hagyta
elfeledni, hogy a tudásunkat és mindazt az előnyt amit az életben
kaptunk, arra kell használnunk, hogy egy igazságosabb világot építsünk.
Bevallom, kicsit tartottam is tőle. Tartottam attól, hogy lelepleződöm,
hogy az előítéleteim, gyengeségeim láthatóvá válnak előtte.
Kérlelhetetlen tükröt tartott mindenkinek: amikor belenéztünk,
szembekerültünk saját előítéleteinkkel, gyávaságainkkal. Olyan világosan
és szépen tudta ezeket elmondani, hogy nem maradt más, mint
elgondolkozni és egyetérteni vele. Nem lehet azt sem elfelejteni, hogy
Jenővel jókat lehetett beszélgetni. Kedvesen mosolyogva érdeklődött,
viccelődött az olykor parázs hangulatú megbeszélések után is. A
rendszerváltás után, jogvédőként talán az egyik legmeghatározóbb
esemény, a gyöngyöspatai krízis idején – is a TASZ-ban dolgozott még.
Amit az akkori tüntetésen elmondott, abban minden benne van jog- és
esélyegyenlőségről, a döntéshozók cinizmusáról és tehetetlenségéről,
illetve a saját felelősségünkről is.

Felfoghatatlan, hogy elment. Őrizzük meg az emlékét azzal,
hogy sose felejtsük el mondogatni magunknak, egymásnak, hogy a Jenő! Őt
emlegetve tegyünk meg mindent azért, hogy ne veszítsük el azt a
zsinórmértéket, amit következetesen képviselt.

Kapronczay Stefánia, a TASZ ügyvezető igazgatója