Kisajátíthatja-e a kormány a közvetlen hatalomgyakorlást?

Fontos hatalmi terjeszkedésnek lehetünk 2021-ben tanúi. A kormány a népszavazás alkotmányos eszközének kárára növeli saját hatalmát, mióta júliusban benyújtott öt olyan népszavazási kérdést, mellyel a saját propagandakampányát erősíti. Pedig a népszavazásnak arról kellene szólnia, hogy időről-időre közvetlenül dönthessenek az emberek a fontos kérdésekben (szemben a közvetett döntéshozatalt jelentő Parlamenttel, ahol az általunk választott képviselők alkotják a törvényeket).

Mit keres ebben az eredendően emberközeli intézményben a végrehajtói hatalom és mit engedhet meg magának? Az elmúlt hónapok fejleményi alapján úgy tűnik, egyre többet.

Népszavazást alapvetően a választópolgárok kezdeményezhetnek – de nemcsak ők: az Alaptörvény megengedi azt még a köztársasági elnöknek és a kormánynak is. Nem kizárólag magyar sajátosság, hogy közhatalmi szereplők is kezdeményezhetnek népszavazást, viszont ha a kezdeményezés nem a néptől érkezik, akkor a népszavazás közvetlen jellege felhígul. Ilyenkor a közvetlen demokrácia tiszta formája helyett inkább a közvetlen és a képviseleti hatalomgyakorlás együttműködéséről beszélhetünk.

A kormány nyári homofób kérdéseit a TASZ által képviselt magánszemélyek megtámadták a Kúria előtt: az öt kérdésből eddig kettőben született döntés. Bár a Kúria az egyik ügyben helyben hagyta, a másik ügyben megsemmisítette a Nemzeti Választási Bizottság döntését, mindkét esetben a kormány visszaélésszerű hatalmi törekvése figyelhető meg. Pedig a kormánynak egyébként könnyebb népszavazást kezdeményezni, mint a választópolgároknak.

Először is: nem kell aláírásokat gyűjtenie. Ez eddig is így volt. Ha a kormány kérdését megfelelőnek találja a Nemzeti Választási Bizottság, el is rendelheti a népszavazást az Országgyűlés, és ezzel kimarad az egész (hosszú és kétséges kiemenetelű) szakasza az aláírásgyűjtésnek. Emellett, a kérdés hitelesítése is gyorsabb a kormány esetében: mivel a kérdés benyújtásához nem kellenek támogató aláírások..

Mostantól pedig a kérdések hitelesítésével is könnyebb dolga lesz a kormánynak.

A Kúria friss döntése szerint ugyanis (melyben nem talált problémát a nemi átalakító kezelések népszerűsítésének kérdésével, így nem adott igazat a kérdés hitelesítését támadó beadványunknak) a kormány kérdéseit nem kell annyira szigorúan vizsgálni.

A Varga Zs. András kúriai elnök vezette tanács kinyilvánította, hogy míg választópolgárok kezdeményezése esetén “az alaptörvényi és törvényi feltételeket kimerítő alapossággal kell vizsgálnia”, ha a kormány kezdeményez: “nincs szükség arra, hogy a NVB és a Kúria az Országgyűlésre tartozó mérlegelést elvégezze”.

Ezt azzal indokolták, hogy az Országgyűlésnek vagy kötelező elrendelnie a népszavazást (amennyiben 200 000 választópolgár már támogatotta a kérdést) vagy mérlegelheti az elrendelést (kormány/köztársasági elnök kérdése esetén, és a 100 000 fő által támogatott, de 200 000 támogatót el nem érő választópolgári kérdéseknél). Előbbi kategóriát nevezzük kötelező népszavazásnak, utóbbit pedig fakultatívnak. A Kúria szerint a kormány kérdéseit azért elegendő kevésbé szigorúan vizsgálni, mert azt még elutasíthatja az Országgyűlés: így elég, ha majd ő mérlegeli a kérdést (voltaképpen tehát a Kúria helyett).

Ez az indoklás több problémát is felvet.

1. Az országgyűlés döntésétől függő népszavazást előbbre helyezi, ami ellentmond az Alkotmánybíróság gyakorlatának. Az Alkotmánybíróság 52/1997. (X. 14.) AB határozatában leszögezte, hogy a választópolgárok által kezdeményezett népszavazás kiemelt védelmet élvez. A határozat szerint “az Országgyűlés rendelkezésétől függő népszavazást is megelőzi a kötelező népszavazás, amely a közvetlen hatalomgyakorlás egyetlen tiszta formája.” Az Alkotmánybíróság szerint alkotmányellenes helyzethez vezet, ha a kötelezően elrendelendő és az Országgyűlés által elrendelhető népszavazás közötti rangsor megfordul. A Kúria a mostani döntésével éppen az Országgyűlés döntésétől függő népszavazás elsőbbségét adta meg: azzal, hogy kivonta azt a hitelesítés szigorú vizsgálati követelményei alól.

2. Ellentmond a logikának ugyanis a kérdés hitelesítési fázisban (ahol az NVB és a Kúria dönt arról, hogy szabályos-e a kérdés) egy választópolgári kezdeményezésről még nem lehet tudni, hogy abból kötelező, vagy fakultatív népszavazást lesz-e. Az a hitelesítés után derül ki – amikor lezajlik az aláírásgyűjtés, és kiderül, hogy hányan támogatják a kérdést.

Az tudható, hogy a kormány népszavazásának elrendelése sosem lehet kötelező, de a választópolgári kezdeményezésből – a Kúria előtti szakban – még bármi lehet. Nem következetes tehát a Kúria: a (kevesebb támogatást elérő, így ugyanúgy fakultatívnak minősülő) választópolgári kezdeményezést is szigorúbban fogja vizsgálni a kormány kérdéseihez képest: ezzel pedig önmaga érvelésének mond ellent. Nem a kötelező elrendelésű kérdéseket vizsgálná szigorúbban, hanem minden választópolgári kezdeményezést: így valójában a kormány, a köztársasági elnök és a választópolgár közül a választópolgárt különbözteti meg önkényesen és hátrányosan.

3. Áthárítja a felelősséget az Országgyűlésre. Az Országgyűlésnek nem feladata vizsgálni, hogy a kérdés megfelel-e a szabályoknak. A kérdés vizsgálata a népszavazási eljárás egy korábbi fázisában más szervek,a Nemzeti Választási Bizottság és a Kúria feladata. A Kúria mostani döntésével átterheli saját hatáskörét és felelősségét az Országgyűlésre, melyet nem tehetne meg.

Ijesztő a Kúria döntése, mert a hatályos jog szerint innentől – mint precedenserejű döntés – már kötelező érvényű lesz minden újabb népszavazási kérdés vizsgálatánál. A Kúria a mércét tehát a választópolgárok terhére emelte meg, a kormány javára pedig leszállította azt.

Nehéz megfelelni a népszavazás szabályainak – de mostantól a választópolgároknak a legnehezebb.

A kormány az Alkotmánybíróságtól is további megerősítést vár

Nem lehet népszavazást kezdeményezni a kiskorúakat érintő nemi átalakító kezelések elérhetőségéről – döntött nemrégiben a kormány egyik kérdését elutasítva a Kúria egy másik tanácsa. Ahogyan az általunk képviselt magánszemélyek is hivatkoztak rá, a Kúria is az emberi méltósággal ellentétesnek találta a kérdésfeltevést, ugyanis a „nemátalakító kezelések” az egészségügyi önrendelkezési jog gyakorlásának számítanak, “így tehát az emberi méltósághoz való jog részelemét képezik.”

A kormány a döntéssel szemben alkotmányjogi panaszt nyújtott be, azonban álláspontunk szerint a kormánynak nincsenek alapjogai, amik sérülhetnének.

Alkotmányjogi panaszt olyan bírói döntések ellen lehet tenni, amely sérti az alapjogokat. Így garantálja az Alaptörvény, hogy az igazságszolgáltatás tiszteletben tartsa az emberek alapvető jogait. Az alapvető jogok szerepe hagyományosan az, hogy a polgárokat védjék az állammal szemben, ezért a polgár és az állam közötti kapcsolatban az alapvető jogok szempontjából a polgár a jogosult, az állam pedig a kötelezett. Ez azért van, mert a két fél közül az állam van abban a hatalmi helyzetben, hogy a polgár szabadságát csorbítsa, és nem fordítva. Már csak ezért is visszás, hogy a végrehajtó hatalommal rendelkező kormány hivatkozik “alapjogai” sérelmére..

Mivel a népszavazási kérdés felülvizsgálata a Kúria előtt zajlik, az ott meghozott döntés bírói döntésnek minősül. Ezért nincs kizárva, hogy alapjogsérelem esetén az Alkotmánybírósághoz lehessen fordulni.

Arról, hogy önmagában miért tartjuk visszásnak azt, amikor a közhatalmi szereplők embereket megillető alapjogokra hivatkoznak, itt írtunk korábban. Álláspontunk továbbra is az, hogy a végrehajtói hatalom csúcsszervét nem illetik meg az alapjogok – azok ugyanis az emberek védelmét garantálják a közhatalommal (így a kormánnyal is) szemben.

A Kúria kérdést elutasító népszavazási döntésében ráadásul semmilyen alapjog nem sérült.

A Kúria éppen az alapjogok védelmében tagadta meg a kormány egyik népszavazási kérdésének hitelesítését: a gyermekek emberi méltóságát sértő népszavazási kérdést alapjogi érveléssel utasította el.

Mire hivatkozik mégis a kormány? A tisztességes eljáráshoz való jogára. A tisztességes eljárás nagyon fontos alapjog: biztosítja azt, hogy a bíróság előtt a felek egyenlő esélyekkel léphessenek fel. Ilyen garancia például, hogy a bíróságnak lehetőséget kell biztosítania a felek meghallgatására.

A Kúria a népszavazási kérdések felülvizsgálatának összes eljárásában megengedte, hogy a kormány érdekeltként belépjen az eljárásba és nyilatkozatot tegyen minden kérdésben. Mégis arra hivatkoznak, hogy sérült a tisztességes eljáráshoz való joguk, és ezt abszurd módon a bírói függetlenség rovására teszik.

A kormány indítványában a következőképp fogalmaz: “A vonatkozó jogszabályokat be nem tartó bíróság lényegében visszaél saját függetlenségével, amely adott esetben ezen keresztül a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét okozhatja.”

A kormány szerint “önkényes” az a bírói indokolás, amely nem engedte át az egyébként értelmezhetetlen népszavazási kérdést. Úgy vélik, a Kúria elrugaszkodott a a kérdéstől a döntésekor, miközben a kormány volt az, aki a benyújtott kezdeményezés szövegétől elrugaszkodva indokolta saját kérdéseit a Kúria előtt tett nyilatkozataiban.

A bírói függetlenség – hiába fáj a kormánynak – továbbra is az emberek jogainak olyan garanciája, amelyet következetesen ki kell kényszeríteni, a hatalom érdekeivel szemben is.

Hamarosan kiderül, hogy az Alkotmánybíróság hajlandó-e fellépni a bírói függetlenség védelmében. Azért, hogy a helyes döntés meghozatalát segítsük, észrevételeinket az Alkotmánybíróság részére is eljuttatjuk.