TASZ közlemény az eutanázia döntésről

1. Az 1997-ben hozott Egészségügyi törvény elismeri a beteg jogát, hogy visszautasítsa az életfenntartó kezelést. Ezt nevezik passzív eutanáziának. Ugyanakkor a törvény rendelkezései aránytalanul megnehezítik e jog gyakorlását, és bizonytalanná teszik, hogy a beteg kinyilvánított akarata megvalósul-e. A Bíróságnak abban kellett állást foglalnia, hogy ezek a rendelkezések alkotmányellenesek-e.

2. A hatályos magyar jog tudomásul veszi, hogy saját akaratából bárki befejezheti az életét, de nem teszi lehetővé, hogy az életét önállóan befejezni nem képes, haldokló ember orvosi segítséget kapjon a méltó halál elnyeréséhez. Ezt nevezik aktív eutanáziának. A Büntető törvénykönyv emberölésről, illetve öngyilkosságban való közreműködésről szóló rendelkezései nem tesznek kivételt a gyógyíthatatlan beteg kérésére végrehajtott aktív eutanáziával. A Bíróságnak abban kellett állást foglalnia, hogy ez a mulasztás alkotmányellenes-e.

* Az AB döntése hatályban hagyja a jelenlegi jogi helyzetet. A Bíróság elismerte, hogy az életfenntartó kezelés visszautasítása a beteg alkotmányos joga. Ugyanakkor nem tartotta alkotmányellenesnek az életfenntartó kezelés visszautasítására vonatkozó hatályos eljárás szabályait. Az AB határozatát úgy hozta meg, hogy maga nem szerzett ismereteket arról, hogy a gyógyíthatatlan betegek élni tudnak-e az Egészségügyi törvényben elismert jogaikkal. Nem vizsgálta meg, hogy ha nem tudnak élni jogaikkal, akkor ebben szerepe van-e a rossz törvényi szabályozásnak is. A TASZ álláspontja szerint a passzív eutanázia gyakorlásának jelenlegi szabályai szinte lehetetlenné teszik, hogy a beteg élni tudjon jogával, a Bíróság mégsem vállalta a maga részét a szabályok megváltoztatásában.

Az AB döntése nem zárta el az utat az aktív eutanázia szabályainak jövőbeni megalkotása elől. Úgy foglalt állást, hogy a gyógyíthatatlan beteg önrendelkezési joga magában foglalja, hogy élet és halál között döntsön, halála időpontját maga választhassa meg. Ennek értelmében a hatályos magyar szabályozás, amely nem teszi lehetővé, hogy a haldokló szenvedéseinek megrövidítése érdekében orvosi segítséget kérjen a halál időpontjának előbbre hozatalához, a beteg önrendelkezési jogának korlátozását jelenti.

Az AB határozata értelmében ez a korlátozás nem feltétlenül alkotmányellenes. A aktív eutanázia elé emelt törvényi korlátok feloldásának feltételeként azt jelölte meg az AB, hogy álljanak rendelkezésre azok az eljárások, melyek garantálják, hogy a beteg nem kényszer hatására, hanem szabad akaratából kér segítséget a meghaláshoz. Az aktív eutanázia törvényi elismertetéséhez az is szükséges, hogy az egészségügyi intézményrendszer fejlettségi szintje, szakemberekkel való ellátottsága olyan legyen, hogy a beteg kívánsága szerinti döntés önkéntességét és kivitelezhetőségét garantálni tudja.

A Bíróság úgy foglalt állást, hogy a törvényhozónak kell megvizsgálnia fennállnak-e a törvényi korlátok feloldásának feltételei. Egészségügyi és jogvédő szervezetek nemrég kezdeményezték, hogy az országgyűlés egészségügyi bizottsága indítson átfogó vizsgálatot a gyógyíthatatlan betegek kórházi ellátásáról. A TASZ álláspontja szerint előbb fel kell tárni a tényleges helyzetet, majd ennek alapján új szabályokat kell alkotni.

A jogalkotásnak azokat kell szolgálnia, akiknek sorsát a jog szabályozza. A magyar közvélemény kétharmada az eutanázia mindkét formáját helyesli. Az állampolgárok azt szeretnék, ha az élet és halál végső kérdésében is élhetnének önrendelkezési jogukkal. Azt várjuk a törvényhozóktól, hogy tegyenek eleget alkotmányos kötelességüknek.

Budapest, 2003 április 28.