Beadvány az Országgyűlési Biztos Hivatalához

Országgyűlési Biztosok Hivatala
1387 Budapest Pf. 40.

Tisztelt Országgyűlési Biztosok Hivatala!

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő szervezet a következő indítvánnyal fordul a Hivatalhoz:

2010. január 1-jén hatályba lépett a szerzett immunhiányos tünetcsoport kialakulását okozó fertőzés terjedésének megelőzése érdekében szükséges intézkedésekről és a szűrővizsgálatok elvégzésének rendjéről 18/2002. ESzCsM rendelet (Rendelet) módosítása, amelynek értelmében a HIV pozitív személyeknek lehetőségük van eldöntetni, hogy gondozásukat a fővárosi Szent László Kórház ambulanciája vagy egy, a lakóhelyükhöz közelebb eső bőr- és nemibeteg gondozó végezze (Rendelet 5. § (3) és 1. melléklet).

Dr. Medgyaszai Melinda Egészségügyi Minisztérium volt szakállamtitkára januárban azt nyilatkozta az Origónak , hogy "A felszerelés megvan mindenhol, a kollégáknak pedig természetesen tanulniuk kell". A rendeletmódosítás hatályba lépése után majdnem három hónappal azonban azt tapasztaltuk, hogy a TASZ által telefonon megkeresett 5 megye és 5 budapesti kerület bőr- és nemibeteg gondozói vagy nem tudnak a rendeletmódosításról, vagy már hallottak róla, de sem szakmailag, sem technikailag nem készültek fel a HIV pozitívak gondozására. Az ún. decentralizáció tehát továbbra is csak papíron létezik.

    A TASZ álláspontja szerint ez súlyosan sérti a jogbiztonság alkotmányos alapelvét, valamint a Magyar Köztársaság Alkotmányának 70/A. § meghatározott diszkrimináció tilalmat, s ezen keresztül sérül a HIV fertőzöttek, az Alkotmány 70/D. §-ban biztosított a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való joga.

Sérül a jogbiztonság elve, mert hiába biztosítja a rendelet a gondozást valamennyi megyei és fővárosi kerületi bőr- és nemibeteg gondozóban, a jogszabály végrehajtása érdekében nem születtek meg a kellő rendelkezések, nem tették meg a kellő intézkedéseket. Az Alkotmánybíróság a 9/1992. (I. 30.) határozatában a jogbiztonságról a következőket szögezte le. „A jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az állam – s elsősorban a jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. Vagyis a jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is.” A TASZ véleménye szerint azzal, hogy a gyakorlatban nem érvényesülhetnek a rendelet szabályai, kiszámíthatatlanná válik a HIV fertőzöttek gondozására szolgáló állami rendszer működése. Azok a jogszabályok, amelyek alkalmazása a gyakorlatban ilyen mértékben elmarad, gyengítik a jogrendszerbe vetett bizalmat, így sérül a jogbiztonság alkotmányos alapelve.

    Ezentúl a TASZ álláspontja szerint a jogszabály nem alkalmazása miatt sérül a legmagasabb testi és lelki egészséghez való jog a nem fővárosi vagy attól távolabb lakó HIV fertőzöttek esetében, hiszen továbbra sem tudják a lakóhelyükhöz legközelebb eső helyen igénybe venni a nekik járó szolgáltatást. Igaz, az Alkotmánybíróság elvi éllel állapította meg az 54/1996 (XI. 30.) határozatában, hogy a „[A] lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog [tehát] önmagában alanyi jogként értelmezhetetlen, az az alkotmány 70/D. § (2) bekezdésében foglalt állami kötelezettségként fogalmazódik meg, amely magában foglalja azt a kötelezettséget, hogy a törvényhozó a testi és lelki egészség bizonyos területein alanyi jogokat határozzon meg”. Azzal, hogy az állam jogszabályban biztosítja azt, hogy a HIV fertőzöttek a lakóhelyükhöz közeli gondozóhelyen részesüljenek ellátásban, de ennek feltételeit nem teremti meg, megsérti a diszkrimináció tilalmát, s ezen keresztül sérül a HIV fertőzöttek az Alkotmány 70/D. §.ban foglalt joga is. Az Alkotmány 70/A. §-a szerint „A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül”. A TASZ véleménye szerint a Rendelet alkalmazásának elmaradása hátrányosan megkülönböztetést okoz azon a fertőzött emberek tekintetében, akik a fővárostól távolabb laknak. Hiszen a jogszabályban biztosított alanyi jog (miszerint lakóhelyükhöz közel eső gondozási helyet választhatnak) nem érvényesül a nem budapesti fertőzöttek esetében. A már idézett 54/1996. (XI. 30.) AB határozat azt is kimondja, hogy „az Alkotmány 70/D. §-ában foglalt lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog biztosítása olyan állami  feladat,  amelyet  az  állam központi szervei és a helyi önkormányzati szervek rendszere révén valósít  meg”. Tehát azzal, hogy a HIV fertőzöttek számára nem teremtette meg az állam a jogszabályban biztosított jog gyakorlásának feltételeit megsértette ezen személyek alkotmányos jogát.

    A fentiekben kifejtettek miatt indítványozzuk a Rendelet szabályai hatályosulásának vizsgálatát, s azt, hogy állapítsa meg a jelenlegi helyzet alkotmányos visszásságot okoz. Ezen túl indítványozzuk, hogy tegyen javaslatot a Kormánynak arra, hogy milyen intézkedések megtétele szükséges a biztosított alanyi jog tényleges érvényesüléséhez.

Budapest, 2010. április 6.

Megosztás

Kapcsolódó hírek

Csajnapok a Kékpontban

Már nem a pályázati támogatás, hanem a kliensek felől érkező igény tartja életben a programot