Mindannyiunk számára fullasztó az egyre súlyosabb korlátozások miatti bezártság, de ez a szociális intézetekben élők számára nem új élmény. Nekik a koronavírus-járvány első hulláma alatt három és fél hónapig kellett szinte hermetikusan elzárva élniük: volt, akit családtagja temetésére sem engedtek ki. Szeptember eleje óta pedig megint kijárási és látogatási tilalmat rendeltek el számukra.

Idén nyáron kétszer is ombudsmanhoz fordultunk, mert sérült a bentlakásos szociális intézményekben élő fogyatékos és idős emberek kapcsolattartáshoz való joga. Az egyik beadványunk egy észak-magyarországi fogyatékos otthont érintett, ahol a lakók mintegy fele tart kapcsolatot családtagjaival, tehát sokan igényelték volna az alternatív lehetőségeket a látogatási tilalom alatt. Ez annak ellenére nem valósult meg, hogy az intézményben voltak digitális eszközök, amelyeket használhattak volna a kimaradó személyes kapcsolattartás pótlására.

Az ombudsman megállapította, hogy az intézmény megsértette a lakók testi és lelki egészséghez fűződő jogát azzal, hogy nem biztosította a kapcsolattartást más módokon a lakók és a hozzátartozók között. Hiába küldött az intézmény a szülők kérésére fotót a gyermekükről, ez a gyermek számára nyilván nem jelent kapcsolattartást.

Az intézményi légkörben élők számára, különösen a gyermekek fejlődéséhez, de a fogyatékossággal élő fiatal felnőttek kiegyensúlyozott életéhez is elengedhetetlen, hogy a korábbi családi kapcsolataikhoz fűződő kötelékeik megmaradjanak. Ennek előmozdítása, a hozzátartozókkal történő kapcsolatfelvétel, a kétoldalú kommunikáció ösztönzése az Intézménynek is feladata. (Az ombudsman AJB-2800/2020. számú jelentése)

A másik beadványt egy pécsi szervezet adta be a segítségünkkel. Ebben arra hívtuk fel az alapjogi biztos figyelmét, hogy intézetben élő emberek alapjogait nemcsak szükségtelenül és aránytalanul korlátozták a járvány első hulláma alatt meghozott intézkedések, de a Nemzeti Népegészségügyi Központ határozataiban foglalt jogkorlátozások észszerűtlenek is voltak. Bár az Alaptörvény veszélyhelyzetben egyszerűbbé teszi az alapjogok korlátozását, a kormány még különleges jogrendben sem korlátozhat jogokat önkényesen.

A kijárási és látogatási tilalom elrendelésekor azt kell szem előtt tartani, hogy a zárt intézetek a járvány gócpontjait jelentik, a bentlakásos intézetekben különösen nagy a járvány terjedésének veszélye. Az egészségügyi problémával élő lakók kiemelt rizikócsoportot jelentenek. Ám még ez sem jelenti azt, hogy ne kellene tiszteletben tartani a jogaikat – csak így lehet elkerülni, hogy az extrém bezártság súlyos pszichés és mentális károkat okozzon.

A koronavírus-járvány alatt sem szükségszerű, hogy az intézetben élő embereket hónapokra hermetikusan elzárják a külvilágtól. Bár szeptember 7-től újra kijárási és látogatási tilalmat rendeltek el, ez nem jelenti azt, hogy a lakók ne hagyhatnák el az épületet. A Nemzeti Népegészségügyi Központ határozata alapján nem minősül az intézet elhagyásának, ha a lakók a kertben, udvaron tartózkodnak, azt pedig indokolt esetnek tekinti a határozat, ha valaki munkavégzés vagy egészségügyi vizsgálat miatt megy ki az intézményből. Az intézmény által szervezett napi szabadidős tevékenységek céljából, különösen méltányolható helyzetben pedig az intézményvezető engedélyével más okból is el lehet hagyni az intézetet.

Jó példák is léteznek arra, hogy egy intézet a leghatékonyabb módon csökkenti a fertőzés veszélyét úgy, hogy közben a lakók jogai nem csorbulnak. Egy, a jogsegélyszolgálatunkhoz forduló hozzátartozó elmondta, hogy hetente kétszer, biztonságos távolságot tartva személyesen is találkozhat demens édesanyjával az intézet kertjében. Az érintésmentes találkozásra egy plexifallal elválasztott tér létrehozása is megoldás lehet.

Az izoláció miatti feszültségek oldására jó eszköz, ha az intézmény rendszeresen szervez kiscsoportos tematikus beszélgetéseket, ahol meg lehet beszélni a felmerülő nehézségeket. A kinti szabadidős programoknak is nagy szerepük van a lelki egészség megőrzésében, például a foglalkozásokat – jó időben – a szabad levegőn is meg lehet szervezni.

A bentlakásos intézetekben élő idős vagy fogyatékos lakók alapvető jogait a különleges jogrendben is csak akkor lehet korlátozni, ha ez elengedhetetlenül fontos a járvány megelőzéséhez, a korlátozások pedig észszerűek a járványveszély elhárításához. Ehhez az intézetek hermetikus lezárása helyett olyan gyakorlatokat kell kialakítani, amelyek megelőzik a vírus bejutását a járvány gócpontjait jelentő intézményekbe úgy, hogy közben nem korlátozzák észszerűtlenül a lakók jogait.