A szociális szakma egyként követeli az azonnali intézkedéseket az inárcsi tragédia kapcsán

Rég láttunk ilyen egységes szakmai fellépést a szociális szférában. Ennek apropóját az inárcsi tragédia adta. A 2018. június 11-én meggyilkolt szociális munkás halála és annak körülményei a legfájdalmasabban mutatták meg azt, hogy a hazai segítő szakma végórájában van. Olyan mérvű a szakma eszköztelensége, a munkakörülmények hiányossága, ami mára teljesen ellehetetleníti a segítő munka végzését.

Eszközök, szakemberek és forrás híján képtelenek ellátni a gyermekjóléti- és családsegítő szolgálatok azt az igen nehéz munkát, hogy pszichés, mentális, szociális krízishelyzettel küzdő kliensek számára valós, kézzelfogható segítséget nyújtsanak. „A szolgáltatási paletta szűkös. Gyakran elérhetetlenek a szükséges szakemberek, nincs gyógypedagógus, nincs pszichiáter, nincs pszichológus. A családokkal foglalkozó szociális munkásra egyre nagyobb felelősség és teher hárul. Miközben tudja, hogy a szülők önerőből képtelenek problémáikat megoldani, nem tud valódi támogatást nyújtani számukra, csak az ellenőrző, számonkérő funkció marad. A gyermekek legjobb érdekét képviselve sokszor nincs más lehetősége, mint a gyermekek kiemelése a családjukból, miközben tisztában van azzal, hogy komplex szakmapolitikai eszközökkel és plusz szolgáltatások biztosításával lehetőség lett volna a család egyben tartására. A gyermekjóléti alapellátás eszköztelensége a gyermekvédelmi szakellátás területén is tapasztalható. A kliens és segítője között – a tehetetlenség és elégedetlenség miatt – egyre fokozódik a feszültség.”

Borzasztó, hogy ilyen és ehhez hasonló tragédiáknak kell bekövetkeznie ahhoz, hogy egyértelművé váljon a szociális rendszer jelenlegi, katasztrofális helyzete. Mi évek óta követeljük, hogy az állam tegye meg a szükséges lépéseket. Most az egész szociális szakma követeli egyként ugyanezt. Az EMMI-nek is meg kell végre hallania, ha már saját halottjaként tekint az inárcsi áldozatra. „Hiszen egy felelős kormányzat nem hagyhatja magukra az embereket ezekkel a nehézségekkel: sem a segítségre szorulókat, sem a segítségükre sietőket.”

Megosztás

Kapcsolódó hírek

A babák újra a polcon

Kati tizennyolc volt, mikor terhes lett első gyermekével. Ő kislányt szeretett volna, Sanyinak mindegy volt, csak egészséges, boldog gyerek legyen. Kati vágya teljesült, 2007-ben megszületett Ági. Egy évvel később megszületett az első fiuk is, Sanyika. Majd két év múlva Vera, aki Kati édesanyjának nevét kapta, rá emlékezve, hiszen kiköpött nagyanyja.

Ági 6 éves volt, mikor megszületett második kisöccse, a szülők negyedik gyermeke. Az anyukája mégis üres kézzel és kisírt szemmel érkezett haza a kórházból, mert a kisbabáját elszakították tőle. Majd pár nap múlva Ágiékat ünneplőbe öltöztetve vitték be az önkormányzatba, ideiglenes hatályú elhelyezésük végrehajtása miatt. Pár hónappal később a falujukból is elkerültek, a teljes ismeretlenbe: nevelőszülőkhöz. Azért kellett a gyerekeket kiemelni a családból, mert „a szülők gyermekeik neveléséhez nem tudtak megfelelő körülményeket teremteni (…), a lakás- és életkörülményeik továbbra sem rendeződtek.

A szülők évekig nem látták a gyerekeket a havi egy órás láthatáson és egy-egy karácsonyi, húsvéti néhánynapos otthonléten kívül. Mígnem a másféléves jogi procedúra és nyomásgyakorlás eredményeképpen három év után a gyerekek ismét hazakerültek, Marika ismét anyuka lett. A láthatásokra, ajándékba vitt babák végre felkerültek az otthoni polcra.

/A történetben szereplő szülők és gyermekek neveit megváltoztattuk./

Ön kért ma már engedélyt a gyerekei neveléséhez?

Ma két családnak kézbesített a posta gyámhivatali határozatot, két szülőpár várta hónapok óta, tűkön ülve az évente ismétlődő vizsgálat eredményét. A döntés nem kisebb súlyú, mint a gyermekeik - egyik család esetében három, másikuk esetében öt kisgyerek – sorsa: az egymástól távol töltött hónapok, sőt évek után, végre kiérdemelték-e, hogy újra ők lehessenek „Anya” és „Apa”, hogy ne kelljen a havonta egyszer egy órára engedélyezett láthatáson a faliórára meredve rettegni a percek fogyásától.

Családok mennek tönkre az állami szervek tehetetlensége miatt

Míg egy-egy gyerek szüleitől való elszakítására elég pár óra és egy kétsoros hatósági döntés, addig az – akár indokolatlanul - kiemelt gyermek visszakapására hónapokat, de inkább éveket kell várni. A szülőknek be kell tartani a játékszabályokat, határidőket, de a hatóság úgy tűnik, nem köteles ugyanerre.