A TASZ álláspontja a kötelező védőoltásokról

A TASZ, ahogy eddig, úgy ezután is kiáll a fertőző betegségekkel szembeni védőoltások és segítségükkel a járványfenyegetettség letörése mint elérendő cél mellett. Ez az állásfoglalás arról szól, hogy milyen feltételek mellett gondoljuk elfogadhatónak egy védőoltás kötelezővé tételét. Tekintettel az aktuális helyzetre, az állásfoglalásban legtöbbször a COVID-19 elleni védőoltások kötelezővé tételével kapcsolatban hozunk példákat, de az itt lefektetett elveknek érvényesülniük kell más, már bevezetett, illetve a jövőben megjelenő esetleges járványok miatt bevezetendő kötelező védőoltások esetében is. Állásfoglalásunkban kimerítő felsorolását kívánjuk adni azoknak az alapjogi szempontoknak, amelyeket minden esetben mérlegelni kell, ha egy védőoltást kötelezővé szeretnének tenni. Mindez nem azt jelenti, hogy a TASZ védőoltásellenes álláspontra helyezkedne, mint ahogy a megfelelő előfeltételek fennállása esetén a védőoltások kötelezővé tételét sem utasítjuk el.

A munkáltató által elrendelhető kötelező koronavírus-oltással kapcsolatos állásfoglalásunk itt érhető el, az összes védőoltásokkal kapcsolódó anyagunkat pedig ezen az oldalon gyűjtöttük össze: tasz.hu/koronavirus-vedooltasok.

Utolsó frissítés ideje: 2021. november 5.

Állásfoglalásunk két logikai levezetés során is útmutatóul szolgál. Abban a helyzetben, amikor a jogalkotó kötelezővé kívánja tenni egy védőoltás bevezetését, át kell tekintenie az alábbiakban részletesen kifejtett szempontokat, és mindegyiket egyenként megvizsgálva kell eldöntenie, hogy az általa bevezetni kívánt jogkorlátozás alkotmányosan igazolható-e – vagyis kimerítette-e mindazon előfeltételeket, enyhébb jogkorlátozási lehetőségeket, amelyekkel a jogkorlátozás bevezetése elkerülhető lenne. Állásfoglalásunk azonban egy adott járványhelyzet dinamikájában is szempontokat kínál: akkor, amikor a járvány bizonytalan alakulása, kimenetele miatt kiszámíthatatlan, hogy a védekezés során végső soron szükség lesz-e a védőoltásra kötelezésre, az általunk kínált szempontok segítenek azon megoldások megtalálásában, amik a lehető legkisebb jogkorlátozással tudják kezelni az adott helyzetet, egyben előkészítve – ha nem lehet elkerülni – a kötelező védőoltás jogszerű bevezethetőségét.

Kiindulópontunk az, hogy a védőoltások egészségügyi beavatkozásnak minősülnek, tehát felvételük az önrendelkezési jog keretei között meghozott döntés. Ebből az következik, hogy a védőoltás felvételének kötelezővé tétele az önrendelkezési jognak mint alapvető jognak a korlátozását jelenti, ami csak akkor jogszerű, ha megfelel az alapjogok korlátozására irányadó szükségességi-arányossági teszt mércéjének. Ahhoz, hogy egy alapjog korlátozása szükséges és arányos legyen, először is ki kell jelölni azt a legitim célt, amit az állam a korlátozással el kíván érni. Ezt követően mérlegelni kell, hogy a jogkorlátozás valóban alkalmas-e a kitűzött cél elérésére. Következő lépésként azt kell megvizsgálni, hogy a cél eléréséhez feltétlenül szükséges-e ezt az eszközt használni; nem lehet-e más módon, kisebb mértékű jogkorlátozással is elérni ugyanazt a célt. Ha bebizonyosodik, hogy a cél csak az adott eszközzel érhető el, akkor az igazolja a szükségességet. Ezután az arányosság vizsgálata következik, amelynek során mérlegelni kell, hogy nem túlzott mértékű-e a jogkorlátozás. A jogkorlátozás akkor arányos, ha az elérni kívánt cél jelentősége és a jogkorlátozás súlya arányban áll egymással.

Az alábbiakban ezt a négy szempontot vizsgáljuk meg részletesen.

1. Mi lenne a kötelező oltás legitim célja?

Az oltás célja az, hogy megvédje a társadalom tagjait a járvány következményeitől: a megbetegedéstől, haláltól, a jogkorlátozó intézkedések bevezetésének szükségességétől (amilyen pl. a karantén, kijárási korlátozás, digitális oktatás, munkahelyi korlátozások, szolgáltatások szüneteltetése). Ez a cél végső soron a járvány keretek közé szorításával, kontrollálásával, vagy szerencsésebb esetben teljes felszámolásával érhető el. Ennek egyik eszköze a nyájimmunitás elérése, amely lehetővé teszi az egész közösség védelmét, vagyis azt, hogy a járvány azokat se fenyegesse, akik biológiailag nem védettek a megbetegedés ellen. A kötelező oltás bevezetésének az ugyanakkor nem lehet célja, hogy saját döntésének következményétől védje az egyént, vagyis nem lehet az állami paternalizmus eszköze. (Gyermekkori védőoltás esetén ennek megítélése módosul – erről bővebben ld. később).

2. Mikor alkalmas a legitim cél elérésére egy kötelező védőoltás?

    A védőoltás akkor alkalmas eszköz a cél elérésére, ha hatásos és biztonságos.

    Hatásosság: Egy vakcina akkor tekinthető hatásosnak, ha képes megakadályozni a megbetegedést (esetleg képes megelőzni a betegség súlyos lefolyását, szövődményeit). Az egyén szempontjából a védőoltás akkor hatásos, ha védi őt a megbetegedéstől (a betegség súlyos lefolyásától). A társadalom szempontjából viszont csak akkor hatásos a vakcina, ha a társadalom egészét képes megvédeni a járvány terjedésétől, vagyis ha az oltás miatti védelem nemcsak az oltott emberre képes kiterjedni. Abban az esetben, ha ez a hatás nem érvényesülne (mert az oltás ellenére a betegség továbbadható lenne), akkor csak az egyént védené az oltás. Ez esetben a társadalom szempontjából nem lenne hatásos eszköznek tekinthető a védőoltás, ami azt is jelenti, hogy így az alkalmassági kritérium nem teljesül, vagyis nem tehető kötelezővé az adott oltás.

    Biztonságosság: A védőoltás biztonságos, ha előnyei szignifikánsan megelőzik a hátrányait. A védőoltás előnyei nem minden ember számára azonos mértékben előzik meg a hátrányokat, például a covid elleni védőoltás előnyei és kockázatai között kisebb a távolság egy egészséges fiatal felnőtt esetén, mint egy idős, vagy krónikus betegséggel élő ember esetén. Ezzel együtt ahhoz, hogy egy védőoltás kötelezővé tehető legyen, az előnyöknek minden csoport számára meg kell előzniük a hátrányokat.

    A hatásosság és a biztonságosság megítélése orvosi és járványügyi szakkérdés. A válaszok ráadásul az újabb és újabb tudományos eredmények fényében folyamatosan változnak. Jogi szempontból azonban van garanciája annak, hogy mindig csak hatásos és biztonságos oltóanyag kerüljön forgalomba: a védőoltás bevezetését megfelelően szabályozott és transzparens kutatási és engedélyeztetési eljárásnak kell megelőznie. A szabályozás pedig akkor megfelelő, ha elvárja a kutatási és az engedélyezési eljárás tudományos (szakmai) megalapozottságát, transzparenciáját és függetlenségét.

    Járványhelyzetben helye lehet a szokásostól eltérő, gyorsított engedélyezési eljárásnak. Erre az eljárásra azonban ugyanazok az alapelvek irányadók, amelyek a szokásos eljárásra: tudományosan megalapozottnak, függetlennek és transzparensnek kell lennie. Megengedhetetlen, hogy a gyorsított engedélyezés közvetve vagy közvetlenül nem szakmai szerv által és nem átlátható módon menjen végbe. Elvárás, hogy legyen előre rögzített szabályozás a rendkívüli engedélyeztetési eljárásra vonatkozóan is.

    3. Mikor mondhatjuk, hogy feltétlenül (kényszerítően) szükséges a kötelező védőoltás bevezetése?

      Ha a védőoltás legitim célja és alkalmassága igazolt, akkor meg kell vizsgálni, hogy feltétlenül szükséges-e a kívánt cél eléréséhez, hogy az oltás kötelező legyen. Ha kötelezés nélkül is elérhető a legitim cél (vagyis a járvány visszaszorítása), akkor nem áll fenn „kényszerítő szükség” a jogkorlátozásra, vagyis ilyenkor a kötelezés nem igazolható. Amennyiben a kívánt cél enyhébb jogkorlátozással (vagy akár jogkorlátozás nélkül) is megvalósítható, nem teljesül a „szükségesség” kritériuma.

      3.1. Mi kell ahhoz, hogy kimondható legyen, hogy csak az oltásra kötelezéssel érhető el a járvány visszaszorítása? Mikor mondhatjuk azt, hogy az állam „mindent megtett” annak érdekében, hogy el tudja kerülni a kötelezőséget?

      A társadalom tagjainak védelme, a járvány visszaszorítása érdekében csak akkor tehető kötelezővé a védőoltás, ha az állam minden más, a kötelezésnél enyhébb eszközt bevetett a nyájimmunitás elérésére.

      Az állam akkor tett meg mindent a kötelezőség bevezetésének elkerülésére, ha

      • lehetővé tette, hogy aki szeretné magát beoltatni, az ténylegesen hozzá is férhessen a védőoltáshoz (tehát ne legyen a társadalomnak olyan tagja, aki nem zárkózik el az oltástól, de mégsem tudja magát beoltatni);

      • annál, aki bizonytalan vagy nem szeretné magát beoltatni, kimerítette a meggyőzésére rendelkezésre álló eszközöket.

      Az első feltételből logikusan következik, hogy ameddig az oltásra hajlandók köre nem egyezik meg az oltottak körével, addig a kötelezésnek nincs helye. Ha ennek teljesülése után sem sikerült a járvány visszaszorítása, akkor még mindig próbálkozni kell bizonytalanok vagy oltásra maguktól nem hajlandók meggyőzésével. Amennyiben ez utóbbi nem sikeres, akkor merülhet fel egyáltalán az oltás kötelezővé tétele.

      Az oltásra hajlandók teljeskörű oltására rendelkezésre álló eszközök:

      • a hozzáférés maximalizálása: mindenkihez, aki nem zárkózik el az oltástól, el kell juttatni az oltást (ennek lehetséges eszközei az oltóbuszok, a munkahelyi, iskolai oltás elérhetővé tétele, könnyen megközelíthető oltópontok kialakítása, az egyszerű adminisztráció – pl. regisztráció nélküli oltás);

      • az oltóanyagok közötti választás lehetősége.

      A polgárok meggyőzésére rendelkezésre álló eszközök a következők:

      • átlátható, szakmai alapokon nyugvó engedélyezési eljárás,

      • közérthető, mindenkihez eljutó tájékoztatás,

      • hatékony, az egyes társadalmi csoportokat célzottan megszólító kampány,

      • ösztönzők (elsősorban a jogkorlátozások alóli mentesülést fogadjuk el jogszerű ösztönzésnek; az ezen kívülieket csak akkor, ha azok nagyjából egyenlően tudják ösztönözni a társadalom tagjait. Részletes álláspontunkat a témában ld. itt.)

      Mivel ismétlő, emlékeztető oltásokra is szükség lehet, ezek a feladatok folyamatosan fennállhatnak, egészen addig, amíg a járvány veszélye fennmarad.

      Mi a kötelezés előtti lépések időtávja?

      Az időfaktor a járvány veszélyességével és a lehetséges védekezés sebességével áll összefüggésben: minél veszélyesebb egy járvány, minél több idő kell a védettség kialakításához, annál rövidebb idő áll a döntéshozók rendelkezésére, hogy a meggyőzés-hozzáférés eszközeivel érjék el a járvány visszaszorítását. A vírus veszélyessége azonban a járvány ideje alatt is változhat, ennek függvényében lehet – előre meghatározott szempontok alapján – ezt az időtávot tágítani, szűkíteni. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a kötelezővé tétel nem feltétlenül hatékonyabb, mint a meggyőzés. Az állami kötelezéssel szemben várható, hogy bizonyos társadalmi ellenállás alakul ki, míg a kötelezés elrendelését követően biztosítani kell, hogy az oltás ténylegesen el is jusson a polgárokhoz, és a kötelezettségnek ellenállók arányos szankcionálásáról is gondoskodni kell. Mindezek jelentősen lassíthatják az átoltottság kialakításának folyamatát, és könnyen lehet, hogy végső soron lassabb lesz így a folyamat, mint a meggyőzésen, ösztönzésen alapuló, de önkéntes rendszerben lenne.

      Van-e bármilyen keret, amelyben elfogadhatónak tartjuk, hogy a meggyőzés eszközének kimerítése nélkül bevezessék a kötelező védőoltást?

      Csak abban az egy esetben, ha a járvány veszélyessége (nagyon gyors terjedés, nagyon magas halálozási mutatók) és más óvintézkedések eredménytelensége miatt nagyon gyors reakcióra van szükség és tudományos megalapozottsággal lehet állítani, hogy ilyen szűk időkereten belül nem lehet elérni meggyőzéssel a kellő oltottsági arányt. Jelenleg a Covid-19 járvány nem tekinthető ilyennek.

      Az oltóanyag választhatósága valószínűleg növeli az oltási hajlandóságot, de kikényszeríthető-e jogilag a vakcinák közötti választás lehetősége?

      Ha az oltási hajlandóság növelésének az oltóanyagok közötti választás egy lehetséges eszköze (jelen esetben úgy tűnik, hogy Magyarországon ez a helyzet) akkor a rendelkezésre álló többféle hatásos és biztonságos oltóanyag közül lehetőséget kell adni – az Alkotmánybíróság szóhasználata szerint – az „észszerű keretek közötti alternatív magatartásra”, vagyis arra, hogy az egyén válassza meg, melyik oltást kívánja beadatni magának. Az Alkotmánybíróság által meghatározott „észszerű keret” az, hogy az oltóanyag a gyakorlatban rendelkezésre is álljon. Erről részletesebben itt írtunk.

      3.2. Most pedig nézzük meg a járványhelyzetből adódó veszteségek minimalizálása érdekében bevezethető kötelező védőoltás kérdését.

      Mint az előzőekben kifejtettük, a védőoltásra kötelezés végső célja a járvány visszaszorítása, és ezáltal a társadalom tagjainak megvédése. Azt megelőzően, hogy általánosan kötelezővé tennék a védőoltás felvételét, meg kell vizsgálni, hogy ez a cél nem érhető-e el az általános kötelezésnél enyhébb korlátozással, amelynek fókusza az, hogy a járványhelyzetből adódó veszteség minél kisebb legyen, azaz

      • a társadalomnak azon tagjai is megfelelő védelemben részesüljenek, akik nem tudják felvenni a védőoltást és veszélyeztetettek; és

      • a járvány miatti jogkorlátozó intézkedések a lehető legszűkebb körűek legyenek.

      A járványveszélynek leginkább kitettek megvédése érdekében elkerülhetetlen lehet, hogy azokon a színtereken, ahol a járványnak leginkább kitett polgárok szükségképpen jelen vannak (mint pl. az egészségügyi intézményekben), a védelmük megoldott legyen. De elengedhetetlen-e ehhez az egész társadalom immunizálása? Álláspontunk szerint nem. Azokon a színtereken, ahol a szolgáltatás igénybevételével alapjoggyakorlás valósul meg, ahol személyesen nyújtják szolgáltatást és ahol a szolgáltatás igénybe vevői fokozottan kitettek a járványnak, elegendő lehet az is, ha az ilyen a szolgáltatásokat nyújtók számára teszik kötelezővé a védőoltás felvételét. Ezekben az esetekben nincs szükség a társadalom általános immunizálására, vagyis a védőoltás általánosan kötelezővé tételére: elegendő meghatározott csoportok, elsősorban egyes munkakörökben dolgozók védőoltásra kötelezése. Az erről szóló álláspontunkat ld. itt.

      A jogkorlátozó intézkedések minimalizálásához szükséges-e az általánosan kötelező védőoltás?

      Ha a járványveszély miatt olyan korlátozó intézkedéseket kell bevezetni, amelyek hátráltatják a társadalom működőképességét, illetve alapjogkorlátozással járnak, mérlegelni kell, hogy a bevezetendő korlátozó intézkedések, vagy a védőoltás kötelezővé tétele jelentene-e alacsonyabb szintű jogkorlátozást. A kettő között átmeneti megoldást jelenthet, ha a védőoltást csak meghatározott célcsoportok (így a leginkább veszélyeztetettek, jellemzően pl. az idősek) számára teszik kötelezővé. Ezzel el lehet kerülni, hogy a társadalom egészére kiterjedő, súlyos korlátozó intézkedéseket kelljen bevezetni, de az is, hogy a teljes társadalmat kelljen a védőoltás felvételére kötelezni. Ennek a kötelezésnek sem az tehát az elsődleges funkciója, hogy az érintetteket megvédje a fertőzéstől, hanem az, hogy a társadalom többi tagját megvédjék attól, hogy ezen személyek tömeges fertőződésének veszélye miatt súlyos jogkorlátozó intézkedéseknek kelljen alávetniük magukat.

      4. Mikor arányos intézkedés a kötelező védőoltás bevezetése?

        Ha a szükségességi feltétel teljesül, vagyis a nyájimmunitás nem érhető el máshogy, mint a védőoltás általános kötelezővé tételével, akkor is meg kell vizsgálni, hogy az alapjogkorlátozás arányos intézkedés-e az előzőekben megjelölt legitim célokhoz képest. Ha például olyan járványról van szó, amely keveseknek okoz súlyos megbetegedést, akkor nem olyan súlyú az elérni kívánt cél, hogy emiatt az állam az önrendelkezési jogot korlátozhatná, vagyis kötelezővé tehetné a védőoltást. Ez a helyzet például a szezonális influenzával, amellyel szemben elérhető vakcina, de azt az állam a megbetegedés kismértékű veszélye miatt nem teszi kötelezővé. A koronavírus esetében a járványhelyzet dinamikusan változik, ezért nehéz pontosan megítélni, hogy mikor érkezik el az a pont, amikortól kezdve arányosnak tekinthető az általános kötelezés bevezetése. A jelenlegi tendencia azt mutatja, hogy a vírus egyre veszélyesebb, egyre jobban fertőz. A kötelező oltás bevezetése előtt azonban mindig meg kell vizsgálni azt is, hogy a rendelkezésre álló kevésbé korlátozó eszközökkel (pl. oltatlanok kötelező maszkviselése, tesztelése) milyen eredmények érhetők el.

        5. Amennyiben a szükségességi-arányossági teszt kritériumainak megfelel a kötelező védőoltás bevezetése, akkor is elengedhetetlen, hogy:

          • a kötelező védőoltás szükségességét transzparens és naprakész tudományos eredményekkel támasszák alá;

          • legyen folyamatos monitorozás, működjön megfelelően az oltási reakciók bejelentése, azok feldolgozása;

          • legyen megfelelő a lakosság tájékoztatása a járvánnyal és oltóanyaggal kapcsolatban;

          • legyen megfelelő mentesítési (és halasztási) eljárás, amely szakmai irányelvben meghatározott indokok mentén teszi lehetővé a mentesítést/halasztást;

          • működjön megfelelően az oltási szövődményeket elszenvedők kártalanítása;

          • legyen választható az oltóanyag ésszerű keretek között (erről részletesebben itt írtunk).

          6. Állásfoglalásunk lényegi megállapításait az életkorhoz kötötten kötelező védőoltásokkal kapcsolatban is érvényesnek tekintjük.

          Néhány lényeges különbség miatt azonban az életkorhoz kötötten kötelező védőoltások alkotmányossági megítélése eltér az általánosan kötelező védőoltásokétól – erről részletesen írunk itt.

            Melyek ezek a különbségek?

            • Életkorhoz kötötten kötelező védőoltások esetében további legitim célt jelent a gyermek mindenek felett álló érdeke, amelyet az állam kötelezettsége védeni, akár a gyermek szülőjének döntésével szemben is.

            • Különbség mutatkozik a már bevezetett és az újonnan bevezetendő életkorhoz kötötten kötelező védőoltás megítélése között: ha nem sikerül meggyőzéssel elérni a szükséges átoltottságot, egy eliminált járvány esetén a védőoltás kötelezettségének feloldásával a járvány újraéledésének kockázata fenyeget. Ez alapján a már meglévő gyermekkori kötelező oltásokkal kapcsolatban a javaslatunk a következő: egy átmeneti időszakban a kötelezőség fenntartása mellett kell előkészíteni a tájékoztatáson alapuló átoltottságot. Ehhez tájékoztatási, oltási kampány mellett folyamatosan mérni kell az oltási hajlandóságot. Ha az oltási hajlandóság eléri a nyájimmunitáshoz szükséges szintet, akkor a kötelezőség megszüntethető. Ez az utóbbi javaslat segít abban, hogy a korábbi álláspontunkat a gyermekkorban kötelező védőoltásokról összhangba hozza a jelen álláspontunkkal.

            Megosztás

            Kapcsolódó hírek

            3 dolog, ami javult a kórházakban az elmúlt években, és 3 dolog, ami nem


            Neked is fontos, hogy a gyereked mellett lehess, ha kórházba kerül? Az egész család nyugodtabb, ha együtt élhetitek át ezeket a nehéz pillanatokat? Azt is szeretnéd, ha végig gyerek- és szülőbarát ellátást kapnátok? Mi Gyerekkel vagyok kampányunkban három éve dolgozunk ezért. Megnéztük, mi változott az elmúlt három évben, mik a legfontosabb területek, ahol javult a helyzet, és hol van még szükség sok fejlesztésre.

            A TASZ bepereli az ÁNTSZ-t a kórházi fertőzések nyilvánosságáért

            Arra hivatkozva, hogy döntés-előkészítő adatnak minősülnek, megtagadta az ÁNTSZ a TASZ közérdekűadat-igénylésének teljesítését, amelyben a TASZ a kórházi fertőzések számára kérdezett rá.

            Big Pharma embermájat eszik?

            „Ne a mi májunkat egyétek, inkább ezt” kiált fel Gyenyisz, a nagydarab orosz aktivista, és egy jókora fóliába csomagolt nyers sertésmájat pakol ki az asztalra. Hirtelen megáll a levegő a washingtoni nemzetközi AIDS konferencia fogadásán, ahol éppen előkelő orvosok és üzletemberek csipegetik a luxuskajákat a svédasztalról a Roche gyógyszercég által szervezett fogadáson. A TASZ filmje a hepatitis gyógyszerek hozzáférhetőségéről és a Big Pharmáról.