Kocsis Máté és Halász János tegnap nyújtották be a parlamentnek a Büntető Törvénykönyv módosítását célzó javaslatukat, amely szerint a jövőben a közügyeket érintő közlések nem vonhatják maguk után büntetőjogi felelősség megállapítását rágalmazás vagy becsületsértés miatt, ha azok a médiában hangzanak el és ha nem irányulnak a sértett emberi méltóságának “nyilvánvaló és súlyosan becsmérlő tagadására”. Ez beszédes példája annak, hogy vannak pillanatok, amikor a kormánypárt önös érdekei véletlenül a közjót is szolgálják, ezeknek a szerencsés együttállásoknak pedig mindannyian örülhetünk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kormány ennyivel letudhatná azt a feladatot, hogy megteremtse a szabad és az egyenlő méltóság tiszteletén alapuló politikai vita feltételeit.

A szólás szabadságát az alkotmány azért részesíti védelemben, mert a közügyek megvitatásának szabadsága nélkül nem létezhet demokrácia. Ettől még nem védett minden kimondott szó, ami a közügyekkel összefüggésben elhangzik, egy társadalomnak azonban sok eszköze van arra, hogy hatást gyakoroljon a közéleti viták színvonalára. A vitakultúra tanítható, a közvélemény pedig jogi eszközök nélkül is elítélheti azt, akinek a mondandója sérti a közösség normáit. Az emberi méltóságot tiszteletben tartó beszéd kikényszerítésére számos jogi eszköz is rendelkezésre áll, a közigazgatási és polgári jogi eszközök mellett a büntetőjog eddig is csak egy – igaz, a legsúlyosabb – eszköz volt a bevethető arzenálból.

Ha a mostani javaslat átmegy az Országgyűlésen (márpedig nincs okunk az ellenkezőjét feltételezni), annak eredménye az lesz, hogy rágalmazásért és becsületsértését lényegében csak azokat lehet felelősségre vonni, akik magánügyekben állítanak vagy híresztelnek másról becsület csorbítására alkalmas tényeket, tesznek verbális vagy tettekben megnyilvánuló becsületsértő gesztusokat. A TASZ álláspontja szerint megkérdőjelezhető, hogy ennek a módosítás után fennmaradó szabálytöredéknek a probléma kezelésére elérhető egyéb eszközök ismeretében mennyiben van helye a büntetőjogban, az azonban biztos, hogy a közügyek megvitatása a módosítással szabadabb lesz, mint korábban volt.

A rágalmazás és a becsületsértés büntetőjogi tilalma egyrészt alkalmas arra, hogy elrettentő hatást gyakoroljon olyan esetekben is, amikor egy véleménynyilvánítás nem öncélúan sértő vagy hazug. Bizonyos esetekben viszont teljesen alkalmatlan arra, hogy visszatartson a szándékosan sértő hazugságok nyilvános terjesztésétől: az eljárások hossza, a visszatartó mértékű szankció hiánya, és az egyéni felelősség megállapításának nehézsége a sajtótermékek esetében alkalmatlanná teszik a büntető tényállásokat arra, hogy érdemi méltóságvédelmet biztosítsanak.

Ha a rágalmazás és becsületsértés azért szerepel a Btk-ban, hogy az emberi méltóság védelméhez fűződő kiemelt társadalmi érdeket kifejezze, akkor a közügyek megvitatásának büntetőjogi korlátozása aligha tartozhat alappal a kriminalizálható esetek körébe. A közügyek megvitatása legtöbbször a közhatalomgyakorló politikusok tevékenységének kritikáján keresztül történik, akik az állam nevében cselekszenek, ezért ha őket bíráljuk, az államot bíráljuk. Az államnak viszont nincs emberi méltósága, ezekben a helyzetekben nincs olyan elfogadható alkotmányos indok, ami a jogrendszer legsúlyosabb eszköze, a büntetőjog bevetését indokolhatná.

Ezért is meglepő a mostani javaslat forrása: a kormánypárt lényegében hatalomra kerülése óta tudatosan a szabad közéleti vita csatornáinak szisztematikus ellehetetlenítésére törekszik és tervszerűen használja ki azokat az előnyöket, amik abból származnak, hogy a jogrendszer (beleértve a büntetőjogot és az összes egyéb jogágat) egyáltalán nem hatékony annak kikényszerítésében, hogy a méltóságot figyelmen kívül hagyó beszédnek és a direkt hazugságoknak következményei legyenek. A javaslattal a kormány nem kockáztat nagyot – eddig sem sorjáztak a valótlan tényállításokért, becsületsértő véleményekért a közhatalom-gyakorlók vagy az őket kiszolgáló propagandisták büntetőjogi felelősségét kimondó ítéletek, a változtatás viszont jó pont lesz a szólásszabadság dekriminalizációját évek óta követelő Európa Tanács (és egy füst alatt az Európai Unió) felé. Ettől függetlenül a szabadság akadályainak lebontása mellett az államnak pozitív garanciákkal is elő kell állnia, különben a javaslaton átüt a képmutatás.

A tervezett módosítás előmozdítja a szabad közbeszédet, annak érdekében viszont, hogy a közbeszéd ne csak szabad, hanem az egyenlő méltóságot is tiszteletben tartó legyen, további lépések megtételére van szükség. A jogalkotó mint 2010-óta minden nap, ma is abban a helyzetben van, hogy ezeket megtegye.

A TASZ listája a kormány legsürgősebb feladatairól, a teljesség igénye nélkül:

A közmédia közmédia-jellegének helyreállítása. Propaganda helyett közszolgálatot az állami csatornákon!
A KESMA felszámolása. A Közép Európai Sajtó és Média Alapítvány a hozzá tartozó több száz médiatermék a központi dezinformáció és gyűlöletkeltés eszköze, nem sajtó. A szabad sajtó a mindenkori kormány kritikusa, nem pedig annak kiszolgálója.
Állami hirdetési pénzekkel függővé tett médiumok helyett piaci alapokon működő szabad médiakörnyezet megteremtése.
A sajtóhoz való hozzáállás gyökeres átalakítása. A polgárok a közhatalom gyakorlását a sajtón keresztül ellenőrizhetik. A kritikus sajtó kérdéseire válaszolni, olyan helyzetet teremteni, amiben a sajtó hatékonyan hozzáfér a közérdekű adatokhoz és a közhatalom gyakorlásával kapcsolatos információkhoz, nem kegy, hanem demokratikus minimum. A kérdéseket feltenni merő újságíró nem idegen ügynök, hanem ha úgy tetszik, a nép “ügynöke” – az újságíró azoknak az embereknek a kérdéseit teszi fel, akiktől a mindenkori kormány hatalma származik, és akik felé elszámolással tartozik.
A jóhírnév és a becsület polgári jogi védelmének megerősítése. Számtalan további jogi eszközzel lehetne tenni annak érdekében, hogy az emberi méltóságot a már meglévő polgári jogi és más eszközök is hatékonyan védjék. A sajtóhelyreigazítás feltételei újragondolhatók, a létező eljárások soron kívülivé tehetők, jogerős bírósági ítéletek végrehajtásához hatékony garanciák rendelhetők.

Bár nem a kormány feladata, de üdvözlendő lenne, ha a bírói gyakorlat is érdemben reagálna (pl. magasabb összegű sérelemdíjak megítélésével) arra a jelenségre, amikor egy-egy közéleti szereplőt visszatérően a sajtó útján akar a hatalom morálisan megsemmisíteni – a bíróság ugyanis ezzel elismerné a közéleti szereplők közötti aszimmetrikus helyzetet.

A mostani módosítási javaslat a sajtó munkatársaira is komoly felelősséget ró. Az igazi hatalom az újságíró tollában van: az újságíró és végső soron a szerkesztő dönti el, hogy mennyire veszi komolyan a hivatás etikai szabályait. Ellenőrizetlen tényeket leírni, az érintettet az ügyről nem megkérdezni, és a gyűlölet hangjának teret adni annak áll hatalmában, aki ehhez felületet biztosít. A büntetőjogi felelősség megszüntetése a sajtó felelősségét a korábbinál csak hangsúlyosabbá teszi.

Ha a kormánynak a hogyanok kapcsán nincsenek ötletei, a TASZ bármikor kész saját javaslatainak megosztására, ehhez azonban a kormány részéről a közügyekkel kapcsolatos nyílt vita melletti valódi elkötelezettségre lenne szükség. Állunk elébe.