Anyaság és fogyatékosság

„Szerettem volna gyereket és mindaddig próbálkoztam, amíg meg nem tudtam, hogy 14 éves koromban, amikor egy intézetben éltem, sterilizáltak.”

A fogyatékossággal élő nőknek egész Európában és a világ minden táján kétszeresen is küzdeniük kell jogaikért. Ennek a küzdelemnek egyik legsokkolóbb momentuma a sterilizáció és a rájuk kényszerített abortusz elleni állandó harc, ami mindennapi tapasztalata sok nőnek ma is – legelsősorban értelmi sérült, autista vagy pszichiátriai betegséggel élő nőkről van szó. Alapvető emberi jogaiktól fosztották meg azokat, akik a fenti erőszakos beavatkozások elszenvedői voltak – az érintettek elbeszélései erőszakról és megfélemlítésről szólnak.

Olykor nagy bentlakásos intézetekben, és sajnos nagyon gyakran maguk az áldozatok szülei döntenek fogyatékos nők sterilizálása vagy kényszerabortusza mellett az áldozat tudta vagy tájékozott beleegyezése nélkül – mindezt a „saját érdekére” hivatkozással. A beavatkozások eredménye élethosszig tartó trauma és fájdalom, főleg mivel a sterilizációs beavatkozások általában nem visszafordíthatók.

„Amióta megtudtam, hogy 15 éves koromban kivették a méhemet, kevésbé érzem nőnek magam.”

Az ezzel kapcsolatos közbeszéd alig létezik, és nem csupán a fogyatékossággal élő nők és családjaik között, de a jogi és egészségügyi szakmán belül sem. Csak kevés helyen létezik egyértelmű jogi szabályozás az erőszakos sterilizációval és a kényszerített abortusszal kapcsolatosan, az elkövetők ellen pedig nagyon ritkán emelnek vádat. A fogyatékos nők szexuális jogaival kapcsolatban nem hozható döntés tudtuk nélkül és anélkül, hogy beleegyezésük esetén tisztában legyenek döntésük jövőbeli következményeivel. A beavatkozások mellett más megoldási alternatívákat is elérhetővé kell tenni és azokat felajánlani számukra. Egy értelmi fogyatékossággal élő kétgyermekes anya foglalja össze véleményét, amely fogyatékos emberek millióinak üzenete is egyben:
„Tudom, hogy vannak határaim, tudom, hogy szükségem van támogatásra, és hogy sok mindenben nem vagyok túl jó. De szerető anyaként igenis jó vagyok. Az, hogy milyen szülő az ember, nem mindig függ össze azzal, ki milyen intelligens.”

Szerző: Maria Nyman, European Disability Forum
www.edf-feph.org
Fordítás: Petri Gábor


Az írás eredeti, angol és francia nyelvű változata a European Women’s Lobby által kiadott FEM21 c. folyóirat különszámában jelent meg 2010. októberben.

Megosztás

Kapcsolódó hírek

A TASZ álláspontja az abortuszmentes kórházak támogatásával összefüggésben

2017. február 9-én jelent meg a hír, amely szerint nagy összegű állami támogatásban részesül két kórház, amely vállalta, hogy nem végez terhesség-megszakítást. A támogatás részletei egyelőre nem ismertek, ezért a TASZ lépéseket tett annak érdekében, hogy ezekről pontos képet kapjon. A feltételrendszer alapos ismeret hiányában is tehető azonban néhány elvi megállapítás a kérdésről.

Abortusztabletta - miről is vitatkozunk?

A Magyar Hírlapban megjelent cikkében Csernus Eszter a gyógyszeres terhesség-megszakítás körüli tévhitekről fejti ki véleményét.

Élő példák - Jog a közösségi élethez - Új videó

A WITNESS filmjében Horvátországban élő fogyatékos emberek beszélnek az életükről. Milyen nagy létszámú intézményben lakni? Milyen az, ha valakinek nincs magánélete, és élete minden pillanatában ellenőrzik? Milyen kiköltözni az intézetekből, és dolgozni, élni, mint bárki más? Nézze meg és terjessze a videót!