Bod Tamás - Egy különös zsarolás története - Régen volt, felejtsük el!

2000. június 8-án, csütörtök este Kurucz Ferenc, a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság akkori parancsnoka Budapestről hazafelé tartva − mások mellett − berendelte közbiztonsági helyettesét, Ábrahám Béla ezredest a rendőrségre. Kuruczcal a fővárosban a legmagasabb szinten közölték, hogy egyik helyettesét még aznap őrizetbe veszik a Budapestről útnak indult ügyészek és kommandósok. Békéscsabán a Fővárosi Ügyészségi Nyomozóhivatalának vezető ügyésze, Túri András és a Készenléti Rendőrség terrorelhárító szolgálatának a tagjai várták és bilincselték meg a megyei főkapitányság második számú vezetőjét, majd folytattak le a hivatali szobájában és otthonában házkutatást. Az első kiszivárgó hírek szerint a Békés megyei ezredest egy zsarolási üggyel gyanúsították meg. Bár voltak ettől eltérő vélemények is, többen jó rendőrként jellemezték Ábrahámot, aki őrizetbe vételekor tíz éve volt közbiztonsági igazgató a Viharsarokban.

Ekkoriban több helybéli rendőrhalál, valamint az olajügyek miatt pattanásig feszült a helyzet Békés megyében – ezt tovább fokozta a példátlan őrizetbe vétel. A kiélezettséget jól jellemezte, hogy másnap, péntek délelőtt a nyomozást irányító vezető ügyész, Túri András rosszul lett és szívpanaszokkal kórházba szállították. A történet majdnem három évvel korábban kezdődött.

A hajnali telefon

1997. augusztus 11-én reggel 6 óra előtt 2 perccel Bognár István gabonakereskedelemmel foglalkozó üzletembert, az INTFOOD Rt. békéscsabai képviselőjét egy máig ismeretlen személy otthonában fölhívta, és fenyegetések közepette közölte: 6 millió forintot kell fizetnie. (A későbbi nyomozás kiderítette, hogy a telefonhívást egy békéscsabai nyilvános fülkéből kezdeményezték.) A beijedt Bognár ezt követően felhívta régi ismerősét, Ábrahám Béla ezredest, megyei közbiztonsági igazgatót, akinek beszámolt az esetről. Reggel nyolckor személyesen találkoztak Ábrahám irodájában. A zsaroló délelőtt 10 óra 25 perckor újra jelentkezett. Arra utasította Bognárt, hogy továbbra is tartsa bekapcsolva a mobiltelefonját, s ha nem engedelmeskedik, nem fizeti ki a követelt 6 millió forintot, megölik az unokáját. A zsaroló újabb hívása után Ábrahám ismét felkereste Bognárt. Nem sokkal délután 5 óra előtt harmadszor is jelentkezett az ismeretlen, aki azzal toldotta meg addigi mondandóját, hogy ha nem fizet neki a gabonakereskedő, akkor levágják az unokája fejét. Bognár és a rendőrezredes még augusztus 11-én estére újabb találkozót beszélt meg. Békéscsabán, a Besenyei úti sportpályánál találkoztak, ahol Ábrahám minden konkrétumot mellőzve közölte: jól áll a nyomozás, a zsarolók a szomszédos város, Gyula térségében vannak. Az ítélet indoklása szerint Ábrahám megkérdezte Bognárt, hajlandó lenne-e másfél millió forintot fizetni, ha az „ismerősei” leállítanák a zsarolókat? Az ezredes ehhez hozzáfűzte, az illetők Tasnádi Péter emberei, de kérte, hogy a vállalkozó erről ne mondjon senkinek semmit. Indoklásként Ábrahám kifejtette, hogy „a rendőrség úgysem tudja elfogni a zsarolók megbízóit”. Bognár beleegyezett a 1,5 millió forint kifizetésébe. Az ezredes arra kérte a gabonakereskedőt, hogy szerezzen egy új mobiltelefont, amelyen a kapcsolatot tartják. (Ábrahám Béla jól ismerte Tasnádit, hiszen annak az Utcai Harcosok − Gyulai Küzdősport SE nevű sportklubnak alapító elnöke volt, amely tagja a Magyar Utcai Harcosok Szövetségének – utóbbit Tasnádi Péter alapította.)A bírósági dokumentumok szerint a nyomozás csak másnap, augusztus 12-én indult meg a Békés Megyei Rendőr-főkapitányságon – holott a tanúvallomások szerint Ábrahám már előző este „jól álló” nyomozásról beszélt a gabonakereskedőnek, de egyúttal arról is, hogy nincs esély az értelmi szerzők kilétének a földerítésére. Az ezredes augusztus 12-én, a reggeli órákban a szobájába rendelte a megyei főkapitányság bűnügyi osztályának egyik csoportvezetőjét, Kankai Istvánt, a gazdaságvédelmi osztály vezetőjét, Kovács Jánost, a szervezett bűnözés elleni osztály vezetőjét, a később tragikus körülmények között elhunyt Kuzma Mihályt és Nagy Tibort, a Békéscsabai Rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetőjét. A közbiztonsági igazgató közölte, hogy Bognár zsarolás áldozata, ezért titkos nyomozást rendel el, amelynek lefolytatására a megyei rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályát jelöli ki. Elrendelték Bognár telefonjainak a lehallgatását. A kapcsolatot kizárólag Ábrahám tartotta a megzsarolttal. Néhány nappal később feletteseinek Ábrahám azt állította − utólag már tudjuk, valótlanul −, hogy Bognár a zsarolóknak 500 ezer forintot kifizetett, és ezért nem kívánja, hogy a rendőrség nyomozzon. Az ügyben rövidesen megszüntették az eljárást. Augusztus 12-én Ábrahám telefonon értesítette Bognár Istvánt, hogy azonosították a zsarolókat. Két román személyt nevezett meg, Marius Vizert és egy Lungu nevű férfit, utóbbit el is fogták. Arról viszont semmit nem árult el, hogyan vezetett ilyen gyors eredményre a nyomozás. A telefonhívás idején Bognár irodájában tartózkodott a kiterjedt romániai üzleti kapcsolatokkal rendelkező Bordás Tibor gyulai üzletember. Nem kizárt, hogy ezen az apróságon fordult meg a történet; de haladjunk sorjában. Aznap kora este Ábrahám telefonon találkozót beszélt meg Bognárral fél 10-re a békéscsabai Lencsési lakótelep egyik parkolójába. A gabonakereskedő ott két borítékot adott át Ábrahámnak: az egyikben 1,7 millió forintnak megfelelő német márka volt, a másikban 200 ezer forint közbenjárási díj a közbiztonsági igazgatónak. Emlékezzünk, az előbbi összeg Tasnádi embereinek járt volna a zsarolók leállításáért – azt azonban Ábrahám nem közölte Bognárral, hogyan és mikor adja át nekik a pénzt. Csakogy: láttuk, a közbiztonsági igazgató szerint addigra az egyik zsarolót már lekapcsolták. Akkor viszont kit kellett volna leállítani? A banánhéj azonban nem ez a nyilvánvaló ellentmondás volt, hanem az augusztus 12-i első telefonhívás. Mint említettük, a gabonakereskedő szobájában éppen ott ült Bordás Tibor, aki jól ismerte az Ábrahám által megnevezett Marius Vizert és Lungut. Sőt, éppen egy fél órával azelőtt beszélt Vizer feleségével telefonon, aki elmondta, férje annyira náthás, hogy még beszélni sem tud. De Vizerről mást is tudni lehetett. A történet időpontjában is dúsgazdag nagyváradi üzletember az Európai Cselgáncs Szövetség elnöke volt (azóta a Nemzetközi Judo Szövetségé), akiről többen tudni vélték, hogy 6 millió forintért le sem hajol, kétes kimenetelű és piti zsarolási ügyek végrehajtójaként pedig elképzelhetetlen volt a szerepe. (Marius Vizer nevét magyar futballkörökben is ismerik, a Sopron labdarúgó csapatát vásárolta meg majd adta el.) Bognár és Bordás másnap, 1997. augusztus 13-án Békéscsabáról átmentek a közeli Nagyváradra, hogy utánanézzenek a történteknek. Vizerékkel beszélgetve döbbent rá Bognár, hogy nagy valószínűséggel átverték. Hazaérve mégsem ment a rendőrségre, és nem tett feljelentést.

Titkos felvételek

Bognár István legközelebb két hét múlva, 1997. augusztus végén járt a Békés Megyei Rendőr-főkapitányságon, tanúként idézték be egy folyamatban lévő, s a történetünk szempontjából sem érdektelen ügyben. A gabonaforgalmazással foglalkozó és angol tulajdonban lévő Agrimill Rt. tulajdonosa hűtlen kezelés gyanúja miatt feljelentést tett a rendőrségen a cég három békéscsabai vezetője ellen. (Egy belső vizsgálat visszásságokat tárt föl, az angol tulajdonos több mint 500 millió forintot „nem talált”.) Az Agrimill Rt. a Bognár irányította INTFOOD-dal is szerződésben állt. Tanú meghallgatása után Bognár beszélt Kovács Jánossal, a megyei rendőr-főkapitányság gazdaságvédelmi osztályának vezetőjével. Kovács több mint tíz év távlatából is jól emlékszik: Bognár elmesélte neki megzsarolása történetét, majd megkérdezte tőle, tudja-e, kinek adta oda a zsarolási pénzt? A gazdaságvédelmi értetlenül nézett rá. „Ábrahám Bélának” − mondta Bognár. Kovács János a nyári szabadságolások miatt éppen a megyei főkapitányság megbízott parancsnoka volt. Tudta, hogy a hallottak miatt jelentési kötelezettsége van, hiszen a közbiztonsági igazgatót zsarolással hozta hírbe egy állítólagos sértett. Telefonált két szabadságon lévő felettesének, Gál László megyei rendőrfőkapitánynak és Hajdú Antal bűnügyi igazgatónak, és még aznap találkoztak a főkapitányság épületében. Kovács máig nem tud felelni arra, hogy Bognár miért pont neki mondta el a történetet, de arra határozottan emlékszik, feletteseivel abban maradtak, hogy az ügyről haladéktalanul értesítik a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatát (RSZVSZ). Bognár egyébként ekkor sem tett följelentést, s az első Kovács-Bognár megbeszélésről jegyzőkönyv sem készült. Néhány nappal később Bognár ismét bejelentkezett Kovács Jánoshoz, aki újra elmondatta a történteket a gabonakereskedővel, s erről már titkos hangfelvétel készült. Kovács szerint ebben „szép kifejtően benne volt minden, ami történt”. Egy másik, neve mellőzését kérő rendőrtiszt szerint viszont a hangfelvétel anyaga „kicsit szétfolyó volt”, így „nem pontosan az jött belőle vissza, amit korábban erről Kovács mondott”. Az állításokat nehéz volna ellenőrizni, a magnótekercs ugyanis azóta eltűnt. A rendőrség belső elhárításának munkatársai öt nappal Gál László megyei rendőrfőkapitány jelzése után érkeztek Budapestről Békéscsabára. Az RSZVSZ budapesti munkatársai nyomozni kezdtek Ábrahám Béla ügyében. Több rendőrrel beszéltek, az ezredes telefonos híváslistáját elemezték. Kutakodásuk nem maradhatott titokban a Békés Megyei Rendőr-főkapitányságon; a közbiztonsági igazgató is tudta, hogy „rányomoznak”. Több egymástól független hírforrásunk szerint az RSZVSZ néhány vezetője az ezredes ellen megkezdett titkos nyomozás után néhány héttel Kecskemétre, egy vacsorára hívta Ábrahámot, s ezzel egyidőben a nyomozók bepoloskázták az ezredes békéscsabai irodáját. A Békéscsabáról 1997 november elején távozó belső elhárítók minden kétséget kizáró bizonyítékot nem találtak. Egy telefonos híváslistát hagytak Dénes Gábor őrnagynál, a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság elhárításának a vezetőjénél. Egyik informátorunknak erről Dénes beszélt is, hozzátéve, nem tudja, mit kezdjen vele. Egy büntetőeljárás megindításához is elegendő információt az operatív munka eredménye nem tartalmazott – a vizsgálatot nem sokkal később lezárták. Két évvel később, 1999 májusában saját háza garázsában felakasztotta magát Dénes Gábor. A 39 éves őrnagyra a felesége talált rá. Kollégái és pszichiátere szerint Dénes nem tudta feldolgozni Kuzma Mihály egy évvel korábbi, 1998. február 27-ei tragikus halálát, máig is sokak által megkérdőjelezett öngyilkosságát. Dénes Gábor közel egyéves pszichiátriai kezelés után tért vissza a rendőrségre, ahol a negyedik munkanap délelőttjén egy állítólagos telefonszámért hazament. Mindez azért érdekes, mert a rendőrhalálok egy meghökkentő összefüggésben előkerülnek majd Ábrahám ügyében is.

Pallag László színre lép

A Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata 1997 őszén tehát minden felmutatható eredmény nélkül lezárta az Ábrahám ellen indított operatív nyomozást. 1999 szeptemberében és októberében Pallag László kisgazda országgyűlési képviselő azonban sajtónyilatkozataiban több Békés megyei rendőrtiszt ellen fogalmazott meg vádakat és gyanúsításokat. Ennek nyomán az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) vizsgálatot rendelt el, amely rövid időn belül minden békési rendőri vezetőt tisztázott. Pallag információi szerint a megyei rendőri vezetők 1995 és 1998 között több esetben elmulasztották az elfogultság bejelentését, s nem tették meg a számukra kötelező intézkedéseket. Emellett a kisgazda politikus hivatali személy által elkövetett bűnpártolás és korrupció miatt kért vizsgálatot a Fővárosi Főügyészségtől. Nem sokkal később, 1999 novemberében a Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal Pallagnak a Békés megyei olajügyekkel kapcsolatos többirányú feljelentése nyomán kezdett el vizsgálódni. A képviselő az olajügyek, az öt Békés megyei rendőr halála, a kétes hírű vállalkozók pénzelte rendőrségi alapítványok és más ügyekben tett feljelentést – egyebek mellett Gál László volt Békés megyei rendőrfőkapitány ellen, aki az 1998-as kormányváltás után Pintér Sándor belügyminiszter hívására Budapestre távozott. Gál a Belügyminisztérium Felügyeleti és Ellenőrzési Hivatalát vezette államtitkár-helyettesi beosztásban, munkája a rendőrségen belüli visszásságok, visszaélések és korrupció felderítése, kivizsgálása volt. Pintér döntését sokan „érdekesnek” találták, hiszen kulcspozícióba ültetett egy olyan megyei rendőrfőkapitányt, akinek a működési területén a kilencvenes évek második felében zavarok mutatkoztak. (Mint emlékezetes, az olajügyek, és a békési rendőrhalálok fejleményei 1999 őszétől két évig nap mint nap vezető hírek voltak.)Pallag eljárást kezdeményezett Ábrahám Béla ellen is. Igaz, ez a szál nem érintett olajügyeket, és nem kapcsolódott egyetlen rendőr halálához sem. (A jegyzőkönyvek tanúsága szerint a 2000-ben létrejött, utóbb kudarcba fulladt olajbizottság ülésein egyszer sem került szóba Ábrahám Béla neve.) Pallag László és Túri András vezető ügyész együtt kereste föl 1999 őszén a gyulai Büntetés-végrehajtási Intézetben Sipos Jánost, akit Békés megyében a legtöbben Jacek néven ismernek. Sipos elmondta, hogy őt Ábrahám jutatta a rácsok mögé, noha, állította, ő semmit nem követett el. (A korabeli beszámolók szerint Sipost 1998 októberében egy kommandós akció során fogták el Békéscsaba belvárosában, majd zsarolásért és sikkasztásért öt évre ítélték el; ennek végül mintegy a felét ülte le.) Pallagék elsősorban olajügyekről kérdezték, ám elmondása szerint ezekről ő nem sokat tudott. Nem cáfolta ugyanakkor az akkori újsághíreket, melyek szerint terhelő vallomást tett Ábrahámra. Sipos – messze nem egyedüliként – tudott Bognár megzsarolásáról, s arról, hogy az üzletember kinek adta át a pénzt. S ezzel visszajutottunk oda, amivel kezdtük a történetet: 2000. június 8-án a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság épületében kattant a bilincs Ábrahám Béla kezén. A Fővárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatalának vezető ügyésze és a Készenléti Rendőrség terrorelhárító szolgálata őrizetbe vette, majd három nap múlva a bíróság elrendelte a közbiztonsági igazgató előzetes letartóztatásba helyezését. Ábrahám Béla a három napos őrizetbe vétel után összességében három évet volt előzetes letartóztatásban, 2000. június 8-ától 2002. június 7-éig. Ezt utóbb 2003. szeptember 19-éig meghosszabbították, majd lakhelyelhagyási tilalmat rendeltek el a Pilisen élő ezredessel szemben.

Zárt ajtók mögött

A Fővárosi Főügyészség 2001. február 27-én súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás, valamint hivatali visszaélés bűntettével, továbbá büntető ügyben elkövetett hamis tanúzásra felhívás vétségével vádolta a volt közbiztonsági igazgatót, Ábrahám Bélát és két társát. Ám ehhez képest csak több mint két év múlva, 2003. május 21-én kezdődött meg a Szolnoki Városi Bíróságon az ügy zárt tárgyalása. Ábrahám egyik vádlott-társa Ruttkai Gábor ügyvéd, míg a másik Bálint Istvánné, az ezredes korábbi beosztottja volt. Ábrahám az eljárás során mindvégig tagadta, hogy bűncselekményt követett volna el. Az első fokú tárgyalás tizenegy napot vett igénybe, és végig zárt ajtók mögött zajlott. Így a nyilvánosság nem, vagy nagyon korlátozottan tudta figyelemmel követni a fejleményeket. Rochlitz Zoltán, a Szolnoki Városi Bíróság elnökhelyettese 2002 októberében a Békés Megyei Hírlapnak azzal indokolta a nyilvánosság kizárását, hogy a per során államtitok kerülhet nyilvánosságra. Utóbb kiderült, az is államtitkot képez, hogy 1997 őszén a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata titkos nyomozást folytatott Ábrahám ellen. Az csak nyomozásunk során vált világossá, hogy az is az államtitok kategóriájába tartozhat, hogy maga a sértett, és az ügyben érintett néhány tanú a rendőrség fedett embere – erről a bírósági iratokban van szó. (A teljes periratba nem nézhettünk bele, csak az első és a másodfokú, a Szolnoki Városi Bíróság és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság ítéleteibe, s azok indoklásába.)Egy héttel Ábrahám Béla letartóztatása után, 2000. június közepén Pintér Sándor belügyminisztertől az M1-en azt kérdezték, „ha (Pallag vádjai nyomán) a BM néhány hónappal azelőtti vizsgálata − más békési rendőrökkel együtt − tisztázta Ábrahámot is, akkor most hogyan akadt fenn a rostán?” A Népszabadság közlése szerint a belügyminiszter a következőket válaszolta: „A Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata titkos nyomozásokat folytathat rendőrök ellen, nyílt büntetőeljárást nem. Nem árulok el titkot, hogyha elmondom: Ábrahám úr jelenlegi helyzetéhez nagyban hozzájárult, hogy éveken keresztül ez a szolgálat adatokat gyűjtött, és az összes ismert anyagot átadta a Fővárosi Ügyészségi Nyomozóhivatalnak.” Orbán Viktor miniszterelnök szokásos heti rádióinterjújában pedig azt mondta, hogy mindez „az olajbizottság vizsgálatával nem áll összefüggésben, ám annak távolról mégis rokona ez az ügy.” Nem kevésbé érdekes, hogy Ábrahám őrizetbe vétele, majd előzetes letartóztatása után az ügyet irányító ügyészségi vezetők úgy nyilatkoztak, hogy Pallag László 1999. novemberi többirányú feljelentése miatt kezdtek el vizsgálódni. Ugyanezt erősítette meg 2005 januárjában a Békés megyei napilapnak nyilatkozó Vámos Sándor, az Ábrahám-ügyben a vádat képviselő Szolnoki Városi Ügyészség vezető ügyésze. Ezek után kérdés, hogy milyen anyagok és információk átadásáról beszélt 2000 júniusában Pintér Sándor belügyminiszter és milyen, „éveken át” Ábrahám ellen folyó titkos nyomozás adatairól? Annak fényében is, hogy az RSZVSZ 1997 szeptemberében Békéscsabára érkező munkatársai semmi érdemi bizonyítékot nem találtak Ábrahám ellen – az ügyet, mint láttuk, csak évek múltán szedték elő megint, az 1999. őszi Pallag-féle föllépés következményeként. Ahogyan egy az ügyet jól ismerő, név nélkül nyilatkozó magas rangú rendőr összegzett: „Ha akkor nem tesz feljelentést az a fantaszta parlamenti képviselő, akkor soha nem lett volna ügy, az egész elsikkadt volna, és Ábrahám ma talán nem is megyei, hanem országos rendőrfőkapitány lenne.” Mind az első fokú Szolnoki Városi Bíróság, mind a másodfokon eljáró Jász-Nagykun Szolnok Megyei Bíróság bizonyítottnak látta, hogy a zsarolás értelmi szerzője Ábrahám Béla volt. A miértre nem találtunk feleletet a dokumentumokban. Lehet, csak annyi a magyarázat, hogy Bognár békéscsabai viszonylatban tehetős üzletember volt. A zsarolási ügyben a nyomozást irányító ezredes tehát saját magát kereste, Bognár pedig mint régi ismerősétől kért segítséget tőle. A majdnem tökéletes terv sikere a jelek szerint azon múlt, hogy Ábrahám Béla a zsarolók egyikeként azt a Marius Vizert nevezte meg, akit a megzsarolt barátja nagyon jól ismert. Az ítéletek indoklásaiból kiderült, hogy Pallag 1999. novemberi feljelentése és Ábrahám 2000. június 8-i őrizetbe vétele között az ezredes többször személyesen és telefonon kereste Bognárt. Arról próbálta meggyőzni, hogy a Fővárosi Ügyészségi Nyomozóhivatalnál folyó büntetőeljárás során ne tegyen rá terhelő vallomást. Azt is kérte, hogy korábbi vallomásairól nyilatkozza azt, hogy azokat Kuzma Mihály sugallatára tette. Ez a morbid húzás Ábrahám szempontjából logikusnak tetszett: a tragikus sorsú alezredes akkor már két éve halott volt.(Kuzma Mihály alezredest, a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság szervezett bűnözés elleni osztályának vezetőjét a kapitányság egyik hivatali szobájában 1998. február 27-én holtan találták. A hivatalosan lefolytatott vizsgálat öngyilkosságot állapított meg, de ennek a tényét sokan máig nem fogadják el. Kuzma olaj- és maffiaügyekben nyomozott, s többen úgy tudják, kapcsolatot talált az alvilág és a nyomozóhatóság között. Ezeket az információkat továbbította Budapestre, ám onnan ezeket „visszacsorgatták” közvetlen főnökeinek. Kuzma Mihály halála előtt hét héttel látványos kommandós akció volt a háza előtti utcarészen, ahol felnőtt gyerekeit ellenőrizték. Ezt Kuzma egyértelműen az általa feltárt visszásságokra adott válasznak tekintette. Kilenc nappal a halála előtt azt nyilatkozta jelen sorok írójának: „Nem jött még el az idő, hogy kipakoljak.”)közc.: Az ezredes nézőpontja Másként látja az egészet az ártatlanságát mindvégig hangsúlyozó Ábrahám Béla. Vélekedése szerint ő egy jól összehangolt összeesküvés áldozata. Meggyőződése, hogy Bognár István és Kovács János rendőrtiszt között egyezség született, vagy legalábbis születhetett. Ez állítólag arról szólt (szólt volna), hogy „ha segítesz kinyírni Ábrahámot, akkor kiveszlek az Agrimill-ügyből” (az idézet az ítélet indoklásában szerepel). (Az Agrimill-ügyet a Titkos felvételek című fejezetben ismertettük.) Az eljáró bíróságok szerint viszont nem lehetett semmilyen egyezség Bognár és Kovács János alezredes, gazdaságvédelmi osztályvezető között, mert ebben az ügyben fel sem merült Bognár meggyanúsítása, aki végig a büntetőeljárás egyik tanúja volt. Pallag feljelentése után, tehát 1999 őszén Ábrahám Béla felkereste az általa régebbről ismert Ruttkai Gábor békéscsabai ügyvédet, aki a későbbi per másodrendű vádlottja lett. Neki is előadta az ellene szőtt összeesküvésről szóló föltételezését, s arra kérte Ruttkait, hogy „puhatolja ki Bognártól, hogyan vélekedik róla”. Egy Bognár-vallomás szerint Ruttkai azt próbálta meg elérni, hogy addigi vallomásait „fogják rá Kuzmára”. Ezt egyik vallomásában a békéscsabai üzletember azzal toldotta meg, hogy ezt azért látta célszerűnek az ügyvéd, mert „Kuzma már meghalt, így nem lehet megkérdezni a történtekről”. Ruttkai utóbb azt nyilatkozta e cikk szerzőjének, hogy a sértett „össze-vissza nyilatkozott” az ügyben. Védekezésében azt sem zárta ki Ábrahám, hogy a megzsarolt Bognár István összejátszott az akkor a rácsok mögött ülő Sipos Jánossal, Jacekkal. Az iratokban nincs nyoma annak, hogy ezt mire alapozta az ezredes, az ugyanakkor tény, hogy Sipost Ábrahám juttatta rács mögé. Mindent összevetve aligha meglepő, hogy Ábrahám a bíróság előtt merőben másként emlékezett a zsarolás két napjára, 1997. augusztus 11-ére és 12-ére. Az ezredes szerint ő csak „a rendőrséggel való együttműködésről szerette volna meggyőzni” a gabonakereskedőt, aki bizalmatlan volt. Ábrahám tagadta, hogy pénzt vett volna át Bognártól, Bognár viszont ezt végig következetesen fenntartotta. A bíróság előtti szembesítésük eredménytelen volt. Bár a bíróság megállapította, hogy Bognár vallomásaiban volt egyenetlenség és ellentmondás, de „ez nem tette alapvetően szavahihetetlenné a sértettet”. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság ítéltében „elfogadhatatlannak nevezte az ügyben Ábrahám Béla indokolatlan aktivitását”. Ehhez hozzátette: ráadásul a közbiztonsági igazgató ilyen ügyekben tájékozatlan volt, még a technikai adminisztrációhoz sem értett. Ábrahám Béla az első fokú bíróság ítélethirdetése előtt kérte több, addig meghallgatott tanú újbóli bíróság elé idézését, valamint Salgó László volt országos rendőrfőkapitány meghallgatását. (Salgó 2002 őszétől 2004 júliusáig volt az ORFK első embere.) Ezt éppúgy elutasította a Szolnoki Városi Bíróság, mint később a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei azt az indítványt, hogy az állítólagos „zsarolót”, Marius Vizert meghallgassák. Máig nem világos, miért lett volna fontos Ábrahámnak Salgó tanúvallomása. A bíróságok végül nemcsak társtettesként, súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntette, hanem 11 rendbeli hivatali visszaélés bűntettében is elmarasztalta Ábrahámot. (A közbiztonsági igazgató 1997 és 1999 között különböző, gyorshajtással kapcsolatos szabálysértéseket „simított el” el egyik beosztottjával, akit arra utasított, hogy a megye gazdasági és politikai elitjéhez tartozó emberek ellen ne induljon eljárás.) Ruttkai Gábort egy rendbeli büntetőügyben elkövetett hamis tanúzásra való felhívásban marasztalták el, ezért megrovásban részesítették. Az első fokon eljáró Szolnoki Városi Bíróság 2 év 2 hónap szabadságvesztésre ítélte Ábrahámot, és 3 évre eltiltotta a közügyektől. A másodfokú bíróság 2 év 8 hónapra súlyosbította a rendőrtiszt büntetését, amelyet azonban az előzetes letartóztatásban töltött idővel Ábrahám Béla letudott. Ekkor 2005-öt írtunk.

Összegzés

1997-ben Békéscsabán és Békés megyében több a Bognár Istvánéhoz hasonló zsarolási ügy volt. A megzsaroltak között volt békéscsabai ügyvéd, egy nagy állami vállalat köztudottan jómódban élő első számú vezetője és egy szeghalmi vállalkozó is − erősítették meg egymástól független rendőrségi források. Ezek egyikéből sem lett büntetőügy. A tettesek és megbízóik máig ismeretlenek. Írásunk több száz egykorú újságcikk, az Ábrahám Béla és társai ellen a Szolnoki Városi Bíróság és a Jász-Nagykun Szolnok Megyei Bíróság előtt lezajlott zárt tárgyalás ítéletei és indoklásai, valamint több tucat érintettel készített interjú alapján készült. Az ügy főszereplője, Ábrahám Béla eleinte együttműködő volt, telefonon többször beszéltünk egymással, egy 2007-es esettel összefüggésben írásos nyilatkozatot is küldött faxon (erről lásd keretes anyagunkat). Utána legalább fél tucat megbeszélt találkozót mondott le, mindig az utolsó pillanatban. Nem nyilatkozott Pallag László sem, aki az olajbizottság elnöki munkája után minden ellene kezdeményezett pert elveszített. A megkeseredett ember ma gyakorlatilag remeteként él, a nyilvánosság egyetlen képviselőjét sem fogadja – mi is hiába próbálkoztunk. Az ügyben megkerestük Pintér Sándor volt belügyminisztert is, mert Ábrahám 2000-es letartóztatása utáni nyilatkozata ellentmondásban áll más, a korábbi és későbbi nyomozások során nyilvánosságra került információkkal. Pintér végül annyit válaszolt írásban feltett kéréseinkre, hogy miniszteri búcsúja, „2002 óta tartja azt a jó szokását, hogy nem nyilatkozik a sajtónak, s nem ad interjút”. Nem nyilatkozott Bognár István sem, aki megkeresésünkre azt mondta a telefonba: „Olyan régen volt, felejtsük el!”

Bod Tamás

A cikk megjelent a Magyar Narancs Ábrahám és a Koszi-klán 2007. augusztus 17-én a Magyar Hírlap arról írt, hogy „újabb államtitok-sértési ügyben vizsgálódik a Pestvidéki Nyomozó Ügyészség. (…) Az előzmény az volt, hogy a Koszi-klán emberöléssel is gyanúsított tagjai ügyében a Nemzetbiztonsági Szakszolgálattól több személy telefonjának lehallgatását kérték. Így derült ki: az egyik gyanúsított – egy volt rendőrezredes – folyamatosan tájékoztatta a csoportot irányító testvérpárt, hogy a bandatagok mely mobiltelefonjait milyen időpontokban hallgattatják le. Értesüléseink szerint az exrendőr Ábrahám Bélára utaltak, a Békés megyei rendőrség egykori helyettes vezetőjére, akit korábban zsarolásért szabadságvesztésre ítéltek. A hírügynökség úgy tudja, az ügyészek most megpróbálják kideríteni, hogy vajon az államtitoknak minősülő információk rendőrtől jutottak-e a volt ezredeshez. Lapunk úgy értesült, hogy Ábrahám azt vallotta, onnan tudott a lehallgatásokról, hogy egy kocsmában ismeretlen személyek – akik szerinte rendőrök lehettek – erről beszélgettek. Érdeklődésünkre a Pest megyei rendőrség közölte, az ügyben májusban vesztegetés és befolyással üzérkedés miatt tettek feljelentést.” Ábrahámot nem sokkal az újsághír megjelenése után megkerestük. Tagadta, hogy bármi köze lenne az ügyhöz, majd jelezte, a félreértést az okozhatta, hogy tudomása szerint a Nemzeti Nyomozó Irodánál (NNYI) is dolgozik egy Ábrahám Béla nevű ezredes. Hivatalosan megkérdeztük, nincs ilyen nevű ember az NNYI-nél. Következő telefonbeszélgetésünk után Ábrahám a nevét hírbe hozó információkat tagadva faxon egy nyilatkozatot juttatott el hozzánk, amelyben azt írta: „Most, hogy a diósdi emberölés kapcsán kineveztek államtitok hordozójának, úgy gondolom, hogy ennek cáfolatán túl el kell mondanom az igazságot is. Ismerem a Szabó (Koszi) testvéreket. Miklós unokaöccse sokáig a kollégám volt. 2005 tavaszán a Szabó testvérekről a Blikkben megjelent egy cikk, amely a családra nézve sértő, pejoratív megközelítésű hangvétellel íródott. Ez joggal háborította fel Miklóst és családját. Én közreműködtem a helyreigazítási kérelem elkészítésében, amelynek a Blikk helyt is adott. Ettől kezdve terjedt el, hogy én látom el tanácsokkal, információkkal a Szabó testvéreket. Az tény, hogy többször találkoztunk, és sok mindenről beszélgettünk. Ez nemcsak személyes találkozások alkalmával, hanem telefonbeszélgetések során is megtörtént. Ami viszont egyszerűen hazugság, az az, hogy én államtitoknak minősülő információkat szereztem a Nemzeti Nyomozóhivatalnál (sic!) meglévő kapcsolataim felhasználásával, és azokat továbbítottam a Szabó testvéreknek. Akik ezt az információt terjesztették, azok valójában a Nemzeti Nyomozó Irodát akarták kínos helyzetbe hozni, hiszen ők is pontosan tudták, hogy ebből semmi nem igaz. Az úgynevezett iratlopási ügy után kb. két hétre kezdték ezt szivárogtatni. Úgy gondolom, hogy azok a személyi konzekvenciák, amelyeket úgy az ORFK-n, mint a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon levontak, engem igazolnak. (…) Az ténykérdés, hogy elmondtam a véleményemet, és mindazon információkat, amelyeket én hallottam, sok esetben rendőröktől is, de államtitok megszerzésére kísérletet nem tettem soha. Véleményem szerint a rendőrség mindezt azért tálalta így, mert minél nagyobb szenzációval akarta tálalni a diósdi ügyet a közvéleménynek” − írta Ábrahám Béla 2007. szeptember 18-án. A Koszi-perként elhíresült diósdi kettős gyilkosság tárgyalása 2008. április 1-jén kezdődött a Pest Megyei Bíróságon. A Koszi-klánt vádolják a diósdi kettős gyilkossággal, két pénzszállító-rablással és azzal is, hogy 2004-ben több kamionnyi olajat loptak a MOL egyik telepéről. Csecserits István Pest megyei főügyész-helyettes érdeklődésünkre elmondta, a pernek nem vádlottja Ábrahám Béla. A volt rendőrezredes ma a fővárosban és környékén játéktermek üzemeltetésével foglalkozik.

A cikk megjelent a Magyar Narancs XX. évf. 36. számában, 2008. szeptember 4.-én.