Civilek elnöki vétót kérnek a Ptk. gondnoksági szabályai miatt

Áder Jánoshoz fordul több, a fogyatékos személyeket képviselő szakmai és civil szervezet annak érdekében, hogy a köztársasági elnök ne írja alá a 2013. február 11-én elfogadott Polgári törvénykönyvet. Az elfogadott törvény ugyanis nem szakít a fogyatékossággal élő emberek alaptalan jogkorlátozását konzerváló „teljesen korlátozó gondnokság” jogintézményével.

A jogszabály a szervezetek álláspontja szerint ellentétes hazánk nemzetközi kötelezettségeivel, sérti a fogyatékos személyek jogairól szóló ENSZ egyezményt, továbbá szükségtelen és aránytalan jogkorlátozást valósít meg, illetve sérti az emberi méltósághoz való jogot. 

Tudományos bizonyítékok sora támasztja alá azt, hogy a cselekvőképesség teljes korlátozása eredeti céljával ellentétesen jogfosztáshoz vezet, akadályozza a rehabilitáció folyamatát, és szélsőségesen kiszolgáltatott helyzetbe sodorhatja a fogyatékos állampolgárokat. Az aláírók szerint az új Ptk. teljesen korlátozó gondnokságra vonatkozó rendelkezései sztereotípiákra és előítéletekre épülnek, és több tekintetben az Alaptörvény sérelméhez vezetnek. 
A beadványt az alábbi szervezetek és magánszemélyek jegyzik: Autisták Országos Szövetsége, Down Alapítvány, Feledékeny Emberek Hozzátartozóinak Társasága, Központ a Fogyatékos Emberek Jogaiért Alapítvány, Lélek-Hang Egyesület, Mental Disability Advocacy Center, Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége, Összhang Alapítvány a fogyatékossággal élő személyek társadalmi szerepvállalásáért, Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum, Társaság a Szabadságjogokért, Andor Csaba, közgazdász-szociálpolitikus, önkéntes gondnok; Bugarszki Zsolt PhD, szociálpolitikus; Csató Zsuzsánna Katalin, fogyatékosságügyi szakértő; Gurbai Sándor, jogász; Jakab Nóra PhD, jogász; Kapronczay Stefánia, jogász; Katona Vanda, szociológus; Könczei György, ELTE BGGYK, egyetemi oktató; Sándor Anikó, gyógypedagógus; Vályi Réka PhD, szociálpolitikus.
Gurbai Sándor, az MDAC cselekvőképességi jogreform projektvezetője szerint „a teljesen korlátozó gondnokság Alaptörvényes-ellenes, hiszen indokolatlanul, automatikusan von meg jogokat a gondnokoltaktól, akik ezért nem köthetnek házasságot, nem fogadhatnak örökbe, nem határozhatják meg, hogy hol és kivel szeretnének együtt élni, sérül a munkához való joguk és a tisztességes eljáráshoz való joguk”.
Verdes Tamás, a TASZ fogyatékosügyi programvezetője felhívta rá a figyelmet, hogy a TASZ számos okból kifogásolta a törvényt. „A gondnoksági reform ezek között az egyik legfontosabb emberi jogi kérdés ma. A cselekvőképesség korlátozása ugyanis gyakorta a kirekesztés és a fizikai elzárás eszköze: idős, fogyatékos és pszichiátriai beteg emberek tömegei esetében ezt a jogintézményt arra használják, hogy bentlakásos szociális intézménybe kényszerítsék őket akár akaratuk ellenére is.“
A beadványt itt érhetik el (pdf).
A TASZ számos egyéb okból is bírálta a Polgári törvénykönyvet, különösen a családjogi vonatkozások, a közpénzek átláthatóságának szabályozása, a szólásszabadságra tett lehetséges káros hatásai, illetve természetesen a gondnoksági szabályok miatt. Ezzel kapcsolatos blogsorozatunk itt található:

Megosztás

Kapcsolódó hírek

Mutasd meg a közösség erejét a saját településeden is!

A Szabad napot minden családnak! kampányunk során közel tízezren írták alá a petíciónkat. Szeretnénk, ha az érintettek és támogatók hangja közvetlenül a helyi polgármester-jelöltekhez is eljutna, ehhez találsz itt segítséget.

Inkább bezárták a terembe, nehogy elessen az udvaron

A gyerekek az iskola udvarán viháncolnak, kergetőznek, élvezik a tavaszt. A Te kisfiad azonban nincsen közöttük. Ő magára hagyva ül másfél órán keresztül az osztályterembe zárva, teljesen egyedül. Nem csak ma, sok másik napon is. Nem beszél, segítséget kérni nem tud. Mozgáskorlázottsággal él és Te csak annyi magyarázatot kapsz: azért nem lehet ilyenkor a társaival, mert a tanár fél, hogy elesik. Mit érzel, amikor erre rájössz? És még inkább … mit teszel?

Az életem odakint van

A nevem Binder Gábor és idén töltöm be a 30. évemet. Ép értelmű vagyok, mégis értelmi fogyatékosnak nyilvánítottak. Kizáró gondnokság alatt, egy vidéki város szociális intézetében telnek napjaim, és harcolok.

Harcolok azért, hogy elismerjék, én sem különbözöm másoktól, ugyanannyi jogom van dönteni az életemről, mint neked, aki most ezt a pár sort olvasod.