Csepregi Botond - Vigyázzatok, mert a véreteket akarják!

„Ez a kabát volt rajtam a meccsen is” – mutat fogason lógó dzsekijére a 18 éves fiú, nyakmerevítővel a fején. A fehér mintás fekete kabát Lengyel Krisztiáné, aki a 2008. november 1-jén Dunaszerdahelyen játszott DAC–Slovan első osztályú szlovák futballbajnoki alatti rendőri beavatkozás legsúlyosabb sérültje volt. Először a tömeget válogatás nélkül oszlató rendőrök egyike feltehetően viperával (hivatalos nevén teleszkópos bot, amelynek a végén ólom van) megütötte, majd a menekülő tömeg összenyomta. Az életében először meccsen járó csallóközi fiú – akit a kíváncsiság vitt ki a stadionba – egy magas lépcsőfokon megbotolhatott, elesett, megtaposták. Végül az újabb akciót indító rendőrök rúgtak bele, miközben már magatehetlenül feküdt a földön. A kőművesnek készülő Krisztiánt a helyszínen kétszer kellett újraéleszteni, majd helikopterrel Pozsonyba szállították. A rendőrség első közlése szerint epilepsziás rohamot kapott és ittas volt, az őt kezelő kórház azonban ezt cáfolta. Lengyel Krisztiánnak egy nyakcsigolyája eltörött, kettő megrepedt, egyik fülére megsüketült, eltörött az állkapcsa, elveszítette három fogát is. Hetekig aludni is alig tudott, beszéde akadozik, még nem tudni, mennyire lesznek maradandóak a sérülései. A történet még május végén kezdődött, azzal, hogy az első osztályú FC Senec egyesült a Dunaszerdahelyi Atlétikai Clubbal, úgy, hogy a szenciek egy koronáért megvehették a DAC részvényeit a tulajdonos önkormányzattól. Cserébe az új klubnak a városba kellett költöznie, ami azt jelenette, hogy a legmagasabb ligában utoljára nyolc éve szerepelt DAC rövid idő alatt újabb osztályt ugrott, hiszen a tavasszal még a harmadikból jutott fel a második vonalba. Az egyesülés nem ment zökkenőmentesen, a klub csak néhány nappal a bajnokság kezdete előtt kapta meg a rajtengedélyt. A szlovákiai magyarság egyik szimbólumának tartják a futballklubot, bár a tulajdonosa és elnöke az iráni származású dubaji és osztrák állampolgár Khashayar Mohseni. Jelenlegi keretében csak néhány szlovák játékos szerepel, a többséget szlovákiai és anyaországi magyar, cseh, francia, kameruni és német futballisták adják, német az edző, Werner Lorant is. A DAC meccsei előtt mindig eléneklik a magyar himnuszt, a lelátókra magyar zászlókat és a történelmi Magyarországot ábrázoló transzparenseket aggatnak a szurkolók, akik közül sokan más, szintén magyarok lakta városokból érkeznek.

Vegyes érzelmek

„Nem gondoltam volna, de a vártnál sokkal több embert mozgat meg a DAC, nem hittem, hogy ennyien vállalják ilyen nyíltan a magyarságukat” – taglalta a klub újraélesztésének hatását a helyi kemény mag egyik tagja. Úgy gondolja, nem azok vannak többen, akik pusztán a futball miatt járnak ki a meccsekre, sokan hozzákapcsolják ehhez magyarságukat. Vannak olyanok is, akiknek elsősorban az a fontos, hogy „megmutassuk, kik vagyunk, és hogy még mindig itt vagyunk” – és főleg emiatt mennek ki a stadionba. Gyorsan kiderült: nem mindenki nézi jó szemmel a dunaszerdahelyi klub működését. Az első komolyabb incidens is megtörtént a nagyszombati Spartak elleni, július végi első hazai mérkőzésen. A legnépesebb szlovákiai tábort alkotó nagyszombatiak egyike beszaladt a pályára, majd a hazai B-közép előtti kerítésről magával vitt egy magyar zászlót. Egy dunaszerdahelyi szurkoló – szintén a pályán – visszavette tőle, majd mindketten visszatértek a helyükre. A következő hazai gólörömöt azonban már nem úszta meg ennyivel az egyik hazai néző: a rendőrök a torkához gumibotot szorítva vitték el. A mérkőzés után a Jan Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt (SNS) alelnöke, Anna Belousovová a csapat stadionjának bezáratását követelte „a magyar soviniszták és nacionalisták provokációi” miatt. Már szeptember közepén egyértelmű volt, a 14. fordulóra kiírt Slovan elleni hazai mérkőzés lesz az ősz meccse. A pozsonyi csapat Szlovákia legnépszerűbb klubja, hasonlóan meghatározó a szerepe, mint a Ferencvárosnak Magyarországon. Nemcsak rendszeres beszédtéma lett a mérkőzés, hanem megindult az üzengetés is a két tábor kemény magjai között, lelátón és interneten egyaránt. „Slovan – are you ready?” (Slovan – készen állsz?) – kérdezte a DAC-tábor egyik lelátói transzparense, míg a pozsonyiak plakáton adták ki a jelszót: „Invázió – Foglaljuk el a Délföldet!” A meccs előtti hetekben a két tábor fel is vette a kapcsolatot, Dunaszerdahelyen kívül csaptak volna össze, de a hatalmas rendőri készülődés miatt letettek erről.

Jönnek, látnak, visszamennek

A mérkőzésre Magyarországon is elkezdtek készülődni, és nemcsak a középpontba került ferencvárosiak aktivizálták magukat. „Szeretik azt gondolni rólunk, hogy egy iszonyúan szervezett, kvázi paramilitáris szervezetet alkotunk. Valójában az egész közeg baráti társaságok lazán kapcsolódó egyvelege – mondta a Fradi-szurkolók egyike, akinek sokakkal együtt már jóval korábbra tehető a kapcsolata a DAC-táborral. Ő is ott volt a Spartak elleni meccsen, a csallóközi drukkerek egy része pedig rendszeresen átjár a Ferencváros mérkőzéseire. – Egyre többen lelkesedtek be, de egy komoly taktikai hibát elkövettünk azzal, hogy az interneten, fórumokban szervezkedtünk, és így minden könnyen lekövethető lett.” A magyarországi szurkolók motivációiról beszélgetéseinkből kiderült, hogy senkit sem elsősorban a DAC mint futballcsapat iránti lelkesedés vitt magával – valami egészen mást akartak demonstrálni a tömeges megjelenéssel. Az összefogás, a magyarságélmény, a szolidaritás a határon túli magyarokkal voltak a kulcsszavak, és természetesen előkerült olyan magyarázat is, miszerint „azt akartuk ezzel üzenni, hogy a Felvidék azért magyar”. Ferencvárosi szurkolókkal beszélgetve az is kiderült, nagy felhajtóerőt jelentett az 1992-es, Pozsonyban játszott Slovan–Ferencváros BEK-mérkőzés is. A fradisták a szlovák politikának is üzentek: a vágsellyei női kézilabda EHF-kupa meccsen „Jan Slota, vágd le a farkad, egy nagy rakás senki vagy!” feliratú transzparenst (angolul) aggattak ki, és rigmusaikkal is az SNS elnökét sértegették. Bevallottan a futballon kívüli szándékokkal került a képbe Gőbl Gábor, a magukat nemzeti rockzenekarokként meghatározó Hungarica és Romantikus Erőszak menedzsere. Gőbl, aki korábban a soproni futballklub ügyvezető igazgatója és résztulajdonosa is volt, eredetileg augusztus 20-ára szervezte volna a két együttes koncertjét Dunaszerdahelyre. Akkor a szlovák hatóságok nem engedélyezték az apropót adó turulszobor-avatást (az emlékművet a várpalotai Trianon Múzeumtól kapta ajándékba a város), és a koncert is elmaradt. A Moby Dick zenészeként is működő Gőbl október elején határozta el, hogy újra megpróbálkozik a fellépés megszervezésével (ezúttal a várostól két kilométerre fekvő Nagyudvarnokra), és praktikus árukapcsolásnak tűnt, hogy november 1-jére, a DAC-meccs utánra tűzzék ki az időpontot. A futballban is meglévő kapcsolatait felhasználva megpróbált minél több hazai szurkolótábort megkeresni, a két programot ajánlva. A koncertszervező politikai felhangot is adott a napnak azzal, hogy hangsúlyozta, épp hetven évvel azelőtt hozták meg az első bécsi döntést, amely visszacsatolta Magyarországhoz a többségében magyarok lakta Csallóközt. „Dunaszerdahelyen emlékezhetünk meg a 70 évvel ezelőtti történelmi eseményről, és mutathatjuk meg, hogy a Csallóköz is a mi hazánk, és ha összefogunk, az is marad!” – állt a felhívásban, amit a nemzeti radikális sajtó közölt, és internetes fórumokon is terjedt.

Általános feszültség

A DAC–Slovan előtt történtek nem választhatóak el Szlovákia és Magyarország kapcsolatainak egyébként sem ideális alakulásától. A viszony 2006 nyara óta lett a korábbinál is feszültebb, amikor a választásokon győztes Robert Fico pártja, az Irány–Szociáldemokrácia (Smer–SD) koalícióra lépett Vladimir Meciar Néppártjával (LS–HZDS), valamint kormányra juttatta a szélsőséges nacionalista Jan Slota Szlovák Nemzeti Pártját (SNS). Az azóta eltelt időben a kapcsolatot tovább terhelte a Nyitrán megvert Malina Hedvig ügye, a schengeni határbontás körüli szélsőséges Slota-nyilatkozatok, a szlovákiai magyar kétnyelvű tankönyvekről folyó vita, valamint a minden autonómiatörekvést elutasító Pozsony vonakodása Koszovó elismerésétől. A két ország viszonyát az is befolyásolhatta, hogy a magyar gazdaság a válság kezdetéig is csak stagnált, Szlovákia viszont látványosan növekedett az elmúlt években. Az anyaországi magyarok érkezésének már a mérkőzés előtt sem volt egyértelműen pozitív a fogadtatása a helyiek között. A DAC-szurkolók természetesen invitálták őket, és a drukkerek várták a magyarországiakat, de a dunaszerdahelyiek ennél megosztottabbak voltak. „Nem kell idejönni megmenteni minket – fogalmazott egyik csallóközi megszólalónk, és véleményével nem volt egyedül. Más is egyetértett azzal, hogy a helyiek nem feltétlenül kérnek a szélsőségesnek tartott magyarországiak segítségéből, mert abból sok jó nem sülhet ki. Ez a gondolatmenet azt is felrótta a Nagy-Magyarország-zászlós vendégeknek, hogy ők egyszerűen hazamennek, míg nekik itt kell maradniuk, és együtt élniük a szlovákokkal. A csallóköziek – és hozzájuk hasonlóan a magyarországi megszólalók – szinte kivétel nélkül megemlítették a 2004-es sikertelen népszavazást a kettős állampolgárságról: előbbiek mélységes csalódottsággal beszéltek róla, utóbbiak pedig az összetartozást hangsúlyozták. Gőbl szervezkedését a helyi futballszurkolók közül sem mindenki üdvözölte. „Nekem nem tetszett a fellépése, ő nem a futball miatt jött” – mondta a mérsékeltebb helyi szurkolók egyik vezetője a koncertszervezőről. Más úgy gondolta, nem tett jót az egész helyzetnek a propaganda, és túlságosan beleszólt a történetbe a politika.

Vért izzadt a szektorért

Ennél sokkal prózaibb gondok foglalkoztatták a DAC vezetőit, akik már egy hónappal a mérkőzés előtt megkezdték az egyeztetéseket a szükséges lépésekről a szlovák futballszövetséggel, illetve a rendőrséggel. A legfőbb szempont mindvégig az volt, hogy biztosítsák a két szurkolótábor hermetikus elkülönítését. Ennek érdekében a vendégeknek kijelölt szektor és a hazaiaknak szánt lelátórész között külön lezárható kapukat csináltattak 150 ezer koronáért (kb. 1,3 millió forintért), és megerősítették a hátsó kijáratokat is, hogy ott se juthassanak át egymáshoz a drukkerek. Azt is jó előre lefektették, hogy a pozsonyi és a helyi drukkerek férőhelyei között legalább egy szektort üresen hagynak. A DAC úgy döntött, hogy a 6100 fősre hitelesített stadionba az előírtnál jóval több, összesen körülbelül ezer Slovan-drukkert engednek be. (A szabályok szerint a vendégcsapatnak a jegyek öt százaléka jár, vagyis ebben az esetben 305 belépő.) A rendőrség is készült a találkozóra. Amikor kiderült, hogy legalább 800 rendőr biztosítja a meccset, sokakban akkor tudatosult, nem átlagos mérkőzés lesz a DAC–Slovan. A rendőröknek két héttel korábban, világbajnoki selejtezőn az Európa legkeményebbjei közé tartozó lengyel huligánokkal gyűlt meg a bajuk: heten megsérültek, amikor a vendégszektorból görögtüzek, mosdókagylók, kövek szálltak feléjük. Akkor az impotens fellépés miatt kellett magyarázkodnia Stanislav Jankovičnak, az országos főkapitány helyettesének, aki azt mondta, a legveszélyesebb elemek kiemelése volt a taktikájuk. „A meccs előtti tíz napban folyamatosan nagyon kemény nyomás nehezedett ránk” – állította a szervezés egyik főszereplője. Ekkor derült ki, hogy nem Both Tibor dunaszerdahelyi járási kapitány, hanem a nagyszombati kerületi kapitányhelyettes, Peter Müller lesz a felelős a mérkőzésért a rendőrség részéről. Szlovák belügyi forrásunk szerint a 2006 óta a posztján lévő Müller jó rendőrnek számít, és a balhés szurkolóiról ismert Nagyszombatban tapasztalatot is gyűjtött a futballmeccsek kezeléséről. Egy másik vélemény szerint azonban az ottani klubvezetőknek is meggyűlt a bajuk túlságosan szigorú módszereivel. A DAC-hoz közeli forrásunk azt állította, Müller kezdettől fogva agresszíven lépett fel a klubbal szemben, és három nappal a mérkőzés előtt követelésekkel állt elő. A DAC előzőleg megállapodott a járási kapitánnyal, hogy a Slovannak fenntartott szektorok mellett egy szektort üresen hagynak, az emelletti kettőben pedig a helyieknek biztosítanak helyet. „Vért izzadt, hogy megkapja azt a két szektort. Mindenáron el akarta érni, hogy ott rendőrök lehessenek. Azt mondta, ha ez nem lehetséges, akkor nem lesz meccs” – állította forrásunk Müllerről, aki ezzel jócskán átlépte a hatáskörét, amelyet a sportrendezvények lebonyolítását szabályozó törvény megszabott. Majd azt kérte a nagyszombati rendőr, hogy a hazaiak adjanak még háromszáz jegyet a Slovannak, ezt azonban a DAC vezetői megtagadták. A szektorokra vonatkozó kérésére is nemet mondtak, a találkozóról mégis úgy távozott, hogy még meglátja, mit tehetnek.

Látogatók, szóbeszédek, provokátorok

A rendőrség a helyi szurkolókat is megkereste a meccs előtti hetekben, a helyi kemény mag egyik tagját többször is civil ruhás rendőrök látogatták meg a munkahelyén. A meccsről, az előkészületekről kérdeztek, de jártak a szurkolók törzshelyén is, és kijelentették: „Ha bármi történik a stadionban, annak nem lesz jó vége.” A hangulatot tovább szította, hogy a mérkőzés előtti fordulóban Nagyszombatban a hazai szurkolók provokatív – magyar nyelvű – transzparenssel üzentek a vendég DAC-tábornak: „Nem is magyarok vagytok, csak felvidéki hontalanok!” A Dunaszerdahelyre készülő ferencvárosiaknak is üzentek, de nem transzparensen, hanem azzal, hogy elégettek egy Fradi-mezt. Ebben az időszakban már több, a későbbi rendőri erőszakot előrevetítő értesülés befolyásolta a hangulatot Dunaszerdahelyen. Utólag nehezen ellenőrizhető szóbeszédekről van szó: az egyik ilyen szerint a titkosszolgálattól valaki kiszivárogtatta, hogy a mérkőzésen a rendőrök meg fogják támadni a magyar szurkolókat. Hallottunk olyan történetet is, amelyben valaki rendőr ismerősére hivatkozva mindenkit óvott attól, hogy kimenjen a stadionba, mert „Fico miniszterelnök utasítására mindkét szurkolótábort meg fogják verni”. Ráadásul azok a hírek is elterjedtek, hogy a pozsonyi kemény magot általában kísérő brünniek mellett lengyel huligánok is érkeznek. Két nappal a mérkőzés előtt fordulatot vett a koncertszervező Gőbl története is: a rendőrség betiltotta a Hungarica és a Romantikus Erőszak fellépését, mert azok dalszövegei megkérdőjelezik a szlovák állam területi integritását, és alkalmasak az izgatásra. A rendőrök a következő dalrészletet kifogásolták kifejezetten: „A hármashalom, a kettőskereszt/ A miénk volt és a miénk maradt/ Pozsony városa látni fog még/ Magyar királyokat.” 2008. november 1-jén reggel becslések szerint legalább ezer magyarországi magyar indult Dunaszerdahely felé, többen, mint amennyire sokan számítottak. A sokat emlegetett ferencvárosiak mellett egészen messziról, Diósgyőrből, Debrecenből, Nyíregyházáról, illetve Kolozsvárról és a Vajdaságból is a délután fél kettőkor esedékes mérkőzésre tartottak, és szinte minden jelentősebb élvonalbeli szurkolói csoport képviseltette magát. Az ezres becslés az aznapra Dunaszerdahely mellé Hungarica- és Romantikus Erőszak-koncertet szervező Gőbl Gábortól eredt, ferencvárosi megszólalóink viszont az önszerveződésnek tudták be, hogy annyian útra keltek.

Már a határon veréssel riogattak

„A hazai szurkolók teljes skálája ott volt, mindenféle emberek, köztük a legkeményebbek is” – állította egyik budapesti forrásunk. „Azért az látszott, hogy ez nem egy majrés brigád” – mondta az egyik ferencvárosi drukker, aki hozzátette, ez nem azt jelenti, hogy a többség balhés ember lett volna. „Sokkot nem kapunk attól, ha a rendőrök vernek minket. Azt gondoltuk, legfeljebb szétkúrnak minket a rendőrök, de ezért nem fordultunk volna vissza” – hangzott egy harmadik vélemény. Azt valamennyi megszólalónk határozottan állította, hogy akikről tudnak, azok közül senki sem készült semmire. A magyar szurkolók között ráadásul terjengtek rémhírek a szlovák rendőri brutalitásról, és arról is tudtak, hogy kiemelten készülnek a mérkőzésre. Egyikük arról is beszélt, hogy a huligánlogika szerint legalább háromszoros, de inkább csak négyszeres túlerő esetén támadnak szurkolók rendőrökre. „Sok hülye ember nincs” – válaszolt egyikük arra a kérdésre, elképzelhető-e, hogy mások azért inkább felfegyverkezve vágtak neki az útnak. Mindenesetre a szlovák rendőrség később ijesztő eszközök sorát mutatta be– boxereket, pirotechnikát, pengével felszerelt cipőket –, és azt állította, azokat a mérkőzés előtt kobozták el a Magyarországról érkezett szurkolóktól. Akik reggel nyolc után érkeztek a határra, komolyabb tömeggel és nagyon határozott rendőri jelenléttel találkoztak. Megszólalóink arról számoltak be, hogy az első megállításkor még szlovákiai magyar rendőrök igazoltatták őket, és megszondáztatták a sofőröket is. Ők kulturáltak és alaposak voltak, de gyorsak nem, mert például egy hét kocsiból álló konvojt együtt kezeltek, és legalább fél-háromnegyed órán át tartott az ellenőrzés. Egyik forrásunk azt mesélte, amikor végre elmehettek, egy szlovákiai magyar rendőr behajolt autójukba és figyelmeztetőleg azt mutatta: „Vigyázzatok, meg lesztek verve.” Ugyanez a megszólaló arról számolt be, hogy Dunaszerdahely szélén már sokkal agresszívabb ellenőrzésben volt részük, de ez is ugyanúgy végződött, mint az előző: „Gunyorosan vigyorogva azt mutatta ez a rendőr is, hogy meg fognak minket verni. Persze ez inkább heccelésnek tűnt, semmint fenyegetésnek.” A maszkos szlovák rendőrök fellépéséről egy másik szurkoló azt mondta, érezhető volt az agresszivitás, „azt láttuk rajtuk, akár üthetnek is”. A városszéli ellenőrzést még egy utolsó követte a központban is. Arról is beszámoltak többen, hogy az igazoltató rendőröknél fényképek voltak a legmeghatározóbbnak tartott magyarokról. A szlovák rendőrség ugyanis felvette a kapcsolatot a magyar titkosszolgálatokkal, és arról értesült, hogy magyarországi szélsőségesek készülnek a mérkőzésre. A pontos részletek ismerete nélkül is érdemes megjegyezni, hogy nem akadt fent a szűrésen Budaházy György, a 2002-es Erzsébet hídi blokád főszereplője és a radikális jobboldal egyik legismertebb alakja. Nem sikerült viszont átjutnia a koncert betiltása ellenére Dunaszerdahelyre igyekvő Szíva Balázsnak (a Hungarica és a Romantikus Erőszak énekesének), akit egy határellenőrzés után órákon keresztül fogdában tartottak, majd miután lefényképezték tetoválásait, kiengedték. A koncertszervező Gőbl ausztriai kerülőúttal és jelentős késéssel ért a csallóközi városba.

A csallóközi erődítmény

Dunaszerdahelyen délelőtt tíztől vált egyértelművé, ez lesz aznap Szlovákia legbiztosítottabb városa, amit sokan értetlenül fogadtak. „Én még életemben nem láttam ennyi rendőrt meg fegyverzetet egy helyen, legfeljebb a május 1-jéken, meg kilencedikéken” – állította egyik megszólalónk, aki korábban húsz évet töltött a szlovák rendőrségnél. Az ország minden részéről érkezett maszkos rendőrök húszas-harmincas csoportokban álltak az utcákon, és szinte mindenütt ott voltak. A hivatalos adatok szerint több mint ezren teljesítettek aznap szolgálatot a csallóközi városban és annak környékén. Az ellenőrzés természetesen a stadion környékén volt a legerősebb, a rendezők közül többen csak jeggyel tudtak bejutni a klubházba. A rendőrség kétszer is átfésülte délelőtt a stadiont, elrejtett pirotechnikai eszközöket, köveket, dobálható tárgyakat kerestek. Délelőtt tízkor újabb egyeztetést tartott a klub és a rendőrség, ezen Peter Müller kapitány fenntartotta követeléseit. Végül a nagyszombati rendőr és a klub kompromisszumot kötött: a kért két szektor közül az egyik a rendőröké lesz, a másikat üresen hagyják, és csak abban az esetben engednek még ide nézőket, ha a lelátó többi része megtelt. Mindeközben a városban gyülekeztek a helyi és a Magyarországról érkezett szurkolók. A DAC-tábor a Lidl áruháztól felvonulást szervezett, zászlókkal énekelve járták a várost, meglehetősen sok rendőr kíséretében. A városba szivárgó magyarok egy része viszont, tartva a razziáktól, nem akart az utcákon mutatkozni. Egyik forrásunk arról számolt be, nemcsak tipikus drukkereket látott a városban: „Volt jó pár negyvenes-ötvenes, konszolidált ember zászlókkal, akiken látszott, nagyon magyarok voltak, és komolyan vették ezt az egészet.”

Vérző fejek a meccs előtt

Tizenegy után a pozsonyi szurkolók is megérkeztek a városba vonattal, és már a pályaudvartól vízágyús autóval megerősített rendőrök fogták őket közre. A Slovan-drukkerek ennek ellenére a vasútállomásnál felgyújtottak egy autót, majd a stadionhoz vezető úton folyamatosan görögtüzeket dobáltak a környező házak kertjeibe is – a rendőrök ugyanis nem avatkoztak közbe. A pozsonyiak útvonalán minden betorkolló utcát sok rendőr biztosított annak érdekében, hogy a vendégszurkolók ne találkozhassanak a hazaiakkal. A nap első komolyabb konfliktusa akkor bontakozott ki, amikor a Slovan szurkolói megérkeztek a DAC-székházhoz, és görögtűzzáport zúdítottak az épületre. Szemtanúink egy része szerint ekkor már közbeavatkoztak a rendőrök. Mások azt állítják, a rendőrök csak akkor léptek fel, amikor az ezerfős tömeget egyetlen kapun engedték be, és elégedetlenség tört ki, egyesek pedig dobálózni kezdtek. Ráadásul a pozsonyiak – ahogyan megtették azt már korábban Nagyszombatban is – megpróbálták betörni a kaput. Valaki szerint kifejezetten célzottan emelték ki a hangadókat a tömegből, más viszont úgy látta, már itt is általánosan aprítottak mindenkit, akit értek. Az biztos, hogy néhány percen belül vérző fejű embereket ápoltak a mentők a DAC-székház előtt.

Hogyan kerültek be a görögtüzek?

A vendégeket szándékosan egyetlen szűk kapun engedték be, mert a rendőrség megtagadta a szervezői kérést, hogy állítsanak rendőröket a jegykezelést és motozást végző rendezők mögé. A Slovan-szurkolóknak így is összesen 22 rendező között kellett elvonulniuk a bejutáskor, ehhez képest meglepő, hogy milyen mennyiségű pirotechnikai eszközt tudtak bevinni. „Nagy táskákkal kellett volna érkezniük, hogy az a hatalmas mennyiségű görögtűz meg füstbomba elférjen, amit később a pályára dobáltak; ennyit nem lehet behozni a nadrágokba rejtve” – állította az egyik szervező. Akkor viszont kérdéses, hogyan jutottak be ezek az eszközök, hiszen a rendőrök kétszer átvizsgálták az egész stadiont, a Slovan-tábor érkezésekor pedig csak ők voltak a vendégszektor közelében. A magyar szurkolók a stadion másik oldalán érkeztek, amitől nem messze található a Várpalotáról kapott turulszobor. Ezt a drukkerek nemzetiszínű szalagokkal díszítettek fel, és eközben elénekelték a Himnuszt is. Egy videófelvétel szerint az itt is jelenlevő rendőrök és a szurkolók között kisebb szóváltás is történt, majd – ez már nem látszik a felvételen, egy szemtanú elmeséléséből tudjuk – betuszkolták a drukkereket az addig teljesen üres stadionba. A következő két órában folyamatosan özönlöttek a drukkerek, és egyesek szerint a rendezők át sem vizsgálták őket a beérkezésnél. A Magyarországról érkezettek viszont azt állították, hogy a rendőrök falhoz állították és nagyon keményen megmotozták őket. A szervezők az ellenőrzést ért kritikákat visszautasították: az adott keretek között (egy rendező nem motozhat ugyanúgy, mint egy rendőr) alaposan átvizsgálták a szurkolókat, nemhogy esernyőt és üvegeket, de még bagettet sem engedtek a stadionba. A DAC szerint a magyarok lelátórészeiről összesen két petárda repült be az egész mérkőzésen.

Sértegetések és kettős mérce

Amint megjelentek az első szurkolók a lelátókon, megkezdődött az igazi szurkolás, majd a Slovan-tábor megjelenésével igazi hangpárbaj alakult ki, amibe természetesen egymás sértegetése is belefért. A hazaiak elsősorban a DAC-ot emlegették, és a „Ki nem ugrál, nem is magyar” rigmust ismételgették, és szlovákul elhangzott a „Szlovák kurvák!” bekiabálás is. A pozsonyiak többek között a „Verd, verd, a magyar fejét verd!”, a „Magyarok a Duna mögé!” és a „Kurva magyarok” szólamokkal operáltak. A hangosbemondó nem győzte ismételni a felhívást, miszerint a hazaiak a DAC-nak szurkoljanak, ne provokáljanak, és ne hagyják magukat provokálni. Közben gyűltek a zászlók, a magyar mellett árpádsávosak és nagy-magyarországosak is megjelentek. Már a mérkőzés megkezdése előtt lezajlott néhány olyan jelenet, amelyek – különösen a későbbiek fényében – minimum a kettős mérce alkalmazására utaltak. A Slovan-szurkolók nemcsak petárdákat, görögtüzeket dobtak a pályára, hanem ketten közülük be is akartak mászni oda. A szektor előtt, a kerítésen kívül álló rendőrök határozottan, de kulturáltan kivitték őket a pályáról. A rendőrség zéró toleranciát hirdetett a szélsőséges nézetekkel szemben, de a pozsonyiak kerítésén végig ott lehetett a Pressburg Skinheads transzparens, a hazaiak egyik fekete játékosának pedig kórusban huhogtak. Az már jóval a kezdés előtt látszott, hogy hatalmas tömeg gyűlt össze. A hivatalos állítás szerint 6100 jegyet adtak el, a DAC internetes oldalán most is ennyi olvasható a mérkőzés nézőszámaként – de legalább kétszer ennyi ember zsúfolódott be a stadionba. A hatezres befogadóképesség egyébként úgy jön ki, hogy a szükséges kiszolgáló létesítmények – büfé, mosdó – ennyi ember ellátására elegendőek. Egy ferencvárosi megszólalónk szerint „iszonyatos zsúfoltság volt a stadionban, olyan, ami már zavaró.”

Welcome to Hungary

Így aztán nem sokkal a kezdés előtt ki kellett nyitni azt a szektort, amelyen a mérkőzésért a rendőrség részéről felelős nagyszombati kerületi főkapitány-helyettes, Peter Müller és a DAC vezetése vitatkozott, és ahol nem sokkal később a vitatott akció zajlott. A klub egyik illetékese egyeztetett Müller helyettesével, hogy várjanak a különálló lelátórész megnyitásával, mert majd a rendezők engedik be a nézőket. A terv ugyanis az volt, hogy ismerős arcokkal, helyiekkel töltik fel ezt a részt, hogy ne a rizikósabbnak tartott magyarországiak kerüljenek oda. Ehhez szükség lett volna kilenc rendező átirányítására, de a szektort addig elfoglaló rendőrök ezt nem várták meg, hanem azonnal kivonultak onnan, a nézők pedig benyomulhattak a helyükre. Így lett a később huligánszektornak, a magyarországiak lelátórészének vagy ferencvárosinak nevezett szektor valójában a késők gyűjtőhelye, mivel már csak itt voltak szabad helyek számukra a stadionban. A tíz perccel a fél kettes kezdés előtt megérkezett Lengyel Krisztián – a későbbi rendőri beavatkozás legsúlyosabb sérültje – az addig üres szektorba lépő első szurkolók egyike volt. De itt jutott már csak hely a DAC-keménymag több tagjának is. Volt, aki szinte örült, hogy kinyitották a szektort, így ugyanis közelebb lehetett az ellentáborhoz, mást azonban zavart a rendőrök közelsége. „Amikor beértem, azt mondtam, nem lesz ennek jó vége. Nem akartam ide menni, pont ez volt, amit el akartunk kerülni” – emlékezett vissza egyik forrásunk. De ide futottak be azok a magyarországi drukkerek is, akik a többszörös ellenőrzés után éppen csak beestek a kezdésre. A szektor létszámára vonatkozó becslések a 100-150-től a háromszázig terjedtek, és az igazság valahol az utóbbi körül, ha nem felette lehetett. Köztük feltehetően a helyiek voltak többségben, de lehet, hogy csak kevéssel voltak többen a magyarországiaknál. Az is egyértelmű, hogy az alsó öt sorban főleg a magyarországi szurkolócsoportok foglaltak helyet, jól jelzik ezt a kiaggatott ferencvárosi, nyíregyházi, illetve újpesti transzparensek. Ezek a szurkolók egyébként is szeretnek a kerítéshez közel lenni, és arra is gondoltak, hogy a szektor tetejéről nehezen tudnának menekülni, ha kellene. A kezdéskor Welcome to Hungary! (Üdvözlet Magyarországon!) feliratot feszítettek ki a szektorban, és a Slovan-tábornak címezve felhangzott a „Szar Szlovákia, utálunk, szar Szlovákia” rigmus is. Mindezt közelről figyelték a rendőrök, és kívülről egyértelmű volt: a lelátó ezen része a gócpont, ahol akár gondok is adódhatnak. Amikor a hazaiak látványos lelátói koreográfiája és a Himnusz eléneklése után elkezdődött a mérkőzés, sokan érzékelték azt a hihetetlen feszültséget, ami a nap, illetve az előző hetek során felgyülemlett, és ebbe a stadionba koncentrálódott. „A kezdéskor telefonáltam a szerkesztőmnek, és azt mondtam, itt egészen biztosan történni fog valami” – emlékezett vissza a mérkőzés egyik szlovákiai magyar tudósítója. Más arra számított, hogy a Slovan-tábor keveredik összetűzésbe a rendőrökkel. Arra viszont nagyon kevesen gondolhattak, hogy megismétlődik az, ami 1992-ben Pozsonyban történt, amikor a kommandósok egyszerűen kitisztították az egyik szektort. A főtribün tele volt politikussal, többek között itt foglalt helyet Dušan Čaplovič (Irány–Szociáldemokrácia), a kisebbségekért is felelős szlovák miniszterelnök-helyettes, valamint a város polgármestere, Pázmány Péter (Magyar Koalíció Pártja) is. Egy másik lelátón figyelte az eseményeket a rendőrfőkapitány helyettese, Stanislav Jankovič.

A felszín alatt

A felszínen úgy tűnhetett, a kezdés és a 17. perc között minden rendben zajlik. Ám a kritikus szektorban, a kerítésre aggatott transzparensek takarásában már elindult az az eseménysor, ami a rendőri akcióban csúcsosodott ki. Szemtanúink és a szektorban készült egyik amatőr felvétel tanúsága szerint is többször elhaladtak a rendőrök a sorok alatt húzódó szűk egyméteres részen – a szurkolók előtt. Többen úgy érezték, az egyenruhások kifejezetten hergelték őket jelenlétükkel és viselkedésükkel. A szlovák rendőrségnél több mint húsz évet szolgált és a futballmeccsek rendezésében is tapasztalatot szerzett megszólalónk érthetetlennek nevezte a rendőrök felvonulását, amit a Slovan-tábor esetében mellőztek is. Szlovák belügyi forrásunk szerint nem kifogásolható ez a fellépés – ugyanis lehet ez a rendőrség taktikája, a szurkolók pedig nem foghatták fel ezt provokációként. Márpedig ők úgy élték meg, és ezt hangos szidalmazással érzékeltették is. Később Robert Kaliňák belügyminiszter a bizonyítékok közé sorolta, hogy a magyarországiak náciknak és faszoknak nevezték a rendőröket. Stanislav Jankovič úgy magyarázta ezt a mondatot, hogy a verbális és a fizikai erőszakot nem lehet egymástól elválasztani, az előbbi megelőzte az utóbbit, a dolgokat összefüggésükben kell látni. Szlovák belügyi forrásunk leszögezte, a beszólásokat a rendőrök nem értelmezhették provokációként, azok önmagukban nem adhatnak alapot egy ilyen beavatkozáshoz. A válogatott szitkokat akár érthették is a rendőrök: egyrészt Szlovákiában az is tudhat keveset magyarul, akiről senki sem gondolná, és meglepő módon már ekkor az egyenruhások között meneteltek a magyarok lakta Bősről érkezett különleges mentőalakulat tagjai. Az mindenesetre különös részlet, hogy a felvonuló rendőrök között volt a parancsnok, Peter Müller is (a felvételen ő a sisak nélküli, köpcös és bajszos ember). Több szemtanúnk is állította, hogy a rendőrök is beszóltak a nekik kiabálóknak. „Gyertek csak el Besztercebányára!”, „Meg fogtok dögleni” – szóltak hozzájuk szlovákul. Mások viszont magyar hangot is hallottak. „Vigyázzatok, mert a véreteket akarják” – hangzott a figyelmeztetés, ami összecsengett a mérkőzés előtt tapasztaltakkal, és hamarosan valósággá is vált.

Valami repült

A mérkőzésről készült felvételek egyikén kivehető, hogy a rendőrök az akció megindulása előtt megpróbáltak fellépni a szurkolókkal szemben. A rendfenntartók és a hozzájuk közel álló drukkerek ekkor – legalábbis a transzparensektől nem fedett részen – még szópárbajban sem álltak egymással, amikor az egyik kommandóst társai instruálták, aki a következő pillanatban felemelte gumibotját vagy viperáját, majd határozottan megfogott valakit. Pár másodperc múlva elengedte, mert a szurkolót társai visszarángatták. A rendőr keze ekkor lendült is, de nem egyértelmű, elérte-e a drukkert. Nem tiszta az sem, hogy mi volt a jelenet kiváltó oka, mert a szurkoló előbb hevesen mutogatott a Slovan-tábornak, aztán távolodik a kamera, és ő ezután maga is elindul a rendőrök felé. Pillanatokkal később egy távolabbi helyről repült is valami a rendőrök felé, de a felvétel alapján megmondhatatlan, mi volt a tárgy. Papírdarabhoz, újsághoz képest túl jól szállt, üveghez pedig túl keskenynek és hosszúkásnak tűnik, és kőre sem emlékeztet; talán műanyag palack lehetett. Mindenesetre a felvételeken látszik, a rendőrök szinte észre sem vették ezt a dobást. A mérkőzés utáni első rendőri indoklás úgy hangzott, hogy a szurkolók köveket dobáltak a rendőrökre. A rendőrség maga vizsgálta át a stadiont a mérkőzés előtt, éppen azért, hogy minden mozdítható tárgytól megtisztítsák a lelátókat. Ezt a repülő tárgyat később mutatta egy felvételen a beavatkozást magyarázó Robert Kaliňák belügyminiszter is, ám a jelenet jóval az akció megindulása előtt zajlott le, így annak kiváltó oka nem lehetett. Ekkor felpaprikázódtak a rendőrök közelében lévők, és hevesen gesztikuláltak feléjük. Ebbe az egyébként is felfokozott hangulatba csöppent bele az egyik ferencvárosi szurkolói csoport tagja, aki késve érkezett, mert a városban a rendőrök feltartóztatták a buszát. Ez a drukker elkezdett kiakasztani a kerítésre egy transzparenst. „Ez közvetlenül mellettem történt, láttam, ahogy a srác megpróbálja felrakni a zászlót. A rendőröket ez feltehetően zavarta, és megütötték, a mellette lévők viszont visszahúzták – állította egy közvetlen szemtanú. – Azt figyeltem, mi történik a sráccal, amikor jobbról egy lecsúszó ütés eltalált. Nem volt nagy, de a baseballsapkám leesett a fejemről. Aztán már jöttek is felénk a rendőrök.”

Szükséges, törvényes és arányos

A szlovák rendőrség állítása szerint a beavatkozás szükséges, törvényes és arányos volt. A pozsonyi belügyminisztérium január végén lezárt vizsgálata szerint a magyar szurkolók négy esetben is törvényt sértettek, illetve a rendező klub nem teljesítette előírt kötelezettségeit, ezért kellett a rendőröknek fellépniük. A magyar szurkolók törvénysértését mindenképpen bizonyítania kellett a vizsgálatnak. Ha ugyanis nem történt a részükről törvénysértés, akkor az egész beavatkozás törvénytelen volt. Megelőzésként ugyanis ilyen eszközöket nem alkalmazhatnak. Az akció kiváltó okaként már a mérkőzés napján újabb indokot neveztek meg a kődobálás helyett: takarásban történt bűncselekmény. Ezt a koncepciót ismételte meg az Országos Rendőr-főkapitányságnak november 3-án küldött levél is. „Egyetlen zavaró pillanat volt, amikor a rendőrség a magyar szektorban beavatkozott, de ez a beavatkozás nélkülözhetetlen volt, mert a magyar szurkolók egy része a számukra fenntartott lezárt szektorból a kordont áttörve kinyomta a kaput, és hátulról a Slovan-szurkolókhoz akartak eljutni. Itt találkoztak a kordont biztosító rendőrökkel” – olvasható a levélben. Ez az eseménysor természetesen igazolta volna a beavatkozást, de a látottak nem bizonyítják ezt, nem utal erre semmi. A levélben említett kapu épp a szektor túlsó oldalán van ahhoz a helyhez képest, ahol az akció megindult, ráadásul a néhány perccel későbbi felvételeken zárva is van. A szektorban készült videofelvétel alapján állítható, hogy a rendőrök maguk is átmentek oda, tehát ha ott valami valóban történt volna, akkor a helyszínen be tudtak volna avatkozni. A mérkőzés utáni kedden Kaliňák belügyminiszter újabb okot hozott fel a beavatkozásra: állítása szerint fényképpel bizonyította, hogy az egyik magyar futballszurkoló megütött egy rendőrt. A képen annyi látszik, hogy a fiatal keze lendül, a feltételezhetően megütött rendőrt viszont takarja egy transzparens. Az egyik szemtanú állította, látta, hogy egy rendőr viperával ráütött a képen látható szurkoló kezére. Az a videófelvételekről is kiderül, hogy ez még az akció megindulása előtt történt, és hogy a férfi a fájdalomtól eltorzult arccal ordít és húzza el a kezét. (Az alább látható jelenet a rendőri akcióról látható legismertebb videóból való, azt nagyítottuk ki.) Persze elképzelhető lenne, hogy azért kellett megütni, mert támadott – de Kaliňák felvételéről könnyen bebizonyítható, hogy az akció megindulása után készült. A képen ugyanis közvetlenül a férfi mellett áll egy rendőr, a mögötte álló trikós férfi pedig már elindult, és az alattuk lógó zászlókból is megállapítható a felvétel időpontja. A jelenetről videó is készült, ezen világos, hogy ekkor már tart az akció. A videón úgy tűnik, a férfi nem ütésre lendíti a kezét, hanem elhúzza (ez logikus is lenne, hiszen nemrég még nagyon fájt neki) – ennek azonban nincs jelentősége, mert ha ütött is, a mozdulat az akció megindítását semmiképp sem igazolja.

A videókölcsönző bezárt

Bármi is volt a kiváltó ok, a Pozsonyból küldött november 3-ai levelében az állt, hogy „a szlovák rendőrség birtokában van az ezt bizonyító dokumentáció és videófelvétel, amit feldolgozás után átadnak a magyar szerveknek.” A rendőrség vezetése egy ideig még ígérte a bizonyító erejű felvételt, majd egyszerűen hallgatott róla. Jankovič főkapitány-helyettes már a mérkőzést követő héten sem fogalmazott egyenesen erről, a szlovákiai magyar napilap, az Új Szó [4] kérdésére azt válaszolta: „Nézze, közzétettünk bizonyítékul szolgáló fényképeket. Akinek ez nem elég, annak nyilván a videofelvétel sem lenne elegendő.” Jankovič azt is mondta, hogy a fényképeket eljuttatták a legfőbb ügyésznek és a parlament védelmi bizottságának is, ha őket ezek meggyőzték, a rendőrségnek nem kötelessége újabb bizonyítékkal kiállnia. Az ígért videófelvételről egy héttel később Robert Fico miniszterelnök kommunikációs igazgatója, Brano Ondrus egy újságcikkben azt írta, a rendőrség nyilvánvalóan nem rendelkezik ezzel. Február elején először jelentette ki szlovák állami vezető, hogy létezik az ígért felvétel. Kaliňák belügyminiszter egy parlamenti kérdésre előbb kitérő választ adott, majd határozottan állította, megvan a felvétel, de hozzátette: „Nem vagyunk videókölcsönző.” Szlovák belügyi megszólalónk az ígért bizonyíték be nem mutatását tartja a rendőrség legnagyobb hibájának: „Emiatt ugyanis idiótáknak tűnnek a közvélemény szemében.”

Stanislav Jankovič és a soha elő nem kerülő bizonyítékok

„Jankovič jó rendőr, mindig pontosan tudja, mi a dolga. Azonban nem szívesen hoz döntéseket, és a kommunikációval mindig is akadt gondja” – állította a Dunaszerdahelyen történtekről sűrűn nyilatkozó rendőrfőkapitány-helyettesről szlovák belügyi forrásunk. Megszólalónk látta munka közben is a tábornokot, ez alapján véli úgy, hogy óvatos, konfliktuskerülő személyiségről van szó. A 46 éves Jankovič két éve van jelenlegi posztján, korábban pozsonyi kapitányhelyettes volt, még korábban a bűnügyi osztályon dolgozott. Jankovic jó kapcsolatokat ápol Vladimir Mečiar pártjával, az LS–HZDS-szel, 2007-es válása óta éppen az exkormányfő egy korábbi titkárnőjével él. A DAC–Slovan után a főkapitány-helyettes volt az egyike azoknak a vezetőknek, akik előbb ígérték a beavatkozás okát bizonyító videófelvételt, majd már nem akartak erről beszélni. Nem példa nélküli ez Jankovič pályafutása során: belügyi forrásunk számolt be arról, hogy még pozsonyi kapitányhelyettesként egy egyszerű közúti baleset után a sajtónak az ittas vezetést bizonyító szondáztatásról és vérvételről beszélt, de a rendőrségnél tudták, ezeknek nincsenek birtokában. Egy évvel ezelőtt a dunaszerdahelyi esethez nagyban hasonlító helyzetbe került: egy récsei bankrablás után a háromszorosan büntetett előéletű Roman Červenkát gyanúsították meg, utóbbi viszont állította, éppen lerészegedett abban az időpontban. Jankovič állította, a bank kamerája rögzítette az eseményeket, és a felvétel bizonyítja Červenka bűnösségét. Néhány nappal később kiderült, a bankrablás idejéről hiányoznak a felvételek. A fentiek alapján tehát nem lehet pontosan tudni, hogy miért, de másodpercek alatt megindult a rendőri beavatkozás.

Sűrűn csattanó viperák

„Hirtelen történt minden, egyik pillanatról a másikra. Nem is futottam, hanem repültem” – emlékezett vissza az a szemtanúnk, aki a meccs 17. percében az első pofont kapta. A rendőrök állítása szerint az emberek támadtak először, a felvételek azonban jól látható, hogy a többségük fejvesztve, rémülten és pánikszerűen menekül. Egyiküknek akkor tört el az egyik ujja, amikor kezével védte a fejét. Volt, akiben megfordult az ellenszegülés gondolata, de a viperák látványa elriasztotta. Nem nehéz kivenni a különböző felvételekről, hogy a gumibotot és a sokkal veszélyesebb viperát is válogatás nélkül használták a rendőrök. Stanislav Jankovič főkapitány-helyettes később kijelentette, kizárt dolog, hogy fejre ütöttek volna, pedig látható, hogy nem mérlegeltek azok sem, akik viperáztak. Szlovák belügyi forrásunk azt mondta, országukban nem tiltott ennek az eszköznek a használata, de kizárólag védekezésre alkalmazható, ha megtámadták a rendőrt, és ekkor is a támadó végtag semlegesítésére való. Érdekes dinamikát mutatott a rendőri fellépés, amihez fontos megjegyezni, hogy bár sisakban és kuklában (ez a sisak alatti maszk) voltak a rendőrök, különböző színű szalagokkal megkülönböztették őket. Nem hivatalos forrásból úgy tudjuk, a sárgák voltak a dunaszerdahelyiek, a pirosak a nagyszombatiak, a kékek a zsolnaiak. A beavatkozás kezdetekor a felvételen az látszik, hogy az elsők között akcióba lépő sárgák (a szerdahelyiek) nem teljesen határozottak, majd a mögülük érkező kékek beelőzik őket, és hamarosan ők uralják a terepet. A határozott fellépés ellenére néhány, kinézetre is harcedzettnek tűnő drukker kevésbé pánikszerűen menekült, amit egyik forrásunk szerencsésnek mondott: ha ugyanis ők nem állnak ellen néhány pillanatig, akkor a tömeg még gyorsabban csapódhatott volna a szektort szegélyező korlátnak – ami akár le is szakadhatott volna. Tettleges ellenszegülésre két példát találtunk: az egyik néző petárdát dobott a rendőrök közé, egy másik a szektort kettészelő korlátnál egy táskának látszó tárggyal ütött vissza a rendőröknek.

Szék repült

Volt egy harmadik eset is, szék repült a rendőrök felé, ez azonban nem innen, hanem a szomszédos, fedett lelátóról érkezett, később mégis fontos eleme lett az akció jogosságát alátámasztani akaró érvelésnek. Azt Stanislav Jankovič tábornok is elismerte, hogy a bizonyítékként bemutatott felvételek egyikén látható szék az akció megkezdése után repült, viszont határozottan állította, hogy ebből a szektorból, nem máshonnan. „A felső két sorban voltak székek. Meg lehet nézni” – mondta, szavait azonban cáfolják a fényképek; ebben a szektorban ugyanis egyetlen szék sincs. Kaliňák és a főkapitány-helyettes ennek ellenére azt is állította, hogy az akció megindulása előtt is repült szék a rendőrök felé. „Kevesen vették észre, de fénykép bizonyítja” – jelentette ki Jankovič . A bizonyító erejűnek mondott felvétel már első ránézésre is gyanús. A feltehetően videofelvételről kivágott részlet még manipuláltnak is tűnhetne, ugyanis valószerűtlen helyen látható rajta a szektort felező korlát. A fotó valós, de akárcsak az ütést ábrázoló felvétel, ez is az akció megindulása után készült. Ez abból válik egyértelművé, ha összehasonlítjuk a képen látható tömeget az akció megindulása előtti helyzettel. A bizonyítékon a középen látható, Révkomárom feliratú zászló felett jelentős a tumultus, alatta ritkább a tömeg, ezzel szemben az akció megindulása előtt a zászló felett (a szektor bal felső sarkában) néhányan álltak csak. Ráadásul a szektor közepét jelző sárga kerítésnél rendőrök vannak, ez pedig csak az akció megindulása után volt így.

Itt fogunk megdögleni

Világosan kivehető a videókról és fényképekről, hogy a szektor alsó felét akarták kitisztítani rendőrök, feljebb nem mentek. (Itt van [5] egy olyan videó, amelyiket a szektoron belülről készítettek.) Ha ezt megteszik, nagyobb is lehetett volna a baj, ott kisgyermekes családok is álltak. Lent azonnal komoly problémák adódtak, ugyanis legalul dőltek egymásra a menekülő emberek. Több megszólalónk is arról számolt be, hogy a lába beszorult az emberek közé vagy a korláthoz. „Hirtelen éreztem azt a pokoli fájdalmat a műtött lábamban, amit már örökre szerettem volna elfelejteni, és akkor minden erőmet összeszedve kiszabadítottam magam” – idézte fel a történteket egyikük. Ugyanő azt mondta, első reakciója az volt: „Itt fogunk megdögleni. Nem a verés volt szörnyű ebben a helyzetben, hanem az, hogy ránk szakadt egy hatalmas súly. Nem sokkal később pedig azt vettük észre, hogy több réteg emberen lépkedünk, és a földön ott fekszenek a haverjaim is.” Az akció lefolyásával kapcsolatban szlovák belügyi forrásunk azt mondta: választhatták ezt a taktikát a rendőrök. Önmagában az még nem kifogásolható, hogy kiürítették a szektor jelentős részét és eközben olyan nézőket is oszlattak, akik feltételezésük szerint sem követtek el bűncselekményt. Az akció egységes vezénylet alatt zajlott, vagyis mindennek az azt irányító Peter Müller parancsára kellett történnie. Ha ettől valaki eltért, annak oka és nyoma kellett legyen. A rendőrségnek egyébként meg kell őriznie az elhangzott rádióbeszélgetések felvételeit (vagy azok leiratát). Az egységes vezénylet azt is jelenti, hogy nem kell felszólítani az elkövetőket a törvénysértés abbahagyására. A stadion gyorsan lereagálta a történteket, a magyar szektorokban értetlenkedés fogadta az akciót, és többen azt hitték, csak néhány embert visznek majd el. Hatalmas hangzavar alakult ki – folyamatosan szidták a rendőröket, sokan azt kiabálták, Európa, Európa!, mások Ria, ria Hungáriát skandáltak –, ami alatt a folyamatosan tapsoló Slovan-tábor görögtüzekkel és füstbombákkal árasztotta el a pálya szélét, a hazai kapus mellé is jutott egy adag. A játékvezető leállította a mérkőzést, a rendezők tíz percet kértek a rend helyreállítására. A rendőrök közben folyamatosan szorították ki a szektorból az embereket, és ez újabb kritikus pontot eredményezett a lelátórész egyetlen, legfeljebb másfél méter széles kijáratánál. A felgyűlt tömeg nem tudott kijutni rajta, voltak, akik elestek, mások a földön tapostak rajtuk. Feltehetően ekkor került a több rétegnyi emberszőnyeg aljára a 18 éves Lengyel Krisztián is, aki erre később már nem emlékezett. A főkapitány-helyettes szerint ez a tumultus a rendezők hibájából alakult ki, mert a szektor, illetve a mellette lévő fedett tribün közötti kapu nem volt nyitva, és ezért nem tudtak hova menekülni a nézők. A DAC vezetése a szlovák futballszövetség, illetve közvetve a rendőrség utasítására döntött úgy, lezárja ezt a kaput, hogy megakadályozza az esetleges átjutást a vendéglelátóra. (A rendőrség egy korábbi állítása szerint épp ezt a kaput törték be a magyar szurkolók.)

Hívjál mentőt te

A mérkőzés után Stanislav Jankovič kijelentette, a rendőrök megálltak a szektor felét jelző korlátnál. A felvételen azonban tisztán kivehető, hogy nem igaz az állítás, mert a rendőrök csak később álltak itt meg: akkor, amikor visszavonultak. Ugyanis egy idő után észlelték, nagy a baj a szektor szélén, és nemcsak hátrálni kezdtek, hanem határozott mozdulatokkal vissza is hívták az előbb még kergetett és ütlegelt embereket. Ezenkívül azonban kevés segítséget nyújtottak: szemtanúk állítása szerint mentősöket is ütöttek, az Új Szó című lap egyik képén a rendőr a fotós Somogyi Tibort fenyegeti viperájával. Az egyik rendező pedig arról számolt be, hogy amikor látta a sérülteket, szólt az egyik rendőrnek, hogy hívjanak mentőt, aki így válaszolt: „Hívjál te, neked is van mobilod.” Bár Jankovič főkapitány-helyettes a rendezőket tette felelőssé a menekülők összepréselődéséért, aggódása kevéssé hiteles: miközben a kijáratnál már súlyos volt a helyzet, újabb akciót indítottak a rendőrök, ezúttal a pályáról. Az egyik rendező arról számolt be, hogy látva a sérülteket maga döntött a kapu kinyitásáról. Itt érdemes megjegyezni, kritizálták azt is, hogy a rendezők bezárták a pályára vezető hét menekülőkaput. Ezek azt szolgálják, hogy ha vészhelyzet (például tűz) alakul ki a lelátókon, megnyissák őket, és a nézők a pályára juthassanak. A rendezők cáfolták a rendőrség állítását azzal, hogy a kapukon lévő lakatok nem voltak zárva, csak úgy voltak feltéve, hogy fogják a kapukat. Azon a helyen is volt menekülőkapu, ahol a tumultus kialakult, de ezen csak drót volt, mert a lakatot a kezdés előtt egy arra járó néző szétrúgta. „Segíteni akartam, de hamarosan rájöttem, hogy nagyon rosszat tettem” – idézte fel a rendező a kapu megnyitását. A következő másodpercekben a megijedt és dühös szurkolók látszólag megpróbáltak betörni a pályára, a gesztikulálásukból azonban sokkal inkább úgy tűnik, hogy segítséget akartak kérni. A kapu másik oldalán álló sárga szalagos (feltehetően a dunaszerdahelyi járásból érkezett) rendőrök tétováztak, amit meguntak a mögülük érkező piros szalagos (vagyis nagyszombati) társaik, és heves ütések közepette akcióba léptek.

Akció takarásban

Érthetetlennek tűnő fellépés volt, amelynek során szemtanúink állítása szerint az ekkor már a földön fekvő és magatehetetlen Lengyel Krisztiánt (akit nézőtársai húztak ki ide a tömegből) is megrúgták. Ugyanaz a rendőr, aki egyik pillanatban még belerúgott a mérkőzés legsúlyosabb sérültjébe, a következőben eszmélt, és gallérjánál fogva kihúzta onnan, majd egy mentős a pályára vitte. Krisztiánról ekkor jött le a nadrágja, de ami sokkal nagyobb baj: ekkor már biztos, hogy sérültek voltak a csigolyái. Nemcsak a vörösmajori fiút, hanem utána két magyarországi szurkolót is kihúztak a pályára. A stadionban ekkorra már eluralkodott sokkot tovább fokozta, hogy szürke, fényvisszaverős lepellel fedték le, ami azt az érzetet keltette, hogy holttestek feküdnének ott. Lengyel Krisztiánt kétszer kellett újraéleszteni, majd hamarosan megérkezett érte a mentőhelikopter, amely a pozsonyi Kramáre kórházba szállította. A többieket – összesen hat sérültet – a dunaszerdahelyi kórházba vitték kezelésre. Egyiküket, egy magyarországi fiatalt még napokig Dunaszerdahelyen tartottak, mert megsérült a gerince. Miközben mindenki arra figyelt, mi történik a pálya szélén a sérültekkel, a második rendőri akció folytatódott. Az egyenruhások az időközben kinyitott hátsó kapun keresztül kikergették a nézőket a stadion mögötti edzőpályákra, ahol földön fekvő, védekező embereket is ütöttek. „Na, ez volt az igazi magyarverés” – mesélt az ekkor átéltekről az egyik szenvedő fél. Szemtanúk is látták, ahogy kikergették a szurkolókat a rendőrök, és folytatták az akciót. Ráadásul felvétel is készült arról, hogy a rendőrök egyike püföl valakit. (A földön fekvő ember nem látszik, a mozdulat azonban egyértelmű, 2:15 perc után.) Ezzel nagyjából véget ért a rendőri beavatkozás, és ha történt bűncselekmény, akkor feltehetően őrizetbe is kellett volna venni az elkövetőket. Szemtanúink szerint azonban senkit nem vittek el a kiürített szektorból, és nem is találtunk erre utaló információt. A szlovák rendőrség hivatalos közlése szerint a meccsel összefüggésben 32 személyt állítottak elő, ebből 16 magyar, 16 szlovák állampolgár volt, utóbbiak közül tizenhárman a Slovan szurkolói. A magyar állampolgárok nagy részét közrend elleni szabálysértés miatt vették őrizetbe, a többiek közül egyiküket kábítószerrel kapták el, másikukat körözés alapján, egy harmadikat pedig hamis iratai miatt.

Nincs bizonyíték

A szlovák belügyminiszter és rendőr-főkapitány helyettese ezzel szemben két esetben is olyan fényképpel próbálta alátámasztani a fellépés jogosságát, amelyekről kiderült: azok az akció megindítása után készültek. Robert Kaliňák és Stanislav Jankovič tehát tudatosan vagy tévedésből hazudott a beavatkozás okairól. A rendőri fellépéssel kapcsolatban az is visszatérő állítás volt, hogy a rendezői hiányosságok indokolták. Ezek között említik, hogy az előírt kétszázas rendezői létszám felét sem biztosították, nem állt készen sem mentő, sem tűzoltóautó. A DAC állítása szerint 136 rendező biztosította a mérkőzést, mentőt és tűzoltókat is kértek. Ezt az álláspontot képviselte a szlovák labdarúgó-szövetség is, amely a hiányosságok miatt nyolcvanezer koronára (és két zártkapus mérkőzésre) bűntette a klubot, a Slovant pedig petárdázó szurkolói miatt százezerre. A rendőrségi érvelésből egy helyen sem derült ki, a hiányosságok miatt miért volt szükség a fellépésre. A fentiek alapján indokolatlannak tűnő rendőri beavatkozás után a mérkőzés körülbelül húszperces várakozást követően végül folytatódott. Megszólalóink közül ezt többen szerencsétlen döntésnek tartották, mert szerintük már senkit sem érdekelt a futball, és a játékosokkal szemben is irreális elvárás volt, hogy játsszanak. A szervezők azonban úgy ítélték meg, így kerülhető csak el a még nagyobb baj. Ha ugyanis félbeszakadt volna a meccs, el is szabadulhattak volna az indulatok. Az egyik magyarországi videós arról számolt be, hogy emiatt összetűzésbe is keveredett a rendezőkkel, akik az anyaországiakat szidták, és elzavarták őt a pályáról. A sajtós ezután elhagyta klubházat, a kijáratnál még a szintén a magyarországiakat okoló portással is majdnem összeverekedett. A meccs elején még a szektorban helyet foglaló megszólalóink közül volt olyan, akinek haza kellett mennie, hogy levesse megtépázott ruháját. Más viszont ezen a lelátón maradt [7], ott, ahová a rendőri akció sodorta. „Hülyén hangzik, de védtem a határt. Egyszerűen megmakacsoltam magam, és kapaszkodtam a korláthoz a meccs végégig. Csak tompa hangok jutottak el hozzám, a meccs további részében beszélni sem tudtam” – emlékezett vissza. A döbbenet és a kiábrándultság lett úrrá mindenkin, a futball sokadrangúvá vált. A VIP-szektor egyik vendége azt állította nekünk, hallotta, amint a szünetben Čaplovič kormányfő-helyettes indokolatlannak nevezte a rendőrök fellépését. (Ugyanő két órával később mindent rendben talált, egy nappal később pedig megköszönte a rendőröknek a fellépést.)

Sima hazai vereség

A szünet után egy rádióhír alapján gyorsan elterjedt a stadionban, hogy a mentőhelikopterrel kórházba szállított szurkoló meghalt. Majd nem sokkal később újabb halálhír futott végig a nézők között. A műsorközlő többször is cáfolta ezeket a híreket, ami talán segítette a kedélyek megnyugtatását, és később alaptalannak is bizonyultak a halálhírek.

Meccsjegyzőkönyv

FC DAC 1904–Slovan Bratislava 0-4 (0-1) Dunaszerdahely, 6100 néző, vezette: Vlk DAC: Novota – Adiaba, Pinte C, Németh, Caha – Regedei, Abena (Landerl 64.), Boya, Moughfire (Hassan 29.) – Osei Opoku (Dragičevič 46.), N’lend Slovan: Bičík – Dobrotka, Valachovič, Hanek C, Breznaník – Obžera, Serrano, Černák, Slovák (Angelovič 73.) – Halenár (Botelho Gaúcho 84.), Masaryk (Meszároš 81.) Góllövők: Hanek (44.), Serrano (56.), Masaryk (77.) Černák (81.) Sárga lap: Boya, Abena, Obžera

A DAC sorra kapta a gólokat, a Slovan 4-0-ra nyert, ami nem is csoda, gondolhatnánk a körülmények alapján. A meccs utáni nyilatkozatokból azonban kitűnik, a hazaiak szerint a pozsonyi csapat jobb volt ezen a napon, és a DAC-játékosok nem is érzékeltek sokat a lelátói történésekből. A meccs végén Müller rendőrparancsnok még okozott meglepetést: elérte, hogy az eredetileg tervezettel szemben mégsem a pozsonyi szurkolók hagyják el először a stadiont, hanem a hazaiak. Ebben viszont az volt a veszélyes, hogy a magyar drukkerek esetleg valahol bevárják a vasútra tartó pozsonyiakat, és nagy balhé lesz. Mégsem ez történt, pedig a magyarországiak közül többen fogadkoztak, nem mennek haza bosszú nélkül. A hangadók azonban leállították őket, és végül mindenki hazatért.

Ha nem volt, kreáltak

A történtek alapos megismerésére törekedve, a rendelkezésünkre álló videofelvételek, fényképek, nyilatkozatok és szemtanúk beszámolói alapján kijelenthető, nem találtunk tényeket, amelyek indokolták volna a szlovák rendőrség ilyen határozott és súlyos sérüléseket okozó fellépését a tavalyi november elsejei DAC–Slovan mérkőzés 17. percében. Információink alapján nem igazolható teljes biztonsággal az a kijelentés sem, hogy etnikai indíttatású, kifejezetten megfélemlítő szándékkal végrehajtott akció zajlott volna a stadionban tartózkodók, illetve a szlovákiai magyarság egésze ellen. Erre csak közvetett bizonyítékok, illetve a stadionon belül a rendőrség részéről alkalmazott kettős mérce utalhat. Mindezek fényében az eseményeket úgy értelmezhetjük, hogy egy felfokozott hangulatú, etnikai felhangoktól sem mentes mérkőzés közben rossz rendőri reakciókat, elhamarkodott döntéseket váltott ki a szurkolók viselkedése. Az ezután végrehajtott akciót pedig utólagosan, bizonyítékok kreálásával törvényesnek próbálta beállítani a rendőrség vezetése, illetve a belügyminiszter. Csallóközi megszólalóink közül többen úgy vélekedtek, a Dunaszerdahelyen történtek sokakban félelmet keltettek, és nem tudni, ez milyen reakciókat vált ki a későbbiekben. Magyarországi forrásaink pedig azt valószínűsítették, valahol, valamilyen formában biztosan lesz folytatása a tavaly november 1-jei DAC–Slovannak.

Csepregi Botond Az Indexen megjelent cikkek linkjei: I. rész: Nem kell idejönni megmenteni miket II. rész: Legfeljebb szétkúrnak minket a rendőrök III. Vigyázzatok, mert a véreteket akarják!