Függessze fel és tervezze újra a kitagolási projekteket a kormány

Miért baj, ha a fogyatékossággal élő emberek nagyintézetekben élnek? Mit akarnak a fogyatékossággal élő emberek? Miért tiltakoznak most a szakmai szervezetek? Ezekre és hasonló kérdésekre adunk választ kitagolással kapcsolatos öszefoglaló írásunkban.

1. Miért baj, ha a fogyatékossággal élő emberek nagyintézetekben élnek?

Az intézet alapötlete az, ami hibás. Még akkor sem beszélhetünk “jó intézetről”, hogyha a dolgozók jószándékúak és elhivatottak, hogyha szép az intézetet körülvevő táj, ha felújított az épület és kedves festmények lógnak a falakon. Az intézet ugyanis szükségszerűen az üzemszerűségre épül, nem tudja figyelembe venni az egyéni igényeket és az egyén szabadságát. Az intézetek a közösségektől elszigetelt, határmenti helyeken működnek, a senki földjén. Fogyatékossággal élő emberek itt laknak elzártan a társadalom többi tagjától, sokszor akaratuk ellenére. Az összezsúfoltság és a láthatatlan, zárt rendszer természetesen táptalaja a jogsértések megannyi formájának is. Az intézetben az emberek az életük legalapvetőbb kérdéseiben sem dönthetnek (mit csinálnak aznap, mikor és mit esznek), a nagyobb döntésekről nem is beszélve (szeretnének-e családot, hol szeretnének élni). Ha dolgozni is tudnak, azt is sok esetben az intézet zárt világában teszik, nem a nyílt munkaerőpiacon.

Pedig a fogyatékossággal élő embereknek joguk van ahhoz, hogy egyénre szabott támogatás biztosításával önálló életet élhessenek, a közösség részeként. További információt itt.

2. Az Unió jelentős anyagi forrásokkal támogatja, hogy a tömegintézetek helyett új, kislétszámú ún. lakóotthonok épülhessenek. Ennek első eredménye, hogy 2016 elejéig több, mint 600 ember hagyhatott el 6 nagy szociális intézményt. 2019 elejéig pedig  további 2500 fogyatékos embernek lesz erre lehetősége. Miért tiltakoznak most a szakmai szervezetek?

A közel 24 milliárd forintnyi EU-s támogatásból megvalósuló projektek nem felelnek meg a hazai és nemzetközi jogi szabályozásnak, a pályázatok jelenlegi formában történő megvalósítása a fogyatékossággal élő emberek további szegregációját, az intézeti kultúra fennmaradását eredményezné. Az intézetek helyett létesülő lakóotthonokat a városoktól távol eső, pár száz fős településekre tervezik építeni, olyan helyekre, ahol kifejezetten hiányos a szolgáltatási háló, az akadálymentesség. Ráadásul több lakóotthon nemcsak kietlen, de kifejezetten rossz minőségű telkekre épülne: árvízvédelmi, ipari sávba ágyazott, mocsaras-nádas-ingoványos területre vagy akár szennyvízátelemő telep közvetlen szomszédságába. Sok esetben a tervezett fejlesztések a létező és már eleve szegregált nagyintézet területén valósulnának meg. Az újonnan épülő lakóotthonok lakóit naponta kisbuszok szállítanák az ún. szolgáltató központba, ami sok esetben az egykori nagylétszámú intézet területén kerülne kialakításra. Itt történne a lakók foglalkoztatása, étkeztetésetovábbra is üzemszerű módon. A lakóotthonok egyfajta mini intézetekként funkcionálnának, hiszen nem valósulna meg a bennük élő emberek önálló lakhatása és életvitele: nem dönthetnének arról, hogy hol és kivel éljenek, nem választhatnák meg, hogy kik legyenek a segítőik, hogy mi legyen a napirendjük, stb. Így az intézeti kultúra felszámolására hivatott EU-s projekt tulajdonképpen 189 új mini-intézet létesülését fogja eredményezni. Marad az intézeti kultúra, a kitaszítottság, a láthatatlanság és egy fájóan veszni hagyott lehetőség a változásra.  

3. Mit követelnek a civil szervezetek a kormánytól?

A Validity Foundation, a European Network on Independent Living és a Társaság a Szabadságjogokért arra kéri a Kormányt és az Európa Bizottságot, hogy függesszék fel a jelenleg megvalósulás alatt álló projekteket és tervezzék újra a folyamatot. Az újragondolt kitagolási folyamat feleljen meg a Magyarország által 2007-ben ratifikált fogyatékosügyi ENSZ egyezmény sztenderdjeinek, valamint történjen meg a fogyatékossággal élő emberek érdemi bevonása mind a tervezési, mind a végrehajtási, mind a monitorozási folyamatokba. Csak így jöhet létre egy olyan sikeres intézménytelenítési folyamat, melynek lebonyolítását követően fogyatékossággal élő emberek az egyéni igényeikre reagáló támogatást megkapva, önállóan, a közösség részeként élhetnek, végre köztünk.

4. Kik ezek a szervezetek?

Validity Foundation (egykori Központ a Mentális Sérültek Jogaiért Alapítvány): egy nemzetközi emberi jogi civil szervezet, amely a jog eszközével világszerte igyekszik biztosítani mentális fogyatékossággal élő emberek számára az egyenlőséget, inklúziót és társadalmi igazságosságot. További információk itt.

European Network on Independent Living (magyarul Európai Hálózat az Önálló Lakhatásért): egy fogyatékossággal élő emberek által irányított, összfogyatékosságügyi civil szervezet, melynek Európa 47 országából vannak tagjai. Az ENIL az emberi jogokért és a társadalmi befogadásért küzdő fogyatékosságügyi mozgalmat képviseli, a szolidaritás, a kortárs támogatás, az intézménytelenítés, a demokrácia, az ön-képviselet és az önrendelkezés értékei alapján. További információk itt.

Társaság a Szabadságjogokért (TASZ): emberi jogi jogvédő civil szervezet, 1994-es megalakulása óta foglalkozik fogyatékosságügyi kérdésekkel. 2017 tavaszától jött létre a TASZ Egyenlőségprojektje, amely a társadalom leghátrányosabb helyzetű csoportjainak állami diszkriminációja ellen, az esélyegyenlőségük megteremtéséért dolgozik. A Projekt a mélyszegénységben élő roma emberek, illetve a fogyatékossággal élők jogainak védelmére fókuszál. További információ itt.

4. Miért kérik a szakmai szervezetek a pályázati pénzek felfüggesztését?

Az EFOP-2.2.2-17 pályázat győztes szakmai programjai 29 nagylétszámú intézet bezárásáról szólnak, azonban az újonnan felépített lakóotthonok, valamint a létrehozni szándékozott szolgáltatások nem felelnek meg sem az európai uniós támogatások felhasználásához, a társadalmi befogadáshoz és antidiszkriminációhoz kapcsolódó EU-s szabályozásoknak, sem a kitagolás közös európai irányelveinek, a fogyatékosügyi ENSZ egyezmény vonatkozó cikkeinek, valamint a magyar jogszabályoknak sem. A szakmai programok jelenlegi formájukban történő megvalósítása esetén 189 új mini intézet jönne létre: a lakóotthonok a világtól elzárt, nehezen megközelíthető, gyéren lakott, párszáz fős településeken létesülnének, ráadásul a lakókat naponta kisbusz utaztatná vissza a szolgáltatóközpontba, mely sok esetben a régi nagy intézet területén maradna. A szolgáltató központban töltenék a mindennapjaikat ezek az emberek, itt étkeznének és itt tevékenykednének. Ebben a konstrukcióban egyértelműen nem tud megvalósulni a fogyatékossággal élő emberek egyénre szabott támogatása, továbbra sem dönthetnének életük mindennapi és nagyobb kérdéseiben sem, el lennének zárva a közösség többi részétől. Ráadásul a pályázatok jelenlegi megvalósulása mellett az egész intézeti kultúra érintetlen maradna, sőt, a 24 milliárd forint elhibázott felhasználásával évtizedekre biztosan bebetonozódna. Nem jönnének létre olyan közösség alapú szolgáltatások, melyek a ma még családban élő fogyatékossággal élő embereket is segítenék, s mellyel fogyatékossággal élő emberek önálló lakhatása és életvitele biztosított lehetne.

5. Mi lehet a következménye annak, ha felfüggeszti a Bizottság a támogatást? Mi lesz a fogyatékossággal élő emberekkel?

Azt kérjük a magyar kormánytól, hogy függesszék fel a jelenlegi pályázatokat és terveztessék újra a szakmai programokat. Az Európai Bizottsághoz is fordulunk annak érdekében, hogy avatkozzon közbe az EU-s pénzek emberi jogi normákkal - különösen a közösségi élethez való joggal - összhangban lévő felhasználása érdekében. Lényeges, hogy nem a pályázat eltörlését kérjük - fontosnak tartjuk, hogy Magyarország előrelépjen az intézménytelenítés ügyében és, hogy a több ezer, ma még nagyintézetben lakó fogyatékossággal élő ember esélyt kapjon az emberhez méltó életre. Ugyanakkor a projektek jelenlegi formában történő megvalósítása a száműzetés csak egy újabb formáját eredményezné. Az óriási lehetőség elszalasztása pedig nem hozná meg azt a rendszerszintű változást - az intézeti kultúra teljes felszámolását - ami az EU-s pénzek nyújtásának a célja. Azt kérjük, hogy a Magyarország által 2007-ben ratifikált és a 2007. évi XCII. törvénnyel kihirdetett fogyatékosügyi ENSZ egyezményben foglaltaknak megfelelően, a fogyatékossággal élő emberek és csoportjaik, valamint az őket képviselő szervezetek érdemi bevonásával tervezzék újra ezt a folyamatot. A felfüggesztésre azért van szükség, hogy még az építkezések megkezdése előtt lehetőség legyen emberi jogi szempontból jó mederbe terelni a folyamatokat.

6. Mit akarnak a fogyatékossággal élő emberek? Őket ki képviseli?

Azért nehéz erre a kérdésre pontos választ adni, mert a fogyatékossággal élő emberek és csoportjaik érdemi bevonása sem a tervezési, sem a végrehajtási, sem a monitorozási folyamatok során nem valósult meg a magyarországi kitagolás eddigi történetében, tehát őket nem nagyon kérdezték meg.

Annyi bizonyos, hogy fogyatékossággal élő emberek - ahogy senki más sem - nem akarnak bűzös libatelepek mellett, szennyvízátemelő telepek szomszédságában, árvízveszélyes területeken élni, olyan helyeken, ahol nincsen bolt, kávézó vagy egy mozi. Magyarországon a tagsággal rendelkező fogyatékosságügyi szervezetek is többször erősen kritizálták a kitagolási folyamatot. Illetve Magyarország egyetlen fogyatékossággal élő emberekből szerveződő érdekvédelmi csoportja, az Önállóan lakni közösségben élni csoport is kiáll amellett, hogy ezeket a projekteket ebben a formában biztosan nem szabad végrehajtani. Ők egy akciókutatást is végeztek arra vonatkozóan, hogy fogyatékossággal élő embereknek mire lenne szüksége ahhoz, hogy önállóan, a közösség részeként élhessenek.

7. Párhuzamok más EU-s projektekkel

Az Európai Uniós támogatások elherdálásától sajnos több ízben is hangos volt a magyar sajtó az elmúlt években. Lakóotthont építeni árvízvédelmi területre, vagy a szennyvízátemelő telep mellé, majd onnan minden reggel a régi intézet területén létrejött “szolgáltató központba” vinni minibuszokkal a fogyatékossággal élő embereket - ennek a konstrukciónak annyi köze van a közösségi befogadáshoz és önálló lakhatáshoz, mint amennyi értelme volt 39 milliós uniós támogatásból megépíteni egy 40 cm-es kilátót Bodrogkeresztúron. Viszont míg utóbbi inkább egy drága és rossz viccbe illő groteszk tett, addig a fogyatékossággal élő emberek esetében a támogatás nem megfelelő felhasználása ezrektől veszi el a lehetőséget egy emberibb életre és ezáltal súlyosan sérti alapvető emberi jogaikat.

8. Esetek, amikor az Európai Bizottság sikerrel avatkozott közbe kitagolási projektbe

Helyi érdekvédelmi csoportok a European Network on Independent Living nevű szervezettel együttműködve számos országban sikerrel akadályozták meg, hogy további nagylétszámú intézetek épüljenek, illetve a meglévők felújítására fordítsanak összegeket - például Szlovákiában és Bulgáriában. Nem olyan régen pedig, az Európai Bizottság sikkerrel avatkozott közbe Csehország esetében, ahol a kormány 30 fős lakóotthonokat tervezett létrehozni. Ebben az esetben megváltoztatták a pályázati felhívásokat, hogy ez ne legyen lehetséges.

Megosztás

Kapcsolódó hírek

Ne azzal védjük meg, hogy megfosztjuk a jogaitól!

Hiába a család és az életben való elboldogulás, Lajost gondnokság alá helyezték nyolc ügycsoport tekintetében és kizárták a választójog gyakorlásából. A TASZ érveit elfogadva a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezte a megalapozatlan elsőfokú döntést.

A kormánynak meg kell mondani, hogy mit tett a fogyatékossággal élő emberekért

Magyarországon 2016. december 31-én 57 039 fogyatákossággal élő ember állt gondnokság alatt a KSH adatai szerint. Ezek az emberek jogi szempontból gyermeknek minősülnek, életük legalapvetőbb kérdéseiben sem hozhatnak döntéseket. A gondnokuk határozza meg, hogy hol és kivel éljenek, hogy mit dolgozhatnak, vagy éppen megszülethet-e a gyermekük attól függően, hogy mely ügyekben állnak gondnokság alatt. Miért baj ez, mit szól ehhez az ENSZ és hogy állunk az alternatívákkal?

Próbáld ki, mi történik a falak között

Fogyatékossággal élő emberek tízezrei élik a társadalom számára láthatatlan életüket: otthonukba szorulva vagy tömegintézetekben. Sokan közülük úgy érzik, hogy az élet odakint, tőlük függetlenül zajlik. De ha az élet máshol van, mi történik a falak között?