A méltóságot nem lehet tiszteletben tartani úgy, hogy megvonjuk valakitől az önmaga feletti rendelkezés jogát. A méltóság tiszteletben tartása pedig nemcsak azt jelenti, hogy tiszteletben tartom a másik ember döntési szabadságát, hanem azt is, hogy nem hagyom figyelmen kívül a nehézségeit. Ez az egyszerűnek látszó, de az emberi kapcsolatokban gyakran félre sikló gondolat az, amire Gombos Gábor olyan gyakran figyelmeztetett.

Ma van Gábor temetése. Gábor független fogyatékosságügyi szakértő, az ENSZ Fogyatékosságügyi Bizottságának volt a tagja, több magyar érintetti szervezet alapítója, és ő maga is pszichoszociális fogyatékossággal élt. Egymaga rengeteget tett a hazai fogyatékosságügyi mozgalom megszületéséért és azért, hogy az érintettek hangja hallatszódhasson. Hogy ne beszéljünk róluk, nélkülük.

Fogyatékos emberek esetében, még akkor is ha testi fogyatékosságról van szó, gyakran van szó védelemről, a társadalom többi tagjától, a kihasználástól, önmaguktól. Ugyanakkor pont ez a védelemközpontúság az, ami igazán kiszolgáltatottá teszi az embereket. Gábor azt vallotta, hogy annak a módját kell megtalálni, hogyan lehet az emberek nehézségeit figyelembe véve úgy alakítani a környezetet, hogy az tiszteletben tartsa az egyén autonómiáját. A következő rövid filmben arról beszél, hogy nem képzelhető el a cselekvőképesség, vagyis az egyén döntési szabadságának olyan korlátozása, ami még tiszteletben tartaná az önrendelkezését. Őrizzük meg Gábor emlékét azzal, hogy megpróbáljuk megérteni ezeket a gondolatokat, s saját munkánkban és életünkben ennek megfelelően bánni egymással.