Jogsértő a köznevelési törvény módosítása
Fogyatékossággal élő és tanulási nehézségekkel küzdő gyermekek alapjogait sérti a nemzeti köznevelési törvény módosítási javaslatának több rendelkezése. Az érdemi társadalmi egyeztetés és megfelelő indokolás nélkül benyújtott javaslat többek között nem kötné gyógypedagógus végzettséghez a középsúlyos értelmi fogyatékos gyermekek oktatását. Nyílt levélben küldtük meg részletes állásfoglalásunkat az emberi erőforrások miniszterének, és a jogsértő rendelkezések módosítására, törlésére szólított fel.
2017. április 13-án csütörtökön, a 4 napos tavaszi szünet kezdetét megelőző napon tette közzé a T/15376. számú törvényjavaslat tervezetét az Emberi Erőforrások Minisztériuma. A véleményezésre a tavaszi szünetet követő első munkanapot, április 18. keddet jelölte meg határidőnek. Így a javaslat társadalmi egyeztetésére nem volt ésszerű lehetőség, a szakmai szervezetek és a fogyatékossággal élő emberek szervezeteinek bevonása nem történhetett meg. A törvényjavaslat ebből következően nemcsak egyes rendelkezéseit tekintve érdemében alapjogsértő, hanem a jogalkotási eljárást tekintve sem felel meg a demokratikus jogállamiság mércéjének.
Mindezek mellett a benyújtott javaslat indokolása öszességben is jogsértő: kísérletet sem tesz a szabályozás által érintett gyermekek érdekeinek érdemi meghatározására és értékelésére, ahogy semmilyen olyan vizsgálatot sem ismertet, amely a bevezetett módosítások várható hatásait tanulmányozná. A jogalkotási eljárás ezért nemcsak nem demokratikus, hanem figyelmen kívül hagyja a gyermek mindenek felett álló érdekét is. Ezért a módosítás ellentmond azoknak a nemzetközi emberi jogi kötelezettségeknek is, melyek Magyarország a Gyermekek Jogairól szóló ENSZ Egyezmény részes államaként vállalt.
A TASZ állásfoglalása öt olyan rendelkezésre hívja fel a figyelmet a javaslatban, amely érdemében is súlyos veszélyt jelent a sajátos nevelési igényű (SNI) és a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő (BTM) tanulók alapjogaira, illetve ellentétes Magyarországnak a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól szóló ENSZ Egyezmény részes államaként vállalt nemzetközi kötelezettségeivel.
A magántanulói státuszra kényszerülő SNI és BTM gyermekek számára jelenleg heti 10 órában biztosíthat az iskola egyéni foglalkozás keretében történő felkészítést, mely segíti a tanulókat a tantervi követelmények teljesítésében. Ugyanakkor az SNI és BTM tanulókat egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs és rehabilitációs foglalkozás is megilleti. A jelenleg még hatályos szabályozás elismeri, hogy ennek az SNI és BTM magántanulókra is ki kell terjednie. Ugyanakkor a javaslat a habilitációs és rehabilitációs foglalkozásokat az egyéni felkészítésre szánt időkeretbe zsúfolná be: ezentúl összesen heti 10 órában kellene megtörténnie mind az egyéni felkészítésnek, mind a habilitációs és rehabilitációs fejlesztéseknek.
A javaslat lehetővé tenné, hogy az enyhe értelmi fogyatékos illetvea középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók rajz, testnevelés, informatika, technika, ének-zene, etika és az egyes kerettantervek által tartalmilag ezekkel egyenértékű tantárgyak oktatását elláthassa a tantárgynak megfelelő szakos tanár bármiféle gyógypedagógiai, konduktori szakértelem hiányában is. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a gyógypedagógus-hiány megoldására a gyógypedagógus képesítés törvényi szintű lerontásával reagáljon a jogalkotó. Az enyhe és középsúlyos értelmi fogyatékossággal élő gyermekek tanításának külön módszertana van, amelynek ismerete és alkalmazása elengedhetetlen feltétele az ezen gyermekekkel végzett pedagógiai, fejlesztési munka sikerének. A gyógypedagógiai szakértelem hiánya a szakoktatókat is rendkívül kényelmetlen és tehetetlen helyzetbe hozhatja, hiszen a készségfejlesztés, ismeretátadás többségi tanulóknál működő módszerei ebben az esetben eredménytelenek lehetnek. Ugyanakkor a gyógypedagógiai szakértelem hiánya bizonyos esetekben nem csak az oktatás-nevelés minőségére, hanem a gyermekek testi épségre nézve is veszélyt jelenthet, például a testnevelés órák keretében.
A javaslat arra is felhatalmazza a miniszter, hogy meghatározza: az egyéni előrehaladású nevelés-oktatásban résztvevő tanulóknak az előírt tanulmányi követelményeket mely évfolyam végéig kellene teljesíteniük. Egyetértünk azzal, hogy az egyéni előrehaladás esetén is szükséges mérhető célokat, fejlődési támpontokat meghatározni és az ezek elérésében történő lépéseket, vagy azok hiányát figyelemmel kísérni, monitorozni. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az évfolyamismétlés a különleges bánásmódot igénylő gyermekek esetében erre egy kifejezetten alkalmatlan eszköz. Az évfolyamismétlés egyrészt kudarcélményként negatívan hathat a szóban forgó tanulók önértékelésére, másrészt pedig nem teszi lehetővé, hogy az egyes tantárgyakban differenciáltan haladhasson a gyermek. Holott a tantárgyak közötti képesség- és fejlődési sebességbeli különbségek élesen megjelenhetnek, különböző fogyatékosságtípusok esetén pedig kifejezetten jelen lehetnek. Ezért állásfoglalásunk szerint a javasolt miniszteri felhatalmazással való visszaélés lenne – és a gyermekek alapjogait sértené – az évfolyamismétlés előírása.
A köznevelési törvény lehetővé teszi, hogy bármely tanuló szakértői bizottság véleménye alapján mentesüljön az érdemjegyekkel és osztályzatokkal történő értékelés és minősítés alól. A törvényjavaslat azonban a mentesítéseket kizárólag a sajátos nevelési igényű (SNI) tanulókra szűkítené, kizárva a jogosultak körében a BTM tanulókat. A javasolt megoldás elveszi a mentesítés lehetőségét azoktól a BTM tanulóktól, akiknek az esetében ez pedagógiailag indokolható, sőt megfelelő fejlesztésükhöz kifejezetten szükséges lenne. Ehelyett az indokolatlan felmentésekre fókuszáló, azokat megelőző megoldásokra lenne szükség.
A javaslat szerint egyes tantárgyak oktatására illetve egyes intézménytípusokban maximum 5 évig határozott időre pedagógus munkakörben foglalkoztatható az is, aki pedagógus végzettséggel nem rendelkezik. Noha a tantárgyak oktatási tartalmát kimerítő szaktudás pedagógus végzettség hiányában is elérhető, a pedagógus végzettség garantálja, hogy az ismeretátadásra, készség- és attitűdfejlesztésre a gyermekek művelődéshez való jogának és a tankötelezettség alkotmányos céljainak érvényre jutásához elégséges színvonalon kerüljön sor. Attól, hogy ez a szakasz bekerülne a törvénybe, még nem válna jogszerűvé a pedagógus végzettséggel nem rendelkezők pedagógusként való alkalmazása.
A rendelkezések súlyosan veszélyeztetik az érintett gyermekek alkotmányos jogát ahhoz a védelemhez és gondoskodáshoz, amely megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődésükhöz szükséges. Nem biztosított a művelődéshez való joguk és az egyenlő bánásmódhoz való joguk sem, ha az új módosítások jogszabályi bevezetésre kerülnek.
