Kapronczay Stefánia, ügyvezető igazgatónk beszéde - 2017. április 12. Hősök tere

Kapronczay Stefánia vagyok a Társaság a Szabadságjogokért ügyvezető igazgatója. A TASZ az egyik olyan szervezet, amit a Kormány szerint el kell takarítani. Azért lettem jogász, hogy a szabadságért dolgozzak. Azért a szabadságért, ami minden embert egyenlően megillet. 1989. november 9-én volt a hatodik születésnapom. Aznap omlott le a berlini fal. Ma szimbolikusnak tartom, hogy 27 évvel később, jogvédőként a szabadságért állok ki.

A rendszerváltozáskor hittünk abban, hogy hamarosan egy olyan világban fogunk élni, ahol a sajtó szabad. Ahol mindenki félelem nélkül elmondhatja a véleményét. Ahol nem elfogadott a másik embert a bőre színe, vallása vagy neme miatt megalázni. Ahol a tudásból egyre többen részesülnek. Ahol nem pár kiváltságos kezében összpontosul a hatalom.

Ezt a a szabad álmot veszik el most tőlünk. A magyar kormány nem tűri azokat, akik bármiféle korlátját jelentik hatalmának. Ma nincs aki a magyar államon belül azt mondja, hogy ezt már nem lehet megcsinálni. Nincs olyan, aki ne írná alá. A magyar kormány a szabad sajtót fel akarja számolni, nem tűri ha megírják a korrupciós ügyeit. A kormány már azt is egyre kevésbé tűri, ha valaki másképp gondolkozik. El akarja űzni Magyarországról azt az egyetemet, ahol szabad független gondolatokat megfogalmazni.  

Fel akarja számolni, meg akarja fojtani a civil szervezeteket.

Szabadság nélkül nem lehet élni, a szabadság hiánya mindenkit fojtogat. De mindenki tud küzdeni ez ellen, a maga helyén. Olyan országban élünk, ahol megint a hatalom kritikája A walesi bárdokat elszavalni. Olyan hely lett Magyarország, ahol gyanús a kérdőjel, veszélyes az ellenvélemény. Falak és kerítések épülnek ott, ahol 28 éve kerítéseket vágtak át, és elkezdték lerombolni az emberek közti falakat.

Ne hagyjuk!

A civil szervezetek sokfélék, vannak, akik iskolákat üzemeltetnek vagy szegényeknek adnak enni. Vannak, akik szócsőként működnek: hangot ad annak, amit el akarnak hallgattatni. Évek óta megy a lejárató kampány ellenünk. A kormány ezzel a törvénnyel is csak meg akarja bélyegezni az állampolgárok szervezeteit. A civil szervezeteket mi állampolgárok hozzuk létre. Mi, állampolgárok vagyunk a civilek. Ti vagytok a civilek! A hatalom pedig nem akarja meghallani a hangunkat.

El akar minket némítani!

Iszonyatosan örülök, hogy ennyien itt vagytok ma. Együtt tehetünk azért, hogy újra a szabadságszerető magyar népet csodálja a világ. Együtt tehetünk azért, hogy az országunk ne újabb falakat építsen az emberek közé, hanem tetőt a fejek fölé, otthont a nélkülözőnek, iskolát, kórházat, színházat. Ne csak stadiont. Sokan tartanak attól, hogy hátrány éri őket, ha elmondják a véleményüket. Ez a félelem kultúrája, ami mindent áthat.

Ne hagyjuk.

Minél többen vagyunk, minél szolidárisabbak vagyunk egymással, annál inkább szertefoszlik. Minél többen vagyunk, annál kevésbé válhat valóra a fenyegetés. Ha fontos neked, hogy holnap még legyen kivel vitatkozni, akkor állj ki amellett is, akivel nem értesz egyet. Harcolj azért, hogy ne a kötelező, állami vélemény legyen az egyetlen, amit kimondhatunk, ami minden képernyőt, címlapot, oldalt elfoglal. Mutassuk meg, hogy nem csak ez a Magyarország létezik! 

Fessetek transzparenseket, tiltakozó, dühös, vicces, abszurd, egyszóval MÁS üzenetet. Mást, mint ami ma kötelező! Gyertek utcára, tiltakozzatok velünk! Tanítsátok meg a gyerekeiteknek otthon, a diákoknak az iskolában, a barátaitoknak, hogy nem a kötelező vélemény az egyetlen. Hogy a szabadság a legjobb dolog a világon! Ne hajoljatok meg a hatalom előtt! Mi, civil szervezetek veletek leszünk ebben a harcban. Veletek civilekkel, állampolgárokkal.

Ne legyetek engedelmes alattvalók! Legyetek aktív polgárok!

2017. április 12. Budapest

Megosztás